Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-25 / 221. szám
I ELLENZIK í 9 3 7 szeptember 2 5. A bambusznád ember Egy véletlen utcai találkozás eredménye, egy uj ismerős: Svájger tanár, földrajztörténelem szakos, jelenleg katedra nélküi, bambusznád szerkezettel és bambusznád fantáziával, de nagyszerű tudással. - Mi lenne, ha a világpolitikát Svájgerék irány itanák? CLUJ-KOLOZSVÁR, szeptember 24. Gyanútlanul megyek az utcán. Valaki a sarkomba rúg és halkan mondja: — Hopp egy légy. Megfordulok. Támadóm egy cinegie emberke, sétapálcával és sötét ruhában. Arca még púderes, frissen borotvált, határozottan nem kellemetlen képű férfi s merem állítani, hogy ügyetlenül előreálló metszőfoga direkt jól állt neki. Nem vagyok lobbanékony természetű, de azért pillanat alatt az jutott eszembe, hogy tulajdonképen nekem most minden teketória nélkül... — mert hiszen kétségtelen, ez szándékosság volt részéről, de megszólal: — Bocsásson meg uram, igazán nem akartam. Remélem nem fáj? Mert, ha fáj, nem tőlem ered az ütés, tudniillik a lábam bambusznádból van. És vigyorog. — Mondok egyebet is, ha érdekli. Nézze meg a fejemet: bambusznád, a fülemet: bambusznád, orromat: bambusznád, nyelvemet: bambusznád. Hehe. Amit rajtam lát, a.z mind bambusznád. Hehe, nagyon jó. mi? Mért nem felel uram? Talán nem tud magyarul? Ahogy parancsolja. Románul? angolul? spanyolul? franciául? Persze ezeket már az illető nemzet nyelvén kérdi. — Kicsoda ön? — Ja? tehát beszél magyarul? Na ennek igazán örülök. Svájger tanár vagyok. Svájger, úgy, ahogy kiejtem. Egyszerű, sima essel. Különösebb ismertetőjelem, hogy minden porcikám bambusznádból van. Parancsol egy darabkát belőlem? Szivesen letörök. A gégéjét szeretném Nem vesztettem el lélekjelenlétemet: — Ó hálásan köszönöm. Válogathatok? Akkor mondjuk a gégéjét fogom kérni, gondolom az 'is bambusznádból van, igen, a gégéjét szeretném tanár ur, de nem az egészet, ugyebár ennyire önző még sem lehetek, hogy nekem igy kettő legyen s magának egy se, mondjuk csak a felsőrészét, de lehetőleg úgy, hogy az ádámcsutka beleessék, azt hiszem ennek különösebb akadálya nem lesz s igazán boldog leszek, hogy az én figyelmességemből önnek is marad egy aránylag elég hosszú rész, ami még jó szolgálatokat fog tenni. — Hogyne! Pont a gégémet! Nem, azt nem adom. Vita indult meg köztünk. Hiába kértem akármelyik részét, fülét vagy karját, ö egyiket sem adta, jóllehet bizonyítgatta, hogy megtehetné, hiszen valamennyi valódi bambusznád. Nem adta és nem adta, még, ha a lelkemet is kitettem, márpedig komoly összegeket is emlegettem és beértem már a kisujjával is. A nagy diskurzus és alkudozás hevében észrevétlenül egy sörözőhöz értünk. Invitálom Bejön. A második pohár után okosabb lettem: — Nézze kérem, ne játszunk zsákbamacskát. Én Svájger tanár vagyok, ha e pillanatban nincs is katedrám. Mért mosolyog? — Nem mosolygok. — De mosolyog — Mondom, hogy nem. Átalakulás miatftf —- szanatósröunra — Tehát hol is tartottunk? Három évvel ezelőtt észrevettem, hogy a testem kezd átalakulni bambusznáddá. A lábamnál kezdődött és gyorsan terjedt felfelé, szöveteken, rostokon, idegeken át — az agyamig, inig teljesen elbambusz- nádosodtam. Sajnos, a feleségem észrevette. Mondja már, mit nem vészinek észre az asszonyok. Aztán orvost hivatott és általános röntgenvizsgálatra szanatóriumba vittek. Szép kis hely volt az. Bolondokkal kerültem egy szobába, isteni csoda, hogy nem örültem bele és megúsztam ép ésszel. Tizennyolc hónapot töltöttem ott. Mennyi is az? tizenkettő- meg hat — pont másfél év. Ezalatt őnagysága elvált tőlem. Ilyenek a nők uram. Ügyvédhez mentem és egyezséget csináltunk, — úgy, ahogy. Tartásdijat kapok. Egy kis nikkel kalapácsot vesz elő és egyenként megkopogtatja a testrészeit: térdét, ujj-pereceit, nyakát. — Figyeli, hogy kong? Na? Hazudtam? Ha van egy csöpp hallása, akkor elhiszi: a vázam bambusznád — Mit mondanak az orvosok? — Nem irányadó. Amikor nem képesek helyes diagnózist csinálni, akkor halandzsáznak. Azt mondták, hogy a fejemben van a hiba, valahol az agyteker- vények közt, ártalmatlan betegség, nem jelent semmilyen veszélyt, de gyógyíthatatlan Ez kórkép? Fenétl Marhaság! — És mit mond ön? — Nem nyilatkozom, bár biztosítom, ■ismerem jól magam Majd, ha ismét lan- széket kapok, előadást fogok tartani erről. — Milyen szakos? — Földrajz-történelem. Emiatt a vacak betegségem miatt vesztettem el az állásomat Pedig értem jól a szakmámat. Á tanár ur vizsgáz?-X 14 És ezt nyomban bizonyítja is. Percek alatt ledarálja a világ legnagyobb folyó- it, melyik milyen hosszú, hol ered és hova ömlik, az öt világrész valamennyi államát, területét, lakosainak számát, például, hogy Romániának 294.967 négyzetkilométer a területe és 18 millió a lakosa s hagy egy négyzetkilométerre í>9 1H. *J 1 ember jut, vagy, hogy Magyarországé 92.920 négyzetkilométer s a lakosainak a száma 8 millió hétszázezer, amiből következik, hogy egy négyzetkilométerre 93 ember esik, aztán Kina, Japán, Anglia, Szovjetoroszorság. sőt még Perzsiát <is felemlíti, aztán a fővárosok neveit, nevezetességeit, mintha könyvből olvasná. fc-mrn Lejegyeztem, utánanéztem, hajszálnyira egyezik minden Ez a Svájger egy élő lexikon De hogy állunk a bambusznád dal, kérdem és ügyesen megcsóválom a lejemet, érdekel a maga konstrukciója, komolyan érdekel, szóval minden úgy van, ahogy az imént mondta, bambusznád itt, bambusznád ott és mondja csak tanár ur . . . — Parancsoljon — mii szándékszik tenni ezzel a bambuszn ád szerkezettel ? — Amit ön a csontvázával. Ajánlatot teszek majd valamelyik híresebb egyetemnek, hogy vegyék meg, — halálom után az övék Tudja milyen világszenzáció lesz? Én — vitrinben kiállítva! egyes részecskéim fémkapoccsal összefogva s a szekrény kerete valamilyen barnárapá- colt, vagy sötétbordóra politúrozott keményfa és lenni a középen keskeny réztáblán a felirat: a bambusznád ember. Politikai ötlet Ó be sajnálom, Svájger urat egy ismerőse elhivta mellőlem. Pedig már-már belemélyedtünk Értékes ember szegény — de szanatóriumi ápolt Efajtából van már néhány noteszemben, akivel volt szerencsém találkozni, utcán, kávéházban és ezeknél barátságtalanabb helyeken. Ahogy visszaemlék- szem, sikerült beszélgetnem Ézsaiás prófétával, a kínai császárral, Faust-tal, Galileivel, Buffalóval és Robespierrel, Keplerrel és Hannibállal, Mohameddel és Nelson admirálissal, sőt egyetlenegyszer összehozott a véletlen III Ramsesszel is. Mindegyik emlegette a szanatóriumot, ahova egészen érhetetlenül, a bolondok közé zárták s mindegyik csodálkozik, hogy ép ésszel kibirta és birja. Mindegyik olyan közvetlenül és természetesen, olyan meggyőződéssel adja elő az ö hitét, hogy megdöbbentő. És amit ők mondanak, azt el kell hinni. Legalább is az orvosok ezt írják elő. Nem ellenkezni, mindent helybenhagyni. A logika mellett van benne bölcsesség is. Ha az épeszüek olykor bolondokat beszélnek, mért ne mondhatnának a bolondok okosat? Hátha ezeknek több eszük és több bátorságuk van kimondani az igazat? Ha módomban állana, összeterelném ezeket az urakat, asztal köré ültetném őket s megkérdezném az illusztris társaságtól: mi a véleményük erről a zavaros világpolitikáról? és vájjon mit tennének ök, ha teszemazt, a világ közvéleménye őket bízná meg rendcsinálással? Ők megmondanák az igazat. És megmutatnák a kivezető utat is. Mert bolondok. A mi diplomatáink nem teszik. Nem bolondok. JENEI JÓZSEF. A vallás nem hali meg Szovjeí-Oroszországban Emberek és kutyák élete Az oroszországi vallásos élettel foglalkozik igen érdekesen Thomas L. Harris amerikai író Unlholy Pilgrimage cimü most megjelent könyvében, mely oroszországi útjáról számol ibe. Azt írja, hogy a vallás a Szovjetunióban épugy nem halt meg, mint például az Egyesült-Államokban. Csak az a különbség, hogy Oroszországban gyászjelentést adtak ki a (vallásról — talán tulkorán. — A vallás nem balt meg — írja Harris. — Temjpiomi látogatásaim és beszélgetéseim alkalmával tisztán- tapasztaltam, hogy a megmaradt vallásos élet nem csupán az öregekre korlátozódik. Hogy miiért mennek templomba a fiatalok Szovjetoroszországban? Egyesék a zene kedvéért, mások megszokásból vagy azért, hogy szüléiknek kedvében járjanak — de némelyek ellenkezésből is, mert a propagandának, mint az erős méregnek, megvan az erős reakciója is. — De a legáltalánosabb felelet, amit fiatal munkásoktól kaptam, rendkívül jellemző. A világi életben nincsen semmi, ami a misztikus dolgokkal, nincsen semmi, ami az ember gyógyíthatatlan magányával foglalkozik, ha csak nem az a makacs, de meddő kísérlet, hogy ezt a magányt letagadják. Egy leány, akit megkérdeztem, sebesen mondta: „Persze, nem vagyok hivő.“ — „Azért jár templomba, mert szereti a zenét?“ — „Nem, nem éppen. Azért, mert szeretem ugyan a munkámat, de a pajtásaim mindig a nyakamon lógnak. A templom, az más. Ott igazán egyedül lehetek.“ — „Ezt a magányosságot a sétában is megtalálhatná...“ — „Nem, ez mégsem ugyanaz.., Persze, nem vagyok hivő, de azért úgy érzem, jó, ha itt vagyok a templomban.“ A vallás jövőjéről Szovjetoroszországban igy vélekedik az amerikai író: — Vájjon nem vágyik-e arra minden ember, hogy embernél valamivel több legyen, vájjon nem vágyik-e valami más, egy magános lény után, akihez magányából menekülhet? Egyszóval lehet-e valamivel helyettesíteni Isten imádatát? A vallás jövője Szovjet- oros'zországban sokkal inkább függ az ilyenfajta kérdésekre adott feleletektől, mint a harcos ateisták tevékenységétől és az állam korlátozó intézkedéseitől. Ha az emberben, amint én hiszem, örök szükség az Isten ' imádá'S'a, akkor utat is fog találni, hogy valamilyen módon kielégítse ezt a szükségletét ■ —— rang —■»»—— Ha igaz az, hogy az alma nem esik messze a fájától, most meggyőzödbe“ tünk arról, hogy ennek a bölcsességnek a fordítottja is helytálló. Dempsey Jacknek, az ökölvívás egykori világbajnokának apját letartóztatták, mert a 81 éves öregur egy nézeteltérés hevében ököllel leütötte egyik szomszédját. Érdekes nyilatkozatot tett E. Brooke Wil- 1 Hams angol partőr, add a tengerparton életmentő szolgálatot teljesít. Hosszú működése sonán azt tapasztatta,, hogy az emberek általában többre becsülik kutyáik, mint embertársaik életét. — Az emberek sokkal hálásabbak, ha kutyáikat mentjük ki — mondta — mintha férfiakat, vagy nőket mentünk meg. Kutyák kimentéséért igen sok jutalmat kaptam már, emberekért igen keveset. A legmagasabb ősz- szeget, mióta étet mentéssel foglalkozom, egy nő adta kutyájáért. Egy ötfontos csekket nyújtott át nekem. Ezzel szemben emberi élet megmentéséért sohasem kaptam egy fontnál többet. NewyorkbóT jelenítik: Az Lffinois állam - béli Eiginben egy 16 szobás kastélyban iskola nyílt meg, 70 évesnél idősebb tanulók számára, akik bármely őket érdeklő tudomány, vagy ásmieireitáigban tökéi ertJesnthelik magúikat. Eddig müvétszeti, nyelv, és egébz- ségtaimi tanfolyamok áfllaikulUtak. A legöregebb növendék Fowler Calli'slta 106 éves nő. akit tolókocsin visznek az iskolába. EGY LLLLE1 FI LM SZÍNÉSZNŐ a nyalt utoán megtámadta vetólytársnőjét és rásütötte revolverét. A merényletnek azonban semmi veszélyesebb következménye nem lett, mert kiderült, hogy >a revolver csak — riasztó- pisztoly volt. A vizsgálat kiderítette, hogy a fegyverkereskedő óvatossága hiúsította meg a merényletet, mert látván a filmszinésznő izgatottságát, revolver helyett riasztópisz- tolyt adott el neki. Á vilácg legbecsületesebb embere A világ legbecsületesebb embere kétségtelenül az a hölgy, aki az angliai Suttonban lakik s akinek esetét most irtuk meg az angol lapok. Néhány nappal ezelőtt a grimsbyi állomásfőnök névtelen levelet kapott, amelyben a levélíró közölte vele, hogy másnap délután egy hölgy fogja felkeresni igen fontos ügyben. Az álloniásfőnök azt hitte, hogy barátai valami tréfát űznek vele, de a legnagyobb csodálkozására másnap délután a jelzett időben valóban beállított hozzá az ismeretlen hölgy, aki közölte vele, hogy ő irta a névtelen Ilevtellet. — Uram — mondotta a hölgy izgatottan — évek óta nem tudok aludni, mert leküzdhetetlen leikiiismeretfurdaiiásom van és ettől csak ön tud engem megs za hadit ani. Huszonegy 'évvel ezelőtt Grimsbybőt Suttonha utaztam, velem volt a kutyám is s a vonaton, amikor már a kalauz megnézte a jegyemct, eszembe jutott, hogy a kutyámnak elfelejtettem jegyet váltani. Szóval, becsaptam a vasúttársaságot. Huszonegy év telt el azóta és én mégsem tudok megszabadulni a lelkrismeretfurdalásoktól. Szeretném, ha a menetjegy árát most utólag elfogadnák tőlem, mert újra nyugodtan akarok aludni... Az állomásfőnök szabályszerű nyugtát állított ki öt penceről, amit a hölgy boldogan kifizetett. Azt hisszük, nem túlzás, ha a mai naptól fogva ezt a hölgyet lartjuk a világ legbecsületesebb emberének. Áz öböfvsvó váS í ghajjnob aíy}& Százhatéves iskolásláry 1
