Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)
1937-09-03 / 202. szám
ELLEN Z ßK 193 7 Mzeptomher 3. mm Mi történt 1913-ban Rockefeller szobájában Három tenger a Szaharán ? Sorget egyetemi tanár tervét megakadályozta a világháború és az emberi kicsinyesség A világháború előtti évek egyikén, | 1913 júliusában, egy csnpzotlhaju, so- I vány ember jelentkezett Rockefeller személyi titkáránál. A titkár úgy látta, hogy éhező egyénnel van dolga és ezért szó nélkül nyújtóit ót neki egy négy napra szóló élelmezési utalványt a legközelebbi jótékonysági konyhára Nagy meglepetésére azonban a vendég visszautasította .1/ adományt. Kérem, én nem segélyért jöttem, hanem egy nagyjelentőségű földrajzi ügyben keresem az ön gazdáját — mondotta. Tahi! mán nyal ma már hatvanon jelentkeztek — válaszolt a titkár — és ön ebben az évben a háromezerhatszáz- harmadik . . .-- Értsük meg egymást, uram — mérgelődött a jövevény. — Én Sörgel egyetemi tanár vagyok. Magánvagyonom meghaladja a másfélmillió dollárt. És semmiféle találmányom nines. Az ön urát egyszerűen azért keresem, mert egy uj Nílust akarok nyitni a Szaharán át és három uj beltengerrel szeretném használhatóvá tenni Afrika ma még vadvidé- kének számiló kincses területeit — Ez az ember vagy bolond, vagy szélhámos — gondolta a titkár, aki rövid utón Rockefeller elé bocsátotta Sör gélt, miután valóban igazolta, amiket mondott. Sörgel feltűnően sokáig maradt az amerikai milliárdos dolgozószobájában. Mikor kijött, Rockefeller karonfogva kisérte s csak ennyit mondott: Kedves Sörgel, az ön tervei ma még kérésztülvihetetlenek, de nem adok neki busz harminc esztendőt s ön, aki Algírból, hogy a Szaharán át levitorláz zon a Tsad-tóhoz! Minden csepp yizért kár Sörgel Hans a technika nevében már 1913-ban hadat üzent a természet szeszélveinek és most, a kikötött terminus vegeidé, úgy látszik, valóra válthatja terveit. Elképzelése, számításai könyveket töltenek meg, neve az egész világon közismert. Nincs a földön nagyobb gátépítő nálánál. Sörgel egyszerűen azt akarja, hogy afrikai folyamokat állitsa- :::ik meg, vizüket folyassák visszafelé és a sötét földrész három nagy katlanát töltsék meg velük. Építsenek ezekből a katlanokból uj folyamágyat a használhatatlan, kietlen Szaharán végig és tegyék lehetővé, hogy a sivatag öt ven-hatvan esztendő múlva búzamezőket, gya- pottermö területeket hordozzon homokos testének egyelőre még sárga és forró területén. A terv első rápillantásra őrültségnek látszik. Hogy mégsem az, igazolja egy nemzetközi részvénytársaság, mely tavaly alakult teljes csendben és most a napokban tartotta első közgyűlését Algír városában. A közgyűlésen az derült ki, hogy a tavaly létesített 20 millió dolláros alaptőke 221 nap alatt 103 millióra dagadt. Pedig a társaság nem adott köl csönöket, nem folytatott banktevékenységet. Általában semmit sem folytatott, nem kezdeti, nem is végzett. Csak van és lesz: dolgozni pedig üt esztendő múlva akar. A következőkről van szó: Sörgel rájött, amire ezer és ezer szomjazó légionárius, száz és száz Afrika- utazó is rájött már ősidők óta: Afrikában igen meleg van és Afrikának egyes részein, különösen a sivatagokon kevés a viz. De mig a katonák és utazók ezt a tételt természetesnek találván, elsiklottak mellette és meghaltak, Sörgel, aki sohasem járt Afrikában, az Íróasztal melleit kiszámította, hogy ezeken a bajokon nagyon könnyen és óriási hasznot hajtó módon lehet segíteni. Mivel Afrikában több a meleg, mint amennyire szükség volna és kevesebb a viz, mint amennyit a sivatagok igényelnek: kézenfekvő az adottsága annak, hogy vizet kell vezetni a vízben szegény részekre és a fölösleges meleget a vízzel elárasztott részeken kell felhasználni. így alakult ki benne egy ötlet, mely ma 103 millió dollárt ér, lényege pedig a következő: A Kongó és Zambézi folyamok vize hasznavehetellenül a tengert táplálja Afrikában, pedig könnyen megfoghatók és helyhez köthetők. Belső Afrikában három óriási, mély medence létezik: a Kongó folyamé, a Tsad tóé és a V'ikoria- Nyanza beltengeré. A Kongó medence, ötszázegy méterrel a tenger színe felett, valamikor beltenger volt s a folyam csak később tört magának utat nyugatnak. A Tsád tó medencéje egykor összefüggésben volt az Atlanti óceánnal s valami földmozgás zárta el azóta a tengertől. Mármost ha sikerülne lezárni a Kongó deltáját és leldiizzasztanók a vizét legalább 501 méternyire: Afrika belsejében teljesen uj térképet rajzolhatnának u földrajztudósok. Csekély átvágással a vizzel telt Kongó- tengert összeköttetésbe lehetne hozni a Tsad-tó medencéjével, mert a tó száz méterrel alacsonyabban fekszik a Kongónál. Uj, hatalmas, kettős beltenger keletkezne Afrika szivében, oly magasan, hogy a Tsad tó vidékéről uj és az eredetinél sokkal hasznosabb Nílust lehetne vezetni a Földközi tengerhez és néhány évtized alatt el lehetne tüntetni az egész óriási Szudánt és Szaharát. — Minden csepp vízért, ami felhasználatlanul öndik Afrika belsejéből a tengerekbe, halálosan kár! — ez a jelszava Sörgel nek és ez a jelszó, mint a jelek mutatják, már a gyakorlatba is átment. dseidők alkonya A harmadik Sürgel-féle beltenger a Viktória Nyanza-tó lenne. Itt viszont a bővizű és jelenleg alig használható Zum- bézi folyam táplálná az uj állóvizet melynek megnövekedésével beláthatatl haszonról lehetne beszélni, kivitele p-' |.ig egyáltalán nem a fantázia világába zaló. Egy, a Nyanza helyén elterülő beltenger lekötné a mostani tó vidékén elterülő, végeláthatatlan őserdőket, melyek a maguk titokzatosságában jelenleg csak a moszkitók fészkei és a nagyvadak kedves, hozzáférhetetlen búvóhelyei. Ha Sörgel szerint a Nyanza területét csak kétszeresére lehetne növelni — amire a tó földrajzi fekvésénél fogva igen nagy a lehetőség — eltűnnének a nagykiterje- désü mocsárvidékek, a tenger megemésztené a vadont, a vadonban lakó Küzdelem a jéghegyek elfen Most w&m régen volt huszonöt éve annak, hogy a Titanic elsüllyedt. Az újságok bő részletességgel eflleveniitietiték. feil a 'tengerhajózás legnagyobb katasztrófájának részűé Léit. Az Aflanfi-óceán északi részeim állandó veszedelmek jelem temek az olvadó sarki jégmezőkről 'leszakadó hatalmas jéghegyek, különösen az Ujfundlandló]' délre eső vidéken, mert arra veziet a legrövidebb ut Európából Amerikába. A Tatamié összeütközése után n msokára össze iis ült Londonban egy 'nemzetközi konferencia a védelem megbeszélésén?, de csak 1929-ben végzet't a kérdéssel. A leginkább érdekelt Amerikai Egyesüll- A Jiamiok nem sokait vártak a nemzetközi megállapodás megszületésére, hanem saját maguk megcsinálták a biztonsági szol gálától az óceán veszélyes környékén. Ez a szolgádat már éviek óta rendszeresen működik és számtiaillan hajót menteit meg eddig is a pusztulástól!. Három űrhajó járja március elseje és július elseje között a jéghegyzónákat. Mihelyt meglátnak egy jéghegyet, ifékmiérlik, miindien oldalról liefernykéipezik, lerajzolják, meghatározzák a tengervíz hőmnérséklMléit és sótiartátimat a jéghegy közelében egyszenrie több mélységben is és ezek a.z adatok márts sokait mondanak arról, hogy mii lesz a sorsa az úszó jéghegynek. A fengeráramfafokbö;1 és a szélirányból! követkleztietal leheli a jéghegy további útijára, halad ás árnak sebességére. A közeliben lévő kisebb hajók — 'nagyrészt! az ujfundlandli halá szította hajói — maguk is jelentük megflgyefiléseikiet az őrha jóknak. Mindem adatot térképbe raljzolwalk s ez a folyton változó térkép az alapja a figyelni ezt'efő szolgálatnak. Minden, neggel hat és hét órákor rádión adnak álltaié nos jellémtósli a. jégfromiról s egymáis közt rövidhullámú íádiöteliefómmal állnak állandó összeköttetés- bén. Természetesen a. szárazföldre is jelentik megfigyelés eikeit és az Egyesül t - A 1 tűm ok tengerész-ebi hivatala ezek alapján ad utasításokat az amerikai kikötőkből induló hajóknak. Az őrszolgálat néhány esztendeje a,lóit'!' rengeteg értékes adatot gyűjtött. MegálUHaipilőtték, hogy a fő tengeri; útvonalig évente átlag kétszáz jéghegy jut die a sarkvidékekről1, tehát elég sűrűin mutatkoznak, hiszen a főszezonban minden napra «esik csaknem két uj (jéghegy. A figyel mezért ő szolgálaton ki- vü] kísérleteztek; tevékeny védekezéssel is, de nem sok s'ikerce/1. Megpróbálták például ágyuzni a jéghegyet, de 'egészen jelén féktelen v-oüít az eredmény. Százötven méterről kitölti: ágyu'lövedék alig egy arasznyira tudott csak behatolni a- jiégbe. Máskor megin Q kíséreltek felrobbantani egy jéghegyet. Száz kilogram trtnürotofuódnak oly jelentéktelen voll: a hatása, hogy mirdössze egy piszkos foflit keletkezett a fehér jégtömbön. Ezen a sikertelenségen nincs 'miit csodálkozni. Tudvalévőén a jéghegyek csak egytizedrészük- kel emelked'nek ki a Henger szintje fölé, túlnyomó részük a viz aflait; var. Egy közepes jéghegyet vehetünk 20 méter magasnak, 100 méter hosszúnak és 50 méter szélesnek. Könnyű kliszámátanii, hogy a térfogata kerek egymillió köbkitöm él er, tehát súlya körülbelül 900.000 tonna. A PiLMATOLVAJ A Csendes-óceán szigetein él egv sajátságos rák. Nagyon szereti a kókuszdiót s ha nem talál eleget a fák alatt, felmászik utána, erős ollójával lemetszi s aztán a lehullott A berlini stfa«!"®« sportünnepélyén Hitler kancellár is megjelent és nagy érdeklődéssel nézi a hatalmas sportpályán éppen lezajjq ŞŞM népek pedig elöbb-utóbb rászorulnának arra, hogy az uj tengerparton keressenek életlehetőségeket. * Hát ezeket adta elő Sörgel tanár Rockefeller dolgozószobájában, 1913- ban. Ki tudja, hol tartanánk már Afrika „újjáépítésének“ áldásos munkájában, ba a terv kivitelét meg nem akadályozza a világháború? Hiszen most is egyedül a politikai féltékenység akadályozza csupán az ügyet, más semmi. Itt a pénz, itt vannak a keresztülvihető számítások, sőt megvan Afrika uj térképe is. Akadna munkaerő, eszmekészség, a töke végtelensége. De jaj, hátha a Szahara homokjából néhány marékra való átjut a határokon? Ezért a néhány marék homokért inkább álmodjék tovább Afrika még néhány évszázadig a maga haszontalanságában. Afrika újjászületéséhez a magasabb belátás uj embere szükséges. Míg ez az ember megszületik, Sörgel minden bizonnyal könyvszekrénybe rakhatja rajzait és számításait. kókuszdiót nagyon ügyesen feltöri. Aránylag magyom sok kókuszdiót elpusztít ez a különös rák. Különben ő maga is Ízletes eledelt szolgáltat. Néhol fogságban tartják és kókuszdióval] hizlalják. A pálmatolvaj, igy nevezik ezt a rákot, a tengerbe rakja petéit, de a fiatalok hamar kimásznak a szárazra s mihelyt eléggé megnőttek, elkezdik lopkodni a kókuszdiót. „ÉN ÉS A MONT BLANC“ Egy fiatal alngol táncosnő Amerikában szerepel körúton s mindenütt a leghizelgőbb figyelmességekkel veszik körül s a legzártabb irodalmi körök is meghívjál;, A táncosnő természetesen nem túlságosan járatos az irodaiomhlan. Egy nap több angol irót említettek előtte, többek közt Wells H. G.-t. — Mit fart Ün Wellsről? — kérdezték tőle. — Óh, mi otthon Angliában nem csiná- IuDik nagy dolgot Weilsbőt... — felelte a táncosnő lekicsinylőén. ■— Ki az a mi? — kérdezte egy amerikai iró, hogy jobbaln preeizirozzia a feleletet. Mire a fiatal táncosnő leghüvösebb mosolyával: — Én és az anyám! Olyan hangon, mintha csak ezt mondta volnia; „Én és a Motot Rlanc!.. FŰZÉSRE HASZNÁLHATÓ CSUHflMll30Lfí3 Egy angol vegyészeti gyárnak hosszabb kisérletezés után sikerült ö csukamájo’aj kellemetlen szagát és izét okozó anyagokat kivonni, illetőleg semlegesíteni. Ilyen formában a csukamájolajat már főzésre is lehet hasznáini, legalább is a rendes zsírhoz, olajhoz vagy margarinhoz keverve. Az ételek vi ta min tarta Ima ágy tetemesen gazdagodik. Angliában néhány kórház, szanatórium, sőt vend! glö is bevezette a csukamájolajat a konyhába, -y •*••• •
