Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)

1937-08-08 / 180. szám

wennNzék wpn hú ff mii tus 8. 15 wmmmw&m&mm MOTAS VEZÉRIGAZGATÓN MÜUK Legyen-e Kolozsváron ezer munkást foglalkoztató Hatalmas gazdasági lehetőségeket veszélyeztet a Földgáztársaság nemtörődömsége. — Csúf játék egy gyönyörű terv körül Az „ELLENZÉK“ közérdekű ankétet kezd a nagyhorderejű kérdésben GLUJ-KOLOZSVÁR, augusztus hó. Nemrégiben hirt adott az Ellenzék arról a közgazdasági szempontból felbe­csülhetetlen értékű eseményről, hogy egy hatalmas tőkeérdekeltség cink-kohót ké­szül felállítani, mely ezer munkást foglalkoztatna. Ebben a hatalmas érdekeltségben, amint ismeretes, részt vesz a nagybányai Phönix vegyigyár, amely az ércet szállítaná, továbbá a Titán— Nadrag—Kalan üzemek és Gálon fran­cia vállalkozó, aki tudva-levőieg a feisőszilézjiai vtilág- hirü cinkmüvek vezérigazgatója volt s maga egyike a világ legelső cinkszakér- tőnnek. Azt is megírtuk, hogy ez az óriási méretű uj ipari vállalat több mint 60 millió lej alaptőkével indulna meg s ezt a hatalmas üzemet az érdekeltség a fővonalon fekvő városunkban, Kolozsváron tervezi feállitani és arra- nézve már tárgyalásokat folytattak a szükséges telek megvásárlása érdeké­ben. Híradásunk minden vonalon, úgy ipari és kereskedelmi, mint az összes társadal­mi körökben a legélénkebb visszhangot keltette s a legkomolyabb közgazdasági szaktekintélyek xs a legnagyobb megelé­gedéssel fogadták. A vállalat megindítá­sával foglalkozó tőkeérdekeltség termé­szetesen mindenekelőtt azt közölte az il­letékes fórumokkal, hogy ez az uj tizem földgáz fűtésre rendezkedik be és évi szükséglete körülbelül IS millió köb­métert tenne ki. Ezért nyomban érintkezésbe is léptek a Sonametan földgáztársaság vezérigazga­tójával. Motas mérnökkel, aki röviden azt a konkrét választ adta, hogy Kolozs­váron a földgáz bevezetésére belátható időn belül nem kerül sor. Miután azonban a földgáz bevezetése első alapfeltétele volna ez uj nagy gyárüzem létesítésének, az elutasító válasz után minden további tárgyalás megakadt s a tőkeérdekeltség abban állapodott meg, hogy Kolozsvár helyett a cink-kohó üze­met a mellékvonalon fekvő Marosvásár­helyen állítják fel. Miért nén*?!... A kolozsvári terv tehát ezzel ilyenfor­mán kútba esett. Az elutasító válasznak azonban van egy olyan kitétele, amely­nél meg kell állam. Ez így szól’: belátható időn belül Kolozsváron szó sem lehet a földgáz bevezetéséről. Nyomban felmerül a kérdés: Miért?! Tudvalevőleg a Sonametan és a város között van egy olyan szerződés, mely szerint a szerződés megkötésétől számított hat hónapon belül a város határáig el kell vezetni a földgázát. Ezt a kereskedelmi minisztérium is kö­telezővé tette és ennek élteimében Mo­tas vezérigazgatónak kötelessége volna valóban idevezetni a földgázát Kolozs­vár határáig. Az időpont, ameddig meg kellene ennek történnie, október 1 volna, miután ekkor jár le a határidő. Ehelyett azonban mi történik? Egy évvel ezelőtt Apahidán még va­gonszámra voltak csövek, de időköz­ben Motas vezérigazgató azt is ebi- tette onnan. Tehát pillanatnyilag az a helyzet, hogy hire-hamva sincs a munkálatok megkez­désének. de még a tervek sem készültek el, ami azt jelenti, hogy belátható időn belül valóban nem lesz földgáza Kolozs­várnak, Ki a 'terv kerékkötője? Tehát ennek az egész hatalmas szép tervnek a Sonametan, illebe Motas vezérigaz­gató a kerékkötője. Nem kell külön hangsúlyoznunk azt, hogy ipari konjunktúra idején, ami most kétségtelenül észlelhető, micsoda pers­pektívákat nyitna meg egy ilyen hatal­mas ipari üzem létesitése Erdély szivé­ben, Kolozsváron. Micsoda fellendülést vonna maga után a kereskedelemben, az iparban, az idegenforgalomban és min­den vonatkozásában a mindennapi élet­nek, Mennyire lüktetővé tenné városunk gazdasági életének minden ágazatát, mi­csoda felbecsülhetetlen értéket jelentene a városfejlesztés szempontjából. Mennyi munkáscsaládnak adna ke­nyeret! Mindezeket nem is kell külön kihang­súlyoznunk, hiszen a napnál is világo­sabb az egész és minden közgazdász ér­zi is ezt. Természetesen jelentős költ­séggel járna a földgáz bevezetése, amit Sármásról kellene idáig hozni, de reális számítással ki lehet mutatni, hogy ha ez megtörténne s utána a cink-kohó nagy ipari üzemét, amely évente, amint emlí­tettük, 15 millió köbméter földgázázat fogyasztana, itt állítanák fel, úgy ez egy­magában is rentábilissá tenné a földgáz bevezetését. Per hintés a közvélemény szeme előtt Érthetetlen tehát, hogy amikor arról van szó, hogy az ország egyik legna­gyobb ipari üzemét felállítsák-e Kolozs­váron. vagy sem, bizonyos porhintés és csúf játék folyik a közvélemény szeme előtt Az üzemnek csak az építkezése több, mint másfél évet verme igénybe. Mi­Kint süvített a szél, bent halkan serce- gett a petróleumlámpa. Vihar verte a roskadozó csárdát. Az ivóban két legény ült a kopott, valamikor zöldre mázolt, reves asztalnál. Az egyik az egyik végén, a másik a másik végén. A csapiáros há­tul pislogott a kemence padkáján, ott virrasztotta félálomban az éjszakát. * A két legény előtt borosüveg állott. Pirkadt bort ittak. Akkor az egyik megkocogtatta az üres üveg sarkával a nyomorult asztalt. — Hé! — mondta. Üvegje után nyúlt a másik is és oda­verte ő is az asztalhoz. — Hé! — mondta maga is. A csapiáros ásított, megvakarta tarkó­ját^ aztán csoszogva megindult az asz« tál felé. Kézbe vette a két üveget, hátra­ment, bort eresztett mind a kettőbe, az­tán eléjük kerülve, letette az asztalra. — Ehun a — mondta és ottmaradt állva. Az egyik legény öntött a borból, ön­tött a másik is, utána a lajbijuk zsebé­be nyúltak. Pénzt kotortak elő és oda­lökték az asztalra. — Itt van! — mondták komoran. Tél volt, a szél vadul kavarta a havat, a vihar egyre szilajabbul döngette a ro­gyadozó csárda falát. A két legény sűrűn ivott. Nem szóltak eddig, hallgattak. Számadásra jöttek, készülődött mind a kettő erre az utolsó Igen lehetőségei nyílnának tehát az építőiparnak is. Hihetetlen arányban indulna meg az építkezés az egész városon. És mindezt meg lehetne oldani, ha a Sonametan teljhatalmú diktátora, Motas vezérigazgató befolyását ezen a téren latba vetné. Természetesen az iparkamarának is tel­jes súlyával és felelősségével bele kelle­ne kapcsolódnia ebbe az óriási horderejű akcióba. De nemcsak az iparkamarának? hanem a a város vezetőségének és egész társa­dalmának meg kellene mozdulnia, ab­ban az irányban, hogy egy ilyen nagy­arányú ipari üzem tervét ne gáncsol­hassa el az a körülmény, hogy nincs földgáza Kolozsvárnak. Az illető érdekeltség megkezdte ugyan már a tárgyalásait a mellékvonalon fek­vő Marosvásárhelyen, de amint értesü­lünk, a város belterületén nem találnak megfelelő nagyságú helyet az ipari telep részére. Tehát még nem volna késő Ko­lozsvár számára megszerezni azt a rend­kívül előnyös lehetőséget, hogy ez a nagyipari üzem itt keljen életre, itt vi­rágozzék ki és ennek az élszegényedett városnak tegye lüktetővé és virulóbbá gazdasági vérkeringését. Az Ellenzék ankét ja Az Ellenzék ezzel a nagy horderejű 5 kérdéssel kapcsolatban ankétot rendez, amelynek során meg fogjuk szólaltatni nevesebb ipari és kereskedelmi szaktekintélyeihket, va­lamint társadalmunk vezető egyénisé­geit, akiknek nyilatkozatait cikksorozatunk keretében fogjuk ismertetni. De ettől függetlenül bárki is hozzászólhat a kér- I déshez, mert a röviden és tömören meg­fogalmazott hozzászólásokat készséggel I közöljük le lapunk hasábjain. nagy tc&álkozásra. Mert a lány lány ma­rad, akár igazat beszél, akár hazudik. Márpedig nekik igazat mondott, vagy pedig hazudott mind a kettőjüknek. Hát majd most elválik, ki adja föl neki hol­nap a szót. Köhintett az egyik, köhintett a másik is. —1 Röggelre möghasadnak a fák — szólalt meg az egyik. A másik kihallgatott a fergetegbe. Mög — felelt. — Ha igy tartja ma­gát hajnalig az idő. Hát ezt most már megbeszélték, lehe­tett megint hallgatni. Hallgattak is, de az ital megint elfogyott. — Hé! — Hé! A csapiáros most már hangosat ásított és közben megvakarta a hátát is. De azért lekászmálódott a kemence padká­járól és fordult ismét az üvegekkel. Ott maradt most is az asztalnál. A két legény a lajbija zsebibe nyúlt, pénzdarabot lö­kött a csapiáros elé. Az morgott valamit,, köténye zsebébe tette a pénzt, aztán visz- szament a kemencéhez, hogy tovább szu­nyókáljon. Most megrezdült a ház és az orkán be- sivedkodott a kéményen. — Ez már idő — mondta az egyik legény. A másik megint hallgatott darab ideig, csak azután hagyta rá:, Az ivóban Irta: BIBÓ LAJOS EGÉSZSÉGET VESZ akkor, amikor a leg­biztosabb és a legjobbnak bizonya.t „PRIMEROS“ gyártmányt kéri. — Mert ma semmi sem létezik jobb, mint a — Az. Az ital lassan már dolgozni kezdett bennük és szivük alatt meg-meylódult a vér. Hej! — mondták magukban mind a ketten nagy keservesen, hej hogy mi- ^ ért is van a halandó embernek termé- szetje. Már tudniillik olyan, akivel nem tud magában mit kezdeni. Merthiszen az Atyauristen teremtette a világra az asszony félét is, de csak azért, hogy bajt csináljon vele. Ehun a, itt van ez az Eszti is. Már most mit tegyenek, ha olyan nagy vágyással vannak utána, hogy se éjjelük, se nappaluk, aztán még az étel se ízlik miatta. Nadehát már most elvá­lik, majd most a végére járnak ennek is. — Bor ez — mondta az egyik. — Bor — mondta a másik. — Ihatós. — Az. Megint kocogtak. A csapiáros most már ötödször fordult az üvegekkel. A két legény megitta ezt az eresztést is. Az agyukon már forró köd ült, a szivük valósággal zakatolt. — Hát... — mondta az egyik. — Hát... — mondta a másik is. — Ha úgy gondolod. — Ha úgy gondolod. Egyszerre emelkedtek föl és egyszer­re indultak meg az ajtó felé. Egyszerre léptek ki a csárda udvarára. A szél ar­cukba vágta a havat. A fergeteg elemé­ben volt, a vihar vadul döngette a földet. Akkor a két legény végsőkig elborul va, szembefordult egymással. — Kutyaszőr te! — mondta az egyik — Kutyaszőr te! — modta a másik. Most hirtelen összecsikorditották a fo­gukat. — Gyere hát! — dobbant előre az egyik. — Gyere te! — hördült a másik. Akkor hirtelen összedobbantak. Csak úgy, puszta kézzel. Test test ellen. Öl­döklő keserűség, öldöklő keserűség el­len. Egyszerre kapták el az egymás gu­bancát és egyszerre zuhantak le a földre. Ott meghemperedtek, az egyik is, a má­sik is a levegőbe kapott a másik torka előtt. Nehézkes, súlyos mozdulattal egy­szerre lökték magukat talpra. Liheg­tek. a veríték szakadt róluk és most már behúzott fejjel, tukkolva csaptak össze. Rugalmas, hajlékony, szívós volt az egyik, akár a vessző,, nehéz, tömör és súlyos a másik, akár a szikla. A vihar dörgött , a föld dongott. Akkor az egyik szájával, foggal ka­pott nyomorult dühében a másik után, de az fejjel fölvágta az állát és estében elkapta. A boldogtalan gerince megrop­pant az irtózatos ölelés alatt, karja le­hullott és élettelenül hanyatlott hátra. Amaz hörögve és szédülten emelkedett föl. Minden porcikáját emésztő tűz mar­ta. Eligazította magán a ruhát, kisimí­totta homlokáról a haját, akkor visszcü ment az ivóba. — Hé ordított most már. — Nem hal­lod?! Bort! A csapiáros leereszkedett a padkáról s a legény elé tette a teli üveget. Az egy hajtókára ki it a,. akkor kihúzta magát és tántorogva kibotorkált az udvarra. Ott letérdelt a mozdulatlan cimbora mellé. — Pista!... — Kezdte rázni. — Pis­ta, hallod-e, hé! Möghóttál?! Amaz valamit nyögött, aztán rettene­tes erőlködéssel feltámasztotta magát. — ügy gondolom, hagy mög — mondta olyan hangon, mintha sírból szólt volna, Amaz átnyalábolta, talpraállította. Az­tán elömlő, nagy szeretettel átkarolta a nyakát. És némán, nehéz szuszogássalr súlyos dülöngözéssel megindultak a sötét éjsza­kában. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállí­tásban, hatalmas választékban már Í30 lej­től kezdve kaphatók az ELLENZÉK kflnyr-* osztályában, Cluj, Plata Unirii,

Next

/
Oldalképek
Tartalom