Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)

1937-08-08 / 180. szám

ELLENZÉK 1 9Jj augusztus o. '.V VASÁRNAPI KRÓNIKA írja mArai Sándor Mindez irta nines többé. Nincs úgy és any- myiiira, ahogy ismemik. Nincs .„kávéházi iro­dalom“: az uj nemzedék írói (lalállkozrualk rolón kávéháziakban 1% de az a, 'természetes kávéházi liró-tenyészet, mely a régi „New- Yonk, vagy „Central“ jellegzetessége volt. megszűnt- Az uj irodalomnak 'igazán nem jellege többé, hogy kávéháziban 'készül: a fia­tal Írók itöbbet járnak falura, küldődre, vagy könyvtárba, mint ikávébázba. Az „irodalma főpimcér“, a hazai mecénásnak e ilriilönüs válfaja, 'aligha ismeri az uj szelLemá nemze­dék kiválóbbjait. Megszűnt, hogy & pesti1 ügyvéd éppen úgy kapja törzskávéházába is hivatta! os és magánleveleit, mint irodájába; megszűnt, hogy az orvost megszokott kávé­háziból kell a kalábniász-játszma mellől elő- ka jtiaitai a beteghez; megszűnt, hogy a kávé­házi törzsasztal országos politikát csinálhas­son. Kétségtelen^ hogy valami történt1 a pest)! kávéházzal, ahol negyedszázad előtt minden pesti, vagy Pestre került fiatalember úgy­szólván pályáját kezdie; ma nem ott kezdi már s nem is ott folytatja. Húsz évelőtt mlég természetes volt, hogy a fiatal! jogász, bölcsész, vagy orvos az egye­temi beiratkozás napján keresett magának kávéházat ;iis, ahova napjában többször be­tért, ahol tanult, lapot olvasott, billiárdo- zoiit, vitatkozott és randevú zott. A (kávéház az egyetem előszobája volt. A „gólya“ itt tanult urbánus csiszoltságot, itt gyűjtött ösz- szeiköetetéseket. Később, mikor diplomát szer­zett, a kávéházban zaj oot le társadalmi és mesterségbeli életiének egyiiki jelentőst, min­dennapos szakasza. Ez a nemzedék ma is hűséges a (törzskávéházakhoz. De az utánuk következő, azok, akik ma húsz-harminc éve­sek, már csaik; hírből ismerik a kávéházat. Nem kőül nekik. Nem 'Szidják, csak éppen nem jut eszükbe letelepedni a márványas»- tal mellé. Nem valami világnézetileg megala­pozott, öntudatos elutasitás szabja meg ma­gatartásukat; más emberek, máskép nevel­kedtek, más a szellemük' és lizllésük], egyszó­val nem „kávéházi' emberek“. Ma él egy nemzedék, fiatal magyar értle’mlség, mely évszámra item jár kávéházba, legföllebb né­ha este, leánytársaságban s akkor sem a 'ká­véház, hanem a táncos lehetőségek kedvéért. A kávéházi ricsiaij, az a hajnali pirkadatba nyúló, boros-sörös danázás, darvadozás, me­rengés és ábránd, e nemzedék számára nem élvezet (többé. A pesti kávéházban nem tör­nek többé tükröt. Viszont a kávésok beve­zették a „kar.Lsbadi vacsorát“. Ez a kávéházi vacsorái, mélyről hires volt Budapest, ez a diétássá szelídült pesti kávé­házi élet, amely pezsgő helyett kóvécská: és lessel* félsiíS, wiafyy­i Jen rend­saga, mam len van. K is ellenőrzés időről-időre nem árt. Sőt szükséges, mert nem minden szolgáló teljesiti köteles­ségét gazdái távollétében. A telefon ebben az irányban is segíti. Mennyi nagy és kis szol­gálatot tesz, mennyi hasznot hajt ez a kis csodás készülék, amely számára tér és távolság nem lé­tezik. .Jól van, M árSa, í'C&Inap este vas*:- s*aférünlc.’? lágytojást fogyaszt, jellemző}e a változásnak, melyen átesett egy nemzedék. Komoran bá­ni uitam és sértődötten morogtam, mikor törzsik ávéházamban a pincér először helyezte ellem a diétás kávéházi vacsorát... igen. az egész, ideges nemzedék komor sóhajtással adta meg magát a változót és józan közízlés­nek. Már sokkal egészségesebben, szó idaJb- ban élünk; valami történt a régi kávéházzal és vendégeivel. „Mulatnak“ még a pesti ká­véházban? Nem, diétáznak. S az uj nemze­dék, mely évszámra nem téved be apái törzs­kávéházába — nem éppen világnézeti ide­genkedésből, hanem egyszerűen, mert más­kép nevelődött, mert rejtélyesen más 'ízlésű, talán egészségesebb hajlamú — meg sem érti, hogy egy negyedszázadelőtti társadalom iMvila-l*!©zg© I. PREMIER! M tmm árwü Bobby Breen, a hat éves esodahangu gyerek. Kezdete: 3, 6 és 9 órakor. — Hely­árak : 10, 15,20 lej és bélyeg. Ma! Két premier! DaWlia-PlOZgŐ II. PREMIER! Kannibálok karmai Között 1 Fősz. DUNA STEFI. Kezdete: f I 5, fél 8 és fél 11 órakor. mindennapjához úgy hozzátartozott a kávé­házi közélet, mint a mesterségbeli képesítés­hez szükséges oklevél. Él már egy fiatal ma­gyar nemzedéki, amely értesültségeit nem a 'kávéházi újságokból szerzi, pihenni a hegyek­be és a vizeik parijára jár, nem pedig a kör­úti kávéházba s társadalmi, mesterségbeli és politikai összekötitetéseit az egyetemen, a pártban, magánlakásokban szedi össze. Ez a nemzedék nem gyűlöli a kávéházat, csak- ép­pen nincs köze többé hozzá. Másfajta embe­rek. Más az ízlésük, szórakozásuk!, igényük, életformájuk. Bizonyos, hogy aszik etikusabb nemzedék; talán egészségesebb is. övék a jö­vő s ez a jövő nem a kávéháziban készül. Mindezt nem árt elmondani, mikor megint egyszer becsuknak egy régi, hires pesti ká­véházat, mely önhibáján kívül jutotr bajba. A kávésok e különös jelenségek ellen nem tehetnek semmit. A pesti kávéház változat­lanul kitűnő, méltó nemzetiközi jóhiréhez. Vendégei, a régiek), lassan ácszelidültek a dié­tás vacsorához s változatlanul az újságos fiú jóvoltából szerzik be mindennapos bel. és külföldi értesüléseiket. Ez a régi nemzedék már .kitart káviházai mellett. Az uj elmegy a tükörablak eont, benéz és eszébe sem jut belépni. Nem is gondol láttára semmit. Más az otthon-igénye? Lehet. Másféle az erköl­cse? Nem hiszem. A világ csodára váltó zik; nyugodjunk bele, mi többiek, kávésok és törzsvendégek. A kisantant konferenciára való tekintettel Októberi s kormára? Tatarescu semmiesetre sem kíván választási kormányt maga után hagyni E héten megint 'lehúzták a redőnyt egyik hires, régi pesti kávéház ablakai előtt; a csak­nem vadonatúj berendezést, mely néhány esztendő ctótt többszázezer pengőbe kerűk, néhányezer pengőért kótyavetyélték el az árverésen s a lapokban megjelentek az ilyen­kor szokásos nekrológok, melyek kegyeletes emlékezéssel párén Látták e], az önhibáján- kí­vül bajbajutott pesti nevezetességet. Egy, már nem egészen időszerű jelszó szerint Budapest, a , kávéházak városa“ megint sze­gényebb lett egyik: hires, régi (ilyenfajta mü- intézettcl; de áltodánosátam nem szabtad s a tönkremen; kávéházra jut egy tucat, amely nem ment tönkre, él és virul s délután és este zsúfolva pestiekkel és idegenekkel. A pesti 'kávésipar, mint minden ipar, 'természe­tesen nyög a .közterhek alatt; de szerencsé­re nem kell még gyászbeszédet mondani fö­lötte; mégis, vallatni történt ez esztendőkben a pesti kávéházzail, azzal is, amely még nem ment 'tönkre: laissan 'kivesznek vendégei. Valószínűleg a kávésok is észrevették, amit én, a (törzsvendég, már néhány éve figyelge- tek: a pveeilii kávéházban alig látni fiatat ar­cokat. Pest mulatságos, színes, tehetséges ká­véházai' (természetesen ima is nagy vonzóerő­vel hatnak az idegen re, aki a Belváros és a Dunapart műmárvány kíávécsamokaiban megtalál mindent, amit külföldön, hasonló He'y eken megszokott s a 'tetejébe kapja azt a különös, utánozhatatlan figyelmet és ’kedves­séget, ahogy .talán csak a magyar pincér tud­ja dlllátni vendégeit. Budapest természetesen éppen olyan kevéssé, vagy csak éppen olyan joggal jellegzetesen ..kávéházi város“, minit1 Bécs, vagy akár Velence és Pártis: a kontinen­tális ember mindenütt'' szívesen jár ikiávéház- ba, mely a középosztály számára s nemcáalk nálunk, pótolta a (klubot, & társadalmi és szedetni élet e zárkózott gyülhelyeit. Lon­donban egyetlenegy káváház van csak; az an­gol nem szorul rá. De a francia polgárnak éppen úgy otthon-póililék a „bistro“, mint az olasznak az a füstös kis helyiség, ahol a kitűnő „espresso“^ mérik, hogy ne ds be­széljünk Becsről, oho! irodalom^ politika, társadalmi mozgalom Heg,alább annyira a ká­véházban „készült“, mint valamikor Buda­pesten. Igen, Budapest jellegzetesen kávéházi város volt egy időben, mintegy két évtized előtt. Ma nem -az 'többé. A pesti ember nem ■talált ugyan a kávéház helyett a< klubéletben otthont, de felnőtt egy nemzedék, melynek számára' a kávéház nem otthon-pótlék többé. A tünemény fölött kár lenne szemet hunyni, s a kávéházak' válságáért 'nem lehet a felelős­séget teljesen áthárítani a pénzszük időre és a közterhekre. Valami, történt a pesti kávé- házzal s e változásról nemcsak a szigorú adóhivatal s a barátságtalan OTI tehet. A kávéház minden délután és este megte­lik vendégekkel, kiknek világképéhez termé­szetesen illik az a fajta tárioséler, mely oly jellegzetesen kávéházi és középeurópai. Meg­telik nőikkel, Ikilt újabban versenyt járnak férfiakkal a kávéházha1 — negyedszázad előtt elképzelhetetlen let: volna, hogy egy fiatal polgári 'asszony a kávéházban kártyázva töltse délutánjait! — s megtelik harmincon felük emberekkel, akik megszokták q, kávé- házat, kissé beleszülettek s el sem tudják képzelni e közömbös menedékhdlyek nélkül az élebet. Számtalanszor megírták, mi min­dent jelentett a kávéház a pesti- embernek: otthont és hivatalt, politikai csaitamezőnyti, pótolta a könyvtárt és a szalont. Mindezt természetesen ma is jelenti még az idősebb nemzedéknek csak éppen nem abban a szel­lemben, mint negyedszázad előtt. A kávé- ház kénytelen volt elviseűini bizonyos 'tör­ténelmi kritikát: egy uj, kisisé zord és szem­forgató prarátiánizmus apostolai szívesen mennydörögtidk a ,kávéházi szellem“ ellen, a felületes urbanitás e jelképe ellen, amit egyeseik szemében a kávéház (képviselt. Húsz, harminc év előtt csakugyan volt még „ká­véházi irodaiam“ s mindenestől igazán nem volt a magyar irodalom dicstelen korszaka. Ady ép>p>en úgy kávéháziban riogatta a ma­gyart, mint Vajda János vagy Reviczky. Húsz, harminc év előtt csakugyan a pesiti •kávé házban vitatkoztak, i'knodbztaik, gsef- teílnék és altapritgatták össze a modern Bu­dapestiét; a „kávéházi tőzsde“ éppen olyan valóság volt, mint a hivatalos, a kávéházi politika nemcsak városnegyedek sorsát, ha­nem az országos dolgokat is irányította. nők — csak megnehezítené a pártok közötti béke lehetőségét, kié ezné a pártiközöttii vi­szályokat és csak politikai kalandokra nyúj­tana jó alkalmat. Mindenesetre a helyzet tisztázása csakis a hónap második felére várható, mikor is a tengerészeti ünnepségek befejeztével Tadarescu miniszterelnök megjelenhetik az uralkodó BUCUREŞTI, augusztus hó. A belpolitikái élet hullámzásának egyik ér­dekes epizódja Tabarescu miniszterelnök leg­utóbbi kijelentése. A miniszterelnök közvet­len környezetének kijelentette ugyanis, hogy a leghatározottabb formában ellene van a választási kormány gondolatának. Egy vá­lasztási kormány — mondta a miniszterei­előtt, a helyzet tisztázását célzó kihallgatá­son. Kormánykörök egy részében változat­lanul hisznek abban, hogy a válságot feltét­lenül ki tudják tolni októberig, a kormánv több -igen fontos és folyamatban levő akció jára és főként a szeptemberben tartandó kis­antant államok konferenciájára va ó tekin tettel. Maris!» a<9i vacsora

Next

/
Oldalképek
Tartalom