Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)
1937-08-01 / 174. szám
1937 augusztus 1. ELLENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA írja mArai Sándor A nevetséges évjárat S&H n iíÍ£j. analii icineb 3sman 1 l;Jov 3ÍÍ3S&,, bnom '(nsoií bWí, ív Jav :üM iinasa Tnayg ov aj .3[3b.i sdiojí [o xA. sboti Aaba :niim :aoéd îoq.tl iiaéd man ; ,h»j b aa jlai 7§£V oi, £ r EEţ doe. ionel [ im nőm led ízev ’.3Xn 7ŰE[ id ex áliv zid inöl duj am ;v z vib am ) áüj ba} tol lei O z hí >d al ij bi rí »I a v J z Nagy örömmel olvasom, hogy végre valaki megvédi a ,,nevetséges évjáratot“: ezer- kilencszázat. Legfőbb ideje e védelemnek. A dara-bírók, a filmrendezők -s egy szellemi nemzedék, amely nem Ismerte, mert gyermek voll még ebben az időben, egyszóval egy ,,szellemi front“, mint ma divatos szóval mondják: rendszeresen csepülte. Az idősebb Rosny, a francia íróik doyenje, a Goncourr- akadémn'ia elnöke most végre megvédi. Sziv- vel védi és 'HeLkesedéssel. Milyen volt ez a korszak, milyen volit az ezenkkéncszázas Világiképp Azok sztámára, kik gyermekek voltaik e korban, a sürii 'béke ideje volt, a teljes önfebdt'ség és édes biz1 ton síig ideje. Azok számába, akik férfiak voltak e korban, tehát Rosny szerint is hőskor volt. Az operettirók s az egybevágó mozi- és szak- irodalom hajlandó ezerkilen-cszázat afféle édeskevés-nevetséges szinben itümtetni föl, miint a hosszú szoknya, a ikonfliskocsis, 'a bécsi va ter é® más hasonló, kellemességek és laposságok kizárólagos korszakát, miikor a bécsi Burgban Ferenc József tekintélye vigyázott a sütkérező világra ® az embereiknek nem is volt más gondjuk, mint a terített asztal, a könnyű szórakozás, -a derűs irodalom és színház, a mélyen tátiérzett;, kissé mesterkélt szerelem. Sokan, akik csak hallomásból vagy a gyermekkor emlékein át ismerjük ezt a korszakolt-,, hajlandók vagyunk állandó nyájas verőfényben látni; a férfiak kissé hasa- I sok e korban, mindenkinek van arany óra- } lánca, mindenki jogi pályára készül és áfa- j mi nyugdijat szeretne, mindenki magas, ke- í mény gallért visel, divat a'bcugolni a Tiszá- rs kát s az utcán, az elegáns1 gummikerakü lovaskocsik között kezdetleges behemót szörnyek -száguldozmalk,, az uj gépkocsik. A villany miéig egészen friss, szinte sistereg a házakban; inlkább látványosság,, mint elterjedt világítási eszköz. Az ezerkilencszázas évek Párasában még úgy hirdetik a Quartier Latin kis diákszállóiban a villanyvilágítást, mint különös csábeszközt. A hölgyek malomkerék nagyságú kalapot hordanak, s betétet a hajukban. A mozgókép, a repülőgép és a rádió még embrionális állapotban léteznek csak 5 várják a zsenit, aki világra segíti őket. Nagy divat a billiard, a bicikli és az elbeszélés1, melynek csattanója' van. Csakugyan nevetséges volt ez a kor? Kezdjük felfedezni — s nemcsak az öreg Rosny fedezi fel, hanem a lelkesebb fiatalok is, akik fokozódó honvággyal fordulnak ez évjárat jellegzetességei felé —, hogy nem vo\ az. Csakugyan olyan verőfényes és békés idő volt, miikor az embereiket nem is érdekelte más, csak Schratt Katalin szerelmi regénye 5 a rejtély, miért haragszik egyik irodalmi kávéhiáz a másikra?... Kezdjük fölfedezni, hogy nem volt ilyen ártalmatlan és felelőtlen ez ia kor — minden jónak és rossznak titokzatos szülőanyja, ami '-az elkövetkező időben reánikszakadt. Eléggé emuit már ahhoz, hogy pártatlan, szinte történelmi figyelemmel forduljunk tájai és tartalma felé, s eléggé hat és sugárzik -még ma is, hogy közvetlen vonatkozást érezzünk minden hagyatéka iránt. „Napsütéses“ kor volt?... A feszültségeik, melyek-neik mi, a kései utódok már csak tragikus következményeit ismerjük, teljesen áthatották ezt a kort: a nagy szooiális mozgalmak már kivonultak az elmélet műhelyéből az utcára és a munkahelyekre a világpolitika már telítve volt az istennyila áramával, mely évtizeddel később lecsapott a Földre, az emberek érezték és beszéltek rólai, hogy a kor, amelyben élnek, nem a kései 'biedermeier egy válfaja, hanem hősies, tragikus és vállalkozó -szellemű korszak. A i'libreálizmu-s '-korszaka volt, amely soha nem működött olyan tökéletesen, mint ebben >a korban; az imperializmus korszaka volt, -amely ez időben már kétségbeesett terveket szövögetett hatalma védelmére; a világot kezdték mechanizálni s a bé-csii valcer édes ütemei mögött fe'izugott az a komolyabb hangszerelésü tétel, amelynek fortiisszi- mós emelkedésébe aztán belesiketült ez a világ. Jámbor és álmos1 kor volt, nyárspo'lgári 'idill kora? Elég messze vagyunk tőle, hogy belenézve megdöbbenéssel -lássuk, fiakkeren, Srefánia-uton és bécsi kupékon túl milyen hősies hangszerelésü korszak volt. Itt az ideje, hogy rehabilitálják. Ez a Jóvátétel, ez a kritikai vizsga, melyen egy történelmi korszak átesik, mielőtt csakugyan lezárt és rögzített történelem 'fesz belőle, most történik meg ezerkílencszázzal; s nemcsak az irodalom revideálja e korszak tüneményeit. Nézzünk vissza, akár a repülőgép magasságából, e korra s észrevesszük, hogy gépek nélküli «szárnyaló kor voll: ez volt az idő, mikor Zola és France, a fiatal Gerhart Hauptmann és a fiatal Thomas Mann, a fiatal Herczeg, Mikszáth, Ambrus, Kiss József csillaga felragyogott a hazai és az európai irodalom egén, ez volt a pillanat, mikor a szellemi Európa érdeklődése a nagy oroszok és a nagy skandinávok felé fordult, ez volt az idő, mikor Angliában a demokratikus berendezkedés minden időkre kivette a kivételezett osztályok kezéből a hatalmat, ez volt a titkos választójog, ez volt a problémákkal telített irodalom, ez volt Ibsen, Tolsztoj 'és Dosztojevszkij hatásának ideje. A -tizenkilencedik század nagy szellemi forradalma a századforduló pillanatában kezdett el igazán hatni: miár nem elmélet volt többé, hanem az élet gyakorlati áttéte leivel megformált valóság. Ez volt -a kor, amikor a moziban még kikiáltók magyarázták az egyes jeleneteket, Max Linder fejéről mindegyre leesett a cilinder, s a nők — a francia iró szavával; — „barokk pompával“ öltöztek. De ugyanakkor ez volt a kor, mely a század nagy technikai forradalmát már beidegzette és felkészült rá. Akik nem tudják, v-agy elfelejtették, 'tanulják meg Rosnytól, -hogy ezerki lencszázbain már voltak Párizs és Berlin közönt „félelmes gyorsaságú“ autóversenyek, igen, már voltak autótaxik is, -már közlekedtek azok a párisii -taxiik, melyek később a Marnej csatához szállították a francia csapatokat. Csodálatosan feszült korszak vök, békés és izgatott egyszerre. Mert béke volt még, a béke utolsó pillanata. A honvágy, mellyel a nemzedek a -korszak felé fordu-11, e verőfényi keresi az emlékezés láthatárán: még láttuk utolsó sugarait, s heves fényéhséggel fordulunk most az emlék felé. A kenyér akkor is drága és ritka volt — ellentétben a legendákkal —. de igazi kenyér volt, jóizü és csodálatos illatú. A gép akkor its megmutatta már félelmes erejét, de még hinni lehetett benne, hogy az ember szolgálatára készül, nem az ember ellen. Az irodalom már akkor is klikk volt e> kenyérkereset, de ugyanakkor hi-vatas volt, sőt elhivatottság, valamilyen szent -köte'esség, amely elől a hivatott nem mert kitérni többé. Volt munkanélküliség és nem volt munkanélküli segély. de az emberek nagy tömege mégis abban a káprázatban élt, hogy a forint, melyet megkerestek 'és megtakarítottak, unokáik számára is forint lesz. Volt kétségbeesés és öngyilkosság, de nem volt az ,a tömegneurózis, mely a háború utáni korszak egyik legfélelmesebb, minden néposztá- Üyon, minden fajtán uralkodó betegsége. Volt szerelem, de még nem volt meg a hozza, vagy ellene való lelki gyógymód; az osztrák szatirikus, Karl Kraus szavával: „Elébb vök a megoldás, s csak aztán következett a rejtély.“ Mi volt ez a béke? Feszültség és várakozás, de mindenestől az optimizmus, a büszke emberi öntudat várakozása. Ezerki,lene á° A6-V SAPS C tök WhY <&• V,ev ,VC sru&nm msm százban u-gy érezte az ember, hogy nagy erőfeszítéssel. néha kegyet en áldozatok árán, de mégis fölfelé tör, valamilyen megoldás, harmónia s mind öntudatosabb béke felé. Az optimizmusból átmenet nélkül .következett a tragédia. Ezerki éncszáz egy napon észrevette, hogy mindaz, amire gyanakodva készül, beteljesedett valóság. Ezerkllenctzáz, a korszak, átmenet nélkül ért véget. Lehet, mondja Rosny. hogy ez a kor, amely -alakul és tragikusan forrong, ez a „pesszimista“ korszaki csakugyan megvalósítja azt, amire az „optimista“ ezerki enc- százas ember reménytelenül vágyott: az igazi békét. Lehet, hogy ez a pesszimizmus, mely ma áthatja -az európai gondolkodást és politikát, termékenyebb és egészségesebb, mint a századelő tragikus kifejletü optimizmusa volt. Amiben ők még hittek, a századfordulón, azt mi már minden következménnyel kitanultuk és ismerjük. Nem, e távlatból nézve ezerkilencszáz mégsem volt nevetséges korszak. Lelkesítő és lelkes idő volt; optim ista és tragikus -kor volt. Tanuljunk példáján óvatosságot. S gondoljunk honvággyal rá, mint az utolsó pillanatra, mikor az ember még emelt fővel, minden következménynyel s bűntudat nélkül európai embernek nevezhette magát. A Mont Blanc tövében Égbe ágaskodó hegyek, fantasztikusan merész sziklák, viharral vemhes felhők, örök hó és jég odafönt. Idelent csendesen álmodó városka, szelíden fodros tó, vidáman sikló csónakok, türelmes horgászok, kacagó strandélet. Együtt a fenség és a báj, magasztosság és kellem, képzeletizgató nagyság és nyárspol- gári (idi/ll. Egymást nem. zavarva, egymást kiegészítve, egymással csodálatos harmóniában. Annecy — Szalézy Szent Ferenc városa! Csodálatos ellentéteik egybeolvadását érzed itten, akárha az ódon polgári otthonoknak, ezeknek sokszázéves lábas házaknak borongó ivei alatt 'sétálsz és feltekintesz a hegyoldalban büszkélkedő lovagvár tornyára, akár ha leülsz a <tó partján a kilométer hosz- -szuságu kellős pl arán sor árnyékában. Az előtted szikrázó tó hullámain mintha tündérkék ikergetődznének — a körülötted merészen ég felé kapaszkodó sziklákban meg mintha a mitológia óriásait látnád, akik őrsiégbe állottak ide, hogy megvédjék ezt a jégbe és f-aigyba kereteit paradicsomot. Ellentét, csupa ellentét, akármerre tekintesz. Kéé hirdeéés Belépsz a 'templomba, ahol valaha Szalézi Szent Ferenc édesanyja imádkozott, hogy gyermekké1 áldja meg az Isten s meglepődve olvasod a belső ajtóra kiszegezett hirdetést. Az egyházkerület vezetőségének mozicenzu- rája! Három külön rovatba szedve az Anne- cyban éppen most előadásra került filmek cimei. Az egyik csoportban -azok a darabok, amelyeket a gyermek is bátran megnézhet, a másodikban azok, amelyek erkölcsileg nem kifogásolhatók, de amelyeket csak felnőtteknek tanácsos megtekinteni, végül a harmadik oszlopban azok a filmek, amelyeket minden kereszténynek kötelessége bojkottálni. A kegyes hirdetmény kilátásba helyezi, hogy legközelebb hasonlóképpen o'lamantesre kerülnek a rádióműsor kifogásolható számai is. — Hát mégis —! Nemcsak könyvek és cikkek hirdetik, hanem csakugyan terjed valami a modern francia lélekben! A forradalmak hagyományában nevelt gall-szellem hát valóban Irányt készül változtatni?! Vagy csak illúzió, csak káprázat az egész? íme, amoda túl, szemben ,a templommal, szemben az egyházközség fi'lm-cenzurájával, egy üres telek palánkján egész más tartalmú plakát hangoskodik. A szovjetbarát franciák szövetsége van aláírva. A hangzatos mondatok azt igyekeznek bizonyítani-, hogy nincsen semmi baj Oroszországban. Kivégeztek ugyan egy-két tábornokot, de ez csak a rendszer hatalmát mutatja-. Le tudott számolni a fasiszta tendenciákkal. Egyébként gyertek, franciák, ide meg ide, a gyűlésünkre, majd megmagyarázzuk nektek a dolgok valódi állását, Jóska Muszka A csendes kis utcákból, a lábas házak árA kávéház előtt nagy nyomtatott plakát hirdeti hogy a zenekar primása bizonyos nevezetű Jóska Muszka, célébre Tzigane de Budapest, aki valami nemzetközi hangversenyen az első dijat nyerte. Hatan vannak. Zsinóros ruhában, lobogós ingujban. Kottából muzsikálnak Egy a zongorát veri. Kettő szemüveget vise?. Hála Istennek, hamarosan abba hagyják a Körösi lányt. Igazi modern zenébe kapnak. Utána felhangzik a taps. A Körösi lányt nem tapsolják meg. Hallod-e te Jósika Muszka! Én nem tudom, kii fia-borja vagy, de az arcodból atom, hogy nem vagy cigány. Hogy nyertél-e valaha dijat és miféle nemzetközi versenyen, azt nem kutatom, de affelől is kétségeim vannak. Hogy végül pedig azt sem tudod, mi fán terem a magyar muzsika, annak éppen az imént voltam szenvedő tanúja. Hallod-e Jósika Muszka, hagyj békét te a körösi lánynak! Igen, most már versbe csendülve jutnak eszembe! Calderon, a nagy spanyol' drámaíró egyik darabjában olvastam: Nincs az égen annyi csillag, Nincs a tűzben annyi szikra, Táncoló por napsugárban, Tengerpartokon homok: Mint amennyi bűnre kész van Istennél a megbocsátás. Az álmodó kis francia város, a tó hulláma, a havasokról idesuhanó szél mintha velem együtt ismételnék szaiézi Szent Ferenc imádságát... Galamb Sándor. Românii teljes ouíő-lériíépe 255'— leiál kapható az Ellenzék könyvosztályában, ChjjL Piaţa Unirii. Az erős angolvíszonba kötött térképgyűjtemény tartalmaz: 34 országrésztérképet, 18 az ország legnagyobb városainak autótérképét, teljes nemzetközi utjelz5 táblázatmintákat, az ország jobb szálló éa garage címek. Vidékre utánvéttel is azonsai szállítjuk. nyékából újra kifordulok a tó felé. Az egyik előkelő parti szálloda kávéházából valami különös muzsika ütközik a fülembe. Ismerős és mégis idegen! Annecy talán még a zenében is az ellentétek városa? Közelebb megyek, hal liga tóm. Most már ráismerek. Hiszen ez a Hallod-e te körösi ány! Tazzba oltva, torzzá hangszerelve. üéaH em!é'( Alkonyodik: A horgászok. csónakázók, fürdőzők ballagnak hazafelé. A lábas házak ablakaiban megvillan a lámpa fénye a muzsika szó elcsendesül s nemsokára csak egy-két elkésett polgár kába koppan visszhangosan a kőkockákon. Csend... Szinte várom, hogy mikor kezd már ciripelni a tücsök... Ez ugyan nem éjszakai város. Rendezett életű francia kispolgárok városa. Elnézve őket, inkább hiszek a mozit cenzúrázó hirdetésnek, mint a szovjetbarátok plakátjának. Hazafelé bandukolok magiam is. A szaiézi szentnek emlékeit őrző templom e ott elhaladva, egyszerre csak belémdöbben valami. Hiszen én már találkoztam Szent Ferenccel valahol! Igen, igen, 1915 őszén történt. Sebesülten, az Isonzó-front egyik kórházába vittek. Másnap vasárnap volt. A kedves nővérek a lábra állani tudó sebesülteket misére hivták. Lebicegtem a kápolnába én is. Az egyik elöltem ülő tisztelendő nővér hátranyujtolta a könyvét. Éppen szaiézi Szent Ferenc imádságára nyílt ki a kezemben. Olvasom és egyszerre ismerős szavakra bukkanok benne. Az Isten határtalan bűnbocsátó szereletérő' szóltak. Ugyanaz a gondolat, ugyanazok a költő« képek! Hol olvastam, hol hallottam én ezekhez szaikasztón hasonlót?.. Meyvanl
