Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)

1937-08-24 / 193. szám

£ ELLENZIK I 9 3 7 a u ff ii H z i u « 2'/f. Hitvallásukat három ponîbcu sűrítették és egközeíebbi találkozójukon, melynek dátuma még nincs, programján 10 pont szerep :l Kaptuk az alábbi tartalmú levelet: .4: ELLENZÉK Tekintetes Szerkesztő­ségének Kolozsvárt. .4: erdélyi fiatal szellemiség „Vásárhe­lyi Találkozó“ jónak előkészítő bizottsága megbízásából mellékelten oan szerencsém megküldeni a mellékelt cikkel, azzal n ké­réssel, hogy közérdekű ügyről lenén szó, azt b Ingjuk legközelebbi számában meg­jelentetni szíveskedjenek. Szives kedvező elintézésüket előre is kö­szönne nagyok teljes tisztelettel dr. Aszta­los Sándor ügyvéd. Antikor u legnagyobb készséggel teszünk eleget fenti kívánságnak, nem mulaszthatjuk el -megmondani azt sem, hogy úgy az egész ügyhöz, valamint a kiadott nyilatkozathoz komoly hozzászólásaink vannak amelyeket annakidején meg is teszünk. Ugyanakkor azonban már most jelezni kívánjuk, hogy széleskörű teret nyújtunk minden olyan hoz­zászólásnak, amely az erdély i magyar fim la 1 szellemiség érdekében Íródik. A „Vásárihelyi Találkozó“ előkészítő bi­zottságának közleménye szószerinti szövegé­ben a következő: Az elmúlt három hét leforgása alatt már komolyabb formát öltött az a többfelöl jövő óhajtás, hogy Erdély fiatal magyar szellemi­ségének képviselői közösségi munkára fog­janak össze. Amióta ilyen irányban s már céltudatosan folyik a fáradozás, ozóta meg­bontó híreket is hordoznak széjjel, amelyek az összefogás egységét -vagy független termé­szetét kaparásszák. Egy időben arról is ér­tesüléseket kaptunk, hogy Erdély különböző vidékein, fiatalok és öregek között egyaránt, nagy várakozással figyelik az összefoglsi mozgalom kialakulását és reménykedve vár­ják annak eredményeit. Mindezeket tekintetbe véve, elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy az erdélyi magyar­ság nagy tömegeinek felvilágosítására és 0 velünk együttérzők biztató megnyugtatására az első hivatalos jellegű és felelős jelentést a szellemi mozgalomról megtegyük. Azok előtt, akik szellemi életünk háború utáni vajúdásait figyelemmel kisérték, köz­tudomású dolog, hogy az 1936-os esztendő­ben elég szép eredménnyel sikerült az a fá­radozás. mely főleg az egyetemi ifjúságot igyekezett egy közös táborba tömöríteni. Szép és áldozatos munka után, néhány év múltával indult azonban a széthullás. Ennek be kellett következnie, mert szellemi fejlő­désben lévő fiatalembereknél ez & szétbom lás rendszerint be szokott következni. így állott elő az a helyzet, hogy az „Erdélyi Fiatalok“ címből, amely azelőtt ifjúságot egybefogó zászló is volt, osurpán egy függet­len és küzködő ifjúsági folyóirat lett. Egy másik csoport, amely szociálisabb felfogásá nak érvényesítése céljából vált ki, irodaim társaság és lap alapításainak munkájával fá radozott. majd egyénenként fejtett ki felfo gésának megfelelő szellemi tevékenységet Egy harmadik és sokkal egyöntetűbb cső port pedig megalakította a „Hitel“ című fo lyóíralot, amely szellemi életünk terjesztésé ben sikeresen állja a magára vállalt szerepet Fel kell lennünk a kérdést, hogy ez a cső portokra. sőt egyénekre bomlott ifjúság, mely közben a fénfikonba lépett, az utóbbi néhány esztendő leíforgása alatt milyen ered ményeket mutatott fel? Kétségtelen, hogy folyóiratain keresztül becsületes részletmun kát végzett s emellett ia-z ifjúság egyik-miát- sik tagja sikeres társadalmi tevékenységet is fejtett ki. Ha azonban az erdélyi magyarság egyetemes érdekeit nézzük s igy akarunk felelni a feltett kérdésre, meg kell állapi ta­nunk. hogy ez az ifjúság sem kifelé való magatartásában, sem pedig befelé társeda- lom-át.formáló tevékenységében átütő erőt nem mutatott. Tudjuk, hogy ezt a fiatal ér­telmiséget az okos szemlélődés és a korai bölcsesség általában jellemzi, de mi mégis azt hisszük, hogy széttagoltságában rejlik a magyarázata annak, hogy az erdélyi ma­gyarság sorsát még a kínálkozó lehetőségek határáig sem tudja formálni. Ilyen meggondolások késztettek minket arra1, hogy ezelőtt egy esztendővel ismét sür­gessük ennek a férfikorba lépett ifjúságnak a szellemi együttműködését. Az első természe­tes lépésnek az látszott, hogy a „Hitel“ és az „Erdélyi Fiatalok“ cimü két folyóirat olyan barátságos légkört teremtsen egymás- közt, mely az építő szándékú összefogó mun­kát megkönnyíti. Az erre vonatkozó kísérlet, mely a két lap szerkesztősége között tárgya­lás és levelezés formájában, közel egy eszten­deig folyt, teljes sikertelenséggel végződött. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy e sikerte­lenség miatt a felelősség mindenekelőtt az „Erdélyi Fiatalok“ néhány szerkesztőségi tagját terheli Ezek ;i fiatal szellemi munká­sok, akik különben egyénileg megbecsült ér­tékei .íz iljn magyai szellemiségnek, olyan magatartást tanúsítottak, mintha ők Erdély­ben az uj szellemiség vitelére monopóliumot váltottak volna. S mi a közösség ügyének szolgálata érdekében mégsem adtuk fel a re­ményünkéi arra vonatkozólag, hogy az „Er­délyi Fiatalok“ néhány tényleges tagjával megértessük az országos jellegű szellemi együttműködés fontosságát. Azt hittük, hogy erre meg is találtuk a helyes és kielégítő formát, mert a két lap szerkesztőségének eredménytelen levelezése után azl nz állás­pontot foglaltuk el, hogy a szellemi együtt működés létrehozásában és munkájában a szerkesztőségeknek semmiféle szerepe ne le­gyen hanem azokon felüli egyénekei szor­galmazzunk az összefogásra. Ez az elgondo­lásunk annál biztatóbbnak látszott, mert fia­tal szellemi életünk minden árnyalatának munkásai a legnagyobb megértéssel fogadták az együttműködésre való felhiválst. Mozgalmunk, mely egy találkozó tervét vetette fel, tulajdonképen ezzel az elgondo­lással érkezeti el a, helyesnek és véglegesnek tetsző útra. Amikor újból és már ennek a mozgalomnak a nevében külön-külön meg­kerestük azt a két embert, aki az „Erdélyi Fiatalok“ szerkesztőségi ügyeit irányit ja: ők visszautasítottak minket, illetőleg az egész szellemi együttműködés ügyét az „Erdély Fiatalok“ és a Hitel“ szerkesztőségeinek ha zidolgává igyekeztek zsugorítani. Ez a felfo gáís egyikünk részéről sem látszott célra ve zetőnek, hiszen egyszer már sikertelenné tette ez együttműködési jóakaratot, másrészt pedig azzal a megszükitésse! járhatott volna, hogy a szellemi munkaközösségből olyan ár­nyalatok képviselői maradnak ki. akik nél­kül a szociális felfogású értelmiségi réteget és a magyar munkásság tömegeit képviselni nem tudtuk volna. Az erdélyi magyarság nehéz és elhagyott sorsa teszi szükségessé, hogy a segités és út­mutatás céljából a fiatal 'szellemiség össze­fogjon. Nyíltan és minden felelősséget vál­lalva tesszük magunkévá ezt a kérdést s ép­pen ezért szükségesnek tartottuk, hogy min­den eddigi és ezután is jöhető félremagya­rázás ellen a fentieket nyilvánosságra hoz­zuk. Azt sem akarjuk elhallgatni, hogy tudo­másunk van olyan hírekről, amelyek moz­galmunkat úgy próbálják beállítani, mintha a fiatal szellemiségnek ez az összefogása a Magyar Párt ellen irányulna. Nincs arra időnk és felesleges erőnk, hogy a szándékos ártalmak és rosszindulat ellen hadakozzunk, mert hitünk és munkaivágyunk egyaránt az útmutatásra és az építésre törekszik Nagyon természetes, hogy -aki a közösség érdekeit igyekszik szolgálni, az nem térhet ki az elől, hogy politikai vonatkozású kérdésekben is állást foglaljon és legjobb meggyőződése sze­rint a közösségnek utat mutasson. A mi szel­lemi magatartásunkban ez benne is van. de erre vonatkozó meggyőződésünkkel tömege­ket akarunk irányítani s amellett segítségére kívánunk lenni azoknak, akik hivatásszerűen és méltóképen gondozzák a magyarság poli­tikai. közművelődési, egyház-politikai, társa­dalmi és gazdasági érdekeit. Ha úgy látjuk és amikor úgy látjuk, hogy ezeket az érde­keket képviselő intézményeink mulasztáso­kat követnek el, ott kivánuk állni, mint fi­gyelmeztető lelkiismeret. A jóindulatú és épí­tő szándékú kritika mellett minden erőnkkel támogatni kívánjuk a szellemi munkaközös­ségnek azokat a tagjait, akik bármiféle köz­életi poszton, vagy társadalmi keretben meg akarják valósítani azokat az elgondolásokat, melyeket e fiatal szellemiség közösségi ér­dekből zászlójára ir. Félreérthetetlenül hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy minden vonatkozásban füg­getlen szellemi mozgalmat akarunk. A se­gítő jószándékot Ös u tapasztalatok értékét nagyrabecsüljük és éppen azért mint eddig is bárkit szívesen meghallgatunk s ami cél­jainkat teljesebbé és utunkat világosabbá le szí, azt sohasem vetjük el. S ahogy nem zár­kózunk el semmiféle kívülről jövő segítség és jószándék elöl. éppen úgy a munkaközös­ségünk keretein belül sem törekszünk arra, hogy az egyéniség értékeit leszürkilsük, vagy azok kifejlődésének korlátokat emeljünk. Minden -vélemény és törekvés, mely az egyé­ni boldogulási a közösség érdekeivel egyez­tetni tudja, nálunk megértésre és támoga­tásra talál. Hisszük azonban, hogy abban a néhány alapvető kérdésben, amely magotar tásunkat mindenek előtt meghatározza, mindnyájan egyetértünk Jelentjük, hogy már eddigi beszélgetésünk alapján odáig ju lőttünk, hogy valljuk a következőket: 1. Támogatunk és szolgálunk minden olyan törekvést mely az erdélyi magyarsá­got tudatossá és erőssé teszi arra, hogy sor­sát önmaga irányítsa. 2. Szükségesnek látjuk társadalmunk át­formálását abból a célból, hogy a7. erdélyi magyarság egyetemes érdekének o síkján az osztályok közötti válaisztófn.] eltűnjék. A fa­lusi kisbirtokos rétegnek és munkásságnak kell alkotnia azt az erős nemzetiségi testet, melyet a nevelő értelmiséggé átalakult kö­zéposztálynak kell szolgálnia. 3. Fel kell ébresztem és táplálni kell azt az öntudatot, mellyel az erdélyi magyarság sikeresen ellenállhasson minden olyan tá­madásnak, mely őt nemzeti értékeiben és jo­gaiban (veszélyezteti. Hisszük, hogy az a magatartás, melyet mindenekéitől a fenti három pontban foglalt célkitűzések alakítottak ki elég erős lesz arra, hogy fiatal szellemiségük legjobb erőit összefogja. Erre a hitünkre támaszkodva tettük meg azt a további lépést, mely az or szágos jellegű ..Vásárhelyi Találkozót“ szór galmazza. A találkozó tárgysorozatát itt ősz szeállitottuk, még pedig e következőképen 1. Az erdélyi magyarság társadalmi alkata és erkölcstana, átalakulásának utjai és képe 2. Az erdélyi magyar nemzelkisebbség köz jogi és nemzetközi jogi helyzete. 3. Az érdé lyi magyarság és a román nép épilő együtt élésének feltételei és útja. 4. Az iskolai ne ve’és, az iskolai nevelés reformjai, az isko Ián kívüli népnevelés. 5. Tudomány, iroda lom. színház, zene, művészet. 6. Az erdélyi magyar napi és időszaki sajtó háboruutáni működése, mostani állapota és jövő szerepe 7. A munkás és iparos tömegek nevelése és szerepe. 8. Közgazdasági politikánk. 9. Me zőgazetasági politikánk. 10. összefoglaló ha tározat Minden előadónak joga és szabadsága van arra hogy előadásában legegyénibb vélemé­nyt kitpjthesse. Csupán két dologra hivjuk fel a Egyetmüket. Az egyik a szellemi együttműködés jegyét kívánja biztosítani, mégpedig azáltal, hogy az előadók szellemi magatartását azok az alapvető kérdések ha­tározzák meg. melyeket fentebb három pont. ban foglaltunk össze. A másik gyakorlati cé­lú, vagyis azt a kívánságunkat tartalmazza, hogy az előadók jelöljék meg azokat az uta­kat. amelyeken elgondolásaik a gyakorlati életbe átvihetők. Nagyjából ezeket kívántuk az erdélyi ma­gyarság tudomására hozni. Hisszük, az ő nevében szóltunk! Kolozsvárt, 1937 augusztus hó. A „Vásárhelyi Találkozó“ előkészítő bi­zottsága: Tamási Áron iró. Nagy István mun,, kás-iró, asztalos1, dr. Asztalos Sándor ügy­véd, Jordáki Lajos szocialista közíró, tiszt­viselő, Petrovay Tibor közgazdasági iró, tisztviselő. Vita Sándor köziró, szövetkezeti tisztviselő. Budapestre jön a mormonok „pápája ií STOCKHOLM, augusztus 23. Európai körútját a svéd fővárosban kezdte meg Heber Grant, a mormonok szektájának „pápája“. Grant, akinek leg­jobb barátja Ford, az amerikai autóki­rály, Salt Lake Cityből jött Európába, még pedig nevezetes alkalomra: most ünnepük az európai mormon- szekta megalapításának századik év­fordulóját Amerikában 1830 ban alapították meg a szektát s igy ott hét évvel idősebb He­ber Grant — ha már átkelt az Óceánon — beutazza egész Európát és mindenütt meglátogatja a mormon hitközségeket. Bécsbe és Budapestre is eljön, noha ebben g két városban aligha találhat mormont. A mormon szektának az egész világon összesen egymillió hive van. 0 NNAN ! BÉCSI LEÁNY VOLT A MEGGYILKOLT IHAKI TÁBORNOK FELESÉGE Bécsböl jelentik: Bekir Sidki tábor­nok, a Moszulban meggyilkolt iraki ve­zérkari főnök az elmúlt évben Bécsbon járt is itt ismerkedett meg későbbi fe­leségével Sopar Hermával, akit néhány napon belül el is jegyzett. Később két iraki liszt érkezett Bécsbe a menyasz- szonyért, akit Bekir Sidki tábornok meg­bízásából elkísértek Bagdadba s ott tar­tották meg az esküvőt ezelőtt öt hónap­pal, miután a menyasszony kilépett a katolikus egyházból és áttért a mohame­dán hitre. A húszéves fiatalasszonyt Irakban nagy rokonszenvvel fogadták, bár az arabok között az idegengyűlölet az utóbbi időben rendkívül megnöveke- delt A 47 éves daliás tábornok modorá­ban és szokásaiban modern ember volt és több európai nyelven beszélt, igy a fiatalasszony mihamar otthonosan érez­te magát uj környezetében, hol férje az udvarhoz is bevezette. A forró iraki nyár elöl az asszony nemrégiben hazaérkezett Bécsbe üdülésre és itt érte férje halálá­nak híre. BÉKAESÖ ESETT TARPÁN Emlékezetes, hogy 1934 junius 14-én Tárpán hóleső esett. Kabáczy Ernő nyu­galmazott árvaszéki elnök most arról ér­tesítette a halélettani állomást és rj Me­teorológiai Intézetet, hogy most ugyan­azon a helyen és hasonló körülmények között zivataros esővel együtt békaesö esett. A békák mind nagyon aprók vol­tak, Kabáczy megállapítása szerint a barna varangynak egy centiméternél ki­sebb. majdnem csupa egyforma nagy­ságú példányai. Számuk megállapítása s a békaesö területének elhatárolása lehe­tetlen volt, mert a füves telepen az apró békákat számbavenni még megközelítő­en sem lehetett. Az ide-oda szaladgáló, izgatott kacsarajok hatalmas étvággyal kapkodták a számukra égi mannaként hullott eledelt. Az országúiról felszedett példányok egy részét Kabáczy konzer­válta és ugyancsak beküldte a halélet­tani állomásra. A VILÁG MINDEN PROBLÉMÁJÁT MEG AKARJA OLDANI EGY OSZTRÁK ASZTALOSMESTER Bécsböl jelentik: Csodálatos talál­mányról keringenek hihetetlenül hangzó hírek, néhány évvel ezelőtt, nagy feltű­nést keltve egész Ausztriában. A „felta- láló‘‘ Schapeller János asztalosmester volt, majd postás, aki azt állította ma­gáról. hogy rendkívül olcsó energiafor­rást fedeztt fel, amelynek segítségével máról-holnapra meg tudja változtatni a gazdasági életet s az emberi társadalom berendezését. Voltak, akik nagy pénz­összeggel támogatták a feltalálót, aki megvásárolta a felsöausztriai Aurolz- münster-kastélyt és ott rendezte be a „Schapeller-miiveket.“ A kísérletek még nem hoztak gyakorlati eredményt, de Schapeller mérnökei már tanulmányt tettek közzé a világboldogató találmány­ról. A könyv szerint az uj energiaforrás mindent roppant olcsóvá fog tenni, min­den gép és készülék átalakul, az elhasz­nált energiákat a földmágnesesség vég­telen tartalékaiból a legnagyobb köny- nyüséggel lehet pótolni. A villamosság használata hihetetlen módon el fog ter­jedni. a földművelés annyira tökéletese­dik, hogy évenként két aratás lesz, gyó­gyíthatatlan betegségek nem lesznek többé, rádium, arany és gyémánt óriási mennyiségben fog az emberiség rendel­kezésére állni. Schapellerben, úgy lát­szik, a feltalálót a társadalmi ujitó egé­szíti ki. Egyszer aztán egy egyetemi ta- már rendkívül lesújtó véleményt mon­dott a találmány tudományos értékéről. A pénzemberek visszavonultak, a ,,Scha- peller-müvek“ összeomlottak, a feltalá­lót a hitelezők szorongatták, végül a ha­tóságok kezére került. Már úgy látszott, minden elveszett, legutóbb azonban két angol 5000 fontot bocsátott Schapeller rendelkezésére. Ez az összeg elég ahhoz, hogy a hitelezőket 30 százalék erejéig ki elégítsék s akkor a Schapeller-üzem uj hnl megkezdi! működését. A ..Vásárhelvi Találkozó1 előkészítő bizottságá­nak felhívása Erdély magyarjaihoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom