Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)
1937-08-22 / 192. szám
KÖVESS ISTVÁN Bőség Csodálkoznunk kell — irju a kormány hivatalosa — mikor a mai és néhány év előtti gazdasági helyzetet Összehasonlítjuk. A külkereskedelmi mérlegre alig lehet ráismerni: bőségesen fedezi az állami adósságok, uj rendelések és magántartozások esedékes részletéit. Az év első hat hónajában az 1936. év tizenkét hónapjának eredményeit is tulhalfad- va, 6 milliárd 600 millió kiviteli tötbbled mutatkozik, ezenkívül aratás után most uj kivitelre lehet számítani. Nem kételkedhetünk abban, hogy decemberben kitűnő eredményt fog a külkereskedelmi mérleg felmutatni Románia pénzügyi és gazdasági élete — írja a Viitorul — a világválság kitörése óta sohasem ismert ilyen fellendülést. Növeli az örömöt, hogy a kincstári adóbevételek terén is biztató javulás tapaszta ható. A költségvetési cv első négy hónapjában (április, május, junius. julius) ezenmillió lejjel több folyt be az állampénztárba. Dicséretes. A számok bo'dogan adják tudtuk Jobb helyzetbe kerültünk! A számok nem csalnak. Nem lehet és nem is akarjuk az eredményt elvitatni. Az örömhírre bizakodva tekintenek fel az adófizetők. Angol példára hivatkoznak, hol azzal lepték meg a világot, hogy a többletet arányi'iagosan visszafizették. Anglia nem kíméli adófizetőit, ha azonban felesleg van, azt mondja: Vissza!.., Mind az övék!... Polgárait saját jól felfogott érdekében erősíti A bőség — kötelez. A parancsot egy pillanatra sem feledi. * Nem feledhetjük, hogy az ulóbbi években számtalan uj illetéket, fogyasztási adót vezetlek be. A költségvetési vita során több felszólalás során igyekezett ezt a kérdést az ellenzék megvilágítani. Pontos adatokat sorakoztattak fel annak bizonyítására, hogy 1934—1936. években több. mint háromezer millió lejt vételezett be a kincstár illeték, „cifra de afaceri“, fogyasztási adó dmén. Felemelték a vámtételeket s adóval sújtották az uj épületeket is. Folyó évben 350 milliónál is nagyobb összeg szerepel az állami költségvetésben egyedül fogyasztási adók címen. Szabály szerint általános jólétei tételez fel az ily nagyösszegü, „bőséges“ költségvetés. S ha hiányzik a jólét?... Ebben az esetben más szabályt keli alkalmazni: Ne gyöngítsük túlságos mértékben az adófizetők teherbíró képességét. A túlzásba vitt pénzügyi politika — végzetes tévedés. * Bucuresti-i lapjok nem a legragyogóbb gazdasági jelentéseket közlik. Ahol két-három héttel előbb nem vo't eső, most folyton esik s akadályozza a mezei munkálatok befejezé sét. Az Ínséges területeken már eső sem segít. Botoşani és Dorohoi megyékben 50 százalékban, Jasi, Vaslui, Falciu, Tecuci, Tutova és Covurlui megyékben 70 százalékban, Constanta és Tulcea megyékben úgyszólván száz százalékban elpusztult a kukoricatermés. A legelők teljesen kiégtek Moldova keleti ré szén. — Segítség!... Segítség!... — hangzik a kétségbeesés. A szárazsággal sújtott megyék prefektusait Bucuresti-be rendelték s Negura miniszter közölte, hogy kukoricát oszt ki a nélkülözők között Pénzért. A tékozlást és ingyen-kukoricaosztást senki nem követelheti, a szenvedők fizetőképességét azonban mégsem lehet figyelmen kívül hagyni. Hiszen „bőség“ korszakát éljük. é * Vannak, kik a mezőgazdát okolják a rossz termésért. Mintha egyedül tőle függne az eredmény. Az „Ofensiva Romana“ — Vaida kolozsvári hivatalosa — a nagyzoló bíráltatokat gúnyosan ,,bonjurista mezőgazdáidnak nevezi s meggyőzésükre következő pé - dára hivatkozik: Güthinger nevű német káplár került az ókirályságba a világháború idején. Többször kifakadt: — Kár, hogy nem tudtok gazdálkodni! Lenne csak Németországban ilyen fö'd!... — Téved — felelte a házigazda. Itt keleti éghajlat alatt élünk. Egyszer igen sok, máskor kevés az eső. Ma nagy hideg van, holnap ingre vetkezünk. — Üres szavak! — Mit tehetünk, ha nincs eső? Hónapokig tart a szárazság? A német gazda is tudja, hogy levegő, fénv, meleg és víz nélkül nem lehet termelni. Nagy baj, ha csak egyik is hiányzik, ELLEN ZflK I (J 3 7 nuyutztua 2 2. A hálókocsi kalauza mesél. Markow Sergej, a cárné ezredének egykori gárdatisztje elmondja, hogy miért nem tudta megmenteni a cári családot Hatalmas könyvtár- töltensK. be immár azok a munkáik, amelyek a huszadik századnak talán legérdekesebb problémájával!, az orosz rejtéllyel foglal koznak é> igazán csodálatos, hogy a rengeteg könyv ellenére, amelyet erred. a kérdésről összeírtak, a homály majdnem éppoly áthatolhatatlan, mini esztendőkkel ezekül. ltt--ot azonban olyan feljegyzések is kerülnek a nyilvánosság elé, amelyeknek szerzői közvetlen- közeiből éltén át az orosz dráma egyik vagy másik felvonását és ilyenformán, ha részlet képset adnak is, ezt egalább megbizhaióan és nem hallomások alapján vetik papírra Az egyik külföldi kiadóvállalat tulajdonosa egy nemrég megjelent «könyv előszavában érdekes találkozásról számol be. Utazása közben összeismerkedett a hálókocsi kalauzával; beszédbe elegyedett vole és a vegén kiderült-, hogy a békés uniformis mögö ! nagyon .is mozgalma, életű ember rejtőzik Markow Sergej, a cárné ezredének egykori gárdatisztje, az éjszakában robogó vonaton azután me.séni kezd néhány mozgalmas esztendő idegfeszitő eseményeiről és az elbeszé- és nyomán a két forradalmon átesett cári birodalomnak majd valamennyi vezető alakja megelevenedik. Az ismeretség folytatódik és eredményeként született meg ez a majd három.százoldala.s kötet, amelyet- minden különvéleményünk me-lett is feszült figyelemmel kell végigolvasnunk. Esy tábornok eltűnik Markow kedves jelenettel kezdi elbeszélését: Pctervárott ikitör a forrada om és a Hotel Astoriába szorult tisztek és polgári vendégek bizonytalanul néznek a jövő felé. Asszonyok, gyermekek és betegek egész sora tartózkodik a szálló épületében, amelynek parancsnokságát ekkor — a válságos helyzetre v-aló tekintettel — Wolodcsenko tábornok, a legmagasabb rangú tiszt veszi át. összegyűjti a tiszteket, kiadja a parancsokat és néhány órával később, amikor a puskaropogás már egészen a szálloda előtti térségig jut el, a tábornokot mindenfelé hiába ke rcsilk. Vógtigkutalják a szálló valamennyi emeletét, mig végre a liftes fiú elárulja, hogy Wolodcsenko tábornok a szálloda épületét egy hátsó aj'-ón át már másfél órával ezelőtt elhagyta, anélkül, hogy bármiféle üzenetet hagyott volma hátra maga után. Markow kissé -kényszeredetten mese i el ez-, a történetet, minden kiélezés nélkül, mintha maga is erezné, hogy ez nemcsak a szóban levő tábornokot, hanem az egész cári hadseregei különös szinben tűnte-i fel. Ez a diszkrét fáiig elhallgatás a vo-t gárdatisztre egyébkén! is jellemző: könyvének huszonegy fejezete alapjában véve nem egyéb, mint lángoló vádirat a hadsereg, az uralkodóhoz állítólag hűséges tisztikar, a monarchista ösz- szesküvők és — nem utolsó sorban — önmaga ellen. Az önzésnek, haszonlesésnek-, kicsinyes személyi szempontoknak olyan megdöbbentő tömege bontakozik -ki az elbeszélés folyamán, hogy a történetírónak alighanem revideálnia tkell azt a felfogást, amely szerint az orosz birodalom felbomlását és a cári család tragédiáját egyedül a vesztett háború és a két forradalom idézte elő. Egy rendszer, amelynek olyan támaszai voltak, mint Markow hadnagy elvbarátai, valóban megérett a pusztulásra és ha valamikor felvetődik majd a bűnösség, kérdése, Lenin bolsevlkn gárdája mellett a vádlottaik padjára fog kerülni ez a monarchista vezérkar is. Visszatérve tehát a tábornok ur különös futására, ez az etemény meglehetős nyugta - anságot keltett a szálló lakóinak sorában, akik között az a hir terjedt el, hogy a Hotel Astoriát ágyutüz alá akarják venni. Ez ugyan nem történik meg, a helyzet azonban egyre kritikusabb és ekkor — nem, ezt nem lehet elmesélni, ezt szószerint idézni kell Markow- hadnagy könyvéből: — Arra az eredményre jutottunk-, hogy itt nincs semmi keresnivalónk és elhatároztuk. hogy tovább megyünk. Az egyik a rokonaihoz igyekezeti, a másik a barátaihoz. Az én utam nem ehetett kétséges: Corszkoje- Szelóba! A cárnéhoz! Széjjeifulnak a hivek Markow d is jut a cárnéhoz, de nem maradhat nála. A helyzet már túlontúl kiélező dőlt az uralkodóé-a-lád körül és nem látsz.;k ajánlatosnak a mindenünnen gyanúsan szi- matolgaló kémek figyelmét gárda-tisztek je •Icnlétével izgatni. Így azután alig van valaki a régj hívok közül a cárné közelében, amikor egy napon vöröskokárdás és vállszacgos tábornok jelenik meg Carszkoje Szelóban. — Az excárnéva! szeretnék beszélni — mondja pattogó hangon. Amikor azt a válasz-t kapja, hogy őfelsége alszik, gorogibán ki-fakad: — Mondjátk meg neki-, hogy most nincs idő aludni. — De hát kit jelentsünk be? — kérdezik. — Komáfow tábornok vagyok — hangzik az erélyes válasz. Néhány p>erc mufva szemben áll egymással a cárné és a tábornok. Komi-low dadog és alig-alig tudja közölni az általa hozott le- tartóztatás-i parancsot. A monarchia támaszainak egészen alávaló magatartásával szemben a cárné meglepő erőnek adja lanujelét. így például, amikor felszólítják, hogy családjával együtt Olaszországba költözzék, egyik levelében szósze- rint a következőket Írja: — Csirkefogó az, aki e döntő percekben hazáját elhagyja. Tegyenek velünk, amit akarnak, zárjanak be a Péter-Pál erődbe, de Oroszországot semiilyen körülmények között -em hagyjuk el. Érdekes és megható ez a kijelentés, amelynek hitelességében nincs okunk kételkedni. Pedig a cári család ugyancsak nagy veszedelemben forgott és ezzel a cárné is teljesen tisztában volt. z osszeom as Mankow hosszasan mesél a készülődő ellenforradalmi mozgolódá-okró! és azokról a tervekről, amelyek a cári család megmentésé; tűzték ki célul maguk elé. Közben nem felejtkezik el arról, hogy a lehetőség szerint mindenkit befeketítsen, önmagát pedig minél tisztábbra mossa. -d A bolsevikiek győznek, a németek áttörik a frontot (va aiki meséli: Elein'e jóban voitunk, kenyeret adtunk nekik és pálinkát kaptunk érte; egyszerre csak megindultak ellenünk, hiába mondtuk nekik, hogy elv- iának, mi annexió és hadikárpótlás nélküli békét akarunk...), Markowból vörös tiszt lesz, majd letartóztatják: minden a feje tetejére áll, csak egyetlen dolog nem változik: a cári család megszabadítására irányuló összeesküvés most is ott tart, ahol a kezdet kezdetén. Ezek után senkit sem lephet meg az orosz újságok rendkivüli kiadásaiban olvasható távira!, amely szerint- „a julius 17- ikére virradó éjjelen a jekaterinburgii helyt szovjet parancsára Romanov Miklós excár kivégeztetett. Családját biztos helyre szállították. " Megnyílt #, NAGY Calea Reg. Ferdinand 3., kötöltáru, kézimunka, rövidáru üzlet. Olcsó beszerzési forrás. — (Nem tévesztendő össze a Nagy Teslvérek üzleté el.) Ekkor azután Markow valahogyan átvergődik a haláron és a hesseni nagyherceghez fordul, a cári- család részére segítséget kérve. A nagyherceg szívesen fogadja, azonban csendesen megjegyzi: — Nem értelek benneteket, oroszokat. Minduntalan az! hangoztatják, hogy Németország és csak Németország mentheti meg a cári családot. Hiszen a cárné egészen orosz- szá változott, nem jönne hozzánk és nem s fogadna el tőlünk segítséget... Súlyos vád hangzik ki ezekből a sz-avakbó , amelyekre mintegy válaszként hat Markow könyvének utolsó néhány mondata: — Be kell ismernünk, hogy eskünket, melyet a -keresztre és az evangéliumra tettünk, nem tartottuk be. Ezért a bűnünkét- szenved most az egész orosz nép, amely most már sok esztendeje sínylődik a bo.sevista terror bilincsei közö:!; mi pedig, hazánkból elmenekülve, idegenben vegetálunk az éhség, hideg és nyomor megpróbáltatásai közepette.“ Markow Sergej ilyesformán önmaga mondja ki az Ítéletet barátai é.s vol; fegyvertársai felett. Az Ítélet kemény, de a tárgyilagos szemlélő megái apitani kénytelen, hogy sokkal keményebbnek -'kellene lenn:e. Markow beszámolóját azzal végzi, hogy Nyugat- és Középeurópa államaiban a niega ázás és fájdalom pírjából lassanként- az uj Oroszország körvonalai tűnnek elő és hogy a szovjet mellett, amelyet ők soha cl nem ismernek, ez a második Oroszország a reményeik IUI ■IHIMII — Vízről ember is gondoskodhat! — Hogyan? — Öntözéssel. — Mi is próbálkoztunk ezzel a folyók mentén. De itt fönn?... — Fel kell szivattyúzni!.,. Rövid idő múlva elviselhetetlenül nagy lett a hőség. — Me eg van káplár ur — kezdődött 3 beszélgetés. — Az ördögbe... — Beszéljünk az öntözésről... — Beismerem, hogy tévedlem. Nem lehet viz hiányában erre gondolni. Azt hittem, otthon vagyok. Nálunk minden héten esik. _ Ha itt is úgy volna;, a Bucuresti-i aszfaltból is fü nőne ki! Igv vagyunk a „bonjurral“ köszönő tu- j dákos gazdasági mérnökökkel'. — állapítja I ' meg Vaida lapja — kik minden bajért a szegény gazdát teszik felelőssé. * i Vannak kik a külkereskedelmi-rendszert hibáztatják bajainkért. Mult évben jó volt a termés, „konjunktúra“ is kedvezett, igy gazdasági téren általános javulást várhattunk. Mégsem igy történt. A „claering“ minden reményt meghiúsított. Feldagasztotta a számokat, kézzelfogható haszon nélkül, „Claering rendszer“ mellett nem kaptunk idegen valutát termékeinkért, melyek árát folyósítás nélkül könyvelték. Az eladó igy sohasem láthatta pénzét, melyért a kérdéses országban árut kellett vásárolni. Bucuresti-i lapok értesülése szerint így 1937-ben, a kiviteli többlel növekedése folytán 20 ezermil’ió értékű behozatal következik, ami az ipart és kereskedelmet újabb válsággal fenyegeti. Érthető, hogy a kormány a je’enlegi „claerin-g-rendszeriő!“ szabadulni igyekszik. Pénzügyi körökben aggódva mondják: — Sok idegen valutánk van!.,. Kissé különösen hangzik. Röviddel ezelőtt az állami tartozások részlelfizeéssire sem jutott, ma ellenkező helyzettel kel! megbirkózni, * Jón Raducanu nemzetiparasztpárti vezér, Bucuresti-i kereskedelmi akadémiai rektor több kérdést tesz fel a költségvetési többlettel kapcsolatban: Ha a többlet nem jövedelemből, de vagyon ból áll elő, vajjen azt „reálisnak“ lehet tekinteni? Az adózók túlzott áldozatával hogyan lehet javulást képzelni? Miért türjük községek, városok, megyék deficites költségvetését bőség idején? Jólétet, bőséget jelent-e, ha „nem rentábilis áron“ visszük ki mezőgazdáink termékét? Mit jelent a ,.mezőgazda- sági offenziva“ a magángazdaság kiegyensúlyozott költségvetése nélkül? A Viitorul éles szavakkal válaszol s a nemzeti-parasz-tpárfot vádolja a szegénységért. Felidézi a 40 milliárdra rugó külföldi kölcsönök és kancessziók összegét s rámutat arra, hogy a termények árát a liberálisok háromszorosra emelték. A Viitorul erélyesen cáfol. Számokat közö1. A számok nem bűnösök. Ismerik e a bübáj'os számok jelentőségét? Tudják e, hogy a bőség mellett történt ünnepélyes tanuságtétel a nehezebb sorban élők megsegítését jelenti? Távol vagyunk még az angol példa követésétől, meUy arra tani1, hogy sohasem szabad az aranyat tojó tyúkot a benne sejtett kincs gyorsabb elnyeréséért elpusztítani.
