Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)

1937-08-13 / 184. szám

I / 9 3 y augusztus 13. ellbnzbk a &h ißn-nos fesân ű»b 23 »vli .zi' 7 e uda tom Edoi ösi'I »«9 ß-fi'V irno , -fß’V ncb Ţ59 rAî i *54­:S2 Ißj JI9iT 3:0 i£>: S'ß Eri 19 7 ft SS? Xß »rrr jn iA io TS S2 PERROTT (franciái proiPeisisizomiatk siikle- rüOft miegállllapi'tainiila a föaltkaiteleirrteiiit 'azok­nak a varázis'iiiiallokiniák, ainnetlyeiket az Amiai- zormfoöiyó 'kö-rnyékén élő iindiián-itörzislek vai- ráz-stló emberei a törzs tagjialii is,rámára miiin- d'&n 'llethiébő célra mi mii orvosságod elölnnalkl. — Ezeket a varázisliitailolkal[ nemcsak miiinit gyógyszereiket, hanem mint (sEerelmlii elixir t és lájpszjert ds használják és áldiiltólag az ilyen 'iltall megvéd a kigyőmiair ássad szemben !üs. A francia kuli alté kiidenil Lallte, hogy ezek ■a varáztsKljalllolkl mdindiem leisietttben Ghuchu - chuadha-fa kiérgébőfl kié'sizitet't pnepainálüu- miolk, amelyékniek bizonyos efeielüetkbeim va­déban gyógyuló hallásaik van; a 'kiémlialii latma- l'i z i'S ugyanis kiidenMet'.itie, hogy ez a fáké reg egészen nendklilvüJfi mértékben lantiallimiaz C- viit'aimiínlt'. Mlilndenleselire ezeknek a primitiv cimiberékmék éles miegifugyéllőiképlesisiégére vall, hogy a viltlaimlilnok hialtlásiát ilyen mó­don tudták i.zólgálatukba állllliltlanlil. AZ AMERIKAI ELLTONiIS álf.lambain van egy kis város, Ri versi de, amelynek egyik iiskoMjiában az igazgató oiyam „-taintasizkiözi)“ áíMiilttiaftoftít fel, amiill'yen még iiskoflóbain. valló- sziiniileg solhaisiem szerepelt1: egy szeren esi e- já'téiklaiu'öomialfcáit;. iMinolib ádlllamiban ugyanis nenidikti/viil -mértékben elilharlaipózoiit 'a szerien- ctiiejáiöákí és a tainlesziköz célja az, hogy a Oanuilókat kétségéi (kizáróan rá/viazieisse, hogy az efia(jítia szeiranosieíjdték -nemcsak amorális, hanem miinriienékMí'őtt esztelen is, iménti vég­eredményben miiindiig a játékgép marad a nyerlties. A tamu'Iák a gépen, bármilyen- tet­szés s'zerimlhi „szlifeztiémát“ kiipróbáilihailinaík és az iislkdllaii ftáblán aizuitlán jegyzik aiz ered­ményekét, amelyeik természetesen kivétel niétlküll mindig a gép győzelmét mulatják. Az ujsfaíjlta llames'ziköz alkallimiaizáisia állílliiíióQiag oljTan sikeresnek biizonyulllt, hogy az Iskoiila igazgiatóiága most laizzail a tervvel foglalko­zik, hogy ezekét a „játékórákat“ felnőttiek számára is randisizieresiijf. * EíGY SKÓT FARMER meimréglilbeaa egy nagybirtokról egy jühóiszkultyáh vásárolt, amely azonban úgy látszik nehezen tudott 5v>/3j llbszklednii a szülkiébb keretek közé, miért amikor uj gazdája néhány nappal ez­előtt kiíklüldlöititte, hogy a juhokat nyírásra ös-szd terelje, memclsiak az egész n vaj ab szed­te össze, hanem az egyszerűség okából a közelii földeken legelő összets birkákat össze­tereli te. Amikor itnibuizgalllmat felfedezték, már késő voQlt, úgy, hogy több minit két napig tartott, amiig az idegen á Illa tokaji- kü­lön itudlták választani a nyájtól és vlisszia Itudlták szóTgáDItiatni a jogos 'tulajdonosaik­nak. * NÉHÁNY NAPPAL ezelőtt hallt meg Lon­donban Marije dó Ro/tschild, Leopold de RotseMtí özvegye. Miután Angliáiban -az uj. Rágok köz-lik az érdéklesdbb 'végrendiöliéí'eket és öröksiégi kimruitátásokait, pontosan meg- áll'apMlhiaitó, hogy (Miamiié de Rotschild 628 ezier fortts!Perilling örökséget hagyot hátira, aim.eflybő'l örökösödésii adó oiimém 158.285 font iliilétÍL mleg az áliliamolt. * HOSSZABiB IDŐ ÓTA garázdálkodott már Craiova környékén egy Tudor Văduva nevii rablövezér bandája. A csend őr ség va­lósággal haijtióvadás-zaltlot indított eililene, de sdhlaisiem isiíklarüíllt kézrekerfiltenli. Néhláiny riappall ezeMtlt Vaduva komflllilktutsba kevere­dett bandája 'tagjaival, akik azzá! vádoiltiák meg, hogy a zsákmányból jogtalanul meg­tartott magának egy nagy részt. — Társai megköltözltlék, szabályos lilfiélőszéklat tartottak fölöttié és agyonllövefésre iltéllték. Az dMeteS néhány perccé! kékíőbb végre Is haijfldtltiák. Vaduva hol Átestél ,a köveitiklező napon- ,a Gna- iova felé vezető országúton- tailálltnk mieg -a csendőrök, akiknek aznltián silkarüflti a ve­zérétől megfosztott banda (többül itiagjiaít is ké-zreketniltieini. NORMANN SKELLY 28 éves és John Shefuga 27 éves amerikai fiatalemberek fo­gadásit kötöttek barátaikkal, hogy görkor­csolyán kel-et-ny-ugaitlii irányban átszelik az Egyesült-Ál 1-amokaí. A fogadás értelmiéiben az utat hetven nap alatt kellet-t -megtenniök. A két fiatalember Bostonból -indáill el rnég májars végén -és molv érkezitek inleg Los An­gelesbe, amely légvonalban több mimt 4000 kilométernyire fekszik a k iiim d-uîâ si pont­tól. A ifáradlhaitatian görkorcsolyázók ezt az u'tiat pontosan 64 nap a-laitt tet-tek meg, te­hát hat nappal rövidébb -idő a-labt, miimt ahogy fogadásuk feltételei szerint költel-esek ! ettek volna. ÜJKOMYVa A fiatalemberrel a vonat perronján ismer­kedtem meg. Buccarinál tüzet kértem tőle. Rájöttünk, hogy mind a ketten magyarok vagyunk és a nyári szabadság után igyek­szünk hazafelé. Diskurálni kezdtünk. A fiatalember beszédének volt vdlami könnyű borovicska aromája. ..Felvidéki“ voit. A családja liptói, ő maga Kassán járt iskolába. De most már régen Pesten van, hi­vatalban. Hízelegtem, hogy milyen szép a felvidéki dialektus. Visszaudvariaskodott, hogy az én beszédemen is megérzik Erdély. Arról beszélgettünk, hogy mennyi magyar van> aki idegen útlevéllel járkál és mennyi magyar útlevélbe van beírva születési hely­nek, olyan város, vagy község neve, amely ma már idegen impérium alá tartozik. Csak­ugyan. úgy állunk, hogy magyarnak fenni; reális esetből szellemi ténnyé emelkedett. A mi szűk területünkön a 'szomszédaink számá­ra, de főleg önmagunk számára, kezdünk olyasmit jelenteni, mint amit a klasszikus görögök jelentettek a széthullás korszakában. A mozdony szikrát szórva kapaszkodott a fekete Rarszton. Elálmosodtunk és elbúcsúz­tunk. Mintha hazamentünk volna, lefeküdt ld~ki a fülkéjében. Jó éjszakánk volt, a határoknál nem na­gyon maceráitok. Zavartalannal aludtunk reg­gelig. Csak Sárbogárdnál, mélyen bent, Ma­gyarországon, akadtunk újra össze az étke­ző-kocsiban, A fiatalember nagyon friss volt. A haja vizes. Jól rendbehozta magát a kormos mos­dóban. De azért látszott rajta, hogy valami nagyon bosszantja. Nem kellett faggatni, ha­mar kipakolt maga. — Nem vagyok úri ember! — tört ki hir­telen elkeseredve. — Ott kezdődik kérem a dolog, hogy amikor kiutaztam a határon, ki­csempésztem a hivatalos összegen felül negy­ven pengőt . Bedugtam a két bankót az óra- zsebembe. És amikor o határon kérdezték, hogy van-e pénzem? Azt mondtam, hogy — nincs. Hazudtam kérem, pedig nem szoká­som hazudnir — De ez nem elég. Fiúméban kölcsönkértem egu ottani ismerősömtől há­romszáz lírát, azzal, hogy majd megküldöm itthon az illető magyarországi rokonainak. Ez is tiios kérem. És az is tilos, hogy a kölcsön, pénzen csináltattam magamnak három se­lyeminget és vettem három darab selyem nyakkendőt is, meg egy féltucat zsebkendőt. Mert a Kvarnero vámmentes zóna, olcsóbban lehet a területén vásárolni, mint itthon. Ilyen a mohóság! Megkárosítottam a hazai kereske­dőket. Idegenben vettem meg olyasmit, amit a rendes boltomban is meg lehetne kapni! — Aztán megint jött a határ. Kérdezi a finánc, van-,e valami „ujil dolgom. „Csupa szennyes ruha, a nyaralás után!“ — mondom. Most már egy egész mesét hazudtam. Hát férfi vagyok én kérem■? A bőr majd lejött az ar­comról, amikor a finánc kiment a fülkéből. Legalább ne szalutált volna, hogy üssön be­lé az istennyila! . . s. kérem, ne tessék vi­gasztalni, hogy ez csekélység, és hogy a szi­gorú hatósági intézkedések csak a siberek miatt vannak. Jól néznénk ki, ha az ország­nak minden polgára azt csinálná, amit én csináltam. Elfolyhat csiöppenként is renge­teg vér. Úgy érzem magam, mint a szú, ame­lyik rágja a bútor fáját. A fene egye meg, mit csináljak? Adjak Szent Antalnak vagy valami nemzeti jótékony célra „pardon“ pénzt?! Tessék nézni, ez a zsebkendő is uj, meg a nyakkendőm is az újak közül védő. Becs‘ szavamra mindom, szorítja a nyaka­mat ! . . . — fejezte be kesergését a fiatalem­ber és azzal leoldotta a nyakkendőjét. Utá­nakaptam, hogy megfogjam a kezét. Késő volt. Fiatal utitársam egy elszánt mozdulattal már ki is dobta, az étkezőkocsi nyitott abla­kán a zsebkendőjét, meg a nyakkendőjét. Pillanatig látszott, hogy lebegnek a levegő­ben, aztán elrohant tőlük a vonat. — Na! — sóhajtott megkönnyebbülten. — Ezen túladtam! Mosolyogtam: — Most már megsúghatom, hogy nem volt szép a nyakkendő és nem is volt finom. Nem kár érte. És valószínű, hogy az ingek is tönkremennek a harmadik mosásban. — Nincs áldás az ilyen okkáziószerü vásárláso­kon. Az ilyen idegenben vett holmi rendesen hulladék, .bóvli“ Okosabb, ha az ember idehaza veszi meg ami kell. Külföldön ,,meg­eszünk mindent*“, idehaza „tudjuk a dör­gést!“ Utitársam arca kerekre derült: — Ne tessék mondani? Azt tetszik gon­dolni, hogy esetleg becsaptam magam?! Hi­szen ez remek! — nevetni kezdett, hogy szin­te belewörösödött és mély meggyőződéssel le­szögezte, mint általános véleményét: „milyen marha az ember / !“ A kereskedők és iparosok újabb repülő- bélyeg sérdlme. A repülőbélyeg pénztár igaz­gatósága, mint ismeretes, arra kötelezte i ke­reskedőiket és kisiparosokat, bogy a számlák lebélyegzésénél iooo lejenkint 2 lej bélyegil- iletéket rójanak le olyan formán, hogy min­den megkezdett iooo lej teljes ezer lejnek -számítandó. Minthogy az általános elv szerint -a kikerekii-tics ioo lejenként történik, az érde­kelt iparosok 'és kereskedők a'koiót indítot­tak a repülő-alap ez intézkedése ellen és kér­ték, hogy a kikerekiitésnél a méltányosság szempontjait vegyék figyelembe. Kd 11. X Travem: Taliga Az örök csavargó ebben könyvében is megmaradt, kedvenc témájá­nál uj hazája, Mexikó indiánjainak életé írja Le. A taliga, a kétik-erekü kordé a szer­száma -ennek a szelíd, barmabörii -emberfaj­tának, amelyik a megélhetés gondijaitól űz­ve, kenyeret bereave, bejárja az uitfralían, ős­erdőktől borított omszágOt. IduMikusan szép élet volna ez, ha . . . ha m-em volna mind­emnek a hátterében az ember s vele agyúit az örökös osztály ha re, a-ml fellángol a dzsungel mélyén is. Mert Travcn nem a szeliid idilliek Írója. Ki-m ól etilemül! rávilágít arra aihal-l'alillanul kegyetlen -etnyo-másr.i, ni ­vel a fehér urak, a spanyol hódítók utódai és az -aimerikaiii kapitalisták raibszolgaiságb . n tartják -az ország tulajdonképpeni jogo, gaz­dáit, az őslakó indiánokat. A „Taliga“ a Pantheon kiadásában jelenít meg, 276 lapon Ára füz-ve 92 lej, köitve 137 lej minden könyvkereskedésben. Kérje a Pantheon új­donságok -teljes jegyzékét. Rebecca West: Mint a nádszál. ízig-vérig modern regény, olyan őszinte, mint Ursula Parrott, olyan érdekes, mint Vicki Baum és olyan művészi, mint Stefan Zweig. A roppant nagy olvasótáborral rendelkező angol írónő, akinek ez a negyedik, rendkívüli sikerű mun­kája, ebben a könyvében egy női sorsot raj­zol meg, még pedig egy mai női életpályát. Az összes női problémák ávonulnak Rebecca West gyönyörű regényében, ahogyan az egész ifjú korában özvegységre ju-tó remek, fiatal nő megpróbálja életét modern felfo­gással, sohasem megfélemlítve, úgy formál­ni, hogy — habár sokszor a szigorúan ved erkölcs rovására, — de mégi-s fenntartsa m-agátí, még pedig azon a társadalmi nívón, amelyet szerinte jogosan elfoglalhat. Rebecca Wes-t: Mint a nádszál c. regénye 340 lap. Rózsavölgyi-kiadásban, ára 132 lej minden könyvkereskedésben. Kérje a Rózsavölgyi könyvkiadványok jegyzékét. Lion Feuchtwanger: A hamis Nero. Ves- pasianus fia, Tltus császár, Jeruzsálem meg­hódítója uralkodik. Számos bei és külpoliti­kai nehézséggel kell megküzdenie s ezeknek egyik legsulyosabblka a hamis Nero fellépése a Tigris és Eufrates közötti -területen. A ha­mis Nero egy Teren-ciu-s nevű fazekas, akit a meggyilkolt Nero császárhoz való végzetes hasonlatossága sodor az események közép­pontjába. Varró, -az egykori dúsgazdag ró­mai szenátor, Nero barátja és politikai elgon­dolásainak örököse áll a háttérben. Ennek a rendkívül ügyes politikusnak sikerül meg­nyernie nemcsak a mezopotániai apró ural­kodók, hanem a hatalmas partus király szö­vetségét -is. De az áltoilá teremtett Terencius- Nero-ibáb lassanként kicsúszik a kezéből, megkótyagosodik a hatalom-tói és mint va­lami elemekeit bűvészinas, rombadönti mes­tere n-agyszerü építményét. ,,A hamis Nero” Dormándi László fordításában 132 lej min­den könyvkereskedésben. Kérje a Pantheon- ujdonságok jegyzékét. Illyés Gyula: Petőfi. Az iró a könyvről: „Petőfi volt életem legnagyobb élménye. Magánélete is. Ö vol; az első iró, akit meg­ismertem s ma sem fejeztem be. Gyerekko­romhoz kapcsolódik nemcsak müvei által; viselt dolgairól még előbb hallottam, mint verseiről. Szülőfalumban járt iskolába: erek­lyém is van: a falusi kocsma, melynek ivó­jában, legelőször fellépett, véletlenül családo­mé. Azóta életem minden fordulóján velem volt, rajongtam érte. vitáztam vele, elfordultam tőle, hogy az-tán ismét vissza­térjek. Egyszer versei hatottak rám jobban, máskor gondolatai és jelleme. Ifjúságomban, mint legtöbb magyar diáknak, ő volt igazi nevelőm, eszméim irányát örökre befolyásol­ta, ő adott példát a magatartásra. Hálámat rovom le most, hogy írok róla. A nevelő példa ösztökélt s az tette kötelességemmé, hogy róla való gondolataimat úgy mondjam el. -ahogy ő szokta elmondani véleményét és gondolatait. Csak erősiteit vállalkozásomban, ha felfogásom it'l-ott — mint például repub­likánus versei és érzelmei megítélésében — -az általános felfogástól némilkép eltér:. Cé­lom az volt, hogy a költő lelkifejlődéséi mu­tassam be, ehhez nemcsak költeményeivel kelleti, behatóbban foglalkoznom, hanem a költő magánélerével s a korral, környezet­tel is, amelyben éli. Könyvem igy egyszerre életrajz, esztétikai tanulmány és néha-néha vallomás. Ismét egy heterogén műfaj, talán -nem véletlen, hogy nem ez az első, mely ke­zem alól kikerüli“. — Illyés Gyula „Pe­tőfi“ c. könyve Nyugat-kiadásban, kitűnő ki­állításban, 123 lej minden könyvkereskedés­ben. Kérje a Nyugat-kiadványok teljes jegy­zékét. A csempész Irta: HUNY ADY SÁNDOR.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom