Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-04 / 150. szám

ELLEN ZEK

19 37 lull um 4.

Képek a Felkelő Nap Országából g

A beppui fiaskó csodája

Különös vándorlási láz lepi meg nz embert a lovas: és a nyár virágaiban pompázó Japánban. Senkinek sincs nyugta, mindenki utón van. A kiotóiak Nóráiba zarándokolnak, a: ősi császárvárosba, a tokióiak Kamakurába mennek, az óriási bronz Buddha-szoborhoz, vagy Kjusuba , a világ legfestöibb szigetecskéjére. Az északi Hokkaidóból délfelé rajzanak az emberek, ellepik Nikkó kies völgyeit, leereszkednek Kiotóig és nevetésüktől hangos Ilié fi szent hegye. Az újságok naponta hozzák a híreket a fák virágzásáról és tájékoztatják a: olvasót, hol lehet azokban legszebben gyönyörködni. A patakok, források mellett némán üldögélő csoportokat lehet látni, szótlanul, különös áhítattal nézik a csörgedező vizet, hallgatják a madárdalt és képesek órák hosszat figyélni a virág- bimbót, mereven, szinte azt lesik, hogy szemük láttára kinyíljon.

Ez a tavaszi láz engem is elfogott, mikor Japánban jártam. Napokig csatangoltam a Bivd-tó környékén, órákig ültem a Jenkakudzsi kolostor udvarán és vékony köddel küzködö korareggeleken, fényeslevelü teaültetvények között bandukoltam, vagy Japán hason- lithatatlan gyümölcsöskertjeiben. A gyümölcsfák legtöbbjét lugasokra eresztik, olyan pontosan, hogy az ágak egy síkban vannak a gyümölcsöskert földje fölött. Minden levél, virág, gyümölcs ezen a báldahinszerü felületen van, teljesen kihasználja a nap sugarait, alatta csupán fák törzsei vannak és azt a benyomást keltik, mintha csupán tartanák a leveles, virágos, gyümölcsöket érlelő sima ,,tetőt“. Azt hiszem, a gyümölcskultúra fejlesztésének ez a legmagasabb foka, ennél különbet egyetlen országban sem láttam.

Ilyen vándorlásom során kerültem a déljapáni Beppuba. Érdeklődéssel nézegettem a kertészkedők munkáját; rengeteg zöldségfélét termelnek ezen a vidéken. Apró gyerkőcök fogdosták a pillét a kertekben, nem hanyag, játékos kedvtelésből, hanem szorgalmasan, egy idősebb ember felügyelete alatt. Korán kezdik a védekezést a hernyók ellen és lehetőleg olcsó kézi munkáival intézik el a növényvédelmet, nem pedig drága vegyszerekkel. A zdldségesföldek felett, egy domb oldalán, különös fehér épület tűnt elém. Mint valami óriási likőrösüveg, állt a zöld dombon. Előszűr azt gondoltam, régi, furcsa műemlék, de amint közelebb értem hozzá, kitűnt, hogy aligha lehet néhány esztendősnél idősebb. Az „üveg“ kettős hasán jól látszottak a betonrétegek, négyszögletes ablakokkal volt lyukgatva és tetején, dugó helyett, vaskorlátos kilátó terasz éktelenkedett. Kilométerekre ellátszik ez a különös alkotmány s aki egyszer megpillantotta, nem állja meg, hogy közelről meg ne nézze, okát ne kutassa, mi célból építették.

A kanyargó ösvényen teaházhoz értem, amelynek verandáján tarkaruhás japán leány integetett és tartotta kezét, hogy fizessek a belépésért. Tiz szén lefizetése ellenében tovább juthattam. Meglepetésemre a japán leány nem a „flas- kóhoz“ vezetett, hanem egy barlang bejáratához, amely fölött ékes japán betűkkel ez állt: „A paradicsom bejárata“, ölt a kíváncsiság, vájjon mi lehet a barlangban, mi az, ami megérdemli a paradicsom jelzőt, amikor idekint olyan tündén szép az egész világ. A barlang szája sötét, szűk folyosóba vezetett s amikor ezen keresztül jutottam, meglepő kép tárult elém.

Naay területen gyönyörű sziklácskák, apró barlangok, tavacskák, patakok voltak és rengeteg törpe japán fenyő, virágzó azalea. Mint valami gyönyörű sziklakért, olyan volt ez a hely, azzal a különbséggel, hogy az ember nem érezte a kertész munkájának tervszerűségét, az volt a benyomás, magától csinosította a természet a vöröses sziklák zugait, a patakok és tavacskák partját. Ezt a természeti képet csak az emberek zavarták meg. A barlangokból, tavakból, patakokból fürdözök sokasága mosóig gólt feléin, férfiak, nők, gyermekek veggesen A japán leány figyelmeztetett, hogy ruháimat le kell vetnem. És nyt-inban egy nyílt verandára vezetett, amelynek ggékénpadlóján, hosszú sorokban, a fürdözök összegöngyölt ruhái hevertek. /I paradicsomban, úgy látszik, paradicsomi átlapolok vannak, ebbe bele kellett nyugodnom, ha nem akartam, hogy a fürdözö társaság gúnyolód jón rajtam. Hamarosan csatlakoztam q für- dőzökhöz. Az első tavacska, amelybe léptem, langyos meleg volt„ vize kristály- tiszta, jól láthattam sziklás fenekét. A patakocskák állandóan frissen tartják a természetes medencék vizét. A többiek példájára, sorra jártam a gyönyörű kis tavakat, a fenyőbokrok és azaleák között s mennél tovább jutottam, annál melegebb volt a tavak vize és annál erősebben kénes szaga. A fürdözök beszélték, hogy rádinmhntásu tavak is vannak ezen a helyen, amelyeknek vizétől az ember megfiatalodik. A gyermekek, kiknek fiatalodásra szükségük nincsen, elkerülték a melegebb tavakul és vidáman

hancuroztak a patakokban. A sziklák északi oldalán egy csomó emberi fejet pillantottam meg. Első gondolatom az volt, ime a fakirokl A fürdözök ezen u helyen iszapba ássák magukat, itt fekszenek sokszor naphosszat Ennyi tapasztalat után nem lehetett kétségem afelől, hogy Beppu egyike a számos gyógyfürdőknek, amelyekkel a vulkáni eredeíü Japán meg van áldva.

Mindenesetre különös, gondoltam magamban, hogy igy megfiirdöztettek, mint valami köszvényest. Eszem ágában sem volt kénes fürdőt venni, csupán a „fiaskó“ érdekelt, a sokemelet magas, különös épület, a beppui salátaföldek dombján. Mikor ismét visszakerültem a teaházba, megkérdeztem az ott őgyelgő japán leányt, hogy mire való a fiaskó? Illedelmes nevetés közben tudtomra adta a fürdőhely csinos „pénztárosnője“, hogy a fiaskó csupán a tulajdonos reklámja Különös, de ügyes gondolat! A fiaskó láttára kénytelen mindenki ideHORTIErÍ

jönni és aki egyszer a teaház közelébe ért, akarva, nem akarva, eljut a paradicsomba és kénes fürdőkbe. A belépődíj mé*y japán viszonyok között is alacsony Ennek oka az, hogy az állam lehetővé akarja termi a gyógyfürdők látogatását mindenki számára és a hatóságok szabják meg a fürdés árát. Később egyik ismerősöm felvilágosított:

— A japánokban óriási a kíváncsiság, van tehát érzékük a reklám iránt is. A beppui fiaskó- és gyógyfürdötulajdonos a tiz szenes beléptödijakból annyira meggazdagodott, horjy vagyona közel jár az egymillióhoz. És mindezt nem is annyira a kitűnő fürdőknek, mint annak a csúnya fiaskóépületnek köszönheti. amely önt is a beppui paradicsomba csalta.

Aki egy jó balkezet keres

A fején kis seiyem'sapka volit ennefk a falusi bácsinak, kerek kis sapka, a kalapját viszont kosárban hordta. A 'kosara; balkezében tartotta, ennivaló vök benne,, meg a nagy, fekete ünneplő kalap. Jobbkezében irdatlan bot s bokáig érő hos>zu fekete ka- 'bátja nyitva lógót; rajta. Csak a bajsza árulta el, hogy gazdaemberrel lesz tárgyalásunk, gazdaemberrel, aki városhoz öltözködött.

Egyideig a házmesterrel vitatkozol ti, az- tán rögtön eltalálta a megfelelő ajtót s minden bevezetés nélkül ezzel nyitott be:

— Itt nyomtatják ki a juhászdalokat?

Mi is rögtön meg tudtunk rá felelni:

— Itt nem. Hát még mit szeretne, amit nem lehet?

Tétova nézett körül, megrendült benne a bizalom. Kosarát letette a földre s belehelyezte kerek kis sapkáját. Biztos volt azonban továbbra is önmagában1 s folytatta:

— Olvastam egy újságban!, hogy Petőfi azt inba Aranynak: „Ha én csak egy olyat tudnék írni, amilyen verset a juhászok csináltak s dalolnak, odaadnám érte az egész költészetemet, összes verseimet“. Hát én megírtam az ilyen jahászverseket.

Megállt s várta a hatást. Mégegyszer elismételte:

— Olyan juhásznótáka; (írtam össze, amilyen nem volt, amióta a világ világ. Van egynek száz verse is. Nótát is írtam hozzá, egyáltalján ki lehet nyomtatni.

Biztatás nélkül hámozta ki hatalmas pak- saméráját. Fehér ivoldalakon keresztül reszketős írással a vers. Rövid sorok, de rengeteg. Egy (ideig rezegtette kezében a papiros, aztán ott helyben, rögtön elénekelte magát:

— Én jó juhász vagyok,

Örömeim nagyok,

Kislányom, csókoij meg,

Szeretőm ölelj meg...

— Várjon, öreg — mondom1 —>, nagyon sebesen megyünk, hiszen azt se mondta meg, hogy hivjáki, hová való s mit akar?

.— Nyéki János a nevem. Ipoly vidékire való vagyok s erre jártam éppen, Komáromban. Gondoltam',, hogy behozom a nótákat. A legszebb juhásznótákat.

— No ez nagyon helyes. Tehát maga ás gyűjtő lett.

— Mi lettem?

— Nósagyüj'tő. összeszedte a juhászoktól

a dalokat s falirta.

— Ezeket nem szedtem össze — felelte megbántod- önérzettel1 —, ezeket magam írtam. Mind magam Írtam. Féléve irom őket/, majd szétment már a fejem, úgy Írtam. Nem is vagyok juhász, hanem gazdaember.

— Akikor ezek nem hitelesek.

— Miért nem^ hitelesek, amikor magam I írtam s találtam ki? A verset is, a nótákat I is. Éjjeleken keresztül nem barnám aludni, S csak felébredtem mindig, gyertyát gyujrot- I lám s összeírtam a verseket. Ki akarom í nyomtatni s balkezet ás akarok hozzá Íratná, i — Ez; a balkezet hogy érti?

Irta: SZOMBATRA VIKTOR

— Úgy értem, hogy a kántor urnák elénekeltem az összes nótákat s azt mondtam, kottázza le. ö azt mondta!, hogy ami a jobbkézre való dal volna, az rendben van, de a balkezet is hozzá kell Írni, azt azonban nem vállalja. Most az; jöttem megkérdezni magúikhoz, vállaljáloe a 'balkezet?

Valaki közben felhívott telefonon, el kellett mennem.

— Jöjjön, öreg, most nem tárgyalhatok. Talán lelünk valakit balkézre az utón.

Jött. Kis kerek sapkája; feltette a fejére, kalapját a kosárban jól elrendezte s úgy mentünk végig a komáromi utcán, hogy szavalta a verset. A Nádor-utca elején még szavalt, aztán belekeveredett s kijelentet e, hogy csak úgy tudja a verset mondani', hogyha énekli mellé a dalt is. A kettőt külön még nem tudja szétválasztani. Hangula.os menet voltunk. Az öreg kosárral s a kalappal mellettem az ut szélén s loholva énekelt, dalolt, reszketős hangján, nagyon egyszerű nótákat, amiilyeneket gyertyafénynél februári hidegben költeni lehet- éjfél után kettőkor. Reszketős hangon énekelt, aki találkozott velünk, azt hitte, megbolondultunk.

Megvárt türelmesen, mig a dolgom elintéztem s újra végigénekelite visszafelé ás az utcát. Dalai együgyüek s öregesek voltak, a dallamok veszedelmesen hasonlítottak ismert dalokra, a szöveg, sajnos, nem hasonlított semmire sem. S ez még rosszabb volt.

Újból 'bejött velem a szobámba s tovább- énekellt . Isten azonban csodál evő s a következő pillanatban belép Manga János, a szlo- venszkói magyar nlépdaldk szorgalmas gyűjtője. Az ,öreg éppen ekkor magyarázza:

— Higyje el, figyelmesen elolvastam azt a cikket a juhászdalokról, meg Petőfiről. Egy sárgafödelü újságban volt.

Manga elsápad:

— Az; a cikket én Írtam karácsonykor a Szülőföld ünfk-ben.

Elő az újsággal. Kikeresem a 'karácsonyi számot s az öreg elé tartom. A közleményre azonnal rátalál s dalszerző ujjaival mutai rá Petőfi nevére s a kottákra.

— Maga burokban született. Az az ur, alki ezt itta', itt ül maga előtt.

Más ember meglepődő! volna. De ez nem. Nyugodtan letette kis kerek sapkáját s hosz- szaisan nézett uj iemerősére. Oly természetesnek vette, hogy a cikkíró végül megjelenik, amily természetes a fecske csevegése az eresz alatti

— Jó, — mondta helyeslőleg s felmérte Mangát — -megírja a balkezét is?

— Hát azt nem. Először mondja',, mit tud.

Az öreg kettévetette magán a súlyos lólikialbá'tot, — odakinn meleg nyár van — begörbítene lábait s hosszan énekelni kezdett. Dalai kanyarogtak, mint az Ipoly áradáskor.

— Hát ez az eliső nem sikerült, van jobb is?

— Van, Hogyne volna. A papírlap végtev- len. Mióta a cikket olvasta, állandóan juhászdalokat ir, hogy megmutassa Petőfinek még haTóporában is... Szemrehányóan nézek

Mangára, lesüti a szemét, hát erre nem go«' doll... A magyar dal utjai kiku tathatatlanak. Az ember ir egy cikket s Nyéki János vadul költeni kezd.

— Majd megbolondultam s a fejem majd fölfordult — védte a verseit —, azóta állandóan irok. Bennem a vers, a dali, csak a balkeze hiányzik.

Két lánya férjnél van 5 a kiesd- birtokot a vő műveli. Volt egy vejeţ nagyon haszontalan ember. Elcsavargott Pánisba s kivitte azóta az asszonyt is. Nagyon haszontalan vo’l, hogy elcsavargott s már negyvenezer koronát küldött haza. az adósságot is tisztázta, kis házat is vettek a pénzen a faluban. Most megy ki a kis unoka ás, francia szóra, eddig magyar iskolát járt. Haszontalan em'ber a veje, hogy igy elcsavargott... Volt egy fia isi, gépész. Elkapta a gép s februárban meghalt Prágában. így szétszóródott a család. Megmutatja haszontalan gyermekeinek, vejeinek képiét. Mind megszedte magát, jómódú ember, küldik haza a pénzt, hogy az öreg szabadon nótázhasson. Csupa haszontalan ember, elcsavargott. Hja, persze, a dalokat rögtön karácsony után kezdte költeni, a fia februárban halt meg, de ez nem zavarta, a dalokat költötte mindmáig s most is csak azért hagyta abba, mer-t elfogyott a papir.

Egy pohár vízben is megláthatjuk a tengert. Ennek az embernek szavában Qb; az egész falu s ott az öregség...

Feláll, kicseréli a kalapokat s hogy valljuk be, mi lesz a balkézzel.

— Hány koronába kerül a kinyomtatása?

— Bizony, ezerbe is.

Ez az első pillanat, amikor elhül s meg- fogózik a székbe. Ezer? Ennyi pénze nincs. Tréfálni tetszik. S hogy adja el a verseket? Ki adja el? Nem lehetne iskoláikban, gyermekek között szétosztani? Milyen szépen énekelnék ezt. hogy :

— Huszár Jani alsójából Kilóg egy kis pántlika...

— Bizony, öreg, ezt magának, kellene eladni. Vásáron, utón, otthon, városban...

Mindent összeszed, papint», kosarat, kalapokat, botokat s feddően- néz ránk:

_ S még az; mondják, hogy Komárom

magyar város és itt pártolnak minden nem-eset? Mikor nekem majd szétfordul a fejem -a sok nótába, akkor -maguk nem is mondják, Isten hozott, János bácsi. Nyéki János bácsi, a sok juhásznótáddal?

Zörögve, dörmögve megy kft. Komárorrt- iblani nem terem számára elismerés. Átmegy Újvárba, mer.; hallotta, hogy ott jobb emberek vannalk1, pántolósabbak. Ott nyoma-t- ki mindent s megtalálja a Balkezet is... Reszkess. Érsekújvár, Nyéki János bácsi keres egy nyomdát s keres egy alkalmas balkezet...

Az ELLENZÉK a haladást szolgálja A kisebbségi és emberi jogok előharcosa.