Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-28 / 170. szám

1937 Julias 28. ELLENZÉK 3 mmm*mmtzmnmmzz' Séta a budapesti állatkertben, aho! a bölény nem akar fellépni, az elefánt mikrofont akar enni, a fóka készséggel ujráz, a medve potyázik s a madarak „fütyülnek“ a mikrofonra BUDAPEST, julíus 27. Rossz nyelvek szerint a bagoly meg­érezte a bajt: vészesen huhogott egész éjjel. A nagy posta-rádióau'tó reggel végig­gördült az Állatkertben. A pávák szét­szaladtak és méltóságteljes undorral el­vonultak. A ketrecek rácsát rágták a tigrisek: hogy ezek az emberek még a fogságban sem hagyják a védtelen bestiát békében. Révay József „Ave Caesar“ és „Krisz­tusnak dicsőség legyen“ — cimü ókori hangjátékaihoz felvételeztek a rádió em­berei állathangokat. A pesti állatkert so­vány és busszemü rabjai fogják a római aréna viadalainak hangkulrsszáit adni. A bölény nem akar fellépni Az első állomás a bölény. Meglátja a mikrofont és hátat fordit. Az ápolója magyarázza: a bölény nem beszédes ter­mészetű. A felvételrendező cuppog a szá­jával, mint egy pólyás babának. A bö­lény nem mozdul. Rövid állattani vita után éldöntik, hogy a gnu hangja hasonló a bölényé­hez. A gnu »nyomban illedelmesen bőgni kezd1. Bőg és bőg. Két háromperces le­mezt bőg tele. Az elefánt bekapja a mikrofont. Az öreg és bölcs elefánt következik. Ki sem nyitja a száját, mig ennivalót nem lát. Bőségesen falatozik. Apró sze­mei méregetik a mikrofont. Hátra pis­log az ápolóra. Végre trombitál is. Kres- csendóval kezdi. Oly sikere van, hogy megtapsolják. Az elefánt mosolyog. Huncut fintort vág az orrával és egy töredék másod­perc alatt rácsap a mikrofonra. Már dobja a torkába. A mérnök ugrik. Sze­gény ápoló nem tudja, hogy a mikrofont mcntse-e, vagy a mérnököt? Szerencsére az elefántnak nem ízlett a mikrofon és részenként kiköpi. * Vadul trombitál. Caesar megszólal. Az oroszlánketrecben ketten feküsz- nek. Pillantásra sem méltatják sem a mikrofont, sem az urakat. Idő: délelőtt féltizenegy! Az oroszlán pont félhatkor szokott ordítani. Semmi rábeszélés sem használ. Húst mutogatnak. Az oroszlán hallgat és meg­veti az egész oécót. A felvételező izzad: Sok, sok oroszlán üvöltése kéne! Erre a barlangból beeresztik a ketrec­be a többi oroszlánt. Mind a tizet. Az egyik ideges lesz. öregur, meg­szokta a rendet. Mit hajszolják őt dél­előtt, mikor ép szundikál. Caesar a neve ennek az epés öregurnak. Morog. A hölgy-oroszlánok »nem hagyják ma­gukat és visszafelelnek. Végre! Hatalmas kórusban üvöltenek az oroszlánok. Vérfagyasztóan! A rendező boldog. Igen! Ez az! Most már biztos, hogy egy mártír sem menekül meg abr ban az ókori hangjátékban. babához jönne. Ahogy a majmok a dok­tort meglátják, ordítanak. Rákapaszkod nak. Hat perce fut a zselatin-vágógépen a lemez, még mindig ordítanak. Az egyik majom hirtelen elhallgat, majd panaszos vinnyogással a doktor­hoz dörgölőzik. Sir, bug, panaszkodik a hangja. A karját mutatja. Fáj. A doktor megvizsgálja. Semmi baj, szimulál. A vad üvöltésbe „bélevisz“ egy kis panaszt. (Pedig abban a hang­játékban csak embereknek szabad szén ” vedni.) A medve potyázik. A medve láthatólag éppen nagyon unatkozott és örült a rumlinak. Boldo­gan fogadta a kenyérdarabokat. Játszott, visszadobta, a levegőbe hajította, majd bekapta. Jól teleette magát, de meg sem mukkant. Mikor elég volt az evés és a mulatság — hátatforditott. Nem lehetett felvételt készitem. Két kis medve csufondárosan nézte a rádió­autó elvonulását. Becsapták az embe­reket. Egy repülőgép beleszól Eddig a báránybégetést emberi hang utánozta a hangjátékokban. Most tehát a bárányokhoz is ellátogatnak felvételre. A bárányoknak határozöttan tetszett a mikrofon. Hozzádörgölték az orrukat. Szorgalmasan bégettek. De repült az Ál­latkert felett egy repülőgép éppen akkor. A felvétel elromlott. A második felvétel­nél vonatzakatolás harsogta túl a bá­ránykos koncertet. A harmadik lemezt iskolásgyerekek lármája tette tönkre. Mikrofon, repülő­gép, vonat annyi élmény volt a bárá­nyoknak, hogy elvonultak és többé nem akartak „játszani“. Nem örökítették meg a hangjukat. A hiéna, ahogy meglátta a mikrofont, harsányan nevetni kezdett. Ijesztően, hasonlóan az emberi nevetéshez. Vájjon min mulatott olyan jól? Miért volt oly komikus a mikrofon. A madarak nem tisztelik a mikrofont. A madárosztályon haragos csipogás­sal fogadták a rádiókaravánt. Pedig a madárlemez szelíd, reggeli hangulat, sze­relmi duett aláfestéséhez kell a stúdió­nak. Otthagyták a mikrofont a ketrec­ben. Szokjanak hozzá a madarak, ne féljenek, hanem csipogjanak édesen. Csipogtak, édesen, nem féltek, rá îs szálltak a mikrofonra, ezt könnyű volt utólag is megállapítani. (—) Titokzatos óceánrepülői keresnek Angliában LONDON, juHRtus 27. Anglia és Írország nyugati! part vidékének parti hatóságai egy ititokz'aitos repülőgép után kutatnak, amely Észak-Amerika felől jött Európába. A ,,Ranee“ nevű angol, gőzös ugyanis jielemtetlüte, hogy Ujtfundliaindtól míilmtegy 500 mérföldnyiine kelétre egy repü­lőgépet látott, amely útban volt Európa felé. Az ismeretlen repülőgép erős poziciójékő lámpáikkal!! vollfc ellátva és keleti irányban repült. Az angol légügyi hatóságok érdek­lődésére Newyorhból jelenítették, hogy az lamerikaii légügyi' hatóságok nem tudnak arról, hogy valamilyen repülőgép startolt volna Európa felé. E jelentések szerint egyetlen ismertebb amerikai pilóta sem star­tolt Európába s nem is startolhatott, mert az amerikai légügyi hatóságok egy idő óta mindien erre vonatkozó startolásj kérelmet elutasítanák. Valószínűleg egy kevésbé is­mert amerikai pilóta hajítja végre ezt a titokzatos repülést és pedig az angol lég­ügyi; Hatóságok engedélye nélküli. A titokzatos óceánrepüiHőniek .a reggeli órákban kellőit megérkeznie Írországba vagy Angliába, eddig azonban nincs hir a repülőgép leszállásáról. hogy Toscanini felfedezte Osváth Jú­liát, a kitűnő magyar énekesnőt. Osváth Julia jelenleg Salzburgban próbál a nagy olasz dirigens vezetésével, aki elra­gadtatva nyilatkozott a magyar énekes­nő tehetségéről; hogy Dohnángi Ernő, a magyar zenei élet büszkesége, most töltötte be 60. szü­letésnapját; hogy táncjáték készül a Szép Ilonká­ból, Vörösmarty remekművéből. Kubi- nyi Ernő dolgozta át a költeményt, ze­néjét Kemény Egon irta; hogy Zágon István legnaggobbsikerü vigjátékát, a Marikát filmre dolgozták át. A darab címszerepét Turay Ida ala­kítja,, rendezője Gertler Viktor; hogy nagyszabású müvészestélyt ren­deznek Mátyásföldön Rózsahegyi Kál­mán, Nagy Izabella, Tapolczay Gyula és több más, neves budapesti művész fel­lépésével; hogy müncheni énekest, Adolf Vogelt, szerződtetett a newyorki Metropolitain Operaház. ERŐTELJES, KÖVÉR EGYÉNEKNEK, KÖSZ- VÉNYESEKNEK ÉS ARANYÉRBEN SZENVE­DŐKNEK reggelenként éhgyomorra egy-egy po hár természetes FERENC JÓZSEF keserüviz gyak­ran felbecsü heteden szolgálatot tesz. Az orvosok ajánlják. Az Athenaeum nagy történelmi sorozatában Itália története irta Agostina Sacelli. Egy nagy ország és nagy nép története a régi római birodalom szétbomlásától az uj olasz birodalom meg­alakulásáig, egészen napjainkig. Ára fűzve 132, kötve 158 lej az Ellenzék kötnyvosztá- lyában, Cluj—Kolozsvár. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvérdekes- ségek jegyzékét. Vasúti rablógyilkosságot hiusitotí meg az osztrák rendőrség Mérgezett cigaretták az áldozatok elkábitására A fóka készséggel ujráz. A fókával semmi baj. Meglátja a mik­rofont, kiugrik a vízből, pontosan jó „hangszögbe“ áll és ugat. Időnkint a rendezőre néz és utasítást vár. Tizenkét percig állt a mikrofoh előtt és a legkülönbözőbb hangokat adta. Kecses mozdulattal kapta be a juta­lom-halat és vizbeugrott. A loccsanást is lemezre veszik. Mikor a fóka látja, hogy az ugrása sikert arat, újra kiugrik. Majdnem megszólal. Mikor távoznak a felvételezők, szo­morúak néz.. Rövid volt számára a sze­replés. A majom „beleír“ a hang játékba. A majmoknál két csimpánz banánt kér. Előleg nélkül nem játszanak. Meg­kapják. Majd a rendezőt fixirozzák. Szótlanul. A s játék másfél óráig tart. Nem szólalnak meg. Az ápoló menti meg a helyzetet. Az állatorvost ajánlja. Biztos siker, öt min­dig hangos majomüdvözéssel fogadják. Az állatorvos pont olyan arccal lép a ketrecbe, mintha gyomorrontásos kist­BÉGS, julius 27. Veszedelmes gengsztereket tett árt álmat­lanná úgyszólván az utolsó percben a st> pöiteni rendőrség. Két veszedelmes beltörő, Siegfried S'tein és Josef Friesenbangst ke­rült a rendőrség kezére éppen akkor, ami­kor egy sit.-pölitemi orvosnő lakását feltör­ték és már elkezdték egy bőröndbe becso­magolni az ezüst nemű ekeit és más érték­tárgyakat. Méreg-arzenál Eriiesenlhengst és Stem lakásán házkuta­tást tartottak éls ez a kutatás egészen, meg­lepő eredménnyel járt: a betörők birtoká­ban valóságos arzenált találtak, amely — minit kiderült — egy gyógyszertárban tör- Héhiit betörésből származott. A két veszedel­mes gonosztevő különös módját találta an­nak, hogy a mérgeknek hasznát vegye. Kü­lönböző cigarettáikba kábító mérgeket fecs­kendeztek és ezeket a cigarettákat) alkal­mazták azután adott esetben arra, hogy ál- d ozaitaikiait el k ábiiUsák. A két bandita eleinte mindent tagadni igyekezett és csak .az orvosnőnél törlént be­törésit Ismerte be — miután ott éppen tet- tenérték őket és igy ezt már nem tagad­hatták. Később azonban a bizonyítékok és (terhelő adatok súlya alatt megtörtek és rész­letes beismerő vallomást diktáltak jegyző­könyvbe. Stein és Friesenihengst beismerte, hogy az elmúlt hónapok alatt St.-Pöl lenben és kör­nyékén összesen 29 betörést hajítottak vég­ire. Egész kocsideréknyi lopott holmit gyűj­töttek össze lakásukon és azit éppen néhány nappai] ezelőtt adták el egy orgazdának — akinek nevét állítólag nem -tudják. Ezután következett a vallomás jjegérdeke- sebb és legmegdöbbentőbb részlete: a két gonosztevő elmondotta, hogy az eladott zsákmányért mindössze néhányszáz schiliin- get kaptak az ismeretlen orgazdától. Elha­tározták 'tehát, hogy felhagynak ezzel a nem eléggé jövedelmező üzletággal! és in- Iklább vaíamij nagy óbb szabású bűnben yt hajtanak végre — ha kell, még gyilkosság árán Is. 'Hosszú ideig töprengtek, miig végre ki­alakult teljes részletességgel a soron követ­kező „nagyszabású“ bűncselekmény terve. A vasúti rablás terve Valamilyen uiton-módon megtudták, hogy a st.-pöltiení vasultalsolk és vasúti alkalma- zoittak béreát a bécsi vasutigazgatóság két hivailallnioha szokta háromszor egy hónap­ban magával]; vinni. Itt tehát nagy préda kecsegtette őkét, mert ezek a bérek tizna- ponkénit hatalmas összegre, sokszor 40—50 ezer schiiillllingre is rúgtak. A két bandát® elhatározta:, hogy bármi­lyen. áron hozzá fog jutni élthez a pénz­hez. Vallomásukban részletesen előadták, hogy úgy tervezték: mind a kelten felutaz­nak Bécsibe és ott meglesik a vasutigazgató- ság épülete előtt a két tisztviselőt. Min­denütt a sarkukban maradnak és velük együtt szállnak majd a St.-Pölten felé indu­ló gyorsvonatra. A tervnek minden részletét gondosan ki­agyalták, még arról sem feledkeztek meg, hogy Rekawiinkel környékén majd megkí­nálják a tisztviselőket ópiumos cigarettá­val, ha erre alkalom kínálkozik. Elkábitják okiét, aztán magukhoz veszik a pénzt tar­talmazó táskát és a következő állomáson leszállnak a vonaliról. — És arra nem gondoltak, hogy mi tör­ténik akkor, ha ai tisztviselők valamelyike nem dohányos, vagy ha egyikük sem fogad- jia el a felkínált cigarettáit? — kérdezte a kihallgatást vezető rendőrkapitány. — Nos hát erre az esetre vittünk magunk­kal] revolvereket i.sl — válaszolta sok at- mondóan Friesenibengst. A két banditái kihallgatás után » st.- pölteni rendőrség leilartózitaitta és most fá­radoznak bünllapsiiromuk ösiszeálld'tásán. A beismerő vallomás alapján valószínűleg nem csak többrendbeli lopás és betörés miatt, hanem gyilkosságra való szövetkezés címén is vádat emetlinek eltlienük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom