Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-13 / 157. szám

TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929 ARA 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Motîior 4. szám. — Telefonszám: 11—09. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. Fiókkiadóhivatal és könyvosztlly: P. Unitéi 9. Telefon: 11—99. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Előfizetérí árak: havonta 70, negyedévre 210 félévre 420, évente 840 lej, — Magyarországra: negyedévre 10 félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözeoté! több. LVIII. ÉVFOLYAM, 15 7. SZÁM. KEDD CLUJ-KOLOZSVÁR 1937 JULIUS 13. Elkerülhetetlennek látszik A japán—kínai háború Peking előtt már megkezdődött a tüzérségi harc. — Csang-Kai-Csek rendeietet adott, hogy egy tapodtat sem szabad tovább engedni a japán eiőnyomuiást. - A tokiói kormány újabb csapatok küldését határozta e! Franciaország nem meg a pyrenstssi határi, csah a nemzetközi ellenőrzési szünteti meg, ha Poríugália nem áííiiia vissza az ellenőrzési A spanyol kérdés által okozott európai feszültség iránti érdeklődést váratlanul Szélsőkeleten kirobbant háborús veszély hírei szorítják háttérbe. A spanyol kér­déssel kapcsolatos nemzetközi helyzet továbbra is súlyos ugyan, de amint Lon­donban hiszik: h,ha a benemavatkozás ellenőrzésének mai állása nem is jogosít fel különös derűlátásra, a megoldás le­hetőségei még sincsenek kizárvaSzélső­keleten azonban aligha lehet már kilce- rülni a háborút Japán és /(ina között. Japán részről szeretnék ezt az eddig be­vált módszer szerint csapataik feltar­tóztathatatlan előnyomulásával elintézni, anélkül, hogy tényleges hadüzenetre ke­rüljön a sor, ami többé-kevésbé lehetővé tenné, hogy más hatalmak is beleszója- nak a dologba. De Csang-Kai-Sek marsall által vezetett nankingi kormány ezúttal úgy látszik felveszi a kesztyűt és szük­ség esetén hajlandó elmenni a nyílt, há­borús kenyértörésig is. Nehéz világosan látni, hogy mint annyi esetben, ezúttal is a japánok által előkészített kínai za­varokról varü-e szó, melyek alkalmat ad­nak újabb területek japán katonai fen- hatóság alá helyezésére, vagy pedig kí­nai részről érzik magukat elég erősnek már arra, hogy az Északkinában elhe­lyezkedett japán megszálló hadsereg rendszeres és szüntelen előnyomulása elé gátat akarjanak vetni. Az összeütközés az északkinai Hopei tartományban tört ki. Az ok\ mely a ja­pán—kina[ katonai összeütközésekre al­kalmat adott, szinte mellékes. Valahány­szor egyik vagy másik félnek — s első­sorban, mint támadó félnek, inkább a japánnak — szüksége van ilyen inci­densre, ez mindig könnyen akad a kato­nai megszállás által okozott kölcsönös gyűlölködés légkörében. Hopei tartom mány az Ázsia belsejébe irányuló észak­kinai japán előnyomulás főiránya. Ez a terület a japán csapatok felvonulási útja arra, hogy Mongolia és Kína közé fér­kőzhessenek s igy stratégiai szempont­ból egyaránt kedvező helyzetet teremtse­nek maguknak úgy észak felé, a szovjet­oroszokkal, mint dél felé, a tehetetlen kí­nai óriásbirodalommal szemben. Egy idő óta azonban a ,,békés“ japán elő­nyomulás jelentékeny kínai ellenállásba üt­közik. A Ncmkingban székelő kínai központi kormánnyal kapcsolatokat fenntartó észak- kínai alkirályok, akik különben állandó harcban vannak a nagyszámban martaMcko- dó kínai bolsevista csapatokkal, a japán elő­nyomulással szemben mintha ezekkel közös védelemre szövetkeztek volna Qsang-Kai- Csek marsall pár hónap előtti emlékezetes elfő gálám egyik kínai al király által, aki a Japán elleni erélyes fellépést sürgette és nem nagyon érthető szabadombocstátása, már ma­gában is gyanúsnak látszott ebből a szem­pontból, A nankingi kormány ezután is to­n vább folytatta a kínai diplomáciára annyira jellemző alkudozás politikáját Japánnal szemben. Hopei keleti részein azonban s a még kínai fennhatóság alatt álló mongol te­rületeken mind erősebbé kezdett válni a kí­nai ellenállás. Közben az utolsó japán választások arról tettek tanúságot, hogy a japán nép túlnyo­mó többségében erősen idegenkedik a kínai háborús kalandoktól is. Japiá\n pénzügyi helyzete ebben & pillanatban szintén nehézzé tenné a háborús politikát. A Mandzsúriái és Északkinában működő japán hadsereg azonban külön politikát csinál s e hadsereg tisztikarát tekintik a japán militarista politi­ka főképviselőjének. Most az a kérdés, hogy a kvantungi hadsereg vezetői teremtettek-e olyan helyzetet, mely a tokiói kormányt a háborús politika elfogadására kényszeríti, vagy a ravasz diplomáciában mesternek bi­zonyult kínaiak akarják kihasználni a japán belpolitikában megváltozott helyzetet, elér­kezettnek látna a pillanatot, mikor véget vet­hetnek tehetetlenségüknek a japán előnyo­mulással szemben. A helyzet mindenesetre az, hogy a legutolsó táviratok szerint Pe- kingtől ÍO kilométerre tegnap este már meg­indult az ágyuh'arc. Csang-)Kai-Csek marsall pedig rendeletet adott ki, hogy <a kínai kato­naság egy tapodtat se engedjen tovább a ja­pán előnyomulásnak és minden helyi meg­egyezést az előnyomuló japánokkal utasít­son vissza. Emberéletben és ágyúgolyókban pedig — mondja állítólag Csang-Kai-Csek utasítása — nem kelj takarékoskodni. Japán részről szintén azt jelentik, hogy a megegye­zésre többé nincs remény és hogy a Peking- Tiencsin-i vasútvonalat elpusztították. A vas­útvonal elpusztítását valószínűleg a kínaiak végezték, hogy a japán előnyomulást meg­nehezítsék. Amint Nankingból jelentik, a kí­nai központi kormány el van határozva, hogy a kínai területre vonatkozó minden tárgya­lást a maga kezébe vesz és véget vet a ja­pán katonái vezetők eddig megszokott tár­gyalási módszerének, amellyel kinai helyi hatóságoktól tudtak engedményeket kikény­szeríteni, A spanyol válság ügyében tegnap sza­kadatlanul tárgyalások folytak a londoni és párisi külügyminisztériumokban. — Drummond római angol nagykövet teg­nap megjelent Eden megbízásából Ciano külügyminiszternél, hogy érdeklődjék Olaszország magatartása iránt. A nyert felvilágosításokat a mai angol miniszter- tanács elé terjesztik. Eden tegnap a fran­ciaországi Deauville fürdőhelyen volt, ahol Sir Eric Phipps párisi angol nagy­követ tett neki jelentést a francia kül­politika álláspontjáról. Ugyancsak a teg­napi nap folyamán Corbin londoni fran­cia nagykövet megjelent a Foreign Of ice- ban és tudatta, hogy Franciország ki­tart álláspontja mellett, mely szerint megszünteti a Spanyolország felé eső határán a nemzetközi ellenőrzést, ha Portugália is nem állítja rövid időn be­lül azt vissza. A nemzetközi ellenőrzés megszüntetésével azonban a franciák nem akarják egyúttal megnyitni a py- reneusi határt is, mert egyelőre tovább­ra fenntartják a hadiszállítás megtiltá­sára és az önkéntes-tilalomra vállalt kötelezettségeiket. A nemzetközi ellenőr­zés megszüntetését azonban Franciaor­szág nemzeti önérzete szempontjából el­kerülhetetlennek tartja, akkor, mikor Portugália sem hajlandó ugyanezt vál­lalni. TOKIO, julius 12. Tokióban szambádon minisztertanács volt, mely elhatározta, hogy: 1. megtesznek minden szükséges intézkedést a Kínában élő japánok védelmére és a kínai „törvénytelenségek“ elfojtására; 2. Kína ma­gatartásával szemben leszögezik a jdpán kor­mány „változatlan politikáját'4; 3. tanácskoz­nak a szükségessé vált kiadásokról Jó!érte­sült politikai körök véleménye szerint Japán nem fog tényleges háborút kezdeni Kínával. TI ENCSIN, július 12. Japán a következő kívánságokat terjesztette Hopeli állam poli­tikái, tanácsa elé: 1. vonják vissza a kinai csapó tóikat a konfliktus területéről; 2. bün­tessék meg az incidens okozóit; 3. torolják meg a japánéi le ne, s mozgalmakat és alkal­mazzanak iS'zdgoru rendszabályokat ,j klímái ikommunisIákkal szemben. Hopeli politikai tanácsa, nankingi utasításra, eliháriitotta ma­gától az incidensért való felelősséget s jóvá­tételt kér a japán támadás miatt, valamint biztosítékokat arra vonatkozólag, hogy ha­sonló zavarok nem fognak megismétlődni. TIBNCSLN, julius 12. Japán körökben ki­jelentik, hogy a lukucíai^ncidens ügye meg­oldódott. A kormány egŢ^ közleménye beje­lenti, hogy megtettek mi 'den szükséges in­tézkedést és elhatároztál^ hogy csapatokat küldenek Kínába. PEKING, jul&us 12. Pekingi távirat sze­rint az este már megkezdőditek az ellensé- geslkiedések. iPeknhgben erőis és sokáig tartó ágyudőrgést hallották, mely & fővárostól mintegy 10 km.-re nyugat felé folyó ágyú­zás zaja lehetett. Politikai körökben az a meggyőződés uralkodik,, hogy a japán kor­mány határozotton állást foglalt arra nézve, hogy' általános jellegű elég’jételf nyerjen. A mandzsurial japán haderő ■jelentős .részét a Nagy Fal déli részén összpontosították. A jeleik, szeni/nt a japánok el vannak határoz­va, hogy a maguk számára biztosítják a ka­tonai felsőbbséget Kina északi részén. A nankingi kormány Hopei tartomány déli ré­szén vont össze erős csapattesteket. Nam- klingbain el vannak határozva, hogy magúik vezetnék le a kinai1—japán vi'szonyra vonat­kozó minden tárgyalást. A japán ka tonal hatóságok azonban nem hajlandók mással tárgyalni, csak a helyi politikái tanácsok megbizottaiival. éré&t Bucur estiből jelentik: Élénk nyugati szél, főleg az ország keleti részeiben esők és zivatarok, a hőmérséklet erős csökkenése várható. 1937 julius 10-én. (Rador) Berlin 175.45, Amszterdam 240.25, Newyork 436.87, Lon­don 216.575, Páris 169.150, Milano 23. Prága 152.44, Budapest 86.25, Belgrad 10, Bucu­reşti 325, Varsó 82.90, Bécs 735.750. A belpolitikai élet újabb szenzációja Vaida lapja: „Ezek Tituiescu bűnei (( Az Ofenziva Romana részletezi mindazokat a hibákat, amelyekkel a volt külügy­miniszter az ország érdekei ellen vétett CiLXJJ-KOLOZSVÁR, julius 12. Az „Ofensiva Romana“ — Vaida hivata­losa — a „La Revue des AmbaJssacLes“ oimü lap nyomán hossziaihb cikket ir a Titulesou által szolgált k ül polii) titkai irányvonalról. Ti- tuiPescu — irja a lap — a román:—oirosz tárgyalások során követte el legnagyobb bal - lépéséh. Oroszország ugyanis nem akarnia soha elismerni Basarahia halárát, a volt kül­ügyminiszter ennek ellőné re oly szolgálatot' tett Szovjet-Oroszországinak, melyre polgári gondolkozása politikus sohasem lenne alkal­mas. Az ő tevékenységének volt' köszönhető az orosz—.francia megnemtámadási szerződés ailáirása s arra törekedett, hogy romáin— orosz kölcsönös segélynyújtási egyezményt kössön a csehszlovák—orotsz szerződés min­tájára. iE célbó] — írja a lap — el akarta pusztítatni a .román—lengyel szövetséget s a népszövetségi alapokmány 16. paragrafusát az oroszok javára magyarázta. Ez a szakasz tudvalévőén idegen cisapatoknak idegem or­szág területén történő átvonulására vonat­kozik. Titulescu terhére irja a lap azt is, hogy >a román közvéleménnyel s a jugo­szláv felfogással ellentétben a szankciók idején hevesen támadta Olaszországot. Oly metssze- ment, hogy az egész olasz népet Ro­mánia ellen ingerelte. Hozzájárult a volt külügyminiszter elejtéséhez az is, hogy a török tengerszorosok ügyében a hagyomá­nyos román politikát — Ionel Brat ia nu és Duca álláspontját — feladta. Az „Ofensiva Romana“ elégtétellel állapítja meg, hogy ma már wem tévesztik össze Tituléscut Ro­mániával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom