Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-05 / 127. szám

1931 juni us 3, ti L ti / d Két külvárosi ház — sorsiragédia Beszél a monostori dráma két főszereplője A rendőrt Az özvegyi „Örökké szerencsétlen leszek...“ „Ki adja vissza gyermekeim apját?“ CLUJ-KOLOZSVÁR jurus 4 Nemeşaík a monostori kerületet, de az egész város közvéJIe menyét mélyen megdöb­bentette annakidején, az a megrázó dráma, amely a mult óv őszén, (november 11-én tör­tént a kiiilim on ostorom, araikor Tarnoveanu Miron 'közrendőr három revolvergolyóval agyonlőtte Roman Jacob utcakövezési vállal­kozót. Az áldozat jómódú küllmonostorj vál­lalkozó volt. Negyvenéves. Kolozsváron szü­letett, itt élt, 'az egész Monostor ismerte, ért­hető tehát aiz a felzúdulás és elkeseredés, amelyet a megrázó tragédia váltott ki az emberekből. Az esetet, amely kétségkívül minden mozzanatában1 és vonatkozásában •megdöbbentő — a közvélemény 'így köny­velte el: Re.ndőrgtílyótól halt meg egy számottevő adófizető polgár. Nem volt neves politikus, nem volt köz­ismert nagyság, a nevét a Monostoron túl talán senkilsem ismerte, de miaga a tény, hogy rendőrgölyótól kellett meghalnia, a közvélemény érdeklődésiét! egyszerre feléje Drányitottia. Több minit egy félév teli el a tragikus eset óta.. Közben lezajlott a helyszíni 'szemle, be­fejezést nyert a bünüigyii vizsgálat és amint azt legutóbb már megírtuk, dir. Bre ban Emil 'vizsgálóbíró hirtelen felindulásban elkövetett ember öt és miatt vád alá helyezte Tarnoveanu Miron rendőrt. Az ügy első fejezete ezzel lezárult, m'ig a to vábbi fejezetek az ős®i esküd tsz éki tárgya­lás során fognak leperegni. A vádirat tehát ellkészül't s ebből az alkalomból megpróbál­juk két interjú kapcsán premierptanba boz- mi azokat Q rejtett, titkos rugókat, azokat a végzetesen közrejátszó okokat és körülmé­nyeket, amelyek azoin a ködös, esős őszi délután lejátszódott drámát kirobbantották. Két nyilatkozta tot, két gyónást, keit drámai önvallomást próbálunk ideáik tani az őszin­teség reflektorfényébe: az egyiket a rendőr mondja, a másikat az áldozat özvegye. Megvert engem a sors. Taimoveanu Miron rendőrt ta Pata-utca 151. szám .alatti lakásán találjuk. Fiatál, 26 éves, a sziamosmegyei Noszoly községbe!! le­gény. 1935-ben még a Sl-es dód gyalogez­redben szolgált, akikor töltötte ki katonákö teles idejét. Nem a bűnözők fajtájából való. Amint mondja: rriség minit tanú sem állott sohasem a bí­róság előtt. Araikor megtudja, hogy a monostori dráma felől érdeklődünk, lehajtja fejét és fátyolo­zott hlamigon, megtörtén mondja: — Az az eset szerencsétlenné tett. Nem tudom, milyen lesz a fövöm, de azt az estét örökre itt fogom hordozni magamban. A továbbiakban részletesen elmondja a dráma lefolyását. Szolgálatban: volt délután 5 óráig. Ekkor be akart menni a hatodik kerületi rendőrségre, de a kerület titkára, Beatm Vasile azzal; fogadta, hogy siessen ki a Felecan-féle korcsmához, mert ottan Ro­man Jaoób monostori lakos dttals fejjel, kés­sel fenyegeti az autóbusz-sofőröket. Tarno- veanu elindult. A korcsma előtt az utón meg is találta Roman Jacobot és felszólította, hogy jöjjön: be vele a rendőrségre. Határo­zottam állítja, hogy Roman Jacob kezében kés volt. — Senki sem tehet igazságot késsel a ke­zében — mondotta neki a rendőr — gyere ■ s majd elintézzük a dolgot. Ekkor még nem is tudta, hogy Roman részeg. Percekig hasztalanul igyekezett hatni rá, mig végül is Roman felkiáltott: — Jó! ... hát gyerünk! ... Ott volit a felesége i!s. Az* asszony jaj ve­sz ékel ve ordítozta: — Vaá de mine! Ne hagyják... Be akar­ják vinni a rendőrségre aiz uramat! Köziben nagy tömeg verődött össze . .. Mind monostoriak... és fenyegetően kiabál­tak rám, mialatt Románt biztatták, hogy ne menjen. Mintegy száz lépést tehettünk és a Caimipuká-iutoa sarkán Roman felesége kér­lelni kezdte iaz urát: — Gyere haza, .ne menj sehova. Elekor egy rendőrtársam érkezett a hely­színre s miután most már nem voltam egye­dül, odamentem Románhoz, megfogtam a jobbkarjáft és M akartam venlnli a kést a kezéből. A körülötünk levő csoport ezalatt egyre nagyobb lett. Mintegy ötvenen vettek körül:. Baraian rendőrtársam elfutott. Én már nem tudtam elfutni!, mert egészen körül vettek .. . mindössze 8—■!0 lépést távolod­tam el és ezalatt rántottam dlő revolveremet. Még- egyszer felszólítottam Románt, hogy tegye le a kést és jöjjön velem, ö ekkor felém indutí. ekkor lőttem . . „ egymásután há­rom golyót... azután elfutottam, — Megvert engem a sors, pedig nem va­gyok bűnös, s ha1 éli is fognak Ítélni, az is­ten engem mégis fel1 fog menteni. — De -a tanuk ezt állítják, hogy nem volt kés Roman la cob kezében — szakítjuk félbe n rendőr vallomását. Tarnoveanu erre csak ennyit mond;; — Ha nem lett volna kés a kezében, ttk kor nem féltem volna tőke. Csak kötelességemet teljesítettem... Ezután percekig hallgat és önvallomásá­hoz csak ennyit tesz hozzá: — (Mindegy, bőgj- mii lesz . . . Nincs ne­kem ®em apám, isem anyám, se testvérem... Én azért álltam be a rendőrséghez másfél évvel ezelőtt, hogy kenyeret keressek... Tu­dom, hogy az embernek, kell szenvednie az életben ... de én most azért szenvedek, mert a kötelességemet teljesitettem. Vádol az özvegy!... A külmonnstoron, a Kiáll vári a-utca 55. szám alatt!; kis- házban, találunk rá Romám Iacob özvegy éré. Könnybeboml a üzeme, amikor az első kérdést feltesszük. — Igen, akikor volt — mondja el csukló hangon — november 11-én délután öt és hat óra között. Az uram (jó ember volit. .. sokai dolgozott, jól keresett... de azon a napon bizony Ivott egy kicsit. Délután négy órakor autóbusszal jött haizafdlé. A Kálvá­riánál szállított le, de ®z autóbusz hamarább indult öl és ő leesett, ezért megharagudott a soffőrre és meg akarta verni. Ezért ott várakozott, hogy az autóbusz visszajöjjön. Ekkor csakugyan ott volt a zsebkés a ke­zében, de később azt lététté. Amikor a rendőr jött, már nem volt kés nála. ő szegény elindult a rendőrrel, de én kér­tem, hogy jöjjön inkább haza. Erre vissza is fordult, de Tarnoveanu rákiáltott: Ha nem jösz be, lövök! Férjem ekkor ledobta kabátját és azt mondta: — Tessék . . . lőj jél! És a rendőr lőtt. Háromszor 'egymásután... az uram összeseit... néhány perc múlva ott halt meg a karjaimban. — Most miből élnek? Folytatják az ura mesterségét? — Ehhez a munkához csak ö értett, nél*- kiüle semmit se tudunk csinálni. Volt idő, hogy 80 munkással is dolgozott. .. mi csak tengődünk . .. hogy miből fogunk megélni, nem tudom. Az udvaron egy ötéves kis szőke leányka játszik. A nagyobbik, 12 éves1 kis fiú az anyjának segit a munkában. A Roman Iacob két kis árvája. A kisleány úgy tudja, hogy édesapja a kórházban van. Mindennap várj® haza. Két külvárosi ház — két sorstragédia A kis ház ott a Kulinonostoron közvet­lenül a Kálvária-domb tövében áll. Fönt a domb tetején ott a kereszt. Krisz­tus néz le róla a szenvedő szerencsétlen kis esatádra. A másik 'ház a másik külvárosrészben áll. Á Pata-utca végén. Ott egy másik szegény em­ber 'szenved és viaskodik ai IMkáísmeretével: a rendőr. Két külvárosi ház — két sors- tragédia. A könnyes szemeik mindkét hely­ről a Krisz'tus-keresz'tre tekintenek. Meg­békélésért .. . megnyugvásért... és bocsá­natért. Annak a kudo's, esős novemberi dél­után naik az emléke örökké ott fog kisérteni ebben a két házban. A Kálvária-utca 55. alatt két árva gyermeknek fog beszélni so­káig az édesapjukról1 egy lélekben összetört özvegyasszony... a Pata-utca 151. alatt pe­dig a maga 26 évével egy másilk lélekben összetört ember indult el a szenvedés ut­ján, akinek senkije sincs a világon, aki ke­nyeret keresni jött be másfél évve] ezelőtt Kolozsvárra s akit a végzet átütött oda most az esküdtszék elé a vádlottak padijára. ■Bűnös ez ®z ember? Ki tud itt igazságot tenni? Nehéz dolga lesz itt a földi igazság­szolgáltatásnak. Ment két árva gyermeknek az édesapját semmiféle ítélettel nem lehet többé visszaadni. Gredinár Aurél. SIGHET-MÁRAMAROSSZIGET, jú­nius 4. Ghibu Onisifor kolozsvári egye­temi tanár a közelmúltban megjelent Máramarosszigeten és ott a piarista rend­ház és a ref. líceum irattárában folyta­tott kutatásokat. Kutatásainak eredmé­nyéről felolvasásban számolt be, utána beadványban arra kérte a telekkönyvi hatóságot, hogy a líceum és a joigaka- démia tulajdonjogát az állam javára ke­belezze be. A telekkönyvi hatóság aztán Ismeretlen feSíereh ismeretlen helyre szállították a nagy­váradi Szigligeti szobrot Ment, látott és — ismét átíratott egy iskolát Ghibu Máramarosszigeten A református iskoîa átíratása eilen az egyházi hatóságok jogorvoslattal éltek ORADEA-NAGYVÁRAD, junrus 4. Nagyvárad lakosságát élénken fog lalkoztatja az a meglepő tény, hogy szerdára virradó éjjel ismeretlen tettesek, téves bejegyzés kiigazítása címen elren­delte az átírást, ám nem az álíam, ha nem a vármegye részére. A telekkönyvi hatóság határozata ellen a református egyház jogorvoslattal élt. A fdebbezés indokolása szerint sem a líceum, sem a jogakadémia vagyonára nem tarthat igényt sem a megye, sem az állam, minthogy az iskolát nem az állam tar­totta fenn, hanem csak segélyt adott. A szobor körülbelül másfél méter nagy­ságú terméskő talpakon nyugodott, a piedesztál elülső oldalán dombormű, amely a Nagyidai cigányok, Szigligeti egyik népszínművének egyik jelenetét ábrázolta, amint Panna a hegedülő öreg cigány vállára borul. Alatta a jelzés mindössze csak ennyi: „Szigligeti.“ Pár évvel ezelőtt a városi tanács ren­deletére Nagyvárad területén a templo mok külső falán levő magyarnyelvű em­léktáblákat eltávolították és múzeumba helyezték, azóta nyugalom volt ebben a kérdésben. Pár héttel ezelőtt a város ta­nácsa a Kőrös partján felállított Szacs- vay Ferenc negyvennyolcas vértanú szobrát lebontatta. A Szacsvay-szobor lebontása után köztéren már csak a Szigligeti szobra maradt. Szemben a csendőrszárnyparancsnokság épületével. Pár nappal ezelőtt éjfél után kalapács­ütések zaja verte fel az éjszaka csend­jét. Egyszer csak hatalmas zuhanás zaja hallatszott, nemsokára szekér jelent meg a helyszínén, utána teljes csend lett. Reggel aztán kiderült, hogy az éj leple alatt Szigligeti szobrát lebontották és elszállították. Hogy az ismeretlen tette sek hová szállították el a szobrot, azt egyelőre még nem lehet tudni. GYOMOR, BÉL, VESE, MÁJ ÉS EPEHÓ­LYAGBETEGEK szívesen isznak reggelenként egy-egy pohár természetes FERENC JÓZSEF keserüvizet, mert annak hatása gyors é;, bztos, igen enyhe s ezért nagyon kellemes. Az orvosok ajánlják. ADMINISTRAŢIA MUNICIPIULUI, CLUJ. No. 10.069—1937. Serviciul Adm. Obiect: Procurarea a două maşini de scris tip. norma] ş] 3 unei maşini de -cr:$ tip portativ. PUBLICATIUNE. Primăria' Municipiului Cluj, nefhnd concuren­ţă la prima licitaţie anunţă a doua 'teitiaţie pub­lică, pentru a se furniza pe seama Serv Adm., două (2) maşini de scris tip normal şi una (1) maşină de scris tip portativ. Licitaţia vai avea loc în ziua de 22 Iunie 1937 orele n în faţa Comisiei de licitaţia a Munici­piului Cluj, Str. Regina Mana Nr. 2., camera 5, în conformitate cu Art, 88—no din Legea Contabilităţii publice şi normelor generale pt. ţinerea licitaţiilor publice, publicată în M. O. Nr. 127 din 4 lume 1931. Concurenţii vor prezenta, ofertă închisă şi si­gilată fi vor depune în plic separat garanţia de ş la suta din valoarea, furniturei urmând ca după adjudecarea definitivă se complecteze la 10 la suta. Ofertele vor fi făcute în conformitarte ca caietul de sarcini. Caietul de sarcini se poate consulta zilme între orele 8—13 în zilele de lucru ia Primăria Mu- meiului Cluj, Serv. Adm. camera 17. Cluj, 31 Ma.i 1937. PRIMĂRIA MUNICIPIULUI. CLUJ. SAJTÓ ALATT! SAJTÓ ALATT akik minden bizonnyal többen voltak. ismeretlen helyre szál­lították a Carmen Sylva-parkban felállított Szigligeti szobrot. vCoei iúmf szenzációs riportregénye Golgotás ut a valóságban Előfizetéseket elfo­gad az ELLENZÉK könyvosztálya Cluj, Piaţa Unirii No. 9. üt riporţrsgftnu áru §3 :cj fl

Next

/
Oldalképek
Tartalom