Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-27 / 144. szám

ELLENZfíK 193 7 /un»//* 2 . JENEI JÓZSEF: Dróthálóval parcellázott boxokban, szellős és árnyékos helyen élik Intern itus életüket a rendór- uitya iskola szorgalmas tanulói: a farkaskutyának nevezett német juhász ebek. — Szomszéd­ságukban a sztár, aki nem is kutya, hanem egy igazi, letagadhatatlanul igazi, vad, nőstény farkas, akihez egyszer látogatóba ment a telep legszebb ebe: Lupi... — Érdekes kísérlet a kutya-farkas •keresztezéssel, mely rendkívüli eredményeket és hatalmas összegeket igér. — Idomitható-e min­den kutya és hogyan? — Egy kiváló dresszőr-tanár szenzációs nyilatkozata arról, amit oly keve­sen tudnak, pedig mindenkit érdekel... CLUJ-KOLOZSVAR, június hó. A hepehupás, kacsba ringós utón, mely az érdekes és különös iskolához vitt, eszembe­jutott az orvos-iró Axel Munthe—San Mi­chele regényéből néhány mondac. amit talán sohasem fogok elfelejtem. — A kutya természetétől fogva nyílt és becsületes. Nem tud semmit eltitkolni, nem csal és nem hazudik, — mert nem tud be­szélni. Tiszteli, becsüli urát, igazságos szigo­rúságot vár tőle, királyának, mindenható istenének tekinti, de megköveteli, hogy sze­ressék s szerény jogait figyelembe vegyék. A kutya okos, bár akad köztük ostoba is, de jóval kisebb százalékban, mint az emberek között. Akinek kutyája van, az tudja, hogy ez bc- türől-betüre .igaz. A hűség és ragaszkodás csodálatos és 'tiszta varázsa falán egyetlen élőlénynél sem mutatkozik olyan kézzel­foghatóan. mint éppen ennél az állatnál. Hogy vannak itt 'is kivételek? — 'igaz, de parányi szám ez, ami a rengetegben elvész. Az kétségtelen, hogy az öröklött bűn hébe- hóba itt is felüti n fejét, de a jó bánásmód eredményesebben javít jellemének hibáin, mint az embernél . És, ha nem? — én is vallom: akkor a kutya nem normális, moral insani- tytben szenved s fájdalomnélküli halállal más­világra kell küldeni. Iskola, ahol a tanutók: ebek Ltot vagyok a sárga kerítésnél. Középen aj- .ó, felsőfelében áttetsző rács. Mögötte nagy kert és a füves részen rtt-ott tornaszerek: kettősllétrai, ugrómércék, csuszák. A gyakor­latokat ezen végzik a „növendékek”. Kik? A növendékeik. Mert az a rendőrkutya­iskola otthona. Hlát'érben biis villaépület emögött tágas térségen, egymással párhuzamosan haladó bosok. Szellős, nyitott, sódronyhálóval elke­rített fülkék és mindegyikben egy-egy far­kaskutyának nevezett — német juhász eb. A villalakásban az iskola vezetője. Csáklány Tibor tanár lakik. Különös struktúrájú ar­ca, szeretnitudó két szelid szeme, lágy hang­ja, fiattal, de hófehér fejét hermelin csuklya­ként övező sürü, bozótos haja teszi jellegze­tessé ezt a férfit, — ami tagadhatatlanul megfogja az embert. Ment az állatidomitó figurája a képzeletben valahogyan úgy él, mint a kérlelhetetlen szigor, erély s talán- talán a kegyetlenség megtestesítője, hiszen arról van szó, hogy olyasmikre kell szoktat­nia és kényszerítenie az értelemmel látszó­lag nem biró állatot, amelyeket az ember sa­ját kedvtelésére előír. Mindenütt mennyi tévedés! Csáklány tanár régi, kipróbált, országha­táron túl is jól ismert szakember. A romá­niai ebtenyésztők egyesületének a megalapí­tója, kiállító és versenybíró. Beszéde és te­kintete a tipikus állatpszihológusé, aki nem­csak elméletben, de a valóságban is élete nagy részét a kutyák társaságában tölti. Olyan szeretettel beszél róluk lelik: tulaj­donságaikról, erényeikről, hibái kró'. örö­meikről és szomorúságaikról, mint egy jó orvos-apa a gyerekeiről. Például ezt mondja: — A kutyához csak egyféleképpen lehel közeledni: szeretettel. Mert a kutyának tel- kc van és ez, még az emberi 'éleknél is érzé­kenyebb. Egy szenzációs nász... Az iskola nevezetessége még sem a kutya, hanem egy igazi', vad nőstény farkas, Lia, akit háromhetes korában ejtettek foglyuk Ma ktét éves. Néhány hónappal ezelőtt kísér­leti célból keresztezni akarta kutyával — és sikerült. „Önagysága” hosszas válogatás után kegyes volt fogadni az iskola legszebb „férfi” tagját, a koromfekete, pedigrés, német ju­hászkutya, Lupi látogatását: Hogy-hogynem, de már az ötödik hete Lia asszony boxjában öt ördögeleven, kedves farkaskölyök szalad­gál, citgánybőrrel és hamisítatlan merev, he­gyes fülekkel. — Levelezésben vagyunk az osztrák ebte­nyésztőik egyesületének vezetőjével. Krámcr íőállatorvossal — mondja Csáklány tanár. Ök átvennék e kölyköket, ha az árban meg­tudnának állapodni. Én 15 ezer silfinget kér­tem darabjáért (432 ezer lej), ő ugyanennyit ígért párjáért. Valószínűnek látszik, hogy ugy-ahogy mégis csak egyezségre jutunk, mert a keresztezésnek ez az egészen ritka esete meglehetősen szenzációs eredményeket ígér, aminek közvetlen részesei akarnak lenni a bécsiek is. Engem rendkívül érdekel s az kilátások előjelek igen már eddigiekből következtetve, a kitűnőek, mert a csalhatatlan mutatkoznak. Nem volt nehéz eltalálnom, hogy a születendő kicsinyek az apától ás át­vesznek majd bizonyos tulajdonságokat, mert ez erősebb volt fizikailag, mini nősténye — és mégis örülök, hogy igazolva lettem ön­magam előtt: az öt apróság szabályosan, kutyamódra ugat, ellentétben vinitó, vadfarkas anyjuk­kal. Egyébként ami külsejüket illeti: szinük pon­tosan apjuké, testalkatuk és csontrendszerük igy, felületes szemléletre anyjukra vall. Evé­sük? egyelőre olyan, mint a vadfarkasé: rá teszik apró lábaikat a húsra és fogaikkal té­pik, szaggatják. De ez még nem irányadó, mert rátérhetnek a rágásra. Kedvesen szólitgatja nevén az anyafarkast. És Lia mosolygó örömmel a ráchoz dörgöli arcát egy kis simogatásért. — Ilyen szelíd? — Olykor. — és már amennyire szeüdndk nevezhető egy vadállat. Farkastempó Most agy érdekes, látványos jelenet követ­kezik. Ápolójuk nagy husdarabokat dobál be neki. Lia kifogja, ráteszi nagy mancsát és fogvicsorgatva tépj és nyeLi, — ha nyers a hús. Ami főtt, azt szépen hátra viszi köly- keinek. Mert ez neki nem ízlik. És a ki­csinyek? A hús szagára ’kitör belőlük a vad ösztön: egymást marcangolják a falatért. És, ha jóllaktak, a maradékot apró lábaikkal el­ássák. Jó lesz holnapra Is. A megjegyzlés nem késik: — Lám, ez tipikus farkastempó. Mon­dom, hói az anya, hol meg az apa szokása csillan meg bennük. Vér nem válik vizzé. — Mégis: mi volt a célja a keresztezés­sel? Komolyan gondol az ilyeténképeni te­nyésztésre? — A célom nemcsak egyszerű kísérlete­zés, hanem komoly program: a mainál még tökéletesebb rendőrikutyákat nevelni. Hogy jobban megértsük egymást: olyan kutyákat akarok tenyészteni, amelyeknek szaglóké- pességük — akárcsak a farikasé — finomabb legyen a mainál. Arra elvágyóik készülve, hogy az öröklött tulajdonságok közt lesz ilyen is, olyan is, tehát jó is rossz is, dehát ezzel számolnom kell. Ha most nem sikerül, talán a következő keresztezésnél több sze­rencsém lesz. Mindenesetre addig f oly tartom, mig eredményt érek el. Ettől az első, tehát közvetlen leszármazástól azonban sokat re­miélek. És jó jelnek látom azt, hogy a box oldalán hagyott nyíláson, reggelenként, ami­kor csend van, a kölykök egyéniként kisé­tálnak az udvarra, miiint valami jámbor ku­tyakölytkök. — Kézbe lehet venni őket? — Azt nem. Még túlságosan az anyjuk védelme alatt állanak. Kéthetes korukig Lia ketrecét három lépésnyire sem lehetett meg­közelíteni: csattogtatta fogait, üvöltött, voni- tott, toporzókoE s tartani lehetett attól, hogy merészebb közeledésre széjjeltépi börtönét. Mert. ha kölykeiről van szó, nem ismer tré­fát. Egyébként is túl érzékeny. Sokkal érzé­kenyebb. mint a kutya. Ha valaki egyszer megbántja, soha el nem felejti és meg nem bocsátja. Azt még látni sem akarja, sőt ételt sem fogad el tőle. Bemutató Arrébb állunk. Felpattan egy box ajtaja és kilép rajta egy 'idomitot: farkaskutya: Mis­ter. Szép okos fején és élénk szemein lát­szik, hogy koncentrálja idegeit. Halk ve- zénszóra és néma intésre, áll, ül, fekszik, csúszik, létrán mászik, kerítést ugrik, ház- fedelen jár — és nyomoz. Megszagoltatok vele egy tárgyat^ aztán eldugom. Mister hoz­■ ieuma, uotzíény, itchianz n ICUAlule* p.yó|fyulá«l l<l*!'*U Pósíyén t-UyiK IciftOkélfe'o&obb há«u dr. Székely „international" tfyógyintéze te m4l#te4, oJ 4, Uu/6» Három percnyif1 .1 fürdőUtOI. Mmd'n kényelem a a/.obákban. Valamennyi e/.obinak kü ön balkoo|a van. Kitűnő konyha A* klv.1 natra vaiamennyl|dléta. Napi «yógypen/.!6mkr Hi Ko.-161. Kérjen proipe klual I Or, iiikrly „Inlaraallonal" Plrilony CSR, zímjön, szimatolja ujjaimat és rögtön a tárgy keresésére indul. Alig telik el néhány perc — és már diadallal vnszi Csáikliny ta­nárnak a tárgyat. Csak annyit kérdez tőlem:- Nos.,.? Mit feleljek? Meghányom-vetem magam­ban a dolgot s komoly ígéretet teszek: ez­után mégjobban fogom szeretni a kutyát. Kérdésére kérdéssel felelek: — Minden kutya idomítható? Az idomitás — Az agár kivételével mindegyik, öt nem lehel, mert rosszindulatú, csúnya karakterű és megbízhatatlan. Nem is csodálom, mert la­pos homlokában az a kévé- agy... Persze az idomitáshoz rátermettség, óriási türe­lem és állatszeretet kell. A dresszőrnek fe­gyelmezettnek és következetesnek kell len­nie, hogy a kutyában bizalmat kettesen. Tehát nem szabad sem félrevezetni, sem hazudni. — És verni? — Soha! Csak szép szóval lehet ered­ményt elérni. Ki kell kutatni az állat hangu­latát. kedvtelését, tehetségét, szokásait s ha szigorral is, de csak szép szóval magyarázni azt, amiţ csinálnia kell. A kutya, ha meg­érti, hogy mii akarnak tőle, szívesen csinálja. Ha engedetlen? — büntetni lehel. Általá­ban kétféle érzést kell vele tudatni: a sin és a kellemes érzést. Előbbit szöges nyak­örvvel. esetleg csipéssal. utóbbit egy-egy jó falattal és kedvérevaló játékkal lehet elérni. De soha em szabad tudnia, hogy idomitójá- tói ered a fájdalmas érzés. Gyakran kell si­mogatni és érdeme szerint minél többet di­csérni, mert ezt szereti'. — Mit gondol, a farkaskölykök dres-zu- rája menni fog? — Hogyne! Éppúgy. — de nagyobb óva­tossággal. Mégjobban kell becézni őket, ha az: akarjuk, hogy eredményes legyen a mun­ka, mert érzékenyebbek és nehezebben lehet bennük bizalmat kelteni. Vagyunk úgy néha egy-egy kutyafajja! is s ez bizonyítja, hogy a hiéna és a sakál voltak az ős szülők... A ku­tyát 12—14 hónapos kora után önálló gon­dolkozásra szoktatom. Problémákat kap. amiket meg kell oldania. — És...? — Megoldja. Bizonyos fokig :ud gondol­kozni. És érezni is, mert... mert lelke van. És ebbe a lélekbe bele kell ríezni. Meg kell érteni, hogy ezt vagy azt mért nem csinál­ja. Ok nincs okozat nélkül és fordítva. Ó, sok éjjel nem alszom, mert azon töröm a fe­jem, vájjon mért nem engedelmeskedett a kutya? És reggelre aztán rájövök a titokra. Vacsora, búcsú és még valami... Estefelé jár az idő. Vacsora. Nagyszerű hús fő az üstben a „tanulóknak", kezdők­nek és haladóknak. Mindig friss és tisztán készítve. A szakácsnak előzőleg meg kell kós­tolnia főztjét. Nem étlap szerint porcióznak, hanem egyöntetűen. Csak Lia, a telhetetlen farkasanya kap különlegeset: marhagyomrot. Hiába, — ő ezt imádja. Finom lehet, mert iszonyú étvággyal tépi. ízlés dolga. Ebbe Minden emter fejében óra van Washingtonból jelentik: Dr. Newton Harvey professzor, a Princeton egyetem tanúra, az amerikai tudományos akadémia legutóbbi ülésén rendkívül érdekes beszá­moló keretében kijelentette, hogy minden ember fejében óra van, amely a másod­perceket számlálja még akkor is, ha az ember alszik. Ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb ember magától pontosan felébred abban az időpontban, amelyet ‘sajátmaga számára megszabott. Newton Harvey professzor előadta az amerikai tu­dósok előtt, hogy akkor jutott erre a fel­fedezésre, amikor az alvó emberek agyá­ban jelentkező villamos áramlatokat ta­nulmányozta. A kiváló amerikai tudós el­mondotta hogy két áramlatot különbözte­tett meg az agyban. Az egyik közülük má­sodpercenként 30—hO áramlökést bocsát ki, n másik sokkal lassúbb, amennyiben másodpercenként csak 10 áramlökést számlált Harvey professzor. A gyors áramlökések az ébrenlevő embernél ta­pasztalhatók, a lassúak az alvó embernél. Ez már magában véve is elegendő bizo­nyíték arra, hogy az óra jár! Harvey professzor az ébredőben levő emberek áramváltozásait úgy vizsgálta, hogy minden félpercben halk hanggal, vagy fényjellel ,,félig felébresztette“ az al­vót. Minden egyes esetben nyomban meg­változott az aggáram lökéseinek gyorsasá­ga. A kísérletek további folyamán kide­rült. hogy az áram gyorsaságának megvál­tozása már két és fél másodperccel az éb­resztője előtt bekövetkezett, ami döntő bi­zonyíték arra, hogy az alvó ember agyá­ban idő'számoló gépezet dolgozik, akár va­lami vekkeróra. A pszichológusok már régóta sejtették, hogy az alvó emberben időtudat él. Harvey kísérlete végérvénye­sen bebizonyította, hogy az ember olyan idömérőszerkezet fölött rendelkezik, amely legjobban talán a metronómra hasonlít. nem lehet beleszólni, Ősszel elköltözik az 'iskola Apahiaára. Itt már nincs heiy. Kár. Vájjon fogom még látni Őket? Nehezen válók el tőlük. Azt hiszem ér­zik ők is. Mikor azt mondom: szervusztok, felemelik fejüket a husosbögre mellől és visz- szaköszönnek: yuuuuu, auauau. uuuuu. Lia is odasimitjia arcát u hálóhoz és röhög, ö igy fejezi ki örömét. A kapunál még hallottam néhány utánam­dobott hangot. Sajnos, nem 'értem nyelvü­ket és nem tudom, hogy valami csúnyát kia­báltak-e nékem, vagy olyasfélét, hogy a vi­szontlátásra? Eszembejut Csáklány tanár mondása, hogy a kutya bizonyos fokig gondolkozni Is tud. Ejnye: mit hisznek ezék mos: rólam, hogy előttem kellett vizsgázniok? Talán csak nem néztek tanfelügyelőnek ? Mert ebben az eset­ben igazán örülnöm kellene, hogy egy kuk­kot sem értettem abból, amit utánam ugat­tak. Románia leiles ontd-ierhepe 250-— leiért kapható az Ellenzék könyvosztályában. Cluj. Piaţa Unirii. Az erős angolvászonba kötött:' térképgyűjtemény tartalmaz: 34 országrész- térképiét, 18 az ország legnagyobb városai­nak autótérképét, teljes nemzetközi útjelző táblázatcrmintákat, az ország jobb szálló és garage címeit. Vidékre utánvéttel is azonnal szállitjnk. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előhareosa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom