Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-03 / 125. szám

r r. r n H z im 193 7 In ni uh 3. W Lindbergh feleségének utinaplója Alaska legészakibb pontján Fehéremberek életküzdelme Észak hómezőin.- Az orvos,aki pap, építész és ács egyszemélyben.-Történelemelőtti ember életét élik a sarkvidék lakói Az első iehér gyermek, aki az Északi-Sarkon szüléiéit Eredetiből âtdohţozla: ORBAY ERZSÉBET Vili. KÖZLEMÉNY FAJDALWIAKXOL MEGDAGADT LABAK l: írók és olvasók képzeletét gyakran foglalkoztatja az egésT világot rombadöntS, végső világégés, finnek függvénye az a nem kevésbé érdekes probléma, hogy a pusztu­lásból elvemaradt néhány ember (l technikai kultúra toronymagasságábúi belezuhanna a teremtést megelőző káotikus rendetlenségbe, hogyan kezd neki majd az uj élet megte­remtésének. Majdnem ugyanilyen kezdetleges körülmények közé kerül az a néhány fe- kérember is, aki az lés: kisark egyhangúságába életet akar varázsolni: házat építeni, kapcsolatot teremteni « külvilággal, gyógyítani, betegeket ápolni, tanítani és lelkeket megmenteni. &Îeg étkeztünk Brirrowba Már megkülönböztethettük a part szürke, lapos vonalát és óvatosan követtük azt, hogy el ne kerüljük Barrowot. Ez lenne? Ez a fehéres, rendetlen, formátlan kis tömbha­lom? Ezek háztik lennének? Nem, valami­vel1 közelebb, szeszélyes csoportban házsze- rü lxirakok váltak ki a kis kikötő talajából ...Igen, ezek már valóban házaik. Megér­keztünk egy kis földsarok fölé, melyet két jégtenger fogott közre. Most már jól látszot­tak a házak. Vizsgálódva néztük őket. Négy, i dóron gáttá kis hangárt és néhány színes es Zikiirn ós át rat láttunk. Ez Barrow volna? Majdnem elsírtam magam kétségbeesésem­ben. mikor megláttam ezt a kifliiét tanyát. Embernek nyoma sincs itt, sehol egy fiist- gomolyag, az életnek egyetlen jele sem. Le­hetetlen, hogy ez Barrow lennel Szörnyen gyerekes gondolatom támadt: hogyan közölhette velem a szikratávíró ke­zelője, hogy iinneipi vacsora készül számunk­ra? Ott lenn senki sem főz vacsorát! Nem látok füstöt. Iszonyai éhséget éreztem. Tovább repül­tünk. Nem Barrow volt, könnyebbiiítem meg, lősz nincs rádióantennája! A part vo­nalát követtük továbbra is. a,mig egy nyi­tott laguna mellett házcsoportot pillantot­tunk meg. Ezek már jobban készített épületek voltak, tiz-tizenkét piros tető. Barrow volt. A pirostetős házak mellett hangárok, sátrak, egy templomtorony és igen. ott van a rádió­antenna ás! .. . Leszálltunk a lagúnára. Lehúztam azt a két pár vastag gyapjú harisnyát, melyeket az utón használtam és gumitalpú cipőbe csúsztattam lábamat. De míg elértük a par­tot, cs/aknem megfagyott a lábam a szörnyű hidegben. A parton különös embercsoport szoron­gott a sarki éjszaka félhomályában. Szem­ügyre vettem őket. Csúcsos sapkákat, prém- kabátokat és fókabőrcsizmákat láttam. Ezek mindnyájban eszkimók, gondoltam magam­ban. Nem, az a magas férfi ott, vájjon nem a rádiókezelő tiszt? A hála forró hulláma ömlött el rajtam s integetni kezdtem feléjük. Amint megmásztok a partot és fel érkeztünk hozzájuk, az eszkimócsoport tiszteletteljes magatartással hátrahuzódott. A csodálatnak valami olyan megható megnyilatkozása volt ez, melyet ritkán lehet látni a civilizáltabb tömegeknél. Tompa moraj szállt fel ajkuk­ról, nem kiált ásszerü, hanem elfojtott, mély sóhaja az .,istenhozott“-nak. Civilizáció az eszkimótanya kellős közepén Volt valami ebben az üdvözletben, mely annyira' emlékeztetett a jégmezők végtelen egyhangúságára. Az üdvözléseken és kézszo- ritásokon átesve,, kérész túlfutottunk a part fagyott moháján egy fényben úszó összerak­ható ház felé. Háziasszonyunk, az orvos fe­lesége kalauzolt. Megfagyott lábammal a lépcsőkön topogtam, .mialatt ö felnyitotta az ajtót. A konyfha melege, a gázlámpa fénye s a sültburgomya kellemes szaga megraga­dott és valósággal behúzott a lakás belsejébe. Hosszú,, ünnepi módon terített asztal ál­lott az ebédlő közepén. A fehér asztalterítő, a tányérok széle, a kanalak görbülete ra­gyogva verte vissza a himbálózó függőlám­pa fényét. Paradicsom, mint dísznövény Amint szétnéztem, egyszerre körülfogott az amerikai otthonok hangulata. Az ablako­kat világos függönyök fedték, a falakon er­dei jeleneteket ábrázoló képek, színes ipár- nák a díványon, az ablakpárkányon pedig a böjtfü indáii kúsztak fölfelé, a másikon pedig egy láda állott, melyben valami nö­vény zöldéit. A növény ágai mintegy súly alatt', meghajoltak . .. paradicsom volt, egyet­len szál z öld pora dicsőm. Háziasszonyunk mosolygott; sohasem érik ez itt meg, sohasem lát elég napot. De ága­kat hajt és mi érezzük szagát. Csupán illata valamely növénynek, boldoggá lesz minket... Kinéztem a szürke, zuzmós, kopár talajra. — Nem a környékbeli földiből használtain — folytatta az orvos felesége. — Megpró­báltam, de nem egyéb ez, megfagyott ho­moknál Semmii sem hajt benne, kivéve a zuzmót. Otthonról kellett kérnem egy kis láda földet. Igyekeztem elképzelni, milyen lehet az, zöld .ségek nélkül é!n'i. Az évenként egyszer érke­ző hajó hozza összes élelmiszerükets Alaska kiszögei Lés ét megkerülve. Csupán egy vagy ritkán két hónapra nyílik meg egy évben a tenger jégburkolatu annyira, hogy a bajó megközelíthesse Barrowot t> akkor is sok­szor heteken keresztül megakadályozták ki­kötését. Heteken keresztül vesztegelnie kel­lett alig pár mérföldnyire a kikötőtől. Most is ennek az évnek hajója, ia North­land, mely nekünk is hoz benzint, ipár mér­földdel lejjebb a part mentén várakozott a szél megfordul áisána, mely óllá voll tanú, a jég- torlaszokat. A tanító ós felesége ezzel a ha­jóval várják leányuk érkezését, ki most uta­zik ide ki hozzájuk . . . Megkönnyebbülés 1 perc alatt. Áztassa be meggyötört lábait egv maréknyi Saltrak-s Hodel-lel vitahzált lábfürdőbe. Ezek a gyógvsók több'millió apró, kis oxigén-buborékot bocsájtanak ki magukból, amelyek behatóinak u fájó szövetekbe, megszüntetik a gyulladásokat és daganatokat, elűzik a fájdalmakat, jgv cipőjét tejjes kényelemmel viselheti. Egvetlen labfür- dőtől annyira felpuhulnak tyúkszemei, hogy puszta kézzel kiemelheti őket. Kérjen rnég ma gyógyszerészétől, vagy droguistájától Saltrates Rodcl-t. Ez az egyetlen módszer, amely örökre megszabadítja lábfájdalmatól. Az eredményért kezeskedünk. Küzdelem a mostoha köfü!mény ekkel A telep európai családjai beszivárogtak a szobába. pár,kaikat (kabátjaikat), fókabör- csfizmáiikot a szoba ajtajában lragyva. Mind- annyijának külön-ikülön megvolt u maga sa­játos szerepe a közösségben. Az orvos’.elkész — a mi házigazdánk — volt a közösség feje. A házal, melybe bevezettek, ö maga építette. Fial, aki „kinn“ lakott, segített a tervrajz el­készítésében. Az orvos maga mérte ki és jelölte meg a helyét minden egyes deszká nak, szegnek. Sajátos módon kellett izolál­nia a talaj hidegétől a padlót, mert központi fűtést nem alkalmazhatott. Az fel melegítette volna a megfagyott földet, ami a ház össze­omlását! okozhatná. Azonkívül egy kazán rengeteg fűtőanyagot felemészt, abban pedig nagyon szegény e vidék. Hármas ablakot készített, melyek. hogy ellenálljanak a viharoknak- állandóan be voltak szegezve. Csupán világításra szolgáltak, szellőzte­tésre nem. a nvi togatás és bezárás ideje között köny­nyen légii uzat keletkezhetett volna. A szo­bákat a kályha cső veken keresztül szellőztet­ték, melyek közvetve szállították a levegőt ós kizárták az esőt is havat. A konyhában keletkezett hőség a hálószobák tetőzetére fel­szerelt szellőztető készülékeken keresztül szállott ki. Minden szobát nagy kályhák fű­tötték. Az orvos beállított egy vizlartányt is, melyből a vizet csövek vezették az emeletek­re és a szobák kályhái melegítették. EpÍtész, ács, orvos és pap volt ö egy sze­mélyben. Minden vasárnap prédikált. bibliát ma­gyarázott minden szerdán este, operált, fogakat javított és készítette kisfiát a kö­zépiskolai vizsgákra. Felesége egy diplomás óvónővel egvüit ápol­ta a kórház betegeit. Megelőző télen diftéria kapott IáhrtL a telepen, a kis kórház úgy megtelt, hogy már nem tudta befogadni a betegeket s ők hárman magukban végezték ezt az emberfeletti munkát. Csupán néhány tanulatlan eszkimólány segített nekik. Az első fehér gyermi aki az északi sarkon szü!e<eíí A tanító és felesége szintén összerakható házban lakott és ugyancsak itt tanítottak. A házat egyetlen kályha fütötte. Egy- eszkimó­lány is tanított ebben a,z évben a telepen, ki nemrég tért haza Angliából. A kis kolóniá­nak a külvilággal való kapcsolatát a szikra- távirós tiszt ápolta. Egyetlen eszközük erre — ia hajón kívül — a rádió volt. Ugyancsak ő tartotta ébren a külvilágnak irántuk való érdeklődését is, a mindennap leadott — és a sarkvidéken annyira nagyjelentőségű — időjelentés által. A tiszt felesége nevelte 9 éves fiacskáját és hathónapos gyermekét, kinek a Barrow nevet adták, minthogy ő volt az északi sarkon szülelelt első fehér gyer­mek. (Folyatjuk.) Megérkezett Bucuresiibe Martodra, jugoszláv anyakirálynő BUCUREŞTI, junius 2. Marioara jugoszláv anyakirályné teg­nap délelőtt 10.55 órakor érkezett Cot- roceniba, hol Mihály nagyvajda, Frana- sovici közlekedésügyi miniszter, Papa- zoglu tábornok térparancsnok, Urdarea­nu udvari marsall, Fundateanu parancs­nok és több udvarhölgy fogadták. Ma­rioara anyakirályné gépkocsin Mihály nagyvajda társaságában a Cotroceni-i palotába hajtatott. A nemzeti-paraszfpárlból kizárt fiatalok, éles támadása a kisebbségek ellen Kéileiheiellen antiszemitizmust és Síisei$l»$ége£!enes po! iiih&il ­mondták a szónokok a Bucaresli-i gyűlésen BUCUREŞTI, junius 2. A nemzeti paraszt pártból kizárt ifjak llariu Dobritor vezetésével gyűlést tartottak Bueurestiben, ahol éleshangu támadások hangzottak el Lupu ár. ellen, llariu Dobritor a pcirt Bucuresti-i ifjúsági tagozatéinak volt elnöke, azzal kezdte beszédét, hogy hazugság és intrika uralja a nemzeti parasztpártot, mely a pa­rasztkérdést és nacionalizmust demagógiáméi sülyesztette. A parasztpárti politika — véleménye szerint — kérlelhetetlen antiszemitizmust és kisebbségellenes po­litikát követel. Ha az eljövendő parasztpárti kormány kisebbségbarcit politikát folytat, merényletet követ el az ország ellen — végezte beszédét a nemzeti pa rasztpcirt Bucuresti-i ifjúsági tagozatának kizárt elnöke. SZEMELVÉNYEK MAGYAft LAPJAINKBA Papírszalvéta olcsó árba a minden színben és minőségben az Ellen­zék könyvosztályában, Cluj, P?ata Uaiel­kapható. Egy próbavásárlás meggyőzi Ont áraink utólérhetetlen olcsó voltáról! „HÍRLAP“ Arad: Az ellenséges közhangu­lattal szemben mozog egy inánik áramlat: az utódállamokban erőre kujiott azon belátás, hogy a nép kisebb.-,égek sorsát véglegesen és igazságosan rendezni kell. Románia ahhoz az álLaincsoporthoz tartozik. amelynek egyes tagjai ezt u belátást magukévá tették és hisszük és tudjuk, hogy nincsen már messze az az idő, amikor Románia is szaba­tos megá lapitá-t tesz a kisebbségi jogokról, amelyet nem fog többé pillanatnyi hangulat vagy a mesterségesen szituit gyűlölet hatása alá állítani, hanem a magyarság minden tag­jának és az itt lévő magyar intézményeknek, kultúránknak, iskoláinknak biztosítja a szi­lárd alapon nyugvó létjogoL „Krassó-.zftrényi Lapok“ Lugos: A helytek. lenül megfogalmazott hazafiaskodás, az im­portcikk nyomán keletkezett türelmetlenség egy olyan országban, mint Románia, ahol nagyszámú kisebbségi nép kiöli} megtalálja boldogulását a hatalom mellett, olyan vál­ságos időszak kezdetét jelentheti, amely nem válik díszére a íkxriturember fogalmának. Pedig számolná kell azzal, hogy itt nem Olaszországban, nem Németországban élünk, ahol elenyésző kisebbség él az uralkodó faj mellett. Románia összlakossága 27 százaléka kisebbségi nép, amely itt kell megtalálja éledi ehetőségét, államépitő munkaikörét. Itt az uralkodó fajjal békés egyetértésben, sze- íretefcben élve remélhetjük csupán a ma any- nyira szükséges egyensúly biztonságát. Aki ezt nem akarja meglátni, az ellensége saját hazájának, ás népének, amelynek számára minden más útirány s kalandosság veszélyéi jelenti. „MAGYAR LAPOK“ Nagyvárad: Nem kell ahhoz túlságosan nagy politikai látókör, hogy az ember észrevegye: hogy amint két olyan hatalmi tényező, amelyek határain belül a másik fajtestvérei is élnek, bármi okból egymáshoz közeledni akar, a közele­déssel kapcsolatosan a kisebbségi helyzet­ben lévőiknek sorsa azonnal enyhül. Vagyis ilyenkor — amikor gazdasági, vidágnézlcti vagy egyéb okokból a közeledés szükségessé válik — azonnal észreveszik a kisebbségi kér­désnek megoldatlanságát. Vájjon, ha ilyen­kor van elrendezendő kisebbségi kérdés, nem kellene ezeket máskor is észrevennie annak a szervezetnek, amely minden plyan körül­ményre figyelni köteles, amely azzal fenye­get, hogy megzavarja a békét, vágj- a nem­zetek között a jó egyetértést, melytől a béke függ? „Pénteki Újság“ Ziilah: A magyar kisgaz­dádé ns a dalom ktazdi belátni, hogy vezetői egyben sorstestvérei is, aflriik önzetlenül szo1- gálják az egyetemes érdekeket, együtt élnek és halnak velük. Ez a magyar szempontból óriási jelentőségű folyamat az EGE mun­kásságának a természetes következménye. Végre eljött az idő, amikor a nép egyete­mes érdekei kerülnek előtérbe. A múltban — sajnos — mindenkinek a munkája sellő árányitás hiányában eredménytelen volt. Most az EGE felállította az útjelzőket. •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom