Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-23 / 140. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. szám. — Telefonszám 1109. — Leveleim; Ciuj, postafiók 80. Fiókkiadóhivataif és könyvosztály: P. Unirii 9 Telefon: 11—99. MAGVAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak; havonta 70, negyedévre 210, félévre 240, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettd Jöbb. LVIII. ÉVFOLYAM, 14 0. SZÁM. SZERDA GLUJ= KOLOZSVÁR 1937 JUNIUS 23. Ma délelőttre esedékes Pártshan Á Chairíemps kormány megalakulása A népfrontra támaszkodó, de erősebben polgári radikális jellegű kormány készüi. — Szó van Blum volt miniszterelnök részvéte­léről is az uj alakulásban. — A munkásság nyugodtan viselkedik A „Leipzig“ ellem Éoppedóíámadás ügyében lemiátíó véleménykülönb­ségek miatt Némáik kiiliigymmiszie? egyelőre nem megy Londonba A francia kormányválság a megoldás ut­ján van, még pedig a 'Várt nehézségek elle­nére is olyan simán, hogy szinte előkészített átalakulásnak látszik. Chautemps volt mi­niszterelnök, a Blum-kormány volt tárcanél­küli minisztere, akit Lebrun elnök, még a kormányválság éjjelén megbízott az uj kor­mány megalakításával, tegnap délután már valószínűnek jelezte kormányalakítási kísér­letének sikerét, sőt a parlamentben össze­gyűlt radikális képviselők előtt rövid kor­mányzati programot is adott. Végső döntésre azonban csak ma délelőtt kerül a sor, mi­után a kamara legnagyobb pártjának, a szo­ciáldemokrata pártnak nemzeti tanácsa ha­tároz afölött. hogy támogatni fogja-e Chau­temps kormányát, vagy nem. Eddigi jelek szerint ez a támogatás majdnem bizonyos­nak látszik. Blum lemondott miniszterelnök egyénileg már megígérte Chautempsnek a támogatását, sőt a párt parlamenti csoport­ját is Chautemps kormányalakítási fárado­zásainak támogatására szólította föl. Nem látszik valószínűnek, hogy ilyen körülmé­nyek között a szocialisták nemzeti tanácsa más határozatot hozzon. A radikálisok, akik­nek Chlautemps egyik legnépszerűbb vezető embere, természetesen támogatják a kor­mány alakit ást minden erejükkel. És legmeg­lepőbb dolog hogy, a látszol szerint, a kom­munisták sem fordulnak szembe az uj kor­mányalakítási kísérlettel. Tegnapi kiáltvá­nyukban a népfront töretlen megtartását je­lölik meg legfontosabb célnak. A munkás- szervezetek szintén feltűnő nyugodtan visel­kednek. A munkásság körében Várt forron­gásnak egyelőre nyoma sincs és a milliókat mozgató szakszervezeti közpcynt a ,,Confe­deration Generale de Traixrille“ ellenállás helyett arra szól it ja fel a munkásokat, hogy csendben várják be a fejleményeket. Nehézségek természetesen az utolsó pilla­natban is támadhatnak s a polgári képvise löket és kommunistákat egyaránt kielégíteni akaró uj kormány végleges megalakulása és működése szintén nem lesz valami könnyű. A radikálisok részéről nem is veszik különös örömmel a kommunisták támogatását. A népfront legnagyobb pártja, a szocialista párt azonban a kommunisták részvétele nél­kül 'nem hajtandó a kormányt támogatni. Fél, hogy a kommunisták ellenzékben sú­lyosan veszélyeztethetik a szocialista párt népszerűségét. A koimmunistákat viszont külpolitikai okok viszik arra, hogy a kor- Triányt támogassák. mert a közeljövő fontos külpolitikai tárgyalásaiban el akarják kerül­ni, hogy a francia külpolitika teljesen füg­getlenítse magát befolyásuktól. A Chautemps- kormány ha végleg megalakul, mindenesetre mérsékeltebb pénzügyi és szociális politikát fog folytatni, mint amilyent a Blum-kor­mány folytatott. Chautemps már ki is jelen­tette, hogy pénzügyileg inkább a szabadel- vüségből, mint a kényszerből fakadó meg­oldásokra fog törekedni. Ami pedig a szo­ciális reformok meginniósil'ását illefj, az elért eredményeket föltétlenül meg akarja tartani, a Blum által me netet azonban a lehetőségig megh ■ Ilyen körülmé­nyek között remélik, hogy az elrejtett és külföldre menekített francia tőkék ellenállá­sa. ami a Blum-kormány bukásának iga\zi előidézője volt, meg fog 'szűnni. Az uj kor­mányalakulás legnehezebb kérdését is a pénzügyi tárca betöltése képezi. Vincent Au- riol, szocialista pénzügyminiszter. akinek pénzügyi tervei váltották ki a szenátus ellen­VEXEBCm Két napja már, hogy lángolnak és mele­gítenek a választékos é:s termékeny monda- tök, amelyeket Hcdzsa Milan cseh miniszter- elnök mondott Komáromban, a Jókai-szobor alapkőletétel,i ünnepélyén. Az esetleges hír- szolgálat gyakran megállapítható zavarában már rosszs&jtelmünfc volt, hogy ez a korábbi napra hirdetett ünnepség talán elmaradt vagy legalább is kevesebb jelentőséggel folyt le, mert Hodzsa Milánt Bucuresti-i és dunai útja talán megakadályozta régen adott sza­vának beváltásában. De az érdekes szláv po­litikus, aki magyar és szász iskolában nőtt flel, aki a Duna-völgyének volt nemzeti kép­viselőit a magyar parlamentben egy szoros arcvonalhb szervezte meg és nemcsak tót, hanem bácskai szerb kerületben is harcolt kéj)viselői megbízatásért, szilárd ura min­den szavának és szoros kötelességének véli, hogy állama jíolitikaii váltóit: mint a bár- pátálji önkormányzatot és komoly kisebbség védelmet megvalósítsa. Az első'szlovák mi­niszterelnök felejteni tudta ellentéteit a mos­tani államfővel és a későbbi megértéssel együttjáró gondolati és érzelmi frisseséget és hatékonyságát felhasználja, hogy komo­lyan előkészítse a dunaeurópai szövevény történelmi megoldását. Hodzsa Milán ezút­tal is állta szavát, megjelent a komáromi ün­nepélyen és magyar beszédet mondott olyan gondolatokról és érzésekről, amiket erényes és erélyes politikus a Duna-völgyében mine denütt már kezdettől fogva köteles volna ejteni és megvalósítani. Csehszlovákiában ez különben nem világrengető újság, hiszen az államalkotó elnök: Masaryk Tamás megta­nult magyarul és Madách sírjára magyar szavakkal magyar feliratú koszorút helyez­ve, az uj köztársaság minden nép elemét fi­gyelmeztette, hogy egymást megbecsüljék és kölcsönösen szolgálják egymás boldogságát. Hodzsa tettét aláhúzza, hogy éj>pen csak le- rázla magáról a bárom küsantantminis/terel­nöki találkozó úti porát és a dunai kérdések vitáitól, talán sugalmazva is beszélt közeire és messzire. Két napja már, hogy égnek és hevítenek Hodzsa érthetően okos eszméi és törekvései. Jó, hogy a hozzászólás lehetősége csak most jut osztályrészünkül, mert ez a továbbvitel, az előre érlelés, a megismétlés, szóval a haj­togatás egy újabb állomását jelenti, ahonnét újból a fülekbe dobolhatjuk nagyszerű értel­müket és jelentőségüket. Ezek a szavak már külső alakjukkal is, a végső formába öntés művészeié miatt is megérdemlik, hogy to­vább éljenek, mint a szolgálatban lévő poli­tikusok közvetlen érdekekből elmondott ki­jelentése. Érzik rajtuk, hogy nem henye vagy fesztelen rögtönzések, de belső kötele- zésü gyökeres meggyőződések. Hodzsa maga­san, férfiasán, hitelképesen állott vasárnap, mint irodalmi politikus, mint ember, mint nemzetiségi szószóló, mint európai és dunai ember a komáromi dobogón. Nagyon szép voll, hogy meghajolt a magyar dúsképzelet — e nélkül igazán felkölt eszmék nem virágozhatnak — emberi megszemélyesítésé­re való emlékezés perceiben, mert Jókai gyönyörűen megédesítette a valóságot és az ilyen édes szellem az egész emberiség jóte­vője. A közművelődés magasrendü értelme­zése volt, hogy Csehszlovákia miniszterelnö­ke korántsem összeférhetetlen hivatalával és hivatásával, miikor meghajlik a magyar nem­zeti közműveltség előtt. Valóban csak a saját nemzetiségének igazi szerelmese alkalmas hirdetni: kötelesség megbecsülni a másik nemzetet, amikor olyan kiválósága, mint Jókai, meg tudta becsülni az övét is. Annál inkább, mert a két szomszédnemzet fejlő­dése párhuzamosan és áttételekkel haladt, aminek a kimondásához különben a mái agya rk odó ösztönösségben és lelkiségben az őszinteség uj szilárdsága szükséges. A sza­badságharc, amelynek a komáromi Jókaii és mint jó barát a komáromi Jókai-házban megforduló Petőfi megindítói voltak, nem lényegtelen fejezete az emberiség közös szel­lemi és művelődésének a Hodzsák szerint. Ez a szabad lobogó utolsónak tört le a 49-es Európában és takarta be a legtöbb vértanút. Az európai ember eme szép vallomása után a fő izgalom Hodzsa dunaeurópai foga­dalmának ismétlése. Igaz és örök természeti, történelmi, gazdasági, politikai valóság ma­rad, amit mondott: hogy a Duna nemcsak elválaszt, hanem összeköt. Férfias és magá­val ragadó volt e vasfejü, acélakaratu, kő- elvű gyakorlati politikus fogadkozása, hogy ha húszszor nem sikerül a dunavölgvi népek, főleg az érzékeny magyarság megbékélése s valamennyi egymáshoz közelítése, akkor hu­szonegyedszer is megkísérli. Mert ami való­ság, annak meg kell valósulnia s tényleges eszméből vitathatatlan tény kell szülessék. A régi és halhatatlan nagy szellemek, a Kos- suthek, akik Duna-konföderácíóról álmo­doztak, a kis napi hareosok, akik a liidverés kétoldalú gyűlöletét aratták, örök vagy pil­lanatnyi sikctnéinaságukban íme mind több igazolásban részesednek. a tárca betöltésénél. Igyekeznek megnyerni pénzügy- miniszternek a népfronton kívül álló Rey- naud képviselőt, aki eddig élesen támadta a Blum-kormány pénzügyi politikáját s aki­nek tekintélyétől azt várják, hogy a vezető pénzügyi körök bizalmát is meghozhatja az uj kormány számúra. Reynaudnak inkább középpárti általános politikája azonban ne­hezen egyeztethető össze a népfront politi­kájával s igy az 5 szerepéről inkább cisak akkor lehet szó, ha <a Chautemps-kisérlet nem sikerül s a következő kormányalakítási kísérlet többségének kialakításánál inkább a középpártok felé tolódik. Ha Reynaud a pénzügyi tárcát nem vállalja, akkor esősor­ban Bonnet jelenlegi washingtoni nagykövet, volt radikálispárti pénzügyminiszter szemé­lyéről van szó erre az állásra. A pénzügyi tárcát mindenesetre polgári politikussal akarják betölteni_ ami bizonyára változást fog jelenteni az eddigi pénzügyi politikával szemben. Párisi lapok szerint az uj kor­mányban minden valószínűség szerint Del- bős tartja meg a külügyt tárcát s mint tár­canélküli miniszterek, részt fognak venni benne Blum és Boncour volt miniszterelnö­kök is. A párisi törekvés, hogy a kormányválsá­got gyorsan oldják meg, minden bizonnyal a külpolitikai helyzet újabb feszültségével is kapcsolatban ált. Az újabb feszültség megint a spanyol kérdés körül keletkezett. A „Leip­zig“’ német cirkáló elleni sikerületlen torpe­dótámadással kapcsolatban ugyanis nincs egyt. értés az ellenőrzésben résztvevő négy hatalom között. Eden tegnap többször is fo gadta Franciaország, Németország és Olasz­ország nagyköveteit, de háromórai megbe­szélés után sem tudtak megállapodásra jut­ni. A nap folyamán rendkívüli angol minisz­tertanács is foglalkozott a kérdéssel. A hely­zet annyira feszült, hogy Neurath német kül­ügyminiszter lemondta holnapra tervbevett látogatását s a látogatás elmaradását a „Leipzig“ elleni torpedótámadással kapcso­latos bonyodalmakkal okolta meg. Meglehet, sőt valószínű, hogy a lemon­dás mögött az angol és német kormá­nyok között felmerült másirángu véle­ménykülönbségek is állanak, a Deutsch­land elleni támadást követő események azonban érthető óvatosságot parancsol­nak a most szóbanforgó vitával szem­ben is. A véleménykülönbség London és Berlin között, hir szerint, két pontra szo­rítkozik. Német részről azt kívánják, hogy a négy állam közös flottatüntetést rendezzen a valenciai kormány ellen és h°OlJ közösen adják tudtára a valenciai kormánynak, hogy a támadások megis­métlődése esetén mindegyik részéről sú­lyos megtorlásra várhat. Angol részről ezzel szemben először a kérdés tisztázá­sát^ akarják, minthogy a valenciai kor­mány határozottan cáfolja, hogy az ő buvárhajója részéről történt volna a tá­madás és felajánlotta Londonnak, hogy az angol kormány által kiküldendő vizs­gálóbizottságnak ebben a kérdésben alá­veti magát. PÄRIS, junius 22. (Rador) A párisi mun­kásszervezetek körében nem mutatkozik sem­milyen forrongás. Az építőiparban kitört sztrájk nem áll kapcsolatban a politikai ese­ményekkel. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon) ydSjéfSnt Bucurestiböf jelentik: Változó feihö* zet, enyhe, határozatlan irányú szét, helyi jellegit esők és a hőmérséklet kismérvű csökkenése várható. Bucu= restiben hétfőn délben a hőmérséklet 34 fok volt, ma délelőtt 10 órakor a hőmérséklet -j-29 fok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom