Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)
1937-06-18 / 136. szám
193 7 juni us 18. ELLEN Z ß K mwauau Lábatlani Kata kemencéje % Kz ég Vörös vole, mintha felgyújtották volna, de az ur, Lábatlani János ur, Ballóság és Kecskemét évs manden puszták ura nem bánta, ha leég is az egész firmamentum. Ő már égett. Már őbenne meglobbant az utolsó szédülés első szele, még egyet vagy kettőt s a határtalan sikiságok uratlan maradnak. Éghet felőle ég és föld. Hogy a lánya, Kata, a kemencében rejtő- goţi a szeretőjét, ezt botoztatta ki az udvari emberből s most meg kell haljon, ezt megérteni, ezt túlélni, ezt hogy lehet egy öreg atyának, akinek senkije ez világon, a későn költ kislánya nélkül, magáiban van a birodalommal, itt a döghallál s .nincs kire hagyja... Legjobb ós volna egy simító vértüz lángja és el Innen... Mátyás is, király ez?... nem az apja, nem János apánk, a Gubernátor... Akkor nem voltak ilyen ostoba dolgok: háború volt: mert megtámadtak bennünköt, jött a török... de az akkor csak annyi volt, pénzt kellett előteremteni, fegyver: s lovat s embert a ló hátára és vitézt a fegyveröltözetbe... A kemencébe rejti el Kata a legényt? Ilyet hallani élő füllel. Le kel] Vágódni a lóról és belehulanó a tavaszi pocsé- tába. Köröskörül a tavaszi vizek, mint tengereik feküsznek, arra Bugac felé... A gubernátornak kincstartója lenni, az bizony nem volt könnyű szer. Nem járt az sok számadással, de kemény ember (kellett erre a mesterségre. A gubernátor sohase kért papirost!, maga se tudott volna vele mit csinálni,, deákosság nem rontotta a János apánk szivét, betüesméretlen volt, de nem is litterálkat kért, hanem pénzt és sereget. Csak olyan embert tett kincstartóvá, .aki össze is tudta szedni s meg is tudta tartani a (kincset, ami kellett, de Mátyás ott vakarja, ahol nem viszket, János apánk azt felelte, „vájjanak a bikák a réten“, ami az ő szájában .azt jelentette, hogy ha nem támadnák, soha lépést se mozdulna harc után, az a legszebb élet, ha más háború nincs, csak ha a bikák összeverik a türíköt... de Itt még az sem lehet, leányának, Katónak, egy kályhafütő a szeretője?... a lovon úgy megimbolygott, ahányszor ez eszébe jut, csaknem leszáll, fejjel le. Ö is volt kályhafütő, még Zsigmond. király idején, de nem azért szerezte meg őseinek minden földjét és rá egész Kecskőmédát, hogy az egy lánya ott kezdje, ahol ő... Ezt nem lehet fejjel (bevenni, hogy az embereknek gyermeke ilyen más és nyomorék legyen. Ha ő kályhafütő volt, de árva volt, nemes nagy família, de király keze ala-tp árva... s itt a lánya, aki repülhetne fel a csillagokig s kályhái ütőnél marad lenn... Mátyás azért más fia apjának: nem kezdi, ahol az öreg János, a solymár fickó sorával, hanem mindent, amit az atya gyűjtött}, úgy veszi, min; egy kisded ugrótalpat, hogy innen fdszáiljon egész világ felibe... ez az igazságos, légy különb apádnál... s Kata egy kályha- fűtőt tart magának a kemencében... A nap éppen lebukott, mikor a város sánca elé hajtott. Kecskemét városát mély sáncárok vette körűt, az árokban sárga viz, haragos ég benne s fent száraz tüskebozót a sánchalmon, még .alig rügyezik a kora hus- vétra, hegyes faragott (karók virítanak1 belőle, kemény cövekek, kályhafütőket ilyenekbe verni... 2. — Lyányom, az írásokat jól megőrözd. Oly bolond világ van, hogy fegyver nem oly erős, mint a betű. Lehet, hogy engem hamar bepa ránc sóinak a magasságba s utánam csak egy hitvány lányszemély marad Kecskemet birtokában... az Írásokat megőrözd', nekem gubernátor uram erős írott parancsolatokat adata. Mikor menénk Lan- * dorfejérvar ala, azt mondta: mög vagyok ! elegödve Veiled jó szolgám, ha egészségben visszajövünk, néked adom Kecskőmédát a királynéi birtokból, bird egészséggel, neveld fel lányodat s add férjhez, emberséges emberhez add. Most ránézett a lányára: ért-e a szóból. Kata kezében volt a vacsora véka, most az edény megbillent s Isten őrözte, hogy földre nem esötl. Ért. Látta. — lm ma megéreztem fejem szédülésit — mondta Láíbatlani János ur s csüggedten nézett maga elé. Meg kell, ölje egyetlen gyermekét, kit jobban szeret mindenné1!, akit ez életben kapott, jobban az anyjánál, jobban ELBESZÉLÉS Irta: MÓRICZ ZSIGMOND a birodalmánál s talán jobban még a gubernátornál is, kivált hogy neki parancsa Istentől, hogy végére menjen, ha bevallja. — Ne beszéljen ilyeneket, atyám — csendült fel a Kata kicsiny, lila szomorkás és virágédes hangja. De ő már tudta, hogy rémü. •let van ebben a hangban s szerette volna a lányát megfogni kézzel és sugallani benne, hogy légy erős és mondd, hogy nem igaz, ha igaz is, te csak mondd, nem igaz... — Nekem megmondd, ebben a percben mit akarsz? Ki az ember? emberséges ember? akit magadhoz akarsz 3 eresztesz... Percet se várok, vérem ne forrald... Katharina nagyon megzöldült s zavarodott. Mint egy-leány, fiu-leány volt, atyja ura még ezt megtette neki, Mátyással meg. Íratta a jusst, hogy a lány férfiúi hatalommal álljon mellette, de nem akar állni, olyan vékony és ijedős, fene látta, mintha akárki s éppen atyja, torkát harapná... mért nem mondja már, hogy jussa van férjet választani, ahogy lenne jussa asszonyt, házasodásra... — Na s mit beszélsz? — mordult reája. — Nekem erre nincs gondom, — rebegte Katiharin — mert a kemencém tele van kaláccsal... öreg Lábatlani János, gubernátor kincstartója, úgy elejtette szakállas fejét, mintha 1-ahogy, amint a gyáva lányt látta, ki-kiadta most jött volna az ütés, de elnyilott 'szája nem harapott, lassan becsukódott s még va- magáf. a kemencével, nevetni kellett, ahogy farkas nevet gödölyére... — Mit? Neked egy (kemence kalács elébb- való, mit én kérdek? Kata lány megrángatta vállát s pusmogva: — A kalács befullad', ha otthagyom. Lábatlani János ur muszájból csak táeogotr, mint vizbefuló, ilyen kétes szavakat nyom ki a gyermekből a félsz: befullad... a kalács... neki befullad... te együgyü csirke, ne vágd magad alatt a fát, mindent tudok, értem én, ki van a kemencében... Percekig kellett lélegzeni, nagyokat harapni a levegőbe s duzzasztani a tüdőt, miig válaszul hápoghatta: —- Nohát szedd ki, szedd ki, ha attól félsz, hogy befullad... — s az arca nem tudta, mit cselekedjen, irtóztatóan rámeredjen, vagy röhögjön, hogy ez a butaságok jánya kiadja miagát, már semmi, se kell, már tisztára minden igaz, a megbotolt udvari igazat mondott s mért nem jön már az guta- ütésbeli öröim, hogy ne kellene tovább felelős lenni, hogy még mindig nem repeszti ketté a 'lányt... S nem tud egy hangot .adni, se felorditani, se semmit s csak nézi, hogy gyávakata lánya hirtelen megfordul, könnyeit tömi s fut el. Kata pedig kiment, megnyitotta a kulina ajtaját a konyhaházban s kihívta a legényt a kemencéből és azt mondta neki: — Atyámuram szólt, hogy kit eresztek magamhoz párnáik; S remegve állott és nézett a hosszú legényre, aki belesápadt: — Megmondtam', Katrínkám, ez lesz vége, én mást nem tudok mondani, csak azt, hogy meghalok, én meghalok, meg én, nagyon szívesen. Kata szemét végre elöntötte a könny. Csak úgy hangtalanul, eltorzult arcocskával, ömleni kezdett a könny nagy barna szemeiből s szája elbigyeredett s a legény gyönyörködve nézte, miilyen csúnya mikor sir: jobban szerette, hogy legalább ilyenkor csúnya, mert inkább bízott benne, hogy össze- valók mégis... Katalin két kis barna kezét, meg nem mosott vékony két kis kezét rátette a fiú vállára, homlokát a saját karjára s úgy zokogott s a kályhafütő nem mert hozzá éri ntődni, csak tartotta fölötte nagy kezeit: — Én mást nem mondhatok s tehetek, meg kell haljak. — Akkor én is. Meg akarok én is halni, mer: én halálig akarlak szeretni. — Igen, igen, — mondá a legény — de hogyan ? — Nem akarom, hogy meghaljál. — Iszen csak lehelne élni. S most nagy rémülettel s igyekezettel megpróbálta megölelni a Kata hátát s a puszta ölelkezett a várral, a sürü puszta eresztette suhogását s a tikos várbeli kisen letek rajzották körül. — Utójjára is, — szólt a legény — halni tudok. — Ne hatj, élj, élni taníts, én élni nem tudok. — Az nehezebb i,s, — bólintott a legény — de hogy? én ebbe semmit se segíthetek. De Kata gondolat talan érezte, hogy a legény okos. Milyen szép és milyen okos, mint a nyiirfa tavasszal. LáJboitlani János ur bólogatott s mindent megértett. A sipos ez, a iballósági számadó fia, kit ő lelf az erdőn és hozott a házba sípolni... nem gondolta volna, hogy veszedelem lesz... tulajdon lányának végső veszödelme, hiszen Itt rajzanak örökké a nagy országnak minden uras ija-fija, hogy ebből legyen a baj, az erdei sípos pásztorból? akinek az volt minden dolga, hogy este el kellett bunia jó messze, tavaszi estéken s fújni a sípot, mint valami madár, hogy öreg Lábatlani János ur szépen el tudjon szunnyadni... arra ki gondolt volna, hogy a sípszó másnak is hallatszik s ’hogy egy fiatal lány szive azon ébredez... hogy a pusztai erdők hangjai ölelkeznek a kasztellum tündelevényével. Ember, ember. Fiú, leány. Sziv, szív. Kint a nagy pusztán efbődültek a marhák’, fekete nyakuk megfeszült, szelíd szemük véresen világolt. Vadállatok emlbercsikők, bo- csők viháncoltak az éjszakában, enyhe a hus- vétszagu tavaszi éj, már el is felejtették, mint kutyakölykék, hogy egyet elvittek közülük; úri parancs, ők csak tovább fickándoznak s ■marakodva játszadoznak a páston; a puszta békén hevert a nagy és mély éjszakában, a sok csillag vágy ázott rá, hogy életre ne ébredjen még az élet, a jószág a fák alatt hevert, a hűvös gyenge fühegyen, egyik-másik felemelte fejét, nagyot bődült a távolba, arra szimatolt valamerre a messzibe, az emberek azonban csak a kurta maguk szuszogását érezték s a görcsös fagyökerekre tették fejüket és egy sem álmodott a messzivel. De Lábatlani János ur, ha oly rémület esen ébren nem volna, már él is aludt volna a gondolkodó-székben. Csoda ez a világ for- gandó múlandóságai, im már senki sincs azok közül, akikkel elindult. Se a gyerekkori játszók, sem apródtársok, sem a férfiúi idők vitézi s más hörcsögi, pénzpofázók, kiket neki kellett megmejjesztenii, hogy János ur-apánknak törökre való pénze legyen1, valahogy minden s mindenki elhullott s csak ő maga van még mindig ehelyütt. Feleségek is hogy elmúllak mellőle. Ahogy elhervad a fa lombja. Semmi sincs már. csak a nagy határ, beleirautatva Aranyszeg, Terekegyhá- za, Bal'óság, Kódusegyháza, Hetény, Kolos- Jápos, csak ezek vannak itt, a ligetes1, erdős, vadvizes futóhomokok', haszonveheteülen mezők, minden határival s a föld népvével egybe és itt a vénség... érezte, hogy kezei nem övék, vastag erek nyomják széjjel a rothadó bőrt... ma viz tükörébe nézett s értelmetlenül látta, hogy szemei sem övék, vörös véres karika, gyulladás, ahol sasszemek villogtak valaha s egész teste, mint a rothadó gomba maliik szét... S a pudvás fa tövében virág sarjadt. Gyáva kis virág. Tán ha frissebb lenne, vigabb lenne, életesébb lenne, jobban 'tudna haragba jönni rá}, bedöntené a kemencét s trágyába hányná a kalácsot... de ez az árva és gyámo- latüan... hogy az ő Katájának ilyen huncutság tud eszébe jutni; egy kemence kalács... Fel kellene áldani s megnézni, hol van és mit csinál a kisleány, de már csak a gondolat erős. Néha még oly friss, azután minden ok nélkül elernyed és csüggedezve ül, hallgat, vagy alszik... azelőtt pedig sose aludt... miikor a nagy csaták voltak, a nagy készülődéseik, napvok múltak, hetek, hogy egyszer is ki nem aludla magát. Ha ideje jött, csak megült a nyeregben, vagy megállt egy fához dőlve a mocsáron s mig egy tojás megfő; már ki is ,aiudta magát. Most mit kezdjen, kivált' nehéz evés után, ha hus-sal tölti magát, ágybéli fáradtság lepi el s felőle fordulhat fel egész világ. Most :is milyen megfáradott- ság van egész testében, azt kirázni, elmulasztani, soha többé nem lehet? Furcsa, hogy mégis ébren van s a kemence kalácsot emész.. .-...is, ti, semmit nem dönt s nem bont, csak úgy nézi magát gondolatában, mintha gonosz szellem kicserélte volna őt magát s beledugta volna valamely rothadt kadaverbe, amit élőiül ól talált s most neki azzal kell kínlódnia, ■míg csak él... És ez a Mathias rex, milyen ostoba háborúkkal rontja magát, mit e vén , Fridericus-szal veszekedni s nem is lehet már érteni az életeit,, ma mindenki oly tudós és tanult, csupa oly dolgokról beszélnek . azelőtt mind csak panaszolta, hogy mely tudatlan a világ s egyszerre .a mai fiatalság már mást sem ér, csak vitákat s tudományt,.. Csak így kóvályogtak gondolatai s mindig ugyanoda érlek: ma, mikor a hetvenedik botná!, vérrel facsarodott az ember ülepe, ki vallotta, hogy a kisasszony is kemencébe dugja a szeretőjét... akkor őt érte valami szél.., vájjon hány kalács van abban a kemencében, hogy még mindig nem jő a lány? 6. — Katha, Katha... Katharina... jányom... A lány úgy szédült be„ mint a megtépelt lobogó. — Atyám. Odaroskadt atyaura ölébe s két könnyű karját rátette annak a térdére. Az emberek sorsa az istenek lérdén nyugoszik. A falon szurckfáklya égett, annak rőt és veres fényén a fehér öreg és a fekete ifjú lelkek összerovo’jtan mosódnak egybe, mintha lidércfény imbolyog a pusztaságos lápon. Ily öreg embernek ily fiatal lánya. Lábat- ■lani János ur csak nézte a lányát, mintha nem is itt volna előtte, csak gondolatában libbenne-lobbanna. — Kiszedted a kemencéből a kalácsot, lyányom? — sziszegte öregül. — Nem, atyám és nem is szedem — s a lány már asszonyi hozzáértéssel látta, hogy atyja egyszerre csecsemő gyermekké roskadt s már nem félt, vigasztalj nem védekezett, becézett és ápx>lr. — Addig ki sem szedem, mig jóatyám engedelmet nem ád. szedd ki csak. — MLiért kell arra engedelem? — súgás jött az agg felől. — Bizony kell, kell bizony. — Legyen neked engedelem. A lány aggódva nézte az apját. Már félt, ez már sok volt, ez már más, a fáklyafé- nyen, testetlen síri lény. Hamar megkopogtatta Kata a kemencét a szobában, a zöld falat s kiáltott s már berohant a legény, mindenre készen, csak nem arra, ami itt- várta. Egyre közelebb lépteit s egyre jobban ráhajolt a lankad tan fekvő úrhoz: — Egyenesre kell lefektetni. Hozzáfogott, hogy a medvebőrre lefektesse a szegény beteget. Egy élet elvégeződött s íme, az uj sarj uj élettől kezdett működni. Minden megszűnt, ami az előző generációt jelentette s egészen elölről indult tavasznak a fiatal rügy. Nem jobb s nem rosszabb, minő a régi, csak más. Syáü'í ebédszünet az ipaii és kereskedelmi vállalatoknál BUCUREŞTI, junius 16. A munkaügyi minisztérium ma rendeletet adott ki, amelynek értelmében a kereskedelmi, ipari és magánvállalatok a nyár folyamán 13—16 óra között kötelesek ebédszünetet tartani és este 20 órakor kötelesek zárni. Párisi Divaf guniusi száma 2®‘— lejért következő tartalommal jelent meg: változatos ruha, kabát és kompiémodeüek. Uj összeállítású strand- és .kirándulóruhák. Gyermekruhák, 12 oldal kézimunka melléklet, nagyított minta-ivekkel. A gyermek egészségtana. Anyai örömök, anyai kötelességek. Kipróbálj receptek. Modern szépségápolás. Vidékieknek. 25 lej pénz, vagy postabélyeg beküldése ellenében szállítja az Ellenzék könyvosztálva. Cluj. Piaţa Unirii. Előfizetési árak: negyedévre 60, félévre 120, egész évre 240 lej.
