Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-18 / 136. szám

QLrF.Hzr.K t 03 7 Iun lm I H. KALENDARIUM Lindbergh feleségének úti napló j; Írja: Mara* Sándor Junius. K hetekben, csendesen, ut:»/ni kezdek. Már tuna s/m’trk nicss/iire utazni Mm bensőségesen. szerelek ulazaiii. N1' hány *‘' clolt, hn megs/állott az elképzelés. im^ nem adtam alább, mint Bombay vagy Kína. Mint egészen közeli, nts/őli ulieel. melyre ásítva gondol kim, San Francisco lel>egett szemeim elölt. De most már csak lassan szeretek utazni, nagyon lassúin Nem 1 (Milos, hogy a vonat haladjon. Az a tonlos, hogy én halad­jak. Ez. sokkal nehezebb. Goethe szerint a megérkezés sem fontos. Csak nz utazás a fontos, ez a kdjegés, két állapot, a/ otthon és a végtelen, a meghitt is a veszélyes között. Júniusban mindig új­ra utazni kezdek, óvatosan és megfontoltam Srott kapitány körüliek intésével s oly gya- r.akodva, ahogy a lábadozó járni tanul. Né­ha fsak a szomszéd utcába utazom, porta- kuróval, séta-holtai és kézitáskával. Felébre­dek a/ idegen szobában s a változás csodá­lj lo> kalandját bámulom, pisilogó szemek­kel, megrendülteit és alázatosan. Egv idegen szekrény tud oly rendkívüli lenni, mint Bag­dad. A világ bennünk van. Időnként el kell indulni feléje. Ez o hónap, mikor a lakás utrákéi, mint egv hajó s lassan halad életünkkel a szeli- debb, melegebb égöv felé. Tegnap éjjel még esett, májusban, valahol, a mi külön Triesz- iüükben; de reggelre ébredve észrevesszük, hogy életünk uj kikötőbe érkezett, Pitymal- 'ntkor parlraszállunk s szemdörzsölve ész­leljük. hogy idegen városban kötöttünk ki, ahol a nőik és a férfiak másképen öltöznek, az utcákon változott, kissé keleties élet zaj­lik s különös, feli' r félhold úszik az égen. Júniusi reggeleken1, mikor a város még az első hőség fátylaiba burkoltan piliog, kibá­mulok a Lánchídon áthaladó társaskocsi ab­lakán ;Vt a Dunára, amely valahogy elemibb most. mint tegnap volt áradóbb és kegvet- le.nebb. Tegnap még úgy tudtam, hogy Göd felé hailad; ma esze ni be jut, hogy o tenger felé is halad. Partjain idegen nők sétálnak, különös, virágos ruhákban, szemükben ide­gen. végzetek csillámával, kezükben labda- ütővel és piros vioszkosvászon táskával, melyben a meztelenség kellékeit cipelik a folyó felé. A benszülött gigerlik ilyenkor mtáir felöl tik a szalmakalapot. A levegő hő­foka délfelé figyelmeztet, hogy Kelet felié haladunk, a krokodilok, iörökmézárusok, nyári szerelmek és a világháború fokozott esélyei felé. Pénzt váltok s lassan elindulok a parton, az idegen földrész partján, Június partján. A lakás észrevétlenül megtelik virágokkal. A hétköznap, íinnepszerüen, vinágfüzért ag­gat homlokára s minden kissé húsos e he­tekben, anyagias. Az előszobában, is virágok állanak, befőttes üvegben, a szekrény tete­jén is csokrok virulnak, mintha állandóan menyegző lenne valahol, sikolyokkal, szivar- füsttel és rokoni csókokkal. Kissé bódultán élek € húsos érettségben, e júniusi, meleg és kitakart anyagiasságban. A nyaralóházak tornácain mindenfelé fiatal asszonyok he­vernek a fekvőszékekben, kócosán, kissé el- hi zott an, délutáni szundítástól ipiros és me­leg arccal s önfeledt, álomtól tikkádt mozj d Mattal nyújtózva bámulnak a lombos fiáik távlatán át a kertajtó felé. Egészen biztos, hogy várnak valakit. A kavics csikorog a kerti utón. Már jön a nyár, gondolják; s behunyt szemmel, kezüket, álmosan, meleg szájuk eil? illesztve, rövidet ásítanak. Mire gondolnak ilyenkor? Férjek, szerelmesek, vigyázzatok. Itt a junius. Valaki jár a kert­ben. Öreg szálloda. Megérkezni éjjel az elhagyott szállodába, amely ötven év előtt volt divatos. Apám még büszkén szállt ide. Én már csak fanyalogva és részvéttel. De a szálloda nem adja meg magát. Küzd az idővel', a romlással, mint egy kétségbe­esett, öreg divathölgyi, aki bécsi ronggyal keni ráncos arcát, rizsporral fedi el szemöl­cseit s fiatalos, divatos mintájú leplekkel rejtegeti roskatag idomait. Beszerzett min­dent, ami a korszerű szállodához szükséges: a csapokból meleg víz folyik, a szobákban lehet rádiót hallgatni, a villanyos felvonó jár az emeletek között, de oly csikorogva, mint a felvouó-hid egy régi várbástya előtt. Sminkelt, öreg szálloda, mely láthatatlan kacsalábon forog, villanyerőre. Megjátszom a- részvétet, mert sajnálom. Egészen jó szálloda ez, mondogatom félhan- gon a szobában. Ásatag termeiben úgy já­rok, mintha e bútorok, ezek a színes üveg­képek az ablakon, e balsorstól sújtott pál­mák a társalgó sarkában s a hozzávaló ven­dégek, akik kissé sértődötten szállnak ide, inert nem telik jobbra: mintha mindez csak- j ugyan ,.üzem“ lenne, ragyogó és csillogó j száll oda-üzemi unatkozó skót urakkil, élet- veszélyes és tiébolyi-tó kaíandornők'kol. akik j már délelőtt is estélyi ruhát viselnek s ha:- j mis fejéket. * Repülőgép a kínai fal tövében __ Eredetiből átdolgozta: ORBAY ERZSÉBEd XVII. KÖZLEMÉNY Japámból Nanking város sokezer éves falói elé érkeznek Lindberghék és le­horgonyoznak a csodálatos szépségű Lótusz tóra. Bendkivül érdekes itt a tech­nikai fejlődés élén harcoló repülőgépnek az évezredes fallal való találkozása. A lek SoSy 6, a BíS)or hegy és a %ank ing A nank'ingi fal oly jellemző vonása volt a városnak, mint valamely földrajzi adottság. A repüléssel foglalkozóknál szokássá válik az, hogy geográfiai meg­határozásokban gondolkoznak. Mikor én vissznemlékszem Nankingban tett első látogatásunkra, előbb felrajzolódik előttem egy folyam, majd egy begy és azután a falnak a képe. A folyam ölük eszembe először, mint­hogy megszámlálhatatlan mérföldön át követtük széles ágyát, nehézkes hatalmas folyását, Nanking felé vezető utunkban. Alattunk a folyam ölén utasok serege igyekezett Nanking felé. Hatalmas ha­jók szántották medrét, megterhelt, ne hézjárásu vízmüvek, denevérszáfnyu vi- torláshajók s könnyű kis sampánok fu­tottak Nanking kikötője felé. A hegyre, mely a várostól keletre emel­kedett, azért emlékszem, minthogy ez volt határmesgyéje az uj vidéknek, hova a kínai sikságok elhagyása után meg­érkeztünk. A végtelen kiterjedésű pusz­ták lassanként eltűntek, amint a Jang- csekiáng folyam mentén előrehaladunk s kis dombok merültek fel a láthatár peremén. A Bibor Hegy magasságával hegyes kiszögellésével uj vidék határát hirdette a repülőnek, jóval hamarább a városok füstjénél vagy faladnál. Lejtői a város felé mutattak, a város felé, mint a folyók futása. E két föld­rajzi kalauz párhuzamosan halad és azt a benyomást tette, mintha versengene a hatalomért és az elsőségért. Kettőjük között emelkedett a nankin- gi fal. Szürke lánca körülölelte a mező­ket, a dombokat, csatornákat és utakat, cseréptetős házakat és sárkunyhókat, ereszeket és tornyokat. Az árnyékos ker­teket a zsúfolt utcákat — magába fogva mindazt, ami ma Kina fővárosát jelenti. Egy fallal körülvett város legfőbb jel­lemző vonása a méltóság. Szigetként kü­lönül el a világ többi részétől, önmagá­ban elégséges mint egy hajó és hozzá­férhetetlen, megtámadhatatlan, mint a hegyek. Az uralkodó minden tulajdon­ságával rendelkezik s felülről letekintve, korona dicsfényének illúziójával koszo- ruzza Nanking homlokát. Alulról a földről feltekintve vagy épp közvetlen tövéből, ha valaki ráemeli szemét, döbbenetesebben érzi a fal fen­séges voltát. Nanking utcai kereskedelme, az utcá­kon lejátszódó adás-vétel a fal rácsáig hatol el a várostól. Hosszú lepelbe öltöz­ködött férfiak, asszonyok, vállukra ve­tett bambuszbotok, két végén himbálózó árucikkekkel, kék zubbonyos, feltört nadrágos munkások, két, három lisztes zsákot cipelve vállukon nyüzsögtek és zajongva vonultak a nankingi fal rácsai felé. Rendkívül magas kis kocsik kere­kei nyikorogtak, kezecskéikben szoron­gatott parányi halak eladásával próbál­kozó fiúcskák, illatos vadolajfa ágakat kinálgató asszonyok vonultak zajos so­rokban a kifelé vivő kavicsos utcákon... /i Lókisz-^ó Vízés* A fal keleti kijáratánál mentünk re­pülőgépünkön. A városon kívül fekvő Lótusz tóra horgonyoztunk le, melynek vize a fái lábát nyaldosta, miint a közép­kori erődítményeket övező várpatak. A tó partján hajtó fűzfák törzsét félig el­borította a viz, ágaik a tóban fürödtek, a sampák alja pedig felhorzsolta a vala­mikor elsülyedt steppék növényvilágát. E tóra helyeztük el repülőgépünket és innen szálltunk fel minden reggel meg­„Está párbeszéd - ­Az alkonyaiban úgy emelkedett ég fe­lé, mint valamely óriás hegység. Előtte ragyogón, lendülésre készen, enyhén himbálózott repülőgépünk a tavon. A mint megfigyeltem őket az a furcsa ér­zésem támadt, hogy veszekednek egy­mással. Nem az öregség és fiatalság örök vitája volt ez, hanem az emberi kéznek munkája és a gépekkel létreho­zott mü harca. Az ellentétek kirobbanása figyelő repülőutunkra. Éjszakára lehor­gonyoztunk s az alkonyainak tóra hulló sugarai repülőgépünk narancsszin szár nyain tükröződtek vissza. Reggelenként a fal szürke volt és me­rev. minden egyes téglája külön hang­súlyozta durvaságát. Esetére azonban a repedéseiből kihajtó kúszónövények és moha vörösre színezték, mintha a szem­ben levő hegy bíborvörös sugarakat vetne rá. a múló és múlandó dolgok között, a nyugalom és a mozgás, a lázadás és a lemondás között. Végnélküli e vita és azt sem tudom ki fog győznii, de az este árnyai alatt képzeletem e szavakat fog­ta fel: — Én vagyok a fal. Nemzedékek tűn­tek el lábam alatt. A háborúk és pusz­títások hulláma megtört rajtam. Éín győ­zedelmesen most is itt vagyok! Én, a fal. De éjjel, mikor bőg a bóra s a régi ház minden eresztékében recseg, tudom, hogy sülyedünk. Az erkélyen a rongyos vászon- függöinyt tépi a szél, mint a vitorlát egy kiszolgált kalózhajóm. A szálloda lássam úszik a tengeren, végzete felé. A liftes-fiú elmúlt hetvenéves. Vilmos-ba- juszt visel. Ott volt a tömegben, mikor Um- bertót meggyilkolták. Amiig ezt meséli, las­san emelkedünk, emeletek és emlékek kö­zött, a harmadik emelet s 'valamilyen tör­ténelmi magaslat felé. Kérdés. A pálmák alatt mentem, a tenger partján, s mögöttem egy gyermek kérdezett valamit magyar nyelven .anyjától. Miért, hogy idegenben, valahányszor gyer­meket magyarul beszélni hallok, leküzdhe­tetlen szomorúság ejt meg s gyorsan odébb kell sietnem, valamelyik elhagyott medék- utra, hogy letöröljem s elrejtsem az idege­nek elől kicsorduló könnyeimet? Lajos. Este hatkor, a trieszti állomáson idegen, hang dallamosan kiáltja; „Lajosz, LajoszI“ Lenézek a vasúti kocsi ablakából s a tö­megben, a mélyben, az emberek között tör­péket látok. Megszámolom őket: huszonnyol­cán vannak. Elöl halad a lagkisebb, ünnepé­lyesen, arasznyi Hüvelyk Matyi. A törpék között is van hierarchia. A legkisebb a leg­előkelőbb. Ő Lajosz. Lehajolok a mélybe, kinyújtom kezem s örvendezve mondom én is: ..Lajos“. A tör­pe felníéz; ráncos kis arca mosolyog. Állunk a meleg estében, két magyar egy törpe és egy iró, aki egyméternyolovanhárom magas s tele van kisebbségi érzésekkel. Lajos,, a törpe, nem szenved kisebbségi érzésektől, büszke törpe, kemény kis em­ber. Apró hasón arany óralánc. Erősen ke­zet fogunk. Bucurestibe mennek, varietébe szerződtek. Huszonnyolcán vannak, igen, olasz, ,ni met, angol és magyar törpék, nők és férfiak. Lajos izes magyar beszéddel szól s az idegen törpék türelmesen hallgatják társalgásunkat. Honnan jössz?“ — kérdem tőle halkan és bizalmasan. „Lajosmizséről“ — feleli ugyanolyan halkan, cinkosi hang­lejtéssel. Szövetség van közöttünk, melyet az ide­genek nem értenek. Kis magyar törpe, ro­— Én a repülőgép vagyok. A gyorsa­ság és leljcs'ilüképcsség, mozgás és CSC lek vés Előttem megsemmisül a tér én fittyet hányok a futó időnek. Te kötve vagy. Én repülni tudok. Én a repülőgép vagyok! Én vagyok a fal Te a repülőgép vagy és holnapra elpusztulsz. De én, én örökre itt leszek, örökké megmara dók ... A fal! . .. — ... A repülőgép . .. — ... A fal ... (Folytatjuk.) Julius 2.-án Abu, ovinai íjjásrek ünnepségén vesz részt í uralkodó BUCII RESTI, junius 16. Őfelsége 11. Károly király, Mihály nagyvajdával együtt julius 2 ón részt- vesz a bukovinai ijjászok ünnepélyén a Câmpulung mcdletti Bucsoaia községben. Ez alkalommal az ijjászok festői nép­viseletükben gazdag programot mutat­nak be. Kíő.müver'-soiPS NÁPOLY, junius 16. Bernalda helységben beomlott egy épülő ház fala. Négy kőműves meghalt, egy súlyosan megsebesült. **** sr?r-:nan --------­Mit hallgassunk meg? PÉNTEK, JUNIUS i8. BUCUREŞTI. 7.30: A reggel műsor közvetí­tése; 10.30: Tőzsdei jelentés; Ártó.yamh rek; Viz" áliásjelentés: 13: Gramofon emezek; 13.25: Sport­hírek adára; 13.40: Gramofonlemezek; r 4.15: H rek közvetítése; 14.30: Graniofonlemezek; 15: Hrek adása; 16.4 5: Eiő.-űís; 19: Csevegés; 19.10: Predescu-zenekar h ngversenyének közve­títése; 20.10: E őadá>; 20.3c: Gounod: Fau:t c. operája lemezekrő.; Szünetben: hírek; Sporthírek; 23.45: Hírek külfö’dre németül és franciául; Utána: Legújabb hírek. BUDAPEST. 11: Hrek; 13: Déli harangszó; 13.05: Katonazene; 13.30: Hírek; 14.20: Hírek; 17.15: Diíkfélóra; 18: Sporthírek; 18.15: Norvég és észt dalok; 17.55: Légvédelmi negyedóra; 19.15: Sz onzene; 20.15: Ódry Árpád hangja; 20.40: Cigányzene; 21.25: Ujrarjuk Romeo és Juüát; 22.45: Hírek; 23.05: Szalonzene; 23.30: A Dunakeszi MÁV férfikara; 24: Hírek; 24.05: Hanglemezek; 1.05: Hírek külföld: magyarok számára üées László 333 verses-körete ‘ Seltene:! 4s 119 lej az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. konod vagyok. Törpében is vállallak s nem­csak azért, mert lajosmizsei vagy. Jársz a világban s árulod törpeségedet, de mikor le­hunyod szemed, idegenben, előadás után, Lajosmizsiéről álmodsz. Add ide a kezed, búcsúra. Szorítsd meg. igy, erősen. Szeret­nék adni neked valamit, az útra, az idegen- ség és a törpeség vándorútjára. Szemedbe nézek és ezt gondolom: „Mégis, látod, em­berek vagyunk.“ így válunk el. a trieszti állomáson, idegen törpék és idegen ói iások között: mint cin­kosok és összeesküvők, akik sebtében föles­küdtek valamire. Elemek. A napon fekszem és a tengert nézem. A tengerben fiatal leány fürdik s a sziget és a hegy árnyéka tükröződik a vizen. A leány­test, a hegy, a tenger, mindez most külön vállán, önmagában létezik egy pillanatra, mintha a természet elemeire bomlott volna, az ősi képlet egyszerű szótagjaira. Betűzöm e szótagokat, na,ptó! ittasan, ahogy az első ember betüzgette a világot. Aztán mgszólal valaki smegi nt tájkép és képeslap lesz az egészből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom