Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)

1937-05-15 / 109. szám

ÁRA 3 LEJ TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No, 141.163/1929 Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Chij, Calea Moţilor4. Fiókkiadóhivatal ét könyvosztály: Piaţa. Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTHA MIKLÓS Előfizetés árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra.: negyedévre io, félévre 20, évente 4® pengő. A 'többi külföldi, államokba csak a portókülönbözett'l öbb. MES mmáimuiíwauHmitmuimmnKnc^.cMacmníkimxn^-'SKi'iZaZSrK! LVIIÎ. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM. SZOMBAT CLUJ*KOLOZSVÁR 1937 MÁJUS 15. m Spanyol nemzeti fölkelők aknája Algéria közelében fölrobbantott egy angol torpedórombolót Angol részről a „lehető legszilárdabb“ magatartásra készülnek. ~ Ciano külügyminiszter békéshangu beszédet tartott. — Darányi magyar miniszterelnök a dunamenti államokkal való megegyezésről Uibbesrárop londoni német nagykövet vacsoráján tegnap résztvett Delbos franc ~ külügyminiszter is Londonnak a koronázás által keltett ünnepi hangulatát tegnap izgalmas ese­mény zavarta meg. A Hunter nevű an­gol torpedórombolót, mely a földközi­tengeri spanyol partok előtt a benem- avatkozási bizottság határozatainak ér­telmében teljesít őrszolgálatot, veszélyes robbanás rongálta meg. A robbangßt, mely nyolc tengerészt megölt és húszat megsebesített, amint a tengernagyi hiva­tal jelentése mondja, vagy robbanó ak­na, vagy a nemzeti felkelők valamelyik repülőgépének bombája okozta. A kér­dés még nincs tisztázva, csak az bizo­nyos, hogy a Hunter szabályszerű tá­volságban állott a spanyol partoktól és igy sem támadásnak, sem akna elhelye­zésének ezen a területen jogosultsága nem volt. A torpedóromboló megrongá­lása élénk izglamat kelt londoni politi­kai körökben, bár a kormány részéről látható tartózkodással kezelik a kérdést. Annyi mindenesetre bizonyosnak lát­szik, hogy Anglia, mely úgy a kereske­delmi, mint a hadihajói elleni fellépé­sekkel szemben eddig is a legerélyesebb magatartást mutatta, ezúttal is erélyes lépésekre készül. Londoni lapok szerint az angol kormány, ha beigazolódik, hogy a Hunteé-rel szemben meg nem engedhető támadás történt, a lehelő leg­szilárdabb magatartásra is készen áll. A polgárháború egyik harcoló felével szembeni szilárd fellépés pedig a spa­nyol kérdéssel kapcsolatban is kivétele­sen kényes nemzetközi helyzet miatt könnyen újabb nemzetközi bonyodal­makhoz vezethet. Másrészt viszont, részben az angol ko­ronázással kapcsolatban is, kimondot­tan békésebb hangulat terjeng az euró­pai külpolitika berkeiben. Feltétlenül a békésebb hangulat megnyilatkozásának kell tekinteni azt az estélyt, melyet teg­nap Ribbentrop londoni német nagykö­vet adott s amelyen az angol kormány vezetőegyéniségei s a Londonban levő több külügyminiszter, köztük Kánya magyar külügyminiszteren kívül, részt­vett Delbos francia külügyminiszter is. Ez a szívélyes összejövetel kétségtelenül külső demonstrálása is annak a törek­vésnek, mely a londoni ünnepélyt szin­tén fel akarja használni arra, hogy a nagy európai ellentétek élét a lehetőségig letompitsa. Az angol főváros különben, fontos diplomáciád tanácskozások szín­helye s e tanácskozások tárgyai között kétségtelenül szerepet játszik a Duna- vidék rendezésének kérdése is. Az olasz—angol ellentét enyhüléséről nem lehet még beszélni Ciano olasz kül­ügyminiszternek a római képviselőház­ban mondott tegnapi beszéde azonban látható törekvést mutat arra, hogy ezen a téren is mielőbb enyhülés következzék be. Az olasz lapok ugyan, tüntető mó­don, egyetlen szóval sem emlékeztek meg az angol koronázásról és az olasz félhivatalos, a Stefani-ügynökség is csak ennyit közölt tegnap a londoni ünnep­ségről: „Az király koronázása megtör­sz egyik szomszédos országban társiada- Icmvédő és emberbaráti cél érdekében kelet­kezett szervezet ülte meg fennállásának fél­százados évfordulóját. A mentőegyesület. In­tézmény, amelynek anyagi alapját keserves jótékonysági eszközökkel kaparták össze és személyzete nagyobbára ingyen látja cl a vállalt kötelezettséget, már mint az egyetem magasabb* évfolyamainak orvosnövendékei vagy pedig az orvosszigorlók. Minden egye­temi városban lassan-lassan megalapított ez a nemes és gyakorlati szervezet mindenütt lehetőleg számos forgalmi eszközt gyűjtött össze, hogy gyorsan szánhasson oda, hol be­tegen vagy baleset áldozatán sietve segíteni kell és legtöbbször a kórházaikba való gyors eljuttatást is biztosítani. Természetesen ez a szolgáltat sok pénzbe kerül; amíg állam vagy város nem eszmél föl, a külföldön gaz­dag emberbarátok adománya, másutt állan­dó gyűjtés teremti elé ezt a legjobb kincset, a mi b ŐK aztán mentőegyesületi ház, régebben lovas — most gépkocsi lesz, a hivatásos mentőorvos és segédszemélyzet fizetést kap, a szükséges gyógyító és kötőszereket meg­vásárolják. Emlékezünk a régebbi korok alapítványaira, még inkább mentő-báljaira, mentő-hangversenyeire, a vendéglői és kávé­házi perselyekre és gyufatartókra, amelye­ken olvastuk a lelkiismeretébresztő jelmon­datot: „Mindenkit érhet baleset“. Az intéz­ménynek eszerint nemcsak a célja volt ne­mes, szinte szívesen mondanék, hogy regé­nyes, hanem a megszervezése, a fenntartása, a szolgálata is közvetlen, független igaz és emberi volt. Életharcuraknak mindig legfőbb szépsége, ha másokon segítünk a magunk erejével és közreműködésével, legfőbb öntu­data, ha független anyagi lehetőségeket szer­zünk meg. Az ilyen mentőegyesületeknek a jelzője valóban nagyszerű szó: önkéntes. A félszázados múltat ünneplő egyesület, mely alkalmat adott e sorokra, egy pár meg­ragadó mozdulatot végzett, amit érdemes niegrögziteni és amin érdemes elmerengeni. Az emlékülés szerint a kis fővárosban alig két-három kocsival és mintegy húsz önkén­tes mentővel kezdődött meg az uj tevékeny­ség. Az úttörőkből mindössze négy élte meg a nagy évfordulói. Most fejükre lették a tént.“ Ez a magatartás azonban válasz akar lenni arra, hogy a londoni angol nagykövet sem vett részt az abessziniai győzelem első évfordulója alkalmából tartott ünnepségeken. Ciano külügymi­niszter viszont határozott sajnálkozásá­nak adott tegnapi beszédében kifejezést, hogy az angol—olasz közeledés a két ország között létrejött úriemberi meg­egyezés ellenére is még mindig késik és mentősiapkát s az ünnepély idejére jelképe sen átvették a mentőszolgálatot. Valamennyi nagy tudós és nagy orvos, igy súlyt adott e mozdulatnak. De a későbbi nemzedékek ki­válóságai, egyetemi tanárok, kórházigazga­tók, vagy egyébként hires gyakorlóorvosok szintén részt kértek: több napon keresztül nem jelképes, hanem valóságos szolgálatot végeztek és a mcntőgépkocsikon száguldtak szerencsétlenségek, baleset, öngyilkosságok, kórházi kezelésre szállitandók segítségére. Ezzel az idősebb nemzedék a mostani fiatal­sággal való kapcsolatát igyekezett aláhúzni és nyomatékosabbá tenni. Az emberbarát* szolgálat terén szinte eltüntetni a nemzedéki ellentétet: szellemi kötéssel ellátni az elke­rülhetetlen küzdelem sebeit és fájdalmait, de egyszersmind figyelmeztetni a jelent, hogy az öreg nemzedék, amelynek rovására írják g a világháborút és a követő válságot, vetette | meg úgyszólván minden mostan jótevő és virágzó intézménynek alapját, eszerint való­ban reformifjuság volt a maga idejében. Az önkéntes áldozattal, az öníkéntes szolgálattal, az önkéntes tanulás gyakorlati módjának át­örökítésével nem ugyan hálás köszönetét, de a követendő példa tudatát és a nemzedéki birálathan tárgyilagosságot érdemei. Ma a leszólások és kicsinylések a levegőben úsz­nak és éppen úgy szúrnak, mint a csikorgó időben a levegő jeges szilánkjai. Mintha ál­landó nyilazás helyzetében lennénk. Mi érthető és mi nem, mi jogosult és mi nem jogosult ebben, most nem tartozik reánk s nem is akarjuk vitatni. De ha lát­juk egy-egy egyetemi városban a menzák és diákotthonok palotáit, amelyet egy-egy fia­tal nemzedék kapart össze évek szívós küz­delmével, ha látunk orvosnő veiül ékeket ro­bogni mentőegyesiirtet kocsikban, ha rámu­tathatunk az átkos forradalmi és szabadelvű kor fiatal íróinak és tudósainak nagy és me­rész kezdeményeire, akkor önkéntelenül fel kell állítanunk a figyelmeztetést, hogy a mai öregeket nem kel! okvetlenül korunk édes­kés és fénylő cinizmusán keresztül méne- getni, vagy a harcos ifjúsági szervezetek tár- gyiatían Ítéleteivel marcangolni, hanem n valóság és a fejlődés adalékainak a szelle­mében bírálni, értékelni, sőt követni. kijelentette, hogy ennek okát olasz rész­ről nem szabad az angol fegyverkezés­ben keresni. Kijelentette azt is, hogy Olaszország és Franciaország között nincsenek olyan alapvető fontosságú el­lentétek, melyek a két országot elválasz­tanák egymástól. Olaszország azonban türelmesen vár francia részről egy olyan lépésre, melynek alapján a francia— olasz Viszonyt uj alapokra lehet fektet­ni. Ezután bejelentette, hogy Olaszor­szág kész résztvenni egy újabb nyugati szerződésben, ha ez fővonalaiban a lo- carnói szerződéshez hasonlít. Majd a mélyreható magyar—olasz barátságról beszélt és emlékeztetett Olaszország szí­vélyes kapcsolataira Jugoszláviával, Tö­rökországgal, Romániával és Bulgáriá­val Az olasz sajtó, mely Viktor Emanuel ki­rály budapesti látogatásának nagy jelentősé­get tulajdonit, ezzel kapcsolatban részletesen foglalkozik Olaszország és Románia viszo­nyával is s a „Triburta“ azt írja, hogy az olasz—román megegyezésre soha olyan jó alkalom nem adódott. mint most. amikor remény van arra, hogy a lelkek egymás el­leni mozgósítása helyett a két állam közele­dését komolyan munkálhassák. A lap hivat­kozik Averescu marsall tervére, mely szerin­te Olaszország, Románia és Magyarország dunavölgyi együttműködését kívánta s amely amint a „Tribuna“ ir/'ai ma időszerűbbnek látszik, mint valaha. A Dunavidék rendezésének kérdésében ko­moly jelentőséget kell tulajdonit a ni Darányi miniszterelnök bestédének is, melyet a ma­gyar kormány vehetője a költségvetési vita befejezéseképen tartott. A beszéd külpoliti­kai részében Darányi hangoztatta, hogy a magyar kormány törekvései továbbra is ál­landóan az igazi béke érdekét szolgálják. Ez mindenekelőtt az ország barátaihoz való minden körülmények közötti ragaszkodást jelenti. a fennálló barátságok ápolása és el­mélyítése azonban nem zárja ki Magyaror­szág részére a más államokhoz való gazda­sági, vagy egyéb közeledést sem. A magyar kormány — mondta Darányi miniszterelnök — kölcsönös megegyezés alapján óhajtja megoldani a Magyarország és a többi álla­mok közötti függő kérdéseket. Kész a duna- menti államokkal való együttműködésre vo­natkozó minden javaslatot megvizsgálni, de csak azzal a föltétellel, hogy azt a teljes egyenjogúság alapján leheti meg és hogy másfelől a magyar kisebbségek törvényes esz­közökkel való védelme biztosíttatni fog. A kisebbségek sorsának kielégítő rendezése nél­kül azonban ilyen együttműködésre nem ke­rülhet sor. Magyarország konstruktiv béke­politikát folytat, aminek ellenében nem kér mást. mint hogy természetszerű követelmé­nyei megfelelő elismerésre találjanak min­den oldalról — végezte be eziróngu fejtege­téseit Darányi miniszterelnök. A külpolitika hírei közé tartozik az a var­sói jelentés, hogy Litvinov orosz külügyi népbiztos végleg bukott ember. Utolsó kül­politikai ténykedése a londoni koronázáson való részvétele volt. Nem ti:dta nyélbeütni a francia—szovjetorosz katonai szerződé't. varsói jelentések szerint, ez volna bukásá­nak oka. BERLIN, május 14. Hivatalos német közlés ugyahogy, fényt dérit az öt sza* Ionkocsiból álló Ausztriának bejelen* tett német különvonat olaszországi útjára, mely körül az utolsó két na* pon a találgatások lavinája indult el a világsajtó hasábjain. A hivatalos köz* lés szerint Göring porosz miniszterei* nők és birodalmi légügyi miniszter május 15=én szigorúan magánjellegű utazást tesz Olaszországban. Á ‘rejté­lyes vonat tehát Göringet viszi. Bér* linben különben erősen tartja magát a Mussolini berchtesgadeni útjáról szóló hir îs. s • \ (Cikkünk folytatása az utolsó oldatául

Next

/
Oldalképek
Tartalom