Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)

1937-05-09 / 105. szám

1937 május 9. BZZBNZÉK Á középkor szelleme a modern ÄHSiicibcill Roham a „coroner“ 800 esztendős ö intézménye ellen. A coroner marad. Minden tragikus titok feltárul a „halottak bírája“ előtt , * • LONDON, május hó. Megint rohamra indultak a „coronerek“ ellen. A támadás elviharzott, a „coroner“ marad! Pedig Lord Morris, az angol felső- ház egyetlen gyakorló ügyvéd tagja, kimélet- len vádakat emelt a nyolc évszázados intéz­mény ellen és a Lordok Házában szokatlan szenvedéllyel „tűrhetetlen szemtelenségnek“ bélyegezte a coronerek egyes megállapításait. Sok angol jelenség érthetetlen a külfö dön, de ez ,a felsőházi vata 'talán a legérthetetle­nebb. Sehol a világon nincs az angol coro- n eréhez hasonlítható hivatali, A szótár — miit tehet egyebet — halottkémnek fordítja a lefordíthatatlan kifejezésit; de ezzel még csak meg sem közelíti az igazságot. A coro­ner nemcsak halottkém, hanem a halottak bí­rája! Büntetést! nem szabhat k1-, de szavaival ittál éilök és holtak felett. Hivatása arra kényszeriti, hogy kíméletlenül feltárja a leg­rejtettebb emberi tragédiákat. Zord kérdé­seivel fellépi a férjüket sirató özvegyek se­beit, felelősségre vonja a gyermeküket El­szóló anyákat, árvákat vallat, hogy miért vesztették el apjukat. Egy ősi angol törvény szerint, ha a hala! nem természetes u-ton következük be, a co­roner működésbe lép. Baleset, bünügy avagy öngyilkosság egyaránt hatáskörébe tartozik. A temetésre csak az ő ítélete adhat enge­délyt. Valamikor a coroner még jelentősebb szerepet töltött be. Mint neve is jelzi, a koronát képviselte minden olyan ügy­ben, melyben a király — vagyis közép­kori fogalmak szerint az állam — valami­képpen érdekelve volt. A történelmi fejlődés során átalakult) a co­roner foglalkozása, de a halottak birodal­mában ő maradt az ur. Petrovich Vidor halála Eddig csak egyszer találkoztam vele. Sze­gény Petrovich V.dor halálos Szerencseden sóge alkalmával. Gyűrött fekete ruhában, vi­harvert sárgás ősz szakállal trónolt a tár­gyalóteremmé átalakított kórházi szoba ko­pott zöld asztala mellett. Sercegő tollal irta jegyzeteit a hosszú papírlapra, melyet ösztö- vér titkárja elébe tett. Recsegő hangon fur­csábbnál furcsább kérdéseket tett fel. Bele­mélyedt, a halott magánéletébe, vallatta a tanukat, hogy mit tudnak a volán mellett elpusztult magyar fiatalember 'szokásairól. Hátborzongató monotoniával ismételte meg az egyes válaszokat. Ezután elnapolta ,a tár­gyalást, mert nem tudta hiánytalanul megál­lapítani a halál közvetlen okát, de persze a temetésre kiadta az ideiglenes engedélyt. Minden tragikus titok feltárul Ez aránylag „egyszerű“ eset volt. Igazán elemében az öngyilkosságoknál van a coro­ner. Az angol törvénykönyv szerint az ön- gyilkosság — bűntett. A halottat tette kö­vetkezményei alól csak a coroner ítélete mentheti fel. Ha szándékos öngyilkosságot állapit meg, a hátramaradók gyakran elvesztik nyug­díjjogosultságukat és a reájuk váró bizto­sítási összeget. Ma már ez csaik ritkán fordul elő Legtöbb­Â szívfájdalmak ha a balkezébe is kisugárzanak karakterisz­tikus jellegzetességei az angina pectorisnak, amely egyike az érelmeszesedés legijesztőbb jelenségeinek. A fájdalmak elviselhetetlenek, folyton erősödnek lélekzetvételnél. szőr a coroner egy szörnyű, lél'ektipró tár­gyalás után kimondja .„Suicide while un­sound mind“. Vagyis, hogy az öngyilkos pillanatnyi elmezavarban követte el tettét. Ez az Ítélet a felmentést jelenti a halott, de nem mindig az élők számára. A coroner tudniillik nem elégszik meg az­zal , hogy felderítse a halál közvetlen okát, hanem aprólékos vallatással felderíti a tra­gédia hátterét. Házastársak egymáshoz va­ló viszonya éputgy érdekli, mint a szülők magatartása gyermekeikkel szemben. Min­denkit könyörtelenül maga elé idéz, aki az utolsó napokban az öngyilkossal találkozott. Belegázol a családi élet titkaiba, felidéz rég elfelejtett szavakat, jelentéktelennek látszó epizódokat. Mindebből szövi azután össze ítélete indokoláslát, mely gyakran a legsúlyo­sabb szavakkal bélyegzi meg családtagok, ro­konok, barátok közvetlen vagy közvetett ■szerepét a tragédiában. A középkori intézmény zordsága Ép ez a megfellebbezhetetlen coroneri ki­nyilatkoztatás az, mely újra és újra roham­ra indítja a közvéleményt a középkori in­tézmény ellen. Igaz., hogy az indokolás meg­állapításainak nincs büntetőjogi következmé­nyük (k.véve a tényleges bűnügyeket), de vájjon hogyan illeszkedjék be a társadalom­ba az az özvegy .akiről a coroner a nyilvá­nosság előtt kijelentette, hogy könnyelmű életmódjával, kacérságával ha­lálba kergette férjét. Vagy hogyan ’éljenek tovább azok a szülők, akiknek a coroner szemébe mondta, hogy megérdemelten érte őket gyermekük pusz­tulása, mert nem tanúsítottak kellő megér­tést iránta. Múltkoriban egy öreg házaspár közös öngyilkossága után a coroner olyan szörnyű kijelentéseket tett a fiú magavisele­téről, hogy a chicesteri püspök — ez száz esztendeje nem fordult elő Angliában — kiközösítette a fiatalembert az anglikán egy­házból. Viszont igaz, hogy a „hajai birája“ néha dicsér is. Ez főleg baleseteknél fordul elő, amikor a coroner lelkes -szavakkal méltatja az egyik vagy másik tanú önfeláldozó fára­dozását. Körülbelül egy évvel ezelőtt a co­roner egy szenzációs bünper középpontjába került. A rendőrség nem látott gyanús kö­rülményeket, de a „coroners inquest“en ki­derült, hogy az egyik tanú: Mrs. Waddin- gham nevű ápolónő megmérgezte betegét. Ennek alapján meg is indult- a bűnvádi el­járás. A gyilkossággal vádolt ápolónő mind­végig tagadta bűnösségét, de halálra ítélték. Az asszony kivégzésénél- emlékezetes tünte­tések zajlottak le. HALLO! Minden városnak, minden nagyobb kerü­letnek kü ön „coroner“-e van. Régebben ezt a tisztséget, melyet méltán a világ Jeg- szomorubb hivatásának neveznek, bármilyen önálló háztartással rendelkező adófizető polgár betöltlhette. Most azonban mÜr jogi végzettséget vagy orvosi ismereteket köve­tének meg a coronertől, aki azonban to­vábbra sem tagja & bírói testületnek, hanem választott hivatalnok. A halottkém szerepét is ő tölti be, de a halál megállapítása csak furcsa vizsgálókról és ügyészi tevékenysé­gének egyik mozzanata. A biró ítéleteit tör­vények szabályozzák, a coroner minden megkötöttség nélkül összegezi ténymegállapításait és indokolá sában szabadon érvényesítheti saját felfo­gását. Tragikomikus feladatot teljesít a kivégzé­seknél. „Megjátssza“, mintha nem ismerné 2 történtekei és a ibiitófa alatt, pár perccel a halál bekövetkezése után, megánditja a „nyo­mozást, hogy a kivégzett ember miért halé meg. Kihallgatja az ügyészt, faggatja a hóhért, alaposan szemügyre veszi az ,,áldo­zatot“, végül megállapítja, hogy a halál oka Az egyedüli gyógyszer, amely valóban hasz­nál az érelmeszesedésnél: Prof. Dr. Mlade- jowsky Skleroisyrupja. Rögtön a kúra kezdetén, öt üveg Skle- roisyrup elfogyasztása után enyhülnek az angina fájdalmak és a kezelés végén eltűnik egész sor betegségi szimptoma. így megszű­nik a fülzugás, a szédülés, az álmatlanság, valamint a gyomor rendellenességei. Professzor Dr. Mladejowsky Skleroílsyrap- ja, — hála összetételének — csodálatos ha­tással van, mert eltávolítja az artéria falak­ról a savakat és ezáltal megadja a véredé­nyeknek a kellő rugalmasságot, amely szük­séges, hogy helyreállhasson a jó vérkeringés. Amint látható, a Skilerolsyrup az érelme­szesedés főokát küszöböli ki. Cukorbajosok „D“ jelzésű Skierolsyrupot vegyenek, amely cukor nélkül készül. Kapható gyógyszertárakban és drogé­riákban. törvényesen végrehajtott halálos Ítélet volt... A kisértet becsvágya Épp az utolsó hetekben néhány coronerí ténykedés megint általános felzúdulást kel tett. A fiatal lord Morris (akinek semirni köze sincs a Morris-autók gyárosához, lord Nuffleldhez, hanem egy peerséget kapott ujfoundlandi miniszterelnök fia) valóban a közhangulatot fejezte ki, amikor nek.ron­tott a coronereknek és azt követelte, hogy amennyiben szükség van ilyen nyomozások­ra, bízzák a rendőrségre, vagy a rendes bíró­ságokra, ne pedig olyan kísérlet szerű jelen­ségeikre, akiknek legnagyobb becsvágyuk ember­társaikat elviselhetetlen erkölcsi felelősség­gel terhelni. A kormány képviselője is elismerte, hogy a coronerek „moralizál ás a“ és megbélyegző kltanitásai károsak és fölöslegesek, de az in­tézmény megszüntetését nem ígérhette meg. 1131 óta szerepel a „coroner“ az angol köz­életiben, ezeresztendős hagyományokhoz pe­dig jóban-rosszban — ragaszkodnak az an­golok. R S. Marseiile anyakönyvi hivataléban a napokban külö­nös menyasszony jelent meg. A házasulan­dók között egy Lucián Brethes nevű közép­korú férfi volt menyasszonyával, egy tekin­télyes madridi kereskedő 23 éves leányával. Az iratok rendben voltak s az anyakönyv­vezető gyanútlanul megkezdte a szokásos eljárást. Mindjárt a kezdetben feltűnt azon­ban neki a menyasszony közömbös maga­tartása és az, hogy a szokásos kérdésekre olyan különös és színtelen hangon mondja feleleteit, mintha betanulta volna azokat. Az anyakönyvvezető azt gondolta, hogy a menyasszony rosszul érzi magát és noha a vőlegény erősen tiltakozott; hozzálépett és megkérdezte, hogy nincs-e valami baja. A leány mereven pillantott rá, mintha néni értette volna a kérdést. Az anyakönyvvezelő erre megérintette a menyasszony karját, mire az ájuttan esett össze. Gyorsan orvost h’víak, aki rájött, hogy a leány hipnotikus révületben jelent meg az anyakönywezető előtt. A vőlegényt a rendőrségre kísérték, ahol kiderült, hogy veszedelmes szélhámos, aki hipnotikus képességeit akarta felhasz­nálni arra, hogy egy gazdag leányt feleségé­vé tegyen és Üymódon szerezze meg annak vagyonát. Afrikban VATRA. DOHÉI Klimatikus fürdőhely. —Erész évben 50 százalékos kedvez­mény a C. F. R. vonalain. — Szénsavas, iszap, vasas-füruuk. Vizgyógyászat és fizikális gyógykezelés. Hegyvidék. Kényelem, egész­ség, olcsóság. Állandó idény. Júniusban és szeptemberben leszállított ár. k. Felvilágosításokkal szolgál a helyi Gyógy és Turisztikai Hivatal. métyen csalódott Thomas Valentine dúsgaz­dag amerikai, aki vadregényes afrikai vadá­szatokról ábrándozva, indult el a feketék és az őserdők világába. Thomas Valentine ke­serűen jelentette ki az újságíróknak, hogy a regényes veszedelmekkel telített afrikai va­donnak, úgy látszik, mindörökre befelleg­zett. Valentine Tanganyikába utazott, hogy életének kockáztatásával, minden veszede­lemmel szembeszállva, ejtsen el néhány dísz­példányt az afrikai királyi vadakból, bármily sok pénzébe kerüljön is vadászszenvedélyé­nek kielégítése. Hazatérve kedvetlenül jelen­tette ki, hogy reményei nem váltak valóra: tanganyikai vadászat se nem nagyszerű, se nem veszedelmes, legfeljebb valamivel ol­csóbb ott az élet, mint Newyorkban. A va dászszórakozásl az ottani négerek annyira megszervezték s a vadállatokat oly gépsze- rüen terelik a puskacső elé, hogy aki csak egyszer is lőtt már célba a vurstliban, itt ugyan nem sülhet fel. Különösen az elefánt­vadászat vált teljesen érdektelenné. Ha az ember pár fontért felfogad egy néger kisc rőt, az annyi elefántot állít a megfelelő hely re, amennyit csak akar az ember. Mondha­tom, a mi vidékeinken veszedelmesebb és iz­galmasabb az élet, mint a sötét Afrikában..,“ Furcsa jelenetek a bilófa alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom