Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)
1937-05-21 / 114. szám
1937 május 21. ELLENZŐK IPAROSOK LAPJA Szerkesztik: DR. VERESS ENDRE és MÁTRAI JÁNOS. i lesz az öreg iparosokkal? A mai szociális világban, amikor a jövőről való gondoskodás egyik fő és életbevágó feladatát képezi az emberiségnek, senkisem kérdezi: mi lesz az öreg iparosokkal? A tisztviselő 57 éves korában, vagy betegség esetén már ezt megelőzően, olyan-amilyen nyugdijat kap, amelyből mégis csak eltengeti életét. Az iparosra, ha aggkorára kihull kezéből a munka szerszámja s ha nem volt módjában valamicskét szereznie, a koldusbot vár. Hiába töltötte egész életét munkában, hiába szolgálta a közügyet, hiába nevelt a hazának, fajának, egyházának, a társadalomnak hasznos polgárokat, róla senkisem gondoskodik. S csodálatos, hogy ez a tekintélyes társadalmi osztály, ha már minden té>- nyező megfeledkezett róla, nem gondoskodott ön magáról. Még a csak nemrégiben is annyira divatba jött Aggmen- ház ügyét sem karolta fel annyira, hogy legalább hajlék tekintetében nyugodtan nézhetne jövője felé. Még szerencsés az az iparos, aki öröklés utján, vagy egy becsületesen munkás élet eredményeképpen némi ingatlannal, vagy valami tőkécskével rendelkezik. De hány van ilyen szerencsés? E nagy és a országnak felbecsülhetetlen munkát végző osztály égető sebe orvoslása tekintetében bizakodva tekintett mindenki az uj ipartörvény elé. Sajnos, ennek megalkotásánál sem gondolt az öreg iparosokra senkise. S ebben van a nagy hiba. A törvény pld. nem ismer ifjú és öreg iparosokat s nem vette figyelembe, hogy életbeléptetésekor vannak 60—70 éven felüli iparosok is, akiknek öreg napjaikról mégis csak gondoskodni kellett volna. Sokan ezek közül már nem bírnak annyi felesleget keresni, hogy uj iparengedélyt válthassanak s most egy hosszú élet becsületes és tisztességes munkája után majd kontároknak nevezik őket s ha nem akarnak ebbe az osztályba esni s magukat büntetéseknek kitenni, — akár éhen halhatnak. Ezt a fontos és sürgős kérdést a munkakamara iparos osztályának kell kezébe venni. Előterjesztéssel és a meggyőzés minden fegyverével meg kell oldani az iparos osztálynak az elsőrangú kérdését. A munkakamara azért van, hogy azokat a kérdéseket, melyeket a törvényr hozás nem intézett el, felszínen tartsa s az intéző köröket meggyőzze az ügy fontosságáról s halaszthatatlan jóvátételéről. Azonnal munkába kell tehát állni minden érdekeltnek s minden, felelősséggel működő hatóságnak, hogy az iparosságnak elöregedett rétegét megmentsék a szégyenteljes nyomortól, melyre igazán nem szolgált reá. MEGJELENT 6Rtir BÁNfFY MIKLÓS regénytrilógiájának második része ÉS IHJJÂVM TALÁLTATTÁL Két kötetben. - 260 lej! Ahatalmas sikerű „Meg- számláltattáf után végre megjelent az oly régen várt 11-ik rész is. ELLENZÉK M8iy¥€S? tálban kapható. Cluj, Piaţa Unirii 9. sz. alatt. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk Napról-napra emelkedik tírésasás Az Argus által közölt drágasági in- deksz az életfenntartási költségek újabb emelkedését mutatja az elmúlt áprilisi hónapban. Az életfenntartás költségei áprilisban a békebeli életfenntartási költségek 36.95-szeresét tették ki, szem ben az 1935 decemberi 34.46-al. A tényleges emelkedés egyes cikkeknél természetesen lényegesen nagyobb, már csak azért is, mert az indekszsizámokat a hivatalos adatok alapján állatják össze, melyek alacsonyabb árakat tüntetnek fel sok esetben, mint a tényleges árak. Az Ar.gfus egyszersmfind megállapítja, hogy a húsvéti szezon már évek óta mem volt olyan gyenge, mint az idén, a kereskedők csak csekély mennyiségeket adtak el, mert a fogyasztók vásárlási képessége egyre csökken. Április hónapja küiönben is érzékeny drágu lássál kezdődött, melyet az állam által bevezetett uj illetékek idéztek elő. A kávé ára 10—20 százalékkal emelkedett, drágább lett a ruházat, a cipő és más élelmiszerek is drágultak. Egy országban sem tapasztalható a drágaságnak oly állandó növekedése, mint nálunk. Más országban, mondja az Argus, ahol a drágaság növekedőben van, az állam igyekszik az árak olcsóbbodását elérni;, nálunk az ellenkező irányzat mutatkozik. Az iparkamarához akarnak csatlakozni a nagyváradi husiparosok ORADEA-NAGYVÁRAD, május hó. A Nagyváradi Husiparosok Szindikátusa kérte a helyi kereskedelmi és iparkamarát, valamint a munkakamarát, hozassanak döntést, hogy a husiparosok melyik kamarához tartoznak. Nem tudható, hogy ennek az intenciónak vagy más körülménynek tulajdonítható, de jött is döntés, melyben aztán nincs köszönet. A két szakminiszter a maga szempontjából ítélt e téren és ezért a döntések ellentmondók. Egyik miniszter kereskedőnek, másik iparosnak minősítette a husiparosságot. így tehát mindegyik kamara jogot formál a szakmához, amiből természetesen a husiparo- soknak lényeges károsodásuk származik atik. A kereskedelmi és iparkamarai tagsággal sok teher jár, igy a magasabb adókulcs, cégjegyzési és könyvvezetési kötelezettség. Viszont ezen a cimen mentesítve volnának a mindig vitás forgalmi adótól, a betegsegélyző személyüket érintő járulékfizetési kötelezettségétől és ezen kamara ismeretes anyagi ereje nagyobb tekintélyt, komolyságot adna a benne tömörülő iparosságnak, igy tehát husiparosságunk- nak is. A munkakamarákban ma sincs meg és nem is Ígérkezik, hogy a jövőben kialakulna aiz iparosság tekintélye és súlya. Itt a munkásság dominál és szab irányt szociális, gazdasági, sőt érzelmi szempontok tekintetében' is. Védelmet — legalább még most a kezdetben — nem nyújt az önálló iparosnak, sőt oly sok terhet, költséget és nehezítést okoz, hogy az elviselhetetlen. A mai állapotos- kon könnyíteni, vagy változtatni a munkásság és tisztviselők képviselőinek nem áll érdekükben, a bent levő iparostagoknak pedig az orvoslás útját nincs módjukban előnytelen számarányuknál fogva érvényesíteni. Ezen okoknál fogva a nagyváradi husiparosok, bár iparosoknak vallják magukat, azon elv mellett foglalnak állást, hogy nekik és igy az összkisipárosságnak különálló kézmüveskamrában volna a helyük. E célért tehát mindkét kamarában levő iparos tagoknak és minden egyes iparos szervezetnek barcolniok kell. De mert a husiparos-érdekeket — legalább Nagyváradon a kereskedelmi és iparkamara teljesen magáévá tette és ezen kamara vezetősége is az önálló autonom kézmiiveskamara, illetve kézmüveska- marai csoport létesítése mellett foglalt állást, azért Nagyvárad husiparossága úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi cél eléréséig — és mert itt több megértést tapasztal minden önálló iparosügyben, — nem a kereskedelmi minősítést, hanem a kereskedelmi és iparkamarában való megmaradást kéri. Ezek mellett a nagyváradi hentes, mészáros, börju- és juhvágó iparosok legerélyesebben hangoztatják, hogy képesítéshez kötött iparosoknak vallják magukat, meri az állatok leölése, azok szétdarabolása, füstölt és töltelékárukká való feldolgozása, a Tiyershusoknak apró részletekre való szétporciózása és kimérése igenis szaktudást igénylő ipari tevékenység, amely megkülönböztetendő a húskereskedéstől, ami csak fővárosunkban, vagy 1—2 másik nagyvárosban divik és ami az élőállatok megvételére, a vágóhídon külön szakiparosok által való levágatá- sára és az igy nyert nyershusok tömeges, nagyban való eladására szorítkozik. NEM I TÖRVÉNY SZELLEME SZERINT TUÖ AZ IPARTESTÜLETI IAODIJIIATRALEKOK kimeiehen behajtása Iparosok memoranduma Moga Mateihez, a nagyváradi munkakamara szabómester-elnökéhez Ismeretes, hogy a nagyváradi munkakamara teljes apparátussal hozzálátott, hogy azoktól az iparosoktól, akik a megszűnt ipartestületnek tagsági dijak kai tartoznak, ezeket a hátralékokat kíméletlenül behajtsa. A nagyváradi mun- kakamarának Moga Matej szabómester az elnöke, akinek személye iránt a kisiparosság a legnagyobb bizalommal van. Ennek a bizalomnak tulajdonítható az alábbi memorandum, melyet a tagdijhátralékok kíméletlen behajtásának megszüntetése érdekében a kisiparosok országos szövetsége nagyváradi fiókja intézett az iparosmester-munka- kamarai elnökhöz. Az emlékirat igy szól: Elnök Ur volt szives megígérni, hogy mindaddig, amig a régi ipartestületi tagsági dijak kérdése végleges rendezést nem nyer, a végrehajtási cselekmények foganatosítását felfüggeszti. Alighanem elkerülte Elnök Ur figyelmét ennek a biztatásnak valóra váltása, mert az iparosság köréből ma is érkezik hozzánk felvilágosítás, hogy iparostársaink ellen a tagsági dijak erejéig a végrehajtást folytatják. Nem kell különösen felhívnunk figyelmét arra a szomorú anyagi helyzetre, amely ma az iparosságot kivétel nélkül sújtja. Az emelkedő élelmiszer- árak mellett a kisipari megrendelések száma napról-napra csökken. A jövedelem csökkenése dacára a kisiparosság közterhei napról-napra emelkednek. A kisipar nincsen abban a helyzetben, hogy hosszabb-rövidebb idő alatt a közel egymillió lejt kitevő régi ipartestületi dijakat megfizesse. Ha pedig ezt az újabb terhet az az intézmény fogjá rá kiróni, amelynek rendeltetése a kisipari munka anyagi és erkölcsi megbecsülésének kivívása, a kisiparosság anyagi és erkölcsi helyzetének megjavítása, az elkeseredés szükségszerűen az ellen az intézmény ellen fog fordulni, amelytől az iparosság jobb helyzetét, de nem újabb terheit várja. A praktikus meggondolások helyességét támogatja a kétségtelen jogi helyzet is. Mert habár igaz az, hogy a munkakamara a feloszlatott Ipartestülettől kintlevőségeként átvette a be nem hajtott tagságidijak aktíváit is, ezt az átvételt azonban többnek, mint könyvelési cselekménynek nem minősithetjük. A feloszlatott Ipartestület tagsági dijrkint- levőségei csak úgynevezett „belső kintlevőséget“ alkottak, mert azok a tagok tartoztak vele, akik maguk is az iparte- tületet alkották. Fel1 kell hívnunk továbbá figyelmét arra a körülményre is, hagy a régi, 1884. XVII. t. c. 138-'ik szakasza csak a tagsági dijakra vonatkozóan engedélyezi a közadók módjára történő behajtást. A tek. munkakamaránál a jogi alapelvnél fogva, hogy hitelezőváltozás esetén az uj hitelező több joggal, mint az előző nem birhat, a tagsági dijakon felül levő önkéntes pótdijak közadók módjára történő behajtása nélkülözi a törvényes alapot. Végül az iparosság körében uralkodó véleményeknek adunk hangot akkor, amikor arra az egyébként jogi indokolásul is szolgáló körülményre mutatunk rá, hogy 1932 óta a kisiparosság rendes munkakamarai pótadót fizet, amelynek egyedüli rendeltetése a munkakamarák fenntartása. A nagyváradi munkakamarát csak 1936-ban állították fel s az időközben eltelt négy év alatt a kisiparosok által befizetett munkakamarai pótadók bőséges fedezetet nyújtanak a munkakamara költségvetésének fedezésére. Ennek dacára a tekintetes munkakamara költségvetési hiányát a régi, be nem fizetett ipartestületi dijakkal óhajtja fe- dlezni. Úgy véljük, hagy ez az intézkedés sem a munkakamaraí pótadók felállítását elrendelő törvényes intézkedés szellemével, sem annak intencióival nem egyezik. Szerk. Nők könyvet Hatvány Lili ÉTELMÜEÍSZEI ELETMÜTtSZET A világ konyhája? Minden nemzet ételspecialitásai! A helyes táplálkozás! A kalóriák táb'ázata! — A mindennapi torna képekkel, 300 oldal, csak 90 lej, Kapható az Ellenzék könyv- osztályában Cluj, Piaţa Unirii Telefon: 109 J
