Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)

1937-04-04 / 78. szám

1937 április 4. ELLENZÉK 9 én pfépdéoe d ás ez természetes is. — Az On csodálatosan szép arcbőre mindenkinek feltűnik. Tökéletes, sima teintje fokozza minden társaságban kellemes megjelenésének hatását. Csak kevesen tudják, hogy ezen siker kulcsa a Richard Hudnut [éle szépség- ápolás — világhírű készítményének, rendszeres használata, melyek azon elv •alapján vannak előállítva, hogy egyik készítmény kiegészíti a másikat és az összes együtt egy egészet képez és ez a ..TÖKÉLETES SZÉPSÉG" 1- THREE FLOWERS SPECIAL CLEANSING CREAM (Az arcbőr tisztifására) Gyorsan olvad és ennek folytán a pórusok mélyébe hatolvo megtisztítja a bőrt. 2. THREE FLOWERS SKIN AND TISSUE CREAM (Éjjeli Krém) Táplálja az arcbőrt és annak szövefrendszerét. 3. THREE FLOWERS VANISHING CREAAA (Nappali Krém) Megvéd a por és az időjárás viszontagságai ellen és mattá és frissé teszi az arcbőrt. (Ideális púder alap). *• THREE FLOWERS SKIN TONIC AND FRESHNER (Frissítő hatású arcviz) Elénkiti a vérkeringést táplálja és simává teszi a bőrt. 5. THREE FLOWERS FACE POWDER ÍArcpuder) A legnemesebb nyersanyagokból finomon szitálva, egy bársonyos védőréteget képez az arcoa THPEE FLOWERS araHBaaannmHMBHHaBi HARSÁNYI ZSOLT: BUDAPEST, április hó. Más lakásba megyek lakni. Még pe­dig nagy sajnálattal. Nagyon megszok­tam a lakásomat, az utcát, a környéket. A német mondás szerint az ember a szo­kások állatja. Ha az élet letépi róla hosszú hidön át kifejlődött szokásait, az olyan, mintha a fáról leszaggatják a lombot. A fa azért tovább él, de mégis megfosztottnak és kopárnak érzii magát. Azzal, hogy az ember lakik valahol, az életforma száz apró részletének ál­landósulása jár. Kezdődik a házmester derék arcával, amely életünk szerves ré­sze lesz. Az ablakon kitekintő pillantás megtanulja és felszívja a szemközti há­zak látványát A cégtáblák betűi, ame­lyek éveken át ugyanúgy állanak kinéző szemünk előtt, lassanként hozzánk kez­denek tartozni. Arcokat, hangokat, a hétköznap részleteit az „ért“ feldolgozza és önmagába olvasztja. De annyira önmagába olvasztja, hogy ő maga is beléjök olvad. Valaha a Stefánia-uton laktam a Földtani Intézet tőszomszédságában. A Földtani Intézet lechnerf külsejű ma­gyaros palota. Ha íróasztalom mellől kinéztem az ablakon, ennek az épület­nek oldalára esett tekintetem és pedig egyik emeletére és pedig annak az eme­letnek egy bizonyos pontjára. Azt lát­tam mindig magam előtt. Az építész az épület természetéhez illő ábrákkal díszí­tette a falakai. Kék csempéből csigák, őskori ázalagok s más ilyesmi ábráit rakták ki a falon. Világosan és lerajzol­ható határozottsággal látom magam előtt azt a geológiai kagylót most is. És az a különös érzésem van, hogy ahhoz a kagylóhoz engem több fűz, mint hogy sokszor rápillantottam. Életünk egy ré­szét együtt töltöttük el s ha én elköltöz­tem is onnan, maradt köztünk valami kifejezhetetlen közösség. A szemközti házsor teteje felett a királyi palota ku­polája tátszik ide. Annyiszor láttam, hogy behunyott szemmel is követni tu­dom vonalait. És rajza annyira részem­mé lett, mint ahogy a körmöm én va- gyok. A szomszéd házban órásüzlet van, ki­rakatában pontosan járó óra. Megszok­tam, hogy arra mindig rápillantok és el­lenőrzőm zsebórámat. Ez hiányozni fog. Maga az órás is hiányozni fog kivel üdvö­III rakódnak le azok a sók, ame­lyek az artériákat megvasta­gítják* Az emberi szervezetben előforduló mér­geket a test nem tudja természetes utón eltávolítani és különösen a negyvenedik életév betö'tése után, ezek a mérgek a vivőerek falain rakodnak le és ez utón előidézik a legelterjedtebb betegséget, az érelmeszesedést. A vivőerek megdagadnak, elvesztik ru­ganyosságukat és lehetetlenné válik ben­nük a rendes vérkeringés. A megbetegedett ember szédülésben, íülzugásban szenved, rövid járkálás után lélegzésében zavarok állanak be, bőre fényes lesz és zsíros, emlékezőtehetsége és munkaképessége pedig jelentős mér­tékben lecsökken. Az egyedüli orvosság, amellyel ezt a betegséget le lehet győzni, a dr. Mlade- jowsky professzor Sklerosyrupja. A Skle- rosyrup feladata a vivőerekben lerako­dott sók feloldása és a betegség legyő­zése annak kezdeti stádiumában. Rögtön az első üveg elfogyasztása után érezhető már a javulás és 5 üveg elfogyasztása után a betegnek egészen uj kinézése van, mintha ujjáteremtödött volna. A cukorbelegek (diabetikusok) „D“ Sk erosyrupot használnak, amely cukor nélkül készül. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban KÖLTÖZÉS zölni szoktuk egymást. Hiányozni fog a borbélyüzlet, melyben már minden zugot kívülről tudok, a fogasokat, az alattuk kucorgó kis székeket, az elválasztott fül­kében ülő Anonymus-hölyyet, akiből a hullámoztatási eljárás gépei és leplei kö­zött nem látszik semmi, csak feje teteje, amelyet mintha kottára szedett volna. Hiányozni fog a dohány tőzsde, amely­nek jobboldali fejében a kistőzsdések várakoznak kasaraikkal a cigaretta ra­kományokra, Hiányozni fog a fűszeres, aki fehér munkakabátjában az ajtóból szemléli a világ folyását, ha éppen nincs vevője. A szabó kirakata, a régiségkeres­kedés egyenként ismert tárgyaival, a hangszeres bolt, ahol olykor fuvolát próbál egy ábrándos vásárló. Az újsá­gok koszorújától környezett ablakfülke a Lánchíd tövében, ahol csak le kell ten­nem a pénzt és nem kell szólnom egy szót sem, már tudják, mit veszek és már I teszik is elém. A kutyákat sétáltató I szomszéd inas is beletartozik a képbe. A kereskedelmi minisztérium jóképű portása is. Jövök-menők, akiknek kilé­tét nem tudom, de külsejüket pontosan ismerem. Egyiknek tudom a szemöl­csét orra tövében, másiknak ismerem nyakkendőjét, amelyet átlag hetenként, szokott felkötni. Ismerem a vékony és finom öreg dáma takaros fekete selyem- ruhájának nyakfodrát. És ezek a zajok is itt maradnak, me­lyeket már annyira megszoktam. A ti' zennégyes autóbusz ismert dübörgését, amint megreszketteti az utcát ablakaim alatt. A jövő-menő járómüveket, ame­lyeknek lármája hirdeti fajtájukat: ez takszi, ez nagy túrakocsi, ez kis kétülé­ses. Kürt, duda, sziréna, fókaorditást utánzó jelzés, mindenféle tutulás, zen­gés, harsogás. Estefelé a jókedvű rik­kancs fut végig az utcán és humorosan kiáltja portékáját, saját találmányu fur­csa hangsúlyozással, stentori hangon. Üzletzáráskor ropognak a redőnyök. Egy rádió, amelyet gazdája nyitott ablaknál élvez, harsányan kalimpálja azt a piá- nisszimót, amelyet Brüsszelben, vagy Stockholmban lehelletszerüen csilingel a zongoraművész. Éjszaka elcsendesedik a világ. Olykor elhúz egy-egy kései gépkocsi. Meghal­lom távoli hangját, mikor még a budai kioszk előtt robog. Zúgása rohamosan gyengül a Lánchíd felé. mígnem telje­sen elhallgat. Hajnalban elkezdenek csö­römpölni a teherkocsik. Megismerem a tejesszekér hangját. Hallom a hajnali levegő friss akusztikájában a tejeskan­nák fémes, szorgos zörgését. S a mun­kába indulók sarkának visszhangos, ke­mény kopogását hallom a kövezeten. A messziről szűrődő harangszó is meghitt ismerősöm. Mindez itt marad és én elmegyek. A hűtlenség valami homályos érzése vesz erőt rajtam: az önmagamhoz való hüt- leségé, hiszen amit elmondtam, az mind én vagyok. Régóta tudom már, hogy a legtöbb igazság és bölcsesség a frázisokban ta­lálható. Hiszen azért koptatták őket frá­zisokká, mert bölcsességöket és igazsá­gukat minduntalan használni kell. Ilyen szóvirág ez is: „Életemből hagyok itt egy darabot“. Ilyenkor ez szóról-szóra iga:. A francia mondás lényegét megértem ilyenkor. „Elutazni annyi, mint kissé meghalni.‘í így van: elutazni annyi, mint megsemmisíteni a külső világgal való olyan apró és számtalan kapcsola­tainkat, amelyek életünk egy részévé váltak. Ha megsemmisítjük őket, éle­tünk egy kis részét öljük meg velők. így van ez minden költözésnél. Majd az uj lakásban uj környezet vár, uj ar­cok, uj szomszédok, uj zajok megszo­kott, összefüggő rendszere. Csak majd a legutolsó költözésnél nem vár többé semmi, ami földi. De majd vár egyéb. Elutazni annyi. ■ mint kissé meghalni. Meghalni pedig annyi, mint kissé elutazni. ÍGY TORNÁZTASSA A GYERMEKÉT Egy 120 eredeti fényképsoroza^tal illusztr.í.: kitűnő kézikönyv teszi könnyűvé az anyák* nsk, hogy gyermekeik napi tornáját vaJót&ig- gal játszva végezhessék el. Mindössze 40 lejért kapható az Ellenzék könyvoszíilyiban, Ciuj, ■monHUHBiMBm MARY ADAMS: Ö N A R C K Az életem : kis munka, kis tánc, kis mozik Egy uj fiú mindig kínálkozik A szerelem rövid, a hűség oly unalmas Az uram mogorva, fáradt, ha beszélek azt mondja: hallgass. Hát otthon hallgatok, de mesélek sokat ha kérnek Mulatságos vagyok. Azt mondják sokat érek Én nem tudom mi lehet a testem-lelkem ára, De gyakrarr felbecsülnek bizalmas társaságba. Dicsérik jellemem, mosolyom, alakom S hátam megett leszólnak. Olyan mindegy. Hagvom. Ha bántanak, nem baj. Hogy sírjak? Azt csak lessék 1 Hisz attól leolvadna a szép szempillafesték I Nevetni szívből? Azt sei Attól ráncot kapok Nem sírok, nem nevetek és fiatal vagyok! Korom nincs. Ráncom se. Az alakom hibátlan A körmöm vérszinü és hires szép a lábam. Gyermekem nincs. Kutyám van ! Édes. A neve Bobby. Érmet nyert, s olyan szépen tud bonbont lopni. Rúzsom cerise, púderem krém, arckrémem ámbra, Két szemöldököm művészi, ékes ábra. Parfömöm neve „Mámor.“ Remek illata van „Bóditó hoidas éj.“ Azt mondják épp olyan. Napjaim egyre telnek, programom rengeteg: Bridzs, klubok, fodrász, boltok, emberek, Sokszor már nem értem, hogy is tehetek ennyit I Az uram meg azt mondja, hogy nem csinálok semmitl Pedig estére sokszor oly holtfáradt vagyok, Hogy masszázs, s fürdő után aludni sem tudok. Ilyenkor villanyt gyújtok és a tükörbe nézek Arcom szürke, szememnél zsíros éjjeli krémek Hajam fátyol alatt, (a tartós hullám drága) Az ember ilyenkor nem ismer önmagára A fűzőm, a ruhám, a harisnyám ott a széken Nagy csend van, már senki sincs a néma házban ébren Egy idegen asszony van a tükörben, ahova nézek Aki én vagyok, én... S ilyenkor félek. Félek... MARTON LILI fordítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom