Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)

1937-04-11 / 84. szám

1937 április It. ellenzék U ' A Szajna partján Lázas izgalomnál €pOl a paflllon-város Negyven vendégnemzet zászlója teng a párisi világkiállítás területén PÁRIS, április hó A májukban megnyíló párisi világkiállítás­nak felül kell múlnia mindem, amit nemzet­közi kiállítás valaha is nyújtott. Félesztendőn keresztül fog csodálkozni sok százezer láto­gató a találékonyság, technikai és tudomá­nyos felkészültség és művészi teljesítmény láttán, százezreket fog megbüvölru es gyö­nyörködtetni a fény, mozgalmasság,^ ritmus, káprázat, az alkotó ember képzeletének já­tékos jó kedve. A kiállítás kezdetéig hátralevő napokat úgy számolják a párisialk, mini az isik olás gyermek a vakáció előtti időt: már csak negyvenszer fekszünk le, már csak harminc nap van hátra,. Már csak nehány hét a meg­nyílásig, de még március legvégén is rakta* le alapköveket. Kivonullak harmincadszor és negyvenedszer a rendező bizottság tagjai, hogy a külföldi diplomaták jelképes kala­pácsütéseinél jelen legyenek. A jelképes gesz­tust gondosan megválogatott- szavaik kísérik. Azután egy uj ország zászlójával több leng a francia trikolorok közötti, a galambszürke párisi ég alatt. Német—francia közeledés? Január óta,a szwasztüka js- ott lobog az ál epitetí Trocadero közelében. A két ország sajtója nagy képes riportokban számolt be a „megkapó“ jelenetről, amikor a francia kül­ügyminiszter képviselőjének jelenlétében a német nagy-követség vezetője kalapácsával, há­romszor ütött a német pavilion alapkövére és három kívánságban foglalta össze, hogy milyennek szeretné a francia-német közös jövőt. Amif nemzedékek nem tudtak meg­valósítani, amiről Locarno három nagy ha­lottja álmodott, ennek a német kiállítási pa- villonnak kellene megteremtenie a német- francia közeledést. A kiállítás után a néme­tek hazaviszik Berlinbe a pavilion ötven­négy méter magas tornyát. Ott újra felrak­ják és tetejébe helyezik a hatalmas bronz­sast, a megtartott császári madarat, jobb fran­cia-német! megismerés „örök szimbóluma­ként“. Mindenütt pavillonok A harmadik birodalom horogkeresztes vö­rös zászlójának szomszédságában a vörös szovjetlobogó kalapácsa és sarlója. Ide-oda hullámzik a könnyű, tavaszt hirdető szélben, mint ahogyan a kételkedő emtber rázza a fe­jét. Német-francia közeledés? Lehet. És* a német-orosz közeledés? A minap valóság, ma képtelenség;, ki tudja mikor, milyen ha mar, talán Ismét politikai adottság. A szov jet sarlóval szemközt Japán felkelő napja A Szajna túlsó oldalán, az Eiffel-torony ikö riül, az Egyesült-Államok 'és Anglia kiálli tasi épületei és sorban, a folyó mentén, vagy negyven nemzet, kicsinyek és nagyok, épülő pavilion jai. Negyven vendégnemzet és köztük, körü­löttük: Paris, Franciaország és a tengeren­túli francia birodalom. A (kiállítás francia ré­szének kellene a legnagyobbszabásunak, a legnagyszerűbbnek, a legfelejthetetlenebbnek lennie, de készen lesz-e? Az e'gondolás nagy volt, de nem gondolták végig, sóhajtanak a kormány ellenfelei. Szombaton és vasárnap a jobboldali újságíróik és képviselők lesétál- naik a sáros Szajna-parira. Másnap az egész sajtójuk fezudul: a kiállítás 'területe kihalt, a kevés hátralevő időből is elvész hetenként két nap. A horogkereszt alatt kalapálták, az oroszok, olaszok dolgoztak, a japánok már a 'tetőnél tartanak. A francia -munkás pedig a negyvenórás munkahetet ünnepli-, mintha nem volna kiállítás, mintha nem kellene ezekben a 'hetekben az ereje legjavát adnia. A jobboldal örül Hétfőn újra -megindul a munka, de ugyan­akkor uj rendeletek béremelést hirdetnek és uj áremelkedést jelentenek a lapok. A jobb- o'dal nevet: Kitűnő csalogató a külföld ré­szére. Gyertek Franciaországba, a világ, leg­drágább országába! Vagy talán azt hiszi Blum, hogy a vásárlóerő elmélet a külföldre !.s vonatkozik, holott még Franciaországban .sem vált be. Elértekre'enedett frank, elér­téktelenedett tekintély. A 'külföldi látogatók Izgalmas napok a francia arannyal versenyt fognak Párisból elmenekülni.. A kiállítás területén a munka váratlanul ismét megakad. Sztrájk. — íme, a népi arc­vonal szociális békéje! lázadnák a kormány- ellenesek. A kiállításról akár le is mondha­tunk. Ez Franciaország legnagyobb szégyene! — De Blum kimegy a kiállítás 'területére és beszél a munkássághoz. Baj-társak, szól, a francia hagyomány, Franciaország hírneve azt kivánja, hogy az egész nemzet egysége­sen összefogjon. A kiállítás sikere a Francia- ország tekintélyét növelni fogja a világ min­den táján. A siker az egész nemzeté. — A finoman formulázott mondatok akkoris hat­nak, ha a hallgatóság nem tudja minden részletükben követni. Jouhauxnak, a .balol­dali munkásszervezetek vezérének menny­dörgő hangja gondoskodik mindenki átlítal megérthető programról: a kiállítás a népi arcvonal diadalát kell, hogy hirdesse. Gúnyos kérdés — Egységes nemzet? jön másnap a gú­nyos kérdés. Lám, ha szorul a kapca, akkor a népi arcvonal kormánya is visszatalál a francia nemzeti öntudat kiapadhatalan for­rásához. „Elnök Ur. írja a Figaróban a szel­eiríj ESŐKÖPENY ^Fuicja\iux> A „Fulgariné" esököpenyf egy szabadalmazott angol eljárás« készítik, minden egyes varrat gummiszalctgokkai van eltömítve, ennek követ­keztében a legnagyobb oben is vízhatlan lemes diplomata-iró, ön megtisztelt jelenlé­tével egy népes összejövetelt, de eltűrte, hogy a francia munkásságot a külföldi fascismu- sok elleni izgatással ősz tököljék munkára. Franciaország fascista vendégeket is vár. Az egész világ nem esküszik Jouhaux elvtársra. |oufift&ix isméi Ssöibeszó! A baloldali munkásszervezetek vezére minden más szervezet kizárásával, csakis az | ő vezetése alatt álló szakszervezetek munká­saival akarja a kiállítási elkészíteni. Ekkor úgy látszik, hogy megpattan a húr. Ki pa­rancsol ebben az országban? Jouhaux, Fran­ciaország diktátora? Az egész polgári sajtó JUHÁSZ GYULA Vallomás az életnek Mikor borulásos szemekkel Kutattam a mélységeket. Karcsú hidak szélén merengve Én tégedet kerestelek. Mikor öreg könyvekbe bújtam A beteg gyertyaláng alatt, Kábultan és félig vak'ultan Én tégedet akartalak tér mellé, milliárdokab töröltet a költségve­tésből, nemzeti kölcsönt jegyeztet a honvé­delem fejesztésére. A kiállítás terüleén se­rényen folyik a munka szombaton is, vasár­nap is, ha kell. Nőnek a falak, tornyok szök­kennek, hidak iveinek, a teméntelen tégla, fa, vas, beton és üveghalmaz kezd elrende­ződni, formát és értelmet nyer. A szélső jobb tovább kételkedik Nem biz.ik a kiállításban, sem Blum meg­térésében, sem Blum sikerében. Fs morajlik a szélső bal ss. Blum túl messze menit enged­ményben, alkalmazkodásban, polgári belátás­ban, Blumnak éreznie kell, hogy erősek a kommunisták. Clichyben, egy szelíd tavasza ezreit látja vendégül. Hat hónap hosszú nyu­galmi idő. Szélső jobb és szélső bal alól ki- csuszhat.fc közben a talaj, ha a nemzet nn.gy, munkás, józan többsége megtalálja önmagát. Hat hónapig a francia próbáljon meg nem politizálni. Hat hónapig Paris hivatalosan is a világ központja lesz és hat hónapig a vi­lág azért lesz, hogy megértse, mi. Franciaor­szág, mi a francia nemzet, mi Paris. Ország, amely mindent nyújt, nemzet, amelynek mindene van, város, ahol minden lehetsé­ges. Ragyogó város, találkozó helye minden szellemi áramlatnak, kerete minden szépség­nek, minden nagy öröm talaja, kovácsa min­den igazi tehetségnek^ minden igaz emberies­ség örök hazája. A kiállítás az országnak reklám és terese i lehetőség, a politikai pártoknak intelem, Blumnak kapóra jött hónapok, hogy csend­ben rendest teremtsen, a nemzetnek kedvére való alkalom, hogy a francia tehetség leg­javából merítve felülmúlja önmagát, bizony­ságot tegyen a világ előtt és bizonyságot szerezzen magamagának ,hogy méltó ahhoz, amit franciának nevez. Szekula Agnes. hozza Chem karrikaturájáti, a „Kddnap- per“-t. A öles1, vállas Jouhaux, a gyermek­rabló. Hatalmas ököllel törékeny, félénk kis fiút vonszol maga után: Blum Leont. Blum újabb tanujelét adja mérsékletének. Poincaré-diS’ia pénzügyi 'tanácsadókat nevez ki a meggondolatlan szocialista pénzügyminisz­Mikor a falnak dőlve némán Mákonyi kerestem és halált, S nem láttam sorsom semmi célját, Lelkem a te szavadra várt! Minden álomban és halálban És gyűlöletben, végtelen Örök vágy fájó mámorával Szeretlek, hűtlen életem. estén, a kommunista tömeg nekiszalad a rendőrségnek, fegyverek dördülnek, a kis xnunkásváros utcáin egész éjjel sebesülteket ’Szállítanak. Az ország aggodalmas vigyáz.- \ ban figyel, hogy mi lesz. Blum vizsgálatot rendel el. Megnyugtat jobbra és megnyug­tat balra, túlzott követeléseket elutasít a hal­szélnek és megtagad a jobbnak. —- Jouhaux félnapos sztrájkot rendel el, politikai tünte­tésből. A félnapos sztrájk simán 'lezajlik, délután már ismét nyüzsög a kiállítás dél­előtt még kihalt területe, lekerülnek az ár- bócokról a reggel felhúzott. vörös lobogók és Páris galambszürke ege alatt ismét csak francia trikolor és a vendégnemzetek színei lengenek. HA LAKÁST- KERES, HA LAKÁSA KIADÓ, HA TELKE ELADÓ, NE JÁRJON Féléví poístfilcai fegyveraraneA De Blumot a parlament és szenátus fele­lősségre vonja. A válaszait fagyos csendben hallgatják a kommunistáik és rosszalva a szél­ső jobboldaliak. Kicsit fáradt1, kicsit törő- 1 dött a miniszterelnök, messzire nyúló prog­ramot nem hirdet. A kiállítás hat hónapjára belpolitikai fegyverszünetet kér. A megnyi­tást kéf-három héttel amugyis el kell tolni, nemcsak a sztrájkok, hanem a szűnni nem akaró eső és a megáradt Szajna miatt is. De amíg tart majd, mutassa Franciaország leg­szebb., legvonzóbb lényét, mert külföld szi­gorúan elítélné a franciákat, ha belülről há- borogna az ország, amig az idegenek száz­HANEM HIRDESSEN AZ ELLENZÉK APRÓ­HIRDETÉSEI KÖZT S RÖVID IDŐ ALATT EREDÁléíYT m EL éprüiür<tet€®6& áialí: iteszállitoí­tnh Már 2« LJgrft ita&st'xű íp ittaS) u EUtjKékbtíL« ASäSfenSsaaSz «YÄvankju: tssk 1 '.áJii'üL'Xíjfilzataala) Az ELLENZÉK a haladást szolgálja, kisebbségi és emberi jogok dőharcosa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom