Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)
1937-04-11 / 84. szám
ULLBNZßK ramai 1931 áprllla li. igaz történet az Írógépről Ina: THURY LAJOS Barátommá elég gyakran találkozom. Né- ha együtt üldögélünk a Lávéhá/ban, megvitatjuk a világ folyásai ás az irodalmi élet furcsaságait, ha nagyon mcgunjuik, játszunk egy billiiárdpanül, a pincérek és egyéb szakái.ők mulatságára. Úgyszólván nincs is titkunk egymás előtt, amint hogy túlságosan sok titkot általában nem tartunk raktáron, rendesen értesülve vagyok barátom sorsának összes változásairól, lv/ek a változások igen .sokféléik és váratlanok. Barátom nem tartozik az. úgynevezett zöld természetek közé, nem lehetne százszáza ékban a realitások emberének mondám, elgondolásai néha kissé tanlnsztiikusak. A magam részéről mindig józanságra, higgadtságra. gyakorlatias gondolkozásra intem, be kell válla nőm, hogy mostaniig komoly eredmény nélkül, fin azért megteszem a magaméi, amire elég gyakran van szükség. Egyszer, jó régen például ilyenformán (kezdte a beszélgetést: — Barátom, egy-kél év múlva a Itt károm» ál fogsz jelentkezni kihallgatásra. Szép, nagy do'gozószobám >lesz, mahagóni iróasz- lallal, kényelmes bőrkarosszékkel, mellette egy ki-sebb, de ugyancsaik elegánsan berendezett szobában ül majd a litkárom és fogadja a feleket. * — Na, — mondtam cn szellemesen, de minden különösebb megrendülés nélkül. — Mi löriént veled? Megnyerted a főnyereményt? — Ah,--Barátom fölényesen legyintett. — Ne beszélj bolondokat. Sokkal komolyabb dologról van szó. — Például? Betörtél valahol? — Az is jó, — vélekedett ő, teljes elismeréssel az ötlet iráiat, — de nem érlek hozzá. Komoly dolog, ha mondom. írógépet veHem. — Ne beszélj! És? — És? Ezt nem érted meg mindjárt az első szóra? Csodálatos, mennyire hiányzik belőled minden praktikus érzés. Nyilvánvaló a dolog: Eddig írtam ikezzel óránként egy hasábra, esetleg három tárcalábra valót. Most megtanulok gépelni, ez jelent legalább kétszer akkora teljesítményt, óránként három 'tárcaláb, ikérórániként egy egész tárcával többet. Az ugyebár 900 :ej, naponta 'tízórai munkaidőt számitva 4500 lej. Egy hónap ala;:t 135 ezer lej, i"; — Igaz, igaz. — mondtam én jóindulatúan és meghallgattam, milyen remek szerszám az íirógép, milyen kényelmesen lehet vinni félkézzel a dobozában, mennyibe kerül és mennyi havi részletet költi fizetni utána, Az; is békésen hallgattam végig, hogyan fog előjegyezni a titkár .két év múlva a listára és mennyi ideig kell majd várnom a kihallgatásra, ámbár bizonyos fokig kivételes elbánásban lesz részem olyan időkben, amikor nem túlságosan nagy a torlódás. Nem, a régd barátságot nem fogja megtagadni semmiféle körülmények között. Talán másfél esztendő mu'h el ezek után, amikor nagyon nyomott kedélyben találtam barátomat. A kérdésemre, hogy mi van a titkárral és tisztességes fizetést ad-e szegény fiatalembernek, nem adott rendes választ, csak lemondóan legyintett és fejét bágyadtan lehajtva jelezte, hogy nem jó; mennek a doLgok. — Eh, barátom1, borzalmas az élet. Hidd el, nem is érdemes küzködni vele. Az írógép, igen az írógép már régen a zálogházban van. Kétezer lejt adtak rá, levonva persze a Jevonandókat, elég kevés, az ördög vigye el, de nem ez a legnagyobb1 baj. — Porolnék, — találgattam, — nem fizetted pontosan a részleteket. — Barátom ellenségesen nézett rám, mintha én volnék felelős a történtekért. — Ugyan kérlek, hogy tételezhetsz fel ró- -am ilyent. A legpontosabban fizettem1, természetesen az egészet kifizettem az utolsó bániig, mégis nagyon bonyolult a dolog. Azt sem tudom már, hol áll ,a fejem. Apránként kiderült, hogy a Holubán és Társa cég, amely az írógépet piacra hozta, engedményezte a részleteket egy bankházra. Barátom derűs gondtalansággal fizetett tovább Holubán urnák és társának, mindent kifizetett nekik, anélkül, hogy tiltakoztak volna a beküldött összegek ellen, ekkor azonban a bankház bepörölite bizonyos tőke és megfelelő járulékok fejében. A pert el is vesztette szépen, most előliről kezdheti a törlesztést. Igaz, Holubánnal és társával szemben most komoly követelése van, ez a cég azonban időközben megbukott és az összeget nem lehet rajtuk behajtani. Mi yen furcsa dolog a gazdasági válság, ilyenkor csak fizetni lehet, behajtani nem — Baj, — mondtam én, résztvevő fcjcsó- válúsok közben - Legalább az írógép megvolna, megírhatnál rajta naponta 4500 lejt', havonként 135 ezeret, vagy mondjuk, valamivel kevesebbet, ha csak a felét számítjuk is, egy keltőre szépen rendbejönnél mindennel. — Igaz, — mondta barátom bizonytalanul é.s csak mérsékelten figyeli fel a jó tanácsra Elsején ki ás váltom egész biztosan és dolgozni kezdek gőzerővel. Barátom, úgy van, ahogy mondod: napi 4500 lej rengeteg pénz; ahhoz képest semmiség az egész részletfizetés. Nyugodt lehetsz, hogy néhány nap alatt mindent rendbehozok. A napákban megint találkoztam vele. jókedvűnek, nyugodilnak Űátszotá, elégedetlen kavargacta feketéjét a kávéházban. A következőikben világította meg a helyzetet; — Barátom, zsenáális ötletem támadt, nyugodtan mondhatom, hogy korszaka kotó ötletem. Az utolsó részlettel volt baj, tudod, a bankházzal szemben, már a perköltség utolsó részlete volt, a .tőkét régen kifizettem. de ezt sehogy sem tudtam előteremteni. Egyszerre csalt; eszembe jutott az írógép. Biztos, hogy régen elárverezték már, azon ehet egy kis pénz odakint a központban Kirchan'lam a 'központban és képzeld csak, 1000 lejt nyomtak a kezembe. Ennyi maradt az árverésen, igazán tisztességesen csinálták. Nem is h nné az ember, hogy ilyesmi is előfordul és mégis igaz. Kifizettem az utolsó részletet, még maradt is 200 lejem, mondhatnám ennyit kerestem az üzleten. Remek, ugy-e? — Remek. — mondtam és csodálkozva bámultam rá, de nem látszott rajta semmiféle zavar, vagy bizonytalanság. Jókedvűen, önmagával elégedetten élvezte a diadalt, hogy ilyen zseniálisan elintézte ezt a bonyolult és nehéz üzleti ügvet.-eft A házbér gondja helyett* milliók perspektívája Osztályonként kétszáz leivel részt vesz minden HÚZÁSON, mindig emelkedő esélyekkel • //. osztály: 16.560 nyeremény összesen 36.508.800 LEI értékben Fiatal LV magyar in» ic Uj nevet kell iktatnunk a fiatal magyar írók sorába. Sivár és kemény /éttel küzdők nagy tömegéből jött Nagy István. Vasárnap szinreke- rülő pályadíjnyertes darab bemutatóján nem is az íróval ismerkedik majd a közönség. Hanem önmagával. ,,özönvíz előtt“ — mondja a darab cime. Úgy hangzik ez, mint egy meghúzott harang, mint jeladás az emberiség egy részének. Itt áll előttem Nagy István a szinház homályos folyosóján. Bent a He ikon-pályázaton diadalt aratott darab próbái folynak. Itt keresem Nagy Istvánt. A .lakásán — mondja mosolyogva — kissé fáradságos lenne az in- lervju egy ilyen ,,belvárosi lakos“ számára. Mert ő künn lakik valahol a Kerekdomb táján. TuJ a repülőhidon. „Itt születtem . . Érett ember, a szellemi érés, az igazi emberi magasra-jutás belső biztonsága árad belőle... Határtalanul nyugtalan, intelligens tekintete megnyerő, öntudatos, de nagyon szívélyes, közlékenysége nem akar „kitüntető“ lenni. De. amit elmond, önmagáról, gyermekéveiről, irói fejlődéséről — elnémít és tiszteletet parancsol. Ez az élet sok ember számára regényes. Amint beszél, sovány arcát elevenre heviti egy lappangó fojtott izzás. A foiyosó félsötétjében áll a falhoz támaszkodva. Egy ablakból valahonnan, valami éles reflektorsze- rü fény vetődik fejére. Áprilisi tavaszi nap küldi a Fellegvár felől sugarát. Ismerőse, régi gyermeke ez, aki itt áll. Onnan indult el ez az élet, a fellegvár! sziklák alól... — Igen, itt születtem — mutat, kezével a hegyoldal felé — a roskatag, földbelurt od- vaik egyikében. Inkább denevérnek, mint embernek való szállások voltak ezek... Az „utókor“ — mondja tréfásan — aligha jelölhetné márvánnyal születésem helyér. Eltűnt az, a földdel egyenlő ilett. A darabom bemutatóját én majd ott ünneplem meg csöndben. Fölmegyek és végiggondolom ujbój az utat, amit megtettem, a Fellegvártól a Fellegvárig. A gyermekévek Apját a világháború vetette be valahova orosz rögök alá — örökre eltűnt. Folyton várta haza Nagy István az eltűnt apát. Esténként kiment az állomáshoz és várta a vonatokat fáradhatatlanul. Az eltűnt föld alá temetett apa szimbólummá nőtt életében. Kemény és szívós reménység minden .küzdelemben. Meg kell érkeznie — ott élt benne a szilárd hit... Tiz éves volt a háború kitörésekor Nagy István. Apró testvérei között a legidősebb. Hivatott családfenntartó. Anyjuk kemény- ikezü, napi húsz órát dolgozik. Gyermekeiért él-hal. Pótolni kell az apát asszonyi munkával. A csermalomba jár dolgozni. A gyerekek is munkára kényszerülnek a háború évei alatt. Reggel hattól estig dolgozik Nagy István minden:, amit lehet. Mázolóinas, nyáron gyárimunkás, szücstanonc télen. Testvérei inastkák, pikkolók. Háború: asszony és gyermek együtt őrlődnék a munkában. Az Beszélgetés SJagy istván vzsnmliima: anya pár év alatt k:dől; karját levágja a gép. A gyerekek a menhelyre kerülnek itt a városban. Innen el Aiudra és ve.ük együtt ő is. Mesterséget kínál néki a menhely. Lehet belőle cukrász, kéményseprő, borbély! Egyik pálya sem vonzotta. Asztalosmüheiybe kerül, egyr koporsókészitő mesterhez. Hajnaltól késő éjig tartó munkába, kegyetlen, középkori cóhmester marka alá. Párhónap múlva gyalog visszaszokik Clujra. összekerül újra a család. Nagy István, a serdülőfiu — a legidősebb férfi. Innen kezdve a gyalupad melletti nehéz évek következnek. És az asztalosságfban valami kielégülést talál éhes, kereső, művészi fantáziája. Örömé: találja az anyagban, konstruálásban. Teremteni lehet! Megszereti a mesterséget. Lopott percékben, órákban, éjeken olvas. Leküzdhetetlen, lázas, mesélő fantáziát érez. Dolgozótársai között hamar az élre kerül. Fejlődése első szakaszára kedvező a Iranssyl- ván szellemi élet akkori szabadabb áramlása. Küzdelmes évek Most zsúfolt változatos évek jönnek Nagy István életében, Galatiba kerül, majd Bucu- restibe. Élményanyaga egyre bővül, Közben munka, állandó, megfeszített küzdelem a megélhetésért, családért. Gyalupad és kéz- iratpapir között virraszt éveken át. A N-ncs megállás cimü regénye kiadót kap. De ő érzi, hogy a művészi kifejezés még nem érkezett el nála igazi kifejléséhez. Döntő év, fejlődésében uj áLlomás következik. Újabb Butcuresti-i év egyedüllétben, elszigetelten, emberektől távoli magányban. Ez súlyos megpróbáltatás számára, de egyben Írói fej ődésében nagy elmélyülést és kibontakozást hoz ez az idő. A vasárnap szinre- kerülő darab sötétsége, mélységes színei innen, a magány árnyaiból jönnek. A darab terve, elgondolása már akkor érlelődött benne. Témája egy Bucurestibe került polgári család sorsa. A helyét, Noé bárkáját kereső és megváltást váró középosztály szimbóluma ez a család. Két éven át hordozta már magában a tervet, az elgondolást Nagy István. Mégis a Helikon pályázathirdetése hívta életre. Augusztusban olvasta a pályázatot. A benyújtás terminusa szeptember tizenöt volt. Ott keleti hagyni a gyalupadots — Amikor elkészült, úgy éreztem, — mondja Nagy István —, hogy most már a harc nagyobbik felében győztem. A (belső siker öröme felvillant bennem. Úgy éreztem, hogy elértem a közvetlen célt. Megtaláltam mondanivalóim számára a művészi formát, melyben a valóság a művészeten át még nagyobb, meggyőzőbb valósággá válik! A múltban is minden történet, pé.dázat csak ezt koreste bennem. Megmutatni szeretném a reális élet élményein át azt, amit én átéltem s amit minden egyénnek előbb-utóbb át keil élnie. Azt, hogy az ember, az egyén, osztálya sorsával egy s azt nem törheti át egyedül. Nagy István elhallgat, de a gondo.at tovább szövődik benne, szinte hallom. Úgy látszik, mintha egészen megfeledkezne arról; hol van és hogy (beszélt. Úgy látszik, számára minden: bemutató, elismerés, siker, irói pálya, felfedezettség, beérkezés, pályadi; és hiresség külső természetes velejárói valamilyen mélyen benső parancsra vállal- feladatnak. Úgy látszik, hogy a feladatteljesítés kérdése, teljessége jelentheti neki az igazi sikert, melyet bucsuzásikor én Is szivemből kívánok Nagy Istvánnak. Szeghó Juli».
