Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)
1937-04-11 / 84. szám
J 9 37 április 11ELLENZÉK 3 VASÁRNAPI KRÓNIKA ina: MÁRAI SÁNDOR Szegény Winnetou! Mindenütt, ahol németül o1 vasnak és beszélnek, megemlékezlek e napokban egy iró- ró.l, aki most negyedszázada hall meg s hagyatéka nemcsak a hatvan kötet kalandregény;, melyeket reánkhagyott., hanem a műfaj, melyet feltalált s amely nemcsak az irodalomban él tovább. Ez az iró May Károly s a műfaj, me.yet feltalált és örökségbe hagyott a világra, a maykárolyizmus. Jobb szót nem tudok e hagyatékra. A szerző negyed- százada halt meg s müve bétmilió kötetben .erjedt el a német világon; a külföldi kiadásokat számlálni sem tudjuk. Harminc es hatvan életév .'között aligha él betüismerő ember Európában és Amerikában, aki ne figyelne föl May Károly nevének hallatára s ne jutna eszébe a gyermekkornak egy-egy órája, m.kor — hasonfekve a diaKszobaban — izgalomtól borzas hajzattal, csdlogó szemeikkel nyelte, falta és remegte végig a regényt, melynek címlapján Old Shatterhand, vagy Winnetou éppen megkegyelmeztek egy gonosztevőnek; a háttériben a pampák bo zótja virul, vagy tűzhányó köpi a lángol es füstöt az Arizona és a Missisipi usztatnaik keskeny csónakon menekülő bennszülötteket, irokézek — jól mondom? — éppen skalpolnak valakit s már a címlapon elveszi büntetéséi a Gonosz, s elnyeri jutalmát az Erény; s ami legcsodálatosabb, hogy mindezt Lipcsében találtálk ki, félszázad előtt, ötven év alatt hétmillió kötetben habzsolta két nemzedék a kalandot, andalodott a kezdetleges igézettől, mely a szász szerző müveiből áradt. Varázsa elől nem lehetett kitérni; aki ifjúkorában nem áldozott May Kárólynalkt, soha nem volt igazán ifjú. Hatása rejtélyes volt és vajákos, mint minden irodalmi tömeghatás. Winnetou és Old Shatterhand szellemi alkotója — hogy Kara Ben-Nemziről, aki, ha jól emlékszem, azonos volt kedves Old Shat- terhandünkkel, ne is beszéljünk! — ifjúkorát lehetőleg börtönben töltötte. Mint regény- hősei, közül oly sokan, ,a szegény szász takács ötödik gyermeke — (ötödik tizennégy Iközüf!) — zsenge ifjúságában csak kevéssé volt fogékony a magántulajdon nagy eszméje ránt. Nyomorúságba született, nyomorúságban nevelkedett, öt esztendős koráig vak volt, később tolvaj, bandavezér. Mielőtt Írni kezdett volna, több évet ült börtönben. Ez az ifjúság, amely csakugyan kalandosabb, mint minden, amit Old Shatterhand megélhetett a pampákon, csodálatos mellékutakon át tévedt el az irodalom vadászterületére, ahol egyszerre otthon érezte magát — az egykori bandavezér számára az irodalom volt a kaland, ahol minden homályos, elnyomott, megfélemlített;, sértődött ösztönét és szenvedélyét csaknem veszélytelenül kiélhette. Csaknem veszélytelenül; mert később, az irodalmi életiben, észre kellett vennie!, hogy a S'zellemvilág vadászmezői éppen úgy fele vannak csapdákkal, mint a Vad-Nyugat préri-i s a Nagy Szel'em, aki alapjában nemes és lovagiasi, vörösbőrü hiveinek cseleüc- deteit sugalmazza, sokkal több jóindulattal viseltetik a szenvedő emberek iránt, mint az irodalom Nagy Szellemei, — hogy a kritikusokról, az irodalmi skalpvadászat e bozótból mérges nyíllal oly veszélyes művészettel lövöldöző mellékalakjairól ne is beszéljünk. Nem, szegény May Károly, miután megtért a tolvajlástól az irodalomhoz, nem kapta meg ingyen a fölmentést; ellenfe'ei minden jaguár-vadászatnál veszélyesebb irodalmi pőrékbe vonták az akkor már népszerű irót, kiteregették múltját-, megvádolták, hogy -a pampák halvány gőzénél is homályosabb tudása mindarról, amit i-r, becsmérelték, hogy soha nem járt Nyugaton, sem Keleten s mindazt), amit egyes szám-első személy hangján ad elő regényeiben, az ujjából szopta — mintha különb dicsérettel irót illetni lehetne! A magas irodalom finyásan e'fordult a ka- 1 and-irót ól, kinek életében nem az utazás, nem a börtön,, nem a rézbőrüek, hanem az rás volt az igazi kaland, a féltékeny népies irodalom megvádolta, hogy előadása nem ..hiteles“ — s a közönség nem törődött a vitával, nem vizsgálta a kedvenc szerző társadalmi priuszát, hanem nekikönyökölt Winnetou történetének és falta. Hétmillió kötet, nyolc-tíz olvasót számitva kötetjére — s a May Károly-könyvéket családok adták kéz- ről-kézre, nagyapák az unokának! — azt jelenti, hogy aki német éj a világon, megadta magát egyszer éleiében Old Shatterhandnek. Ha volt iró, aki ,,hatott" korára, úgy ez a megtért, szegény bűnös volt az. Népszerűsége később lefegyverezte ellenfeleit is; müveiből moralizáló szándékot. olvastak ki, méltatták meseszövő képességeit, megelevenítő erejét. May Károlyt irodalmi, vagy erkölcsi szempontból méltatni fontoskodás, ő volt May Károly; több, az ő eszközeivel, ember már nem is lehetett. Azt mondják, úgy halt meg, mint Winnetou; halála órájában ezt kiabálta: ,,Diadal, nagy diadal! Mindent rózsaszínben látok!“ A műfaj, a maykárolyizmus, hatalmasan virult egy századvég s egy századelő fegyelmezett, . kissé már ernyedt polgári idilljének gyermekszobáiban. A kor a tökéletes gőzgép’ a kezdetleges repülőgép, a d adalmas vílmosi stilus s a May Károly-regényetk kora volt. Az emberek úgy érezték, a kor és a világ kaELIDA LANOLINÉ Dús lanolinfaríalma folytán a legkényesebb arcbőrnek is kiváló ideális b ö rá po lószappan. iandra készül, — természetesen az Erény és a Gonosz kalandjára, az összes kellékekkel, imperializmussal, végtelen lehetőségeikkel', pampákkal és színesekkel, kiket meg lehet majd hódítani, tőzsdékkel, részvényekkel, skalpokkal és sasszemü diplomatákkal. A kaland korszaka volt, mikor egy nemzedék a préri vadjainál is finnyásabb szimattal neszelte a távoli, apokalyplikus patadobogás, SIMON TIBOR: Ember kérdi embertől Mondd, — testvér, barát, vagy ellenség legyél bár — ki embernek érzed és nevezed magad, holott sorsod és körülményeid messze elparancsolnak attól, mi e ,,nemes“ fogalmat teljessé teszi, — ki negyvennyolc éves vagy és érelmeszesedéses, vagy tizenkilenc és kínosan ámbíciózus, féktelen, önzö vagy optimista, ki bizva-bizol, mosolyogva rózsás-kedvvel az eljövendő semmiben, — politikus, ki bizton látod, hogy a helyzet „rendkívül komoly“ és röntgenszemekkel látsz a „színfalak mögé“, — vagy amolyan műkedvelő, ki mulatságból, virtusból kardot nyel és ha nem hal bele, villája lesz és bankszámlája ebből, — álmodozó poéta a padíásszoba-keretbö! a multszázad elejéről való, — újságíró, ki izzadtan fut a napi anyag után valahol a végeken és igy imádkozik : „Add meg Uram a mindennapi riportomat...1 Házmesterlányok szerelme: droguístasegéd, ki „minden — dolgok felett“ — levőnek érzed magad és azt hiszed, igy van jól, — orvos vidéken, ki házasodni készül és e célból mindennap másutt ebédel, csakis „jobb“ családoknál, mert hát nagyon válogatós I — vasúti hordár, közepes tébécével a baltüdöben, hölgyfodrász, bonvivánálmokkal a jövő szezont illetőleg, — ember az alvégről és a belvárosból, — óceánon innen és túl, — mondd, úgy este későn, mikor haza baktatsz munkából vagy épen légyottról egyedül, végig utón és teren, érzed-e olykor, hogy egy adott pillanatban félrebillent benned valami, és hogy sorsod, jusson kin vagy mámor osztályrészedül, e percben oly közömbössé válik, mint gyermeksirás bérház ablakából, vagy szuterénben elhaló hamis zongoraszól Mondd, érzed-e olykor kinok-kinját: a közönyt, a bus közönyt, a minden-mindegyet, a lemondásnak szomorú szerelmét, az ököl puhaságát, az űrt, az ellenállást mit elvesztettél, — kedvesed képét, ki égi szerelmed volt — ma halvány epizód csupán: cigarettafüst, mit hordani egy életen semmiség, — a törtetés fölösleges voltát ismeret en célok és pályafutások felé — a pulzus lassú ütemét asszonyod dereka körül, — a csók hidegét, az álom szerelmét — víziók nélkül : a csöndes megismétlődő megsemmisülés imádatát, a szegénység álgögjét a lyukas talp felett, a mümosolyt, a fölényes gesztust, mely oly hazug, a kiszáradt könnyeket, melyeket fájdalom nem hiv elő esős éjszakán, érzed-e szegény ember, hogy a Minden és a Végtelen zsebregyürt öklödbe immár belefér, és csak baktatsz a hidon át, a szélben, egyedül, hogy reggel korán kelhess, mig egy hang füledbe muzsikálja a tavasz dalát: kenyér I... az északkeleti szél, az ipari hódítás és a nemzetközi fegyverkezés óriási kalandjának jelei:^ — a kaland korszaka, mikor feltalálták a gramofont, az olcsó utazást, a távbeszélőt és a hadigyárak osztalékait s a világ, gyermekes izgalomban és tájékozatlan lelkesedésben, úgy pislogott túl a megszökő:t, polgári horizonton, mint Old Shatterhand csatlósai a kincsekkel tömött láthatár felé. Volt valami vadnyugati e századeleji elvi izáció- ban, valami may.károlyos, valamilyen jagcr- inges kalandosság, amely egyformán érzett a politikán és a társadalmi megegyezéseken, az páron és a művészeten, a filozófián és a közlekedési technika fejlettségén. A világ, szimatolva, vizszintesen homlokára illesztett tenyere alól kémlelve, romantikus ikaland- vággyal, melyet már gőzgép és robbanómotor fűtöttek, kellemes borzongással, ájtatos és kapzsi hidegleléssel gyanította a kalandot. Az ilyen siker, mint May Károlyé, nem vé- ’ellen. Az emberek nem veszik meg ok nélkül hétmillió példányban egy iró könyveit — s ahogy Dickens pontosan azt a szemléletet és emberi hangulatot adta a viktoriánus! Angliának, amit vártak tőlet, úgy adta May Károly a vilmosi Közép.Európának azt a kaland-élményt, ameyben volt kéjgáz és skalp, távolság és rejtett kincs, lovagiasság és emtbernyuzás, párolt eszmények, exotikus lehetőségek; de mindenestül kaland volt. ezért halott. Lipcsében agyaltáik ki, de az általános korszerű vágyaik ozás pampáin játszott a cselekmény. Nem lehetett kitérni hatása és vonzereje elől. Annál szomorúbb, ha nem is egészen érthetetlen, hogy a nagy kijózanodás, mely az elkövetkezett, világraszóló kalandot követte Winnetout is eltemette ,a meszesgödörbe. May Károly nem „cikk“ többé. Müvét megölte a kiábrándulás, a technikai regény, a sport, a lekicsinyített világ aprólékos ismerete, Winnetout megölte a savanyu józanság amely a kor kiábrándult gyermekét áthatja: félünk az exotikus hősöktől, akkor is, ha győznek. Ez a kor kijózanodott a kalandbó s keserves va óság-érzékkel tudjag hogy a? igazi rémregény nem Kara Ben-Nemzi talá1- kozása a nyugati mezőkön a réz bőrűek főnökével, hanem például a délamerikai pampák mezőgazdasági munkásainak nyomora sága s küzdelmei egy kezdetleges feudali? mus fehérarcu törztfőnökelvel, vagy a táv nyugat tizmil ió munlkanélkülijének har ■ egy gazdasági szisztémával; Audja, hogy W■ netou agyafúrtsága és az irokéz indiánok kegyetlensége elmarad a spanyol polgárháb0 borzalmai és diplomáciai fogásai mög': tudja, hogy a valóság olyan kalandos, o’v hlhetet en. olyan inddnus és hajmeresztő ! lenni, amilyen kalandról Old Shatterin' soha nem álmodott. May Károly, a hélm liós szerző, nem olvasmány tökbe e : gyermekei számára; Winnetou szürke egy niségi, a kaland d jnoika és nyárspolgára, od' mérve a napisajtó társada’mi és politikai k ■ landregényeinek hőseihez. Ez a kijózanod ' nemzedék tudja, hogy esztelenebb kaim talán n ncs is, mint az Erény és a Gönc párharcában közkatonának lenni Európa a faltozott pampáin, tudja, hogy Hadsi Ha. Omar jelentékenyen biztonságosabb éle: ■ élt Turkesztán lejtőin, mint az európai negálj, aki a fegyverkezési verseny rémre? nyének aktuális fejezetében éli le gyanú: • nul fixfizetéses életét. A kalandregény h ma egy-egy város, mely egyik napról a " í sikra elpusztul, vagy az emberiség, mely- tartott kezekkel megadja magát egy barh’r fehérbőrű végzetnek, — s az agyafúrt réz- bőriiek elmaradtak e hátíborzongató ver senyben. Szegény Winnetou! Nem kel már senkinek. Leskai polt a az idő, mely sok. d kalandosabb, mint m nden, amit a rémre- gényiró valaha is ö’-zealmodolt. I» "JLHJ
