Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)
1937-04-10 / 83. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor4. Fíókkíadóhivatal és könyvosztály-: Piaţa Unirii 9, szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföld: államokba csak a port ók ü! ön bö'/.e c k 1 :öbb. LVIII. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM. SZOMBAT 1937 ÁPRILIS 10. nak. Egyik nagy svájci lap szerint a vörös hadsereg és a német hadsereg vezérkarai között a Lveimari köztársaság idejében megindult baráti kapcsolatok azóta sem szakadtak meg s a közeledési kísérletek most is Minden fontosabb kérdésben Együttesen hajlandók tárgyalni a kisantant államok Magyarországgal A csehszlovák külügyminisztérium lapja a belgrádi találkozó eredményéről.—Sajtóháboru németek, lengyelek és németek, osztrákok között. — Mi van a német—orosz közeledéssel? ALesszisiiából közvetlen husvéi élőit utasították ki az angol misszionáriusokat Benes köztársasági elnök Prágába visszakér ke zése után lassanként kezd nyilvánosság elé szivárogni a belgrádi tárgyalások egyikmásik eredménye is. A csehszlovák kor- mányhoz közelálló lapok hangsúlyozzák, hogy Prága rneg van elégedve a tárgyalások eredményével, mert ha nem is érte el azt, hogy a kölcsönös katonai segélynyújtásra vonatkozólag már eddig is fönnálló kisan- tant kötelezettségeket kiterjesszék újabb lehetőségekre is, az az eredménye a belgrádi talákozónak mégis megvolt, hogy Jugoszlá via ujra hangoztatta hűségét a kisanfant- szerzödés áltat előirt keretekkel szemben. A ,,Lidove Noviny“, a csehszlovák külügyminisztérium lapja szerint a belgrádi megállapodás biztosítja azt is, hogy a kisantant egyik állama sem folytathat külön megegyezés érdekében tárgyalásokat Magyarországgal, azonban mindhárman hajlandóak arra, hogy együttesen tárgyaljanak a magyar korr mánnyal úgy a fegyverkezés, mint a gazdasági együttműködés kérdésében. Ausztriáival szemben ugyanezt a: álláspontot foglalják el a kisantant államai, azzal a hozzátevéssel, hogy a Uabsburg-restauráció kérdését nem szabad ,fölvetni. Ami Olaszország és Jugoszlávia megegyezését illeti, az nem gyöngítette a ,,Lidove Noviny“ szerint a kisantan- tot, sőt esetleg hozzájárulhat ahhoz, hogy béke politikáját fokozatosan érvényesítse. A belgrádi félhivatalos ,,Venkov“ szintén a kisantant szilárdságáról beszél, de hangoztatja azt is, hogy Benes elnök meleg belgrádi fogadtatása nem jelent annyit, mintha Jugoszlávia a világnézeti frontok közül a demokratikus fronthoz akarna csatlakozni. A belgrádi kormány — írja a lap — helytelenít minden ilyen megoszlást, melyben a béke legnagyobb veszedelmét látná. A demokratikus fronthoz való csatlakozás elleni cáfolatot nyilvánvalóan az olaszokkal való barátság érdekében látják szükségesnek Belgrádban, Az európai külpolitika általános légköre különben meglehetős izgatottságot mutat az utolsó napokon, anélkül, hogy valami látható, újabb összeütközés adna alkalmai erre az izgalomra, a sajtóviták egyes országok között rendkívüli élességet öltenek. Ami eddig példátlan volt, hol egyik, hol másik ország tiltakozik követei áltál a másik országban őt ért sajtótámadások ellen 'és ezzel kapcsolatban tárgyalások készülnek köztük a veszedelmes sajtótámadások kölcsönös megszüntetésére. Ilyen tárgyalás készül, hir szerint Róma és Prága és ismételten Becs és Berlin között. Ez azonban nem akadályozza meg, hogy a német sa,jtó teljes tűzzel támadja a bécsi kormányt, amiért nem engedte meg, hogy Hitler szüleinek az ausztriai Leondingben levő sírjánál nemzeti szocialista ünnepélyt tartsanak. Ugyancsak éles saj- tóháboru folyik németek és lengyelek között n lengyelországi németeket ért kisebbségi sérelmek miatt. A német birodalmi kormány ezzel kapcsolatban tiltakozó jegyzéket is küldött Varsóba, melyet ma adnak át Beck lengyel külügyminiszternek, aki most érkezett vissza Franciaországban töltött többhetes üdülő szabadságáról. A lengyel—német vitával kapcsolatban berlini cáfolatok ellenére sem tűnik el a világsajtóból az a hir, hogy Németország és * * fnímmmmaummammmaammmmmmmmmammmmumimi Szovjetoroszország között a két hatalom egymáshoz közelítése érdekében bizonyos szálak fűződlek. sőt, hogy Moszkva és Róma között is újabb közeledés állapítható meg. A német sajtó legerélyesebben cáfolja a híreket, melyeket azonban angol, amerikai, francia és svájci lapok tovább tárgyalVEZERCm Régi közmondás, hogy a baj nem jár egyedül. Szereti a társaságot. Néha faikában röpül, mint a seregély, vagy őszi húzáskor a vadliba. Babonás emberek szerint ha egy embert vagy családot kerülgetni kezd a szerencsétlenség, sokáig hű marad hozzá; a kártyás szerint vannak veszteségi sorozatok, rokoni történetek szerint családok szercncsét- lenségi korszakai, melyek néha sorozatos és nemzedéki öngyilkosságokban nyilvánulnak. Bizonyára mások is eltűnődtek azon, hogy milyen halmozottan halnak meg most a magyar kitűnőségek. A halál kaszája úgy vág, mint aratáskor a paraszté. Nem a kisebbségi életrő>í beszélünk most, nem a tömérdek 8 öngyilkosságról, amely a gazdasági és poli- _ tikai válságok szomorú eredménye; politikai halál. Pedig amíg a harmadik birodalom meg nem alakult, a német politika sokszor hivatkozott a külfölddel szemben, mily aggasztó tömegben vetik el az életet a német nyomorgók és meghasonlottak. Magyarországon volt és talán még van Is idő, amikor minden ünnepnaptól és minden vasárnaptól külön rettegtek, mert szivszoritó mód ilyenkor történt önpuszt'tás megdöbbentő mérvben. De mindezt már eléggé megállapították mások, a művészet döbbentő hangján és a számláló tudomány még megdöbbentőbb következtetéseivel. Most csak a véletlennek látszó pusztító téves kedvre mutatunk, nem a törvényes halál prózájára, melyet nem támadhatunk meg. A sors ama halál rokoo- szenvére, mellyel éppen a mi fajtánk nagyságait szemeli kK hogy az örökkévalóság h rodai mát díszítse életük elvételével. .Mert * a sors hasonlít a skalpvadászra, hasonlít a vad törzsekre, amelyek koponyákat gyűjtenek és kalyibájuk körül dicsekedve szegzik póznákra, ágasfákra, ereszekre, fedélesú- csokra. Úgy hullnak egyszerre nagyjaink, mint a tiszavirág. Ez fáj és fölizgat. Próbáljuk meg, bár hiányosan, gazdag névsort állíthatunk föl a magyar kitűnőségek nemrég történt tömeges elmúlásáról. Megmondjuk nyíltan, hogy már eleve történt beszélgetések nyomán egy hír képesztett cl megint: a hir, hogy meghalt az egykor városunk egyetemén munkálkodó Buday Árpád szegedi tanár, a kiváló régész, aki aránylag fiat »Ion. 58 éves korában pusztult ei és aránylag fiatalon már fiát követte sírba, aki szintén nevet szerzett és nagy tudományos pálya felé tartott. Csillaghullás nyár végén. Valahol kezdeni kell a sort és ott kezdjük, ahol frissen sajog a veszteség, lapunk örök emlékű büszkeségével, a magyar irodalomnak egyik legnevezetesebb mai értékével, Kosztolányi Dezsővel. Alig mult 50 éves, emiatt külön kétségbeesetten, a maradék életért való hasztalan szenvedésben, tikkadlan halt meg csodálatos művészete csúcsán. Még fiatalabb volt a más téren érdekes magyar pályafutás hőse, Gömbös Gyula, ragyogó dicsőség vágyban elégve. Aztán sorba jöttek nagy művészek, papi szónokok, írók. Elég, ha idézzük Radnay Miklós, Balthazar Dezső, Somló Zoltán, Hubay Jenő, Thormay Cecil, Odry Árpád, Juhász Gyula, Zinia Tibor nevét. Dollinger Gyulát és Wlassich Gyulát nem is említjük. Hiszen matuzsálemi kort értek meg, emberi, tudós és politikai életművüket egész befejezték. És mindez alig félesztendő alatt, egy parányi nemzet körében. Ez több, mint törvényes mód, ez vész. Ilyen tömeges veszteség nem pótolható hamar és egészen. Ez nemzeti deficit. A uagy vezérkar megkisebbitése, tel jes utánpótlás lehetősége nélkül, szóval, igy mondhatjuk, nem természetes, hanem erőszakos, talán célzatos, sőt végitéletes éljárás népünk elien. Nem a nemzedékek váltógazdasága, hanem egy nemzedék megcsonkítása, mint mikor kidőtenek vagy kettéfiirészelnek egy fát, amely megzavarja az összhang és formai szépség iránt való érzékünket, ilyenkor nem csupán siratunk, hanem panaszkodunk és megijedünk. Mintha nem esetleg, hanem jelzés volna, hogy joggal vagy jogtalanul az égi kéz büntet és az eddigi fölényes helyzetből lefokoz egy kisebbe és jelentéktelenbe. Nemzeti csökkenés, halál, egy nép sülyed cl? ... Igaz. minden veszteséget pótolni lehet idővel, sőt minden állományt: számbelit és szellemit növelni lehet, ha egy népnek akarata szenvedélyes nagyra fülük és nemzeti hivatást llát a szaporaságban, küldetést a nagy szellemek kitenyésztésében, amiért a könnyen felismerhetők utjából minden akadályt elhárít. Valóban lehetséges és vannak most tagadhatatlan példák. De vájjon az egyetemes magyarság rálép és ráléphet erre az útra és vájjon lehetséges lesz-e, ha ugyan akar, majd a mi kisebbségi népünknek követni a szabad, hatalmas, fölemelkedő, nagyravágyó népek példáját? erről az oldalról származnak. A párisi „Temps“ pedig, mely tudvalevőleg nem áll távol a francia külügyminisztériumtól, a-J írja, hogy meglepetések orosz oldalról egyáltalán nincsenek kizárva. Szovjeloroszor- sz'ágban — mondja a nagy párisi lap — erősetn csökkenőben van a zsidó befolyás, mely ellenfele a hitleri Németországnak. Németországban pedig újra szerephez jut Lu- dendorf, aki katonai szempontból mindig szükségesnek hirdette az oroszokkal váló ba- rátkozást. A kiilpolitika szenzációsabb napi hírei kö zé tartozik a párisi ,,]ntransigeank’ még meg nem erősített római jelentése, mely szerint Göring porosz miniszterelnök rövidesen az olasz fővárosba érkezik és látogatását gyors egymásutánban fogja követni Blomberg német külügyminiszter. Göbbch propa- gandaügyi miniszter és Neurath külügyminiszter római látogatása. A hir, ha igaznak bizonyul, különösen azért 'érdekes, mert Schuschnigg osztrák kancellár már régebben beharangozott római látogatása viszont folyton halasztódik. Svédország, Norvégia, Dánia és Finnország miniszterelnökei április 20-án értekezletre ülnek össze a finn fővárosban. hogy a nemzetközi helyzetről és a spanyol polgárháború kérdéséről tárgyaljanak. BERLIN, április 9. A német sajtó ismét tiltakozik a német—szovjet közeledésről beszélő híresztelések ellen. A „Berliner Tageblatt" szerint: „Több okosságra vall annak akarása, hogy a tűz és a viz összekeveredjenek, mint a Berftin és Moszkva közelebb- hozására törekvő kísérletezés“. BERLIN, április 9. A varsói német követ felhívta a lengyel kormány figyelmét a grudziiadzi eseményekre és ezzel -egyidejűleg hatékony nefn-dszabályokat kért a ném ebellenes tüntetések megakadályozására. VARSÓ, április 9. A grudziadzi némelclle- nes tüntetés miatti német jegyzéket még nem nyújtották át a lengyel külügyminisztériumnak, hanem csak holnap adják át. amikor Beck külügyminiszter hazaérkezik Franciaországban töltött szabadságáról. LONDON, április 9. Az Abesiszüimiában működő angol misszionáriusokat husvét előestéjén kiutasétottók a keletafrikai birodalomból. A mtsS'Zionári ubokwak nyolc nap alatt el keltett hagyniuk Abesszíniát. BERLIN, április 9. A német sajtó hevesen támadja az osztrák hatóságokat, amiért megakadályozták a Hitler kancellár szüleinek leomlingti sírjánál tervezett nemzeti szocialista tüntetést. RÓMA, ápriliils 9. Az olaszok és kommunisták közti legutóbbi tengeri inaiden/sek t az olasz sajtó minden kommentár nélkül közölte le. de ma a Messagero idéz a tan- geríi kommunisták állítólagos titkos folyóiratából és azt állítja1, hogy a kommunisták a nyugati hatalmak szemei előtt, sőt egyesek bűn részességével kel lerne ti en meglepetéseket készítenek elő. A lap igy fejezi be: „A fasiszták által csapott rlindó és óvintézkedések vájjon indokolátlánok?“ (Cikkünk folytatása az utolsó oldalárat Bucurestiböl felértük: Többnyire derült ég, enyhe déli szél, emelkedő nappali hőmérséklet, reggel és este köd várható. Bucurestiben a hőmérséklet ma délelőtt 10 órakor -f-/2 fok. 1937 április 8-án. (Rador) Berlin 176.56 Amszterdam 240.55, Newyork 439.37. London 214.9950, Páris 201.250, Milano 23.10, Prága 15.31, Budapest 86, Belgrad 10, Bucureşti 325, Varsó 83.20, Bées 73.95.
