Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)
1937-04-25 / 95. szám
TAXA P05TALA PLÄTITÄ, IK NUMERAR No. 141.163/1929 ARA 5 LU :enze. Szerke sz tőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Ouj, postafiók 80. iiimriTirwi mii ...«iiiiiiiiaii —nnwurTmni 11 mmriiriT~nrmn~ 11 iiiihii 1 mii «ihihhhiu LVII*. ÉVFOLYAM, 9 5. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BART HA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra.: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A több-, külföldi államokba csak a portókülönbözettel !öbb. VASÁRNAP 1937 ÁPRILIS 2 5. PurjeszZ A imu.fl szinte halhatatlan. Életünkbe ékelődik. A holtaik Is szavaznak ® jelen for- gandó perceiben. iHát még a közelimül t menynyire jelen, miikor nagy személyért és nagy eseményért magunk is idézzük. Kitűnőségei meg -megje 1 ennek „itt jártuk nyomai“-'bam. Nemes árnyukat látjuk, halljuk, érezzük. Jól esik tudnunk, hogy a mi érték most szá.- munkra, az ő kezdeményük vagy hagyatékuk. „Idézet vagyunk őseinkből“. Ma este serleggel a kezében egy jeles orvos, a hálás tanítvány és hiteles tanú idézni fogja- egy fenkölt nagy ember, egy nemes nagy orvos, egy bámulatos nagy oktató, nevelő, sugalló független szellemiség elévülhetetlen alakját. Az emlék vacsora közönsége meglelik az örökkévalóságot szövő érzésekkel és gondolatokkal. A régebbi nemzedék: orvos tanítványok és hálás páciensek eleven lelki szemmel fogják látni maguk előtt a kistermetű tudóst, aki akkor derűs nyugalmával, de szilárd erélyűvel képviseleti mód emlékeztetett a. közmondásra: „kicsi a bors, hanem erős“; de a. fűszer azon válfajára, melynek neve „édes“. Az ifjabb nemzedék a tör'-neti képet, szóhagyoniáinyból és könyvből és a jellegzetes és igen sokat mesélő bronzszobrot fogja érzékelni, mely a temetőben a fenyő-testőrségből kiemelkedve a régi öntudat fölényes, de szelid nyugalmával tekint a végtelenbe, mindannyiumk végső célja felé. Talán eszébe jut, Sínt egy magyar iró mondott, mikor Ehrlich fölfedezte a Sa.lvairsant, hogy az örök orvosnak aranyból kellene szobrot önteni. Purjesz Zsigmond is ilyen „arainyember“ volt. Aki valóban emlékünkbe ötlik, mikor töprengünk rajta, miiért nevezik a lélekderitő egyház- atyákat „.szent doktoroknak“? Purjesiz Zsigmond szent orvos volt, „nép- atva“. Megmarad frissen e városban, megmarad a fogalomnak, ami „fogalom“ volt itt egykor és a magyar belgyógyászatban több évtizedes tanári és gyógyító munkája során. Akkor ez -a< szak erősen „kérdéses“ volt; kételyt ébresztő és a kétely csak olykor, igen kitűnő személyiségek bűvkörében (változott ál bizalomra. Purjesz Zsigmond nagy eseteiben vak bizalommá. Amit egyedül vizsgálva vagy a konzíliumokon .kimondott, szentirás- volt; mert aztán az élet vagy halál igazolta, nár amelyikre hivatkozott. Csak életműve végén érkezett meg a rejtelmes X-s-ugár, de őneki már fii 11 us- ante palrem-ként „Röntgen“ szeme, mi több. „Röntgen“ füle volt. Ez az orvos megejtő szavú tanárrá lelt; a megfe- lebbezhetetlen Tudomány és a megbecsült nagy Tan, mely önkéntelen ál áramlik a növendékből. Belőlük lelt a nagy roham-dandár, egy kitűnő orvosnemzedék. Milyen volt, táthatjuk. Néhány tisztje itt maradt, városunk mostani díszének és jótevőjének, a> purjeszi hagyomány folytonosságának őrzésiére és mi büszkeséggel tekintve rájuk, még büszkébben kevélykedünk a Mester halhatatlan értékével s ragyogó dicsőségével. Micsoda szavakkal méltassuk az embert, aki egyszerűségében es igénytelenségében kife* jezbetietlen drágaság? Még a halálraítélt ar- cára is a hit üdvözöltségét varázsolta, a meg- mentihetőt legsúlyosabb perceiben is magne- tizálfca-, hogy megküzdjön a vaik esetléggel. Münden betege erősebb lélekkel került vissza egy ajándék-életbe. Ha borzalmas ragály ejtett kétségbe, mini aminő abban az időben a kolera volt, nemcsak mint orvos, hanem mint szervező is nagynak bizonyult, akiinek joga volt, hogy egy történeti rémnek uj magyar nevet is adjon. Tetézte az emberbarát jóságia és a polgár köfcelességludala'. De nem bírunk mindent elmond ami nagy Purjesz Zs'igmondról. Szókincsünk is szegény. Nem is szavak kellenek már üde, hanem indulatok és szenvedélyek. Forró akarat, hogy az ilyen orvosi és emberbaráti hősnek ia jelentőségét, értékét és érdemét idézve az orvos szellemi munkáját és általában a szellemi munkát magasra emeljük a mai álhősök, az úgynevezett lángeszű hadvezérek és lángeszű politikusok fölé, egyenesen oda, nagy költők sorába. A Purjösz Zsigmondok Jis klasszikusak. Könyvük el* Angol kereskedelmi hajók egy nagy angol páncélos védelme alatt mr Áttörték a bilbaói ostromzárat Beck lengyel külügyminiszter Bucuresti-i és Schuschnigg osztrák kancellár velencei látogatása állanak a külpolitikai érdeklődés előterében. — „A dunavidéki föllendülést csak Németország cselekvő közreműködésével lehet elképzelni“. * Anglia és Francia- ország testvéri együttműködéséről beszélt Daladier Manchesterben Messzemenő tzj&bh német—olasz megegyezés készül Az utolsó két nap újra jelentős diplomáciai látogatások időpontja volt, melyek közül különösen Schuschnigg osztrák kancellár velencei és Beck lengyel külügyminiszter Bucuresti-i látogatása iránt nyilvánul meg nagy- máteisJií^fés külpolitikai körökben. A lengyel külügyminiszter Bucuresti-i látogatása alkalmából mondott beszédeket alább közöljük. Antonescu külügyminiszter hangoztatta beszédében, hogy Lengyelország és Románia szövetségének alapja és oka a mélységes békevágyban és abban az elhatározásban rejlik, hogy egyformán el- vitathatatlannak tartják határaik sérthetetlenségét. Ez a politikájuk pedig a szövetségeseik iránti hűségen és a Népszövetség iránti ragaszkodáson alapul. Beck külügyminiszter válaszában szintén erős kifejezésre juttatta a mélységes baráti érzést, mely Varsót Bucurestihez köti, majd hangoztatta, hogy a két nép együttműködése a béke érdekében történik, mert az a nemzedék, mely látta a háború borzalmait, nem kivan újra háborút. Mussolini és Schuschnigg velencei tárgyalásairól tegnap hivatalos közlemény jelent meg, mely a következőképen hangzik: — Mussolini és Schuschnigg megbeszéléseiken tanulmányozták Olaszország és Ausztria egymáshoz való kapcsolatait, valamiirt a két országnak más államokkal való viszonyát. A Duce és az osztrák kancellár megállapították kormányaik szempontjainak azonosságát. Meggyőződtek azokról a kedvező eredményekről melyeket a római jegyzőkönyveknek Magyarországgal teljes egyetértésben történt alkalmazása vont maga után. Musr •solini 1 és Schuschnigg egyidejűleg hangoztatták meggyőződésüket, hogy ez az együttműködés elvezet a közös célhoz: az általános feilend ütés feltételeinek megteremtéséhez a Duuamedencében. Véleményük Szerint ezt a fellendülést sem elképzelni, sem megvalósítani nem lehet Németország cselekvő közreműködése nélkül. Hangoztatták, hogy a római jegyzőkönyvek, olyan feltételek mellett, melyeket az alkalom eljövetele idején fognak megállapítani, nyitva állanak a többi dunai államok részére is, majd kifejezték azt a véleményüket, hogy Olaszországnak és Ausztriának mult évben Németországgal, legutóbb pedig Olaszországnak JugoszláviáI vai kötött szerződései alkalmasak a közép- európai helyzet kedvező fejlődésének biztosítására úgy a bennük résztvevő államok, mint az általános európai béke érdekében. Végül átvizsgálták a két ország közötti gaz- ? dasági kapcsolatokat. Az így megfogalmazott jelentésből két fontos dolog tűnik először szemünkbe. Egyik annak erős hangoztatása, hogy a római jegyzőkönyv csoportja „olyan feltételek mellett, melyeket az alkalom eljövetele idején fognak megállapítani“, nyitva áll o többi dunai államok részére is. A másik a tárgyaló felek annak a véleményének leszögezése, hogy a dunavidéki általános föllendülést sem elképzelni, sem megvalósítani nem lehet Németország együttműködése nélkül. Az első megállapítást különösen Schuschnigg kancellárnak a lapok számára tett kijelentései támogatják, melyek a hangsúlyt főleg arra helyezik, hogy a római jegyzőkönyv csoportját nem szabad zárt blokknak tekinteni, mert a három állam erőfeszítései elsősorban arra irányulnak, hogy alakulatukba bevonjál; a szomszédos országokat is. Németország cselekvő együttműködésének elkerülhetetlen szükségét viszont a: olasz kommentárok emelik ki különösen, melyek között a római külügyminisztériumhoz közelálló híres publicistának Gaydának cikke azt hango-tertja. hogy olasz részről a velencei megbeszéléseken leghatározottabban meg is nyilvánult a: a kívánság, mely Bécs és Berlin között újabb közeledés jöjjön létre. Gaydának n „Gior- nale cFlldliaf'-ban megjelent cikke azt a címet viseli, hogy „A helyzet semmit sem változott“. Olaszország, Ausztria és Magyarország viszonya épp olyan szilárd, mint a római jegyzőkönyv megkötése idején volt és a velencei megbeszélés a további együttműködés biztosításának jegyében folyt le. Gayda tudni véli, hogy gyakorlati megoldási kerestek az ausztriai nemzeti szocalizmus eddig zavarokat okozó kérdésére is. Ami pedig Ausztriának Csehszlovákiához való viszonyát illeti arról azt irja a római publicista, hogy Prágát és Bécset továbbra is politikai természetű ellentétek választják el. Ezek között szerepel például a: is, hogy Prága német ellenes, mig Becsnek baráti megállapodása van a német birodalommal. Ausztria létérdeke tehát kizár, Gayda szerint, minden Prága felé való irányzódásl. A tegnapi nap diplomáciai eseménye, hogy Anglia teljesen megváltoztatta a Franca tábornok tengeri haderejével szemben tanusi- sitolt eddigi magatartását és hadihajói védelme edatt élelmiszer szállít ó hajókat küldött a nemzetiek által tengeri ostromzár alá helyezett Bilbaóba Ncmfzctközi jogilag az angol lépés jogosságál nem lehet kélségbe- vonni, mert a bilbaói ostromzár kétségtelenül nem teljes. Az angol lépés mégis azt bizonyítja, hogy az óvatosság politikáját, melyet az angol kormány eddig tanúsított ebben a kérdésben, most föladta. Az okot va- lószinüleg Franco tábornok újabb be jelentésében kell keresni, mely szerint a nemzeti fölkelők hadihajói ezután aknákkal készülnek elzárni minden köztársasági kézben levő kikötőt. Ez túlsók volt a hajózási szabadságára féltékenyen őrködő Angliának] mely most egy erélyes lépéssel széttépte a bilbaói ostromzárat is. Tegnap a francin Saint Jean de Luz kikötőből a Stanbrocke, Hnmsterley és Mac Gregor angol kereskedelmi hajók útnak indultak Bilbao felé. Nyomukban a Hood nagy páncélos és a Faulknor angol torpedóromboló haladt s nyílt tengeren közelükben rnég két más angol torpedórom- boló állott. Mikor elérték a bilbaói territoriális vizek határát, az Amirante Cervarc spanyol páncélos és n Galerna torpedóromboló az angol hajók elé állott s a Galerna figyelmeztető lövéseket is adott le. .4 Hood erre a Galerna felé fordította óriási ágyúit és zászlójelekkel figyelmeztette, hogy azonnal szüntesse be lövéseit, mert különben a Hood ágyúi is megszólalnak. Az Amirante Ccrvare és a Galerna erre visszavonultak a küzdőtérről és a három angol kereskedelmi hajó akadály nélkül vonult át a territoriális vizek halárán. Röviddel ezután a londoni kereskedelmi minisztérium hivatalos közleményben is tudatta, hogy a három angol hajó baj nélkül Bilbaóba érkezett. Ma egy élelmiszerekkel megrakott kereskedelmi hajó indul újra Bilbaóba, fedélzetén az angol munkáspárt több képviselőjével. Ugyancsak tegríap egy francia hajó. az Aisne is áttörte az ostromzár vonalát és zavartalanul érkezeti meg Bilbaoból Saint Jean de Luzbe. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalosgj <3* Bucurestiböl jelentik; Élénk északi, északnyugati szét, több helyen zápor= eső várható. A hőmérséklet nem változik lényegesen. A fővárosban ma délelőtt 10 órakor a hőmérséklet -f 12 fok volt. 's»* 1937 április 23-án. (Rador) Berlin 176.5U Amszterdam ‘239.40. Newyork 437.50. L011 dón 215.975. Páris 19,10. Milano 23 04, Prágr 15.26, Budapest 86, Beigrí*d 10, Bueurt’sl 325. Varsó 83.20. Bées 73 90. évülhet, de az. ami i(j Hipokratesz volt bennük,ha tisztában vagyunk kötelességünkkel és a lelkünk nemesbedik egy „lázfok“ töredékével, örök. érvény, örök példa éls örök büszkeség lehel hagyatékuk. Szent meggyőződésűink, hogy ebben a városban, ebben az országrészben s a szétszórt magyarság egész nyelvterületén Purjesz Zsigmond neve, emléke és célzatossága meg f maradni, söl a mi szellemi növekedésünk! párhuzamosan egyre növekszik. Az idő vt tóga nem pusztít el mi Ind ént és mindenk
