Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-07 / 55. szám
1)137 mircias 7. «EEBwarBir 15 Meri hítha mégis lehet Az anyakönyvvezető hivatali méltósággal kanyarilotta magára a háromszmü selyemszalagot, pár pillanatig szemüvegen keresztül élesen vizsgálta a násznépet, a jegyeseket, aztán lecsapott a vőlegényre: — ön nős?-I — Csak most készülök, kerem, _ Belső komoly szándéka elvenni c hajadont? { — Természetesen kérem! A franssylván képzőművészet válságának oka Hozzáértők szerint a ház^-sságkötések szama lassan, de kérlelhetetlen biztonsággal apad. Mi v-an magukkal, hölgyeim? A kérdés, melyet előreszégeztem, nem érle váratlanul a hölgyet (a Ping-Pong leány- klub v i gatrn i b i zo 1tságának elnoknojét). — ön talán házasodni akar? — Ne személyesik ed jünk. Inkább;, úgyis, mint a vigalmi bizottság elnöke, mondjon nekem valamit a leánytársadalom legégetőbb kérdéséről, a házasságról. — Gsak egészen szomorú dolgokat mondhatok. Férjhezmenni — reménytelen. Nem itudom. kinek az agyában fogámzott meg az őrölt idea, hogy mi, dolgozó lányok elvesz- szük a férfi kereseti lehetőségeit s emiatt a férfinek nem áll módjában családot alap'i- tani, de az erősebb nem részéről ez a legmakacsabb társadalmi tétel. Megmondom azt is, miért rögeszme ez. Hét esztendeje dolgozom egy cégnél. Pénztárosnő vagyok.' Bizalmi állás, felelősséggel. Havi fizetésemet ez év januárjától felemelték 1200 lejre. — Azelőtt mennyi volt? ■ — Csak ezer. j — Szép. — Hol van az a férfi, aki «z én irigyelt állásomból megélni képes? — De hogy él meg belőle ön? i— Mi lányok a nyomort idők folyamán valóságos művészetté fejlesztettük. Én például művirágokat formálóik estélyi ruhákra s ezenkívül alkalmi könyveléssel még -megkeresek havi ezer lejt. Ez összesen 2200. Hárman lakunk egy szobában á 200 lej. Kosztra ihatszáz lejnél semmiképpen sem jut több. (Legalább megőrizzük a ,,vonalainkat“). Előre nem látott kiadásokra ötszáz iej.t veszek... — Mara-d kilencszáz. ,1 — Igen, ebből fényűzőnk. V — Sok! — Végzetesen kevés, különösen a mai ha- nsnyaárak mellett. De fényüztli muszáj. Az ember nem mond le a reményről, hátha egyszer mégis csak akad valaki... Egyetlen dolog vigasztaló, hogy -a férfiaknak nincsenek rön- genszemeik. Képzelje el, mi egy leány, átvilágítva? , — Nem képzelek. Mondja el! ^ Hát mindenekelőtt egy elegáns kék tavaszi kosztüm. (A fivérem kifordított ruhájából.) Varratás 600 lej. Alatta selyemblúz. („Nagy maradékvásár & Creola-áruházbói.“). Tökéletes onduláció (heti harmincöt lejért borravaló nélkül), csodálatos leint (vaselin, I Cöld-cream, Legrain-ruzs, púder és L. Océan E Bleu kölnivíz.) És végül az egész alatt... — Nos? 1— Egy pohár víz «■ gyomorban, két réteg paprikásburgonya között. Az egyik az ebéd volt, a másik a vacsora. — Ez kompromittáló? —- A legnagyobb mértékben. É!s ha ön most azt mondja nekem, hogy magát nem zavarná meg a tudat, hogy az isteni nő immár harmadszor evett ma rántott levest, akkor maga nem mond igazat! — Én nem szólok, cs«k kérdezek. Van ebben az egész kérdéskomplexumban egy — még a többinéí is homályosabb — pont. Ha igaz, hogy a nő, vagy mondjuk általánosan: a Nő nyolcvan százalékban csábítási szándékkal öltözködik, akkor az önhöz hasonló lányok -fizetésüknek negyven százalékát költi“’ el asszonyt fegyverkezésre, ruhára, kalapra, harisnyára. Mondhatni állig fegyverben küzdenek az ellentétes sexus ellen. Miért nem győznek? — Háborúzni és győzni, nem ugyanaz, — Világosabban hölgyem, világosabban! — Röviden szólva, a mi harcunk csak igen ritkán jut anyakönyvi jóváhagyáshoz. Látja 'itt elkanyarodik a téma olyan irányokba, melyeket nem akarok követni. — Szóvá] önök nem hivei a női egyenjogúságnak? Az igazi és őszinte társadalmi demokráciának? — Nem. Mi reálpolitikusok vagyunk. Tisztán látjuk, hogy ma férjhezmenni nem lehet. Akkor miért ,,fényüznek“? — Mert hátha esetleg mégis lehet... Minap fólreverték a harangot, ia transsyl- vániai magyar képzőművészet felett. Nem hiszem, hogy sokan sietnének a megmentésére, de akiket- személyesen érintenek e hangok, illik, hogy visszhangot adjanak reá. Ez egyben élotjali is; bár való igazţ, hogy a jelenlegi állapot, mdlyben a művészet tengődik, nem nevezhető életnek. Mert mikor a művész csak ritkán, megszakításokkal dolgozik, ez betegségi tünet. Ha csupán önmagának alkot, a pincenövcny vegetálása; az meg, hogy barátoknak mutatkozzék be alkalomadtán, gyengeség és önbizalom hiánya. Virulens élet a művészetiben a folytonos munka, az állandó kapcsolat a közönséggel és feltétlenül szükséges az egészséges fejlődéshez egy versenytér, egy kiállítási helyiség, ahol az alkotó szembekerülhet- vetély- társaival és az összehasonlítás kitermeli a komoly kritikát. A fennálló válság okai: a művész, a közönség és a gazdasági hélyzet, bár ez utóbbit nem tartom a két előbbivel egyenlő értékű tényezőnek. Csak 'két döntő faktort látok, a művészt, aki teremt, 'kinál, ad, igyekezik és kiegészítőjét, a közönséget;, amely befogad, meglát, elismer, követel és vásárol. Amennyire ki tudják egymást egyenlíteni, aszerint stabil, vagy ingadozó a művészet létele. Nézzük ebben a bizonytalan helyzetben a két fél állásait. Mi mindent vet először ás az alkotó .a latiba, hogy magának biztos álláspontot szerezhessen. Természetesen művészről van szó és nem könnyen alkotó és -szerző gkxselőről. Az a pár kép, vagy szobor, ami néhanapján elkel, kell, hogy biztosítsa a művész munkához való anyagát, fűtött munkahelyiségét-, mindennapi szükségleteit, továbbá egy olyan kiegyensúlyozott lelkiállapotot, melyben az ösztönök, meglátások;, elképzelések akadály nélkül erjedhessenek. A haladás ezenfelül megköveteli az utazásokat, a fennálló művészi megmozdülá- sokkal való állandó kapcsolatot, sitb. stb. Ezt az i^-jnoc még az a művész <is nehezen bir- í*, ft a szférák magasságából egy-kettőre íe tuet szálni az ügynökösködés ügyes fogásaihoz. És az egyes egyén küzdelme példázza az egész müvésztársadapom gondjait. Honnan vegye az is a segítséget, a müba-rá- toka-t, a különféle hivatalos támogatósokat, amelyek létfenntartásához elengedhetetlenül szükségesek? Ez még a többségi helyzetben élő társaink számára ás súlyos probléma, most már a kisebbségi művész vájára még külön tehertételként nehezedik a tudat;, hogy mindezeket a kívánalmakat csakis maga- erején, minden hivatalos, vagy állami támogatás nélkül kel elővarázsolja. Ezek a szorongató, fojtó körülmények arra fogják kényszeríteni a művészt, hogy uj csapást vágva, újfajta egzisztenciát teremtsen magának a kisebbségi társadalomban. Mert ha önmaga céljain kívül fajtájának is akar szolgálni hivatásával, úgy többé nem burikolózhati-k a művészi gőg felhőibe s nem vonhatja ki magát vadóc módra bizonyos társadalmi kötelezettségek alól. Be kell ágyazza pozícióját a társadalom rétegei közé o'lyan kvalitásokat vive magával-, melyek meggyőzően hatók, figyelmeikeltők legyenek övéivel szemben, viszony kifelé, más fajtájú müvésztársadalommal szemben tartani tudja a nívót. Egy-egy irány, vagy technika harcos zsoldosára itt nincs szükség. Emelkedett szellemű papjaira áhítozunk a művészet istenségének. Nagy feladat ezt betölteni, de bajokban rejlik az erő. Ez a magatartás érdeklődést váltana ki a laikusból és méltánylást a hozzáértő közönségből. Mert sajnos, mig a művész tojástáncát járja -a kegyetlen viszonyok közt, -a közönség nyugodtan él, mulat, öltözködik, mind olyan formák között melyekről el sem hinné, hogy esztétikai elképzeléseken nyugosznak. Ha valaki arra figyelmeztetné, hogy a legtöbb használati tárgy, amihez nyúl, a hasznosságán kívül éppen művészi kivitelénél fogva válik értékké, csodálkozik. Midőn pedig olyan tárggyal kerül össze, mely elválva a hasznossági céltól, csupán esztétikai élvezetekre szolgál, értelmetlenül fogadja, például a- verset, a képet, a szobrot, pláne, ha annak nincs meséje. De hogyan is jutott volna legtöbbje a megértésig? Az iskola szinte átmenet nélkül terelte érzelmi világából az értelmibe. A száraz tantárgyak öröltetése közben nincs idő rámutatni a dolgok esztétikai vonatkozásaira. Még a művészi tárgyaknál is a pedáns technika nyomja el a friss megnyilatkozásokat. Senki sem hívja fel a növendéket, hogy gyűjtse a szép reprodukciókat, a szépmüvészét- apró remekeit, antik csecsebecséket. Nem viszik szakelőadásokra, tárlatokra, virágtoia nul meredeznek az iskolaépületek. Egyszó vall, hiányzik a lépcső attól, hogy a gyér mekbő-] egykor mübarál legyen, aki bár egy két téglát odahordjon a művészet templo mának felépítéséhez. Több világosságot, több szint és melegséget az iskolák szürke falai közé! Az életbe -kerülve az ifjú ember a kor két vezéreszméjében éli ki becsvágyát és esztér;- kai ösztöneit. A nő a divatban, a férfi a sportban. A nő tudatosan használja ezt fel érvényesülése céljaira. A férfinél a. tudat alatt rejtőzik a testi ügyességek k.fejtésénél. Hajdan a nő otthonának, családi életének, hitbuzgalmának, szép vonalvezetésében élte ki ezt a szükségletét, korunk asszonya, leánya künn a világban, utcán, üzletben, hivatalban, klubban versengve saját magát tette meg esztétikai készségei, vágyai középpontjává. Legközelebbi környezetéről is -megfeledkezik egocentrikus törekvései közben, ezért- sokszor ízléstelen az otthona és harmoniát- lan a saját eleganciájával. Másik igen jelentős része a nőknek a jótékonyságba sűríti minden nemesebb érzését és közben nem ismeri fel és nem képes -az ügy malmára hajtani azt a hatalmas szociális erőt, mely a művészetből ki árad. Másként állnak a sport kérdésével. A nyers erő és a test kultusza nem gáncsolja el a művészet törekvéseit. Sőt! Az eleven, szépen felépített mozgó test éppen a strandon vált mindenki részére szemmel fogható gyönyörűséggé. Többé már nem kell; félni vászonra vetített másától sem a tárlatokon. És vájjon a múló tetszetősségeit;, a pillanatnyi sikereit a testnek, ki fogja méltó és lelkes, maradandó formába rögzíteni, ha nem a művészet? így vált a görögök testkultusza is egy nagyszerű szobrászművészet kiinduló pontjává és ehhez hasonló lelki folyamatokon át válik a lelkes turistából, a természet imádójából a tájképfestészet mecénása. Sürgős figyelmeztetés! Óvakodjon a mindig rossz minőségű hamisitványoktó). Kérje mindig az orvosok által ajánlott egészséges és antiszeptikus „Primeros“ gumi-készitmeny A szépretörekvés állandó velejárója az emberi életnek. A történelemelőtti ember cp- ugy díszítette barlangfalait, mint a tulfino- mult ízlésű francia királyok palotáikat. Ha a viszonyok kedvezőek, vezérmotivumává válik az életnek, mint a reneszánsz idején s a gazdasági viszonyok nyomása alatt i> csak módosul, m-;nt a százév előtti biedermayer- ben, ahol törvényeit a Napoleon utáni nehéz idők szegezték le, az egyszerűségben. Napjainkban tapasztalható megrázkódtatását azonban nem a szegénység okozza. Hiszen -százezreik, ső; milliókra vásárol a vidék blondelrámákba szorított mázolmányokat, mialatt a metafizikába lendült modern festő éhenhalhat ‘lázálmai között. Egy átmeneti állapot szélsőségei ezek, amik addig kínoznak bennünket, mig a XX. .század nagy általános érvényű stílusa megszületik. Az építészet itt is diktálni fog a többi képzőművészetnek. Az uj építkezés palotáinak, középületeinek hatalmas síkjai freskók után áhitozna-k. Az alacsony szoba-fal lenyomta a bútor magasságát is, miért helyet akar engedni itt-att egy képnek. Minél szükebbé vál a modern lakás, annál értékesebbnek kell lenni a holminak, ami belekerül. Tehát a kép, -a szőnyeg, a porcelán legyen valódi és ha a nagyváros elzár a szabad természettől, legalább a művészekkel vetittessük szobáink falára emlék-képeit. Ezek a felfogások az újszerű lakásmü vészeiben; és ha ezeknek úgy fog engedni a közvélemény, mint annyi jelentéktelen követelménynek más divatok terén, akkor ezeknek az elveknek nyomán kis utak nyílnak a művészetnek a válságból a megváltásba. Legmélyebb pontján is a transsyivániai képzőművészet válságának igy érzünk, mert hiszünk a művészet halhatatlanságában és abban az elhivatottságában-, hogy ő teszi a valóságot elviselhetővé. Dr. B. A. Tavaszi nagytakarítás Amint a tavasz kihámoz bennünket a bundából, hócipőből, nemcsak uj ruhára, uj kalapra van szükségünk, hanem uj arcbőrre is. Mit tagadjuk a tavalyi arcbőrt elnyüttük, a szél, a tél, a hó, a sízés érdesre borzolta az epidermiszt. De ha a tavaszi nagytakarítást nem végeztetjük el és kellő bőrvedelemrol nem gondoskodunk, arcbőrünket a nyári nap végzetesen leronthatja. E veszedelmet elkerülhetjük, ha az arcápolás szabályaihoz tartjuk magunkat. Nézzük, mik ^ a legszükségesebb tavaszi tennivalók szépségünk megőrzése szempontjából. Bőrvédelem A 'tél folyamán', nemcsak a külső hatások rontják le arcbőrünket. A napsütés, a nyersen ehető ételek, a gyümölcs hiánya miatt szervezetünk legyöngül, a fertőző betegségekkel szemben ellenállása lecsökken. Ezért tombol -igy tavaszelőn a náthaláz. A szervezetnek ez állapota arcbőrünkön is meglátszik. A félhám tszáradékony, érdesedő, érzékeny, fakó szinü, hámlós lesz. A tudósok e tüneteket a szervezet vitaminhiányára vezetik vissza. így is van. Ha most a belülről isszenzibilizált arcbőrt a tavasz külső izgalmai érintik, érthető, hogy az érzékeny bőr viselőjét változatos panaszok ikergetik a kozmetikushoz. E panaszok központjában a lo- bos tünetek állanak. A bőr piros, gyulladásos, viszket, érzékeny, csalánkiütésre, ekcémára hajlamos. Az ilyen érzékeny szerveze- -tüek és ibőrüek a -tavasz ártalmait csak úgy tudják elkerülni, vagy elviselhetővé tenni, ha arcbőrüket -tervszerűen védelemben részesítik. A «belső“ védelem a szervezet megerősítésével kezdődik. A kvarcsugár a szervezetet jó irányba hangolja, a vitamindus étkezés az emésztőszervek működését szabályozza. A külső védelmet- az arcbőr csatk nappal igényli. Hogy a ilobos tünetek kifejlődését erre hajlamosoknál megelőzzük, az arcbőrt' krém. és puderru-hába kell öltöztetnünk. A 5 legtöbb esetben az u. n. fedő (sport) krémek e célnak megfelelnek, mert kellő vastagságú réteget alkotnak az izgulékony felbőr felett. A púder ez esetben inkább kötőanyag és egyúttal d;szitő, semmint védőréteg. A kifejlődött bőrlob gyógyítása némileg körülményesebb és oly változatos, hogy annak felsorolása e cikk keretét túlhaladja. Hámlasztó kúra Ha a felbőr leromlása olyan fokú, hogy annak lassú feljavítása sikeresnek nem ígérkezik, indokolt gyökeresebb eljáráshoz folyamodunk. A hámlasztó szer az érdes, lobos, borzos felhám felső sejtrétegét elpusztítja s leválása után az egészséges, cllenállóíbb, világosabb, simább alsó réteg kerül felszínre. E művelettel — mely a kozmetika bűvészmutatványai közé tartozik — helyrebillentjük ugyan a teint egyensúlyát, de ezzel nem végeztük el minden kötelességünket. Az arcbőr egyénisége szerint felépített, rendszeres;, mindennapos ápolással és a fent leírt módon végzett bőrvédelemmel kell biztosítanunk a hámlás által elért eredményt, különben örömünk rövid, mert a friss bőr minden vonatkozásban igen érzékeny. Szeplőirt ás Tavasszal a kellő védelemben nem részesített és- erre hajlamos arcbőrön meteorológiai pontossággal megjelennek a szeplők. A nem óhajtott; tavalyi jó Ismerősök. A szeplő- kérdés évekkel ezelőtt még kemény dió volt, de a kozmetikai gyakorlat ma több lehetőséggel rendelkezik. A gyökeres gyógyítási eljárás felé türekszünk s azt ma már el is tudjuk érni. A szeplőfoítokat villanyárammal, az u. n. galvanokausztikával leégetjük. A reszelés és a diatermiás égetés nem ad ilyen jó eredményt. Karbolsavval is végezhető sikeres szeplőirtás, de cikkírónak ilyenirányú megfigyelései nincsenek. Sokszor a konzervatív oxidáló, vagy másfajta fehérítő eljárások -segítenek ki a bajból. Tudnunk kell, hogy a 'szeplőirtás a szeplőre való hajlamot nem szünteti meg s a fényvédőkul szabályok a szeplőíől leégetett arcbőrre is kötelezőik. A jó] kiégetett régi szqplófoltok a napha-lásra nem újulnak ki, de mellette más folt képződhetik. , •. . i .■■ v ^ » v Dr. Btrenyi Dezső
