Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-21 / 67. szám

6 19 3 7 m A r c I ti s 21. m VisszaálSiiják a régi béke-bírói rendszeri BUCUKEST1 március hó A bíróságok belső szervezetére vonat­kozó törvénytervezet módosítása több újítást foglal magában. Visszaállítja a régi békebeli rendszert s járásbirókat rendel a községekbe, hogy időnként a helyszínén intézzék el a falusiak pereit A türvénvszéki elnököknek jogot ad ar ra, hogy tetszésük szerint osszák s/et az ügyeket a szekciók közöt A fiatalkorúak bíróságánál törvényes gyermekkel ren delkezö anyát is alkalmaz, kinek vélemé nyét az. itélöbiró minden esetben meg hallgatja. Végül a törvényszék elnökét kötelezi, hogy bizalmas jelentést tegyen a miniszternek, ha megbetegszik vala­melyik alantasa. Kiütéses tífuszban megbetegedett egy ka­tona Göndör Ghcorghc őrmester a mult hó végen szolgálati ügyben Bucurestibe utazott. Visszatérőben a vonaton megbetegedett és orvosi vizsgálatra jelentkezett. A vizsgáit megállapítom, bogy a betegség kiütéses ti- lu.s/ és ezért a beleget szigorúan elkülönítet­lek és ruháit fertőtlenítenék Mult hónapban szintén kiütéses tiluszban betegedett nieg az egyiik Cluj-i csapattestnél szolgáló katona its. a legmodernebb és legkülönlegesebb szövésű természetes selyem CLUJ Sír. Gén. Neculcea 2 Brasov, P. Libertăţii 3. Sibiu, Reg. Maria 7. Mit CfCZ ä S0DCSZ Egy pár körkérdéssel, melyet néhány kiváló sebésztanárhoz intéztünk, feltép­jük a fátylat a vélt titok elöl: milyen érzések hatják át a sebészt operáció előtt, műtét közben és után; nyilatko­zatokat kapunk a felelősségérzésről és arról a rendkívüli idegfeszültségről, mely a műtőben erőt vesz rajtuk betekintést nyerünk a netán bekövetkező műhibák okaira és szakszerű hozzászólásokból alakul ki a kép: műtétek sikeréről és sikertelenségéről, a névtelen és hires betegekről, valamint a rekordmütétek értékéről CLUJ, március hó. A kérdés, melyet, ha nyiltan nem is ad­tak fel eddig -az illetékeseiknek, o'.t lappan­gott az emberi koponyákban: vájjon mit érez a sebész, ha operál? A köztudatba va­lahogyan az szívódott fel, hogy a sebész egy érzéket en technikum aki előtt csők egyetlen feladai; van: vágni. Igen gyakran félsszel megyünk hozzá vizsgálatra, mert hitünk sze­rin- úgy sem kerülhetjük el a kést. A hoz- zánemértő közvélemény ezért meglehetősen vonakodik a sebésztől s csak akkor keresi fel, ha úgy látja, hogy egészsége, vagy ta án élete veszélyeztetése nélkül immár elodázha­tatlan. De még akkor is, ha valaki nyugtat­ni akarná, hogy n.ncs miért aggódnia, rend­bejön, az operáció jelentckte en, kézlegyintés, se] feleli, hogy ugyankérem, könnyű azt mondani, mit fáj a sebésznek, ha sikerük vagy ha nem sikerül, ha felépülök, vagy el­pusztulok, egy emberrel több. vagy keve­sebb és igy tovább. Az elmúlt napok egyikén egy szükebb társaságban éprp ekörül folyt a vita s ez adott okot arra, hogy másnap néhány elismeri, ki­váló sebésztanárnak feltegyem a kérdést: mit éreznek operáció közben? Három érdekes nyilatkozat: Dr. Steiner Pál tanár, a Charite Szanatórium igazgatója ezt mondja: — Sohasem jutott eszembe arra gondolni, hogy mit érzek operáció közben, meri a -leg- igazabb feleletet akkor kapnám meg, ha pont a mikét 'ideje alatt rögzíteném le ezeket az érzéseket, arra pedig olyankor idő nincs. És pedig azért nincs, mert szememmel, fülem­mel és összes érzékeimmel a műtőasztalra fi­gyelek. Egy kétségtelen: mást érez egy kezdő és más.t egy tapasztalt, évtizedes múlttal bi- ró sebész, akiinek a pillanatnál is rövidebb idő alatt kell határoznia teendője felől. Mert igen gyakran előfordul, még a mai, csaknem tökéletesnek nevezhető röntgenvizsgálat után is, hogy a felbontót- testrészben egészen más hibát találunk, mint aminőre gondoltunk. Névtelen és híres betegek — Mindegy az 'tanár urnák, hogy ki fek­szik az asztalon? Mondjuk egy szürke kis névtelen, akinek sorsáért senki sem aggódik, vagy egy olyan valaki, akiért rangja vagy társadalmi helyzete folytán, egy város, eset­leg egy egész ország felfigyel? — A kérdést ketté keLi osztanom. Nem tagadom, operáció előtt nagyobb szorongás fog el például egy kiváló művész vagy nagy politikusnál, mint annál a kevésbé ismert betegnél, ez érthető is, mert az a rengeteg szem figyelme megfog. De ez csak addig tart, míg operációra kerül a sor. Abban a pilla­natban már eltűnnek ezek a mellékkörülmé­nyek, a mü'tőszoba falai még halvány suga­rait sem engedik be s így az asztalon, csak beteget látok, akinek vissza kell adnom egészségét, légyen az illető bárki emberfia. A műtőasztalon már se rang, se népszerűség nincs: csak egy gyógyulni akaró beteg. Hogy mit érzek operáció közben és után? Olyan nagy élmény ez, hogy nehéz kifejezni sza­vakban. Talán egyszóban így mondhatnám: menteni. Visszaadni egészségét annak, aki tőlem reméli. ■— És ha. nem sikerül? Érez ilelkiismeret- furdalást? — Nem. Én mindenesetben megtettem1, amit csak tehettem, legjobb tudásom szerint. Sok függ azonban attól, amire a kívülállók nem is gondolnak: a szervezel ellenállóképes­ségétől, ami független tőlünk és a személy­zet pontos és hibátlan munkájától, amiért, ha olykor bakklövésf is csinálnak, mi va­gyunk a felelősek. Pedig sajnos, előfordul, hogy egyetlen hibás mozdulatukkal kedve­zőtlenül befolyásolják az egyébként kitünően sikerüLt műtétét. Fontos a hidegvér és a nyu­galom. — Hidegvér? Hallottam hogy munkaköz­ben olykor az izgalomtó magán kívül van a sebész. Igaz? — Az más. A legkisebb zaj, tényleg ide­gesítene. Ismerek kiváló sebészt, aki munka­közben valósággal összerugja segédeit. Per­sze ezt nem veszik zokon, mert megértik azt a nagy idegfeszültséget, melyben ez meg­történt. Prof. dr Stanca Constantin, a női kórház igazgatója: — A kérdés nem is olyan egyszerű, mint aminönek látszik. Ahhoz, hogy teljes nyílt­sággal és őszinteséggel válaszolni tudjak, ha egy pillanatra is. de át kell élnem egy ope­ráció izga.má; és azt a felelősségei, amit ér­zék, mig operálok. Apám, ki pap volt, még diákkoromban mondta: — Fám, ha orvos leszel s talán éppen operatőr, nagyon vi­gyázz, hogy sohase operálj hamarabb, mint kell. Minden esetet jól fonto j meg s m:előtt késhez nyúlnál, kérdezd meg a természetet: vájjon ő tudna-e még segíteni? Ez; szivembe zártam s ma is eszerint teszek: csak ajkkor viszem a beteget a műtőbe, ha már más meg­oldás nincs. — Tévedés azt hinni, hogy a sebésznek minden mindegy. Operáció közben százszá­zalékosan átadom magam a feladatnak, amit meg kell oldanom s erre az időre teljesen kikapcsolódom a külvilágból. Ha valaki mű­tét közben hirtelen rámkérdezne, — hogy hivnak, vagy hol lakom, nem tudnám meg­mondani. Az iszonyú felelősségérzet és a tu­dat, hogy az előttem fekvő embert reperái- nom kell, minden idegszáamat csak oda koncentrálja. Ez egy külön világ, ami; csak az tud megérteni, aki benne él. A sebész és a gyilkosság! hir — Hogy reagál a sebész egy gyilkossági hirre, vagy háború, ödöklésre? — Sokkal különbül, mint egy magán­ember. Én például, ha késelésről, vagy má.s- milyen gydkosságró hallok, megborzongok, mert tudom, mi az, ha a testibe idegen anyag íuródik be. És légyen hibás, vagy ár­tatlan az illető, egyforma becsületességgel és körüllekinté:.se.j végzem emberi és sebészi kötelességemet. Nagyon sokszor kerülnek műtőasztalra olyan egyének, akik szociális szempontból károsaik, de akiket mégis, ha a társadalom el enségei ;,s, meg kell men­ten, az életnek. — Jogos-e a műtét sikertelenségéért fele­lőssé tenni a sebészt? — Ez egy fogaskérdéy Egy tény: Az ope­ratőr felelős mindenért, jól.ehet, nem tőle függ minden. Mármost, függetlenül az ope­rált egyén szervezetétől, igen sok, sőt mond­hatnám. minden attól függ, hogy milyen a személyzet, mely a mütétné1 segédkezik. Mer: egy jó operatőr, kiválnkép, ha hosszú gyakor­lattal és nagy tapasztalattal bír, nem hibáz. Ha mégis valami baj adódik, akkor a segéd- személyzetnél volt a hiba és elsősorban a fertőtlenítést végző nővérekben. Mondhat­nám az ő kezükben van a műtét sorsa. — És, ha a beteg meghal? — Ha meghal? D rekt lesújt és hosszú ideig kutatom az okát. jóllehet tudom, hogy mindent, mindent megtettem, hogy talpra - áli'tsam. Dr. Büchler Dezső a Zsidókórház kiváló nőgyógyász-sebész fő­orvosa ezt mondja: — Hogy kérdésére olyan feleletet adhas­sak, hogy megérthessek azok is, kik egy egy operációrój, csak distance tudnak,—arról is szólanom ke!}, ami az operációt megelőzi, hi­szen szoros összefüggésben van a két idő­pont. A sebésznek operáció előtt tervsze­rűen kell cselekednie, mert nem elég a 'bra­vúros technika, hanem fontos megállapítania azt is, hogy mit kell és mikor kell operálnia. Persze ez: se könyvből, se egyéni elhatáro­zásból nem lehet megítélni, ide hosszu-hosz- szu esztendők, évtizedek folytonos gyakorlata kell. Épp ezért, bármilyen zseniális is valaki, bizonyos ikoron innen nem iehet perfekt -se­bész. Mielőtt a kést kezünkbe vesszük, nem csupán a betegségre, hanem a betegre is keli gondolnunk. A beteg elhelyezése, operálandó részének tisztítása és izolálása a személyzet jó elhelyezése, fűtési és világitási instrumen­tumoknak megfelelő beállitása, sőt, még a helyes érzést el enitési módnak a megállapítása is fontos, amit én egyénenként határozok meg. Ha mindezt figyelembe vettem, nyugodtan állok a műtőasztal mellett. At-tól a pillanat­tól kezdve, hogy az első vágást ejtem, mind­addig, míg az operáció úgynevezett toalett része, azaz a zárás befejeződik, valamennyi idegszálammal a munkámnál vagyok, mint­ha ezzel a világgal minden kapcsolatot meg­szakítottam vo'na. — És utána? — Egy nagy megkönnyebbülést érzek, fellélegzem s örömmel hagyom, hogy a mun­kaközben arcomon kiütött verítéket törö-1- gesisék. A sebész — ember is. Én például nemcsak a beteg éleiére gondolok, hanem további sorsára, életkörülményeire, amikikel természetszerűleg egyazon időben komponá- lódik. Hihetetlenül nagy a felelősségérzet, befelé és kifelé is. Felelnem ke'l munkatár­saimért, de önmagamért is, hogy munkaköz­ben -meg ne sértsek nemesebb részeket. — Gyakran hallunk olyasmit, hogy Iksz vagy Iipszilon sebész néhány perc alatt vég­zett el egy műtétet. Főorvos ur véleménye szerint van-e valami jelentősége az ilyen re­kordnak? Ki a jó sebész? — Igen, — de csak hiúsági szempontból. Minél kíméletesebb a műtét, annál megle­pőbb és gyorsabb a gyógyulás. Nem elég megoldani a feladatot, fontos a megoldás mi­kéntje is. A szövetek kíméletes ellátása, a pontos technikai kivitelezés. Egy bizonyos: arra, hogy valaki jó sebész legyen, rutin, érettség, rátermettség kell. — És ha nem sikerül a műtét? — Téves beállítás az, hogy egy műtét si­kerülhet vagy nem. A műtéttel elválasztha­tatlanul szoros kapcsolatban van, az előké­születeken kívül, az utókezelés is, a beteg helyes ellátása, satöbbi. Érzésem mütétközben a fö ényes biztonság, hogy a vállalt feladatot uralnom kell és uralom is. — Zavarják főorvos urat a körülállók? — Sőt. Ellenkezőleg. Minél többen vannak jelen a műtétnél, annál szívesebben dolgo­zom. A nagyobb ellenőrzés növeli a bizton- ságérzés;. Higgadtnak kell lenni. Persze van­nak veleszületett rendellenességek, amire a se ibész nem is számit. Ha képletesen ke.lene kifejeznem a jó sebész fogalmát, igy jelöl­ném: a jó sebész igyekezzék megtartani a szervekből azokat, amelyeket csak tudja, hogy bármelyiknek a hiánya valamelyes funk­ciót ne zavarjon. És takarékoskodjék az egyes testrészek eltávolításával. És ha mégis... — Hogy a beteg netáni halála milyen ér­zést vált ki bennem? erről talán jobb nem beszélni. Mintahogy az operációt megelőzően, ha idő van rá, rengeteg lelki vívódáson me­gyek át, mig rászánom magam a műtétre, úgy utána, bizony keserves éjszakák követ­keznek; és jóllehet nincs parányi kétségem aziránt, hogy mindent úgy tettem, ahogy a legtökéletesebben lehetett, mégis arra gon dolok, vájjon a leghelyesebb módszert alkal­maztam? Nem volt-e más mód a beteg meg­mentésére? A sebésznél a felelősség megfel- lebezhetetlenül dől el. Műtét után két sze­replő van: aki gyógyul és aki gyógyít. Elő­fordul, hogy az orvos nem remél, s ennek el­lenére a beteg gyógyul, ezzel szemben olyan eset is van, akinek az állapota — megsemmi­sítve minden számítást — rosszabbodik. A sebgyógyuilási folyamatba az emberen kívül a természet is beleszól. — Nagy és nemes felelősség nehezedik a műtőre és azt hiszem, minden igaz sebész szivesen vállalja ezt. Csak az a kár, hogy napi problémák, gondok is foglalkoztatják az operatőrt, amiből pedig — éppen orvosi be­osztása miatt — ki kellene kapcsolódnia. * Ez a néhány nyilatkozat, mely ha külön­böző világításban is, de egyazon lényegről szól, talán alkalmas arra, hogy a közvéle­mény szemét kinyissa: a sebész is ember, oly­kor még ennél is több, önlelkén ikivül késé­nek is van szive, mely csak akkor hasit a testibe, ha elkerülhetetlen; a műtőasztal nem tűr se rangot, se hirnevet, csak beteget’, aki­nek életsorsa a műtét alatt összekatpesolódik azéval, aki tudásával és rátermettségével uralni igyekszik a lehetetlent fis — és a vé­ges emberi életet harmóniába igyekszik hoz­ni azokkal a kifürkészhetetlen és láthatatlan (talányokkal, amelyeket a végtelen természe: magában rejt. Jenei József. Mírc gondol a sebész operáció közben?

Next

/
Oldalképek
Tartalom