Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-21 / 67. szám
6 19 3 7 m A r c I ti s 21. m VisszaálSiiják a régi béke-bírói rendszeri BUCUKEST1 március hó A bíróságok belső szervezetére vonatkozó törvénytervezet módosítása több újítást foglal magában. Visszaállítja a régi békebeli rendszert s járásbirókat rendel a községekbe, hogy időnként a helyszínén intézzék el a falusiak pereit A türvénvszéki elnököknek jogot ad ar ra, hogy tetszésük szerint osszák s/et az ügyeket a szekciók közöt A fiatalkorúak bíróságánál törvényes gyermekkel ren delkezö anyát is alkalmaz, kinek vélemé nyét az. itélöbiró minden esetben meg hallgatja. Végül a törvényszék elnökét kötelezi, hogy bizalmas jelentést tegyen a miniszternek, ha megbetegszik valamelyik alantasa. Kiütéses tífuszban megbetegedett egy katona Göndör Ghcorghc őrmester a mult hó végen szolgálati ügyben Bucurestibe utazott. Visszatérőben a vonaton megbetegedett és orvosi vizsgálatra jelentkezett. A vizsgáit megállapítom, bogy a betegség kiütéses ti- lu.s/ és ezért a beleget szigorúan elkülönítetlek és ruháit fertőtlenítenék Mult hónapban szintén kiütéses tiluszban betegedett nieg az egyiik Cluj-i csapattestnél szolgáló katona its. a legmodernebb és legkülönlegesebb szövésű természetes selyem CLUJ Sír. Gén. Neculcea 2 Brasov, P. Libertăţii 3. Sibiu, Reg. Maria 7. Mit CfCZ ä S0DCSZ Egy pár körkérdéssel, melyet néhány kiváló sebésztanárhoz intéztünk, feltépjük a fátylat a vélt titok elöl: milyen érzések hatják át a sebészt operáció előtt, műtét közben és után; nyilatkozatokat kapunk a felelősségérzésről és arról a rendkívüli idegfeszültségről, mely a műtőben erőt vesz rajtuk betekintést nyerünk a netán bekövetkező műhibák okaira és szakszerű hozzászólásokból alakul ki a kép: műtétek sikeréről és sikertelenségéről, a névtelen és hires betegekről, valamint a rekordmütétek értékéről CLUJ, március hó. A kérdés, melyet, ha nyiltan nem is adtak fel eddig -az illetékeseiknek, o'.t lappangott az emberi koponyákban: vájjon mit érez a sebész, ha operál? A köztudatba valahogyan az szívódott fel, hogy a sebész egy érzéket en technikum aki előtt csők egyetlen feladai; van: vágni. Igen gyakran félsszel megyünk hozzá vizsgálatra, mert hitünk szerin- úgy sem kerülhetjük el a kést. A hoz- zánemértő közvélemény ezért meglehetősen vonakodik a sebésztől s csak akkor keresi fel, ha úgy látja, hogy egészsége, vagy ta án élete veszélyeztetése nélkül immár elodázhatatlan. De még akkor is, ha valaki nyugtatni akarná, hogy n.ncs miért aggódnia, rendbejön, az operáció jelentckte en, kézlegyintés, se] feleli, hogy ugyankérem, könnyű azt mondani, mit fáj a sebésznek, ha sikerük vagy ha nem sikerül, ha felépülök, vagy elpusztulok, egy emberrel több. vagy kevesebb és igy tovább. Az elmúlt napok egyikén egy szükebb társaságban éprp ekörül folyt a vita s ez adott okot arra, hogy másnap néhány elismeri, kiváló sebésztanárnak feltegyem a kérdést: mit éreznek operáció közben? Három érdekes nyilatkozat: Dr. Steiner Pál tanár, a Charite Szanatórium igazgatója ezt mondja: — Sohasem jutott eszembe arra gondolni, hogy mit érzek operáció közben, meri a -leg- igazabb feleletet akkor kapnám meg, ha pont a mikét 'ideje alatt rögzíteném le ezeket az érzéseket, arra pedig olyankor idő nincs. És pedig azért nincs, mert szememmel, fülemmel és összes érzékeimmel a műtőasztalra figyelek. Egy kétségtelen: mást érez egy kezdő és más.t egy tapasztalt, évtizedes múlttal bi- ró sebész, akiinek a pillanatnál is rövidebb idő alatt kell határoznia teendője felől. Mert igen gyakran előfordul, még a mai, csaknem tökéletesnek nevezhető röntgenvizsgálat után is, hogy a felbontót- testrészben egészen más hibát találunk, mint aminőre gondoltunk. Névtelen és híres betegek — Mindegy az 'tanár urnák, hogy ki fekszik az asztalon? Mondjuk egy szürke kis névtelen, akinek sorsáért senki sem aggódik, vagy egy olyan valaki, akiért rangja vagy társadalmi helyzete folytán, egy város, esetleg egy egész ország felfigyel? — A kérdést ketté keLi osztanom. Nem tagadom, operáció előtt nagyobb szorongás fog el például egy kiváló művész vagy nagy politikusnál, mint annál a kevésbé ismert betegnél, ez érthető is, mert az a rengeteg szem figyelme megfog. De ez csak addig tart, míg operációra kerül a sor. Abban a pillanatban már eltűnnek ezek a mellékkörülmények, a mü'tőszoba falai még halvány sugarait sem engedik be s így az asztalon, csak beteget látok, akinek vissza kell adnom egészségét, légyen az illető bárki emberfia. A műtőasztalon már se rang, se népszerűség nincs: csak egy gyógyulni akaró beteg. Hogy mit érzek operáció közben és után? Olyan nagy élmény ez, hogy nehéz kifejezni szavakban. Talán egyszóban így mondhatnám: menteni. Visszaadni egészségét annak, aki tőlem reméli. ■— És ha. nem sikerül? Érez ilelkiismeret- furdalást? — Nem. Én mindenesetben megtettem1, amit csak tehettem, legjobb tudásom szerint. Sok függ azonban attól, amire a kívülállók nem is gondolnak: a szervezel ellenállóképességétől, ami független tőlünk és a személyzet pontos és hibátlan munkájától, amiért, ha olykor bakklövésf is csinálnak, mi vagyunk a felelősek. Pedig sajnos, előfordul, hogy egyetlen hibás mozdulatukkal kedvezőtlenül befolyásolják az egyébként kitünően sikerüLt műtétét. Fontos a hidegvér és a nyugalom. — Hidegvér? Hallottam hogy munkaközben olykor az izgalomtó magán kívül van a sebész. Igaz? — Az más. A legkisebb zaj, tényleg idegesítene. Ismerek kiváló sebészt, aki munkaközben valósággal összerugja segédeit. Persze ezt nem veszik zokon, mert megértik azt a nagy idegfeszültséget, melyben ez megtörtént. Prof. dr Stanca Constantin, a női kórház igazgatója: — A kérdés nem is olyan egyszerű, mint aminönek látszik. Ahhoz, hogy teljes nyíltsággal és őszinteséggel válaszolni tudjak, ha egy pillanatra is. de át kell élnem egy operáció izga.má; és azt a felelősségei, amit érzék, mig operálok. Apám, ki pap volt, még diákkoromban mondta: — Fám, ha orvos leszel s talán éppen operatőr, nagyon vigyázz, hogy sohase operálj hamarabb, mint kell. Minden esetet jól fonto j meg s m:előtt késhez nyúlnál, kérdezd meg a természetet: vájjon ő tudna-e még segíteni? Ez; szivembe zártam s ma is eszerint teszek: csak ajkkor viszem a beteget a műtőbe, ha már más megoldás nincs. — Tévedés azt hinni, hogy a sebésznek minden mindegy. Operáció közben százszázalékosan átadom magam a feladatnak, amit meg kell oldanom s erre az időre teljesen kikapcsolódom a külvilágból. Ha valaki műtét közben hirtelen rámkérdezne, — hogy hivnak, vagy hol lakom, nem tudnám megmondani. Az iszonyú felelősségérzet és a tudat, hogy az előttem fekvő embert reperái- nom kell, minden idegszáamat csak oda koncentrálja. Ez egy külön világ, ami; csak az tud megérteni, aki benne él. A sebész és a gyilkosság! hir — Hogy reagál a sebész egy gyilkossági hirre, vagy háború, ödöklésre? — Sokkal különbül, mint egy magánember. Én például, ha késelésről, vagy má.s- milyen gydkosságró hallok, megborzongok, mert tudom, mi az, ha a testibe idegen anyag íuródik be. És légyen hibás, vagy ártatlan az illető, egyforma becsületességgel és körüllekinté:.se.j végzem emberi és sebészi kötelességemet. Nagyon sokszor kerülnek műtőasztalra olyan egyének, akik szociális szempontból károsaik, de akiket mégis, ha a társadalom el enségei ;,s, meg kell menten, az életnek. — Jogos-e a műtét sikertelenségéért felelőssé tenni a sebészt? — Ez egy fogaskérdéy Egy tény: Az operatőr felelős mindenért, jól.ehet, nem tőle függ minden. Mármost, függetlenül az operált egyén szervezetétől, igen sok, sőt mondhatnám. minden attól függ, hogy milyen a személyzet, mely a mütétné1 segédkezik. Mer: egy jó operatőr, kiválnkép, ha hosszú gyakorlattal és nagy tapasztalattal bír, nem hibáz. Ha mégis valami baj adódik, akkor a segéd- személyzetnél volt a hiba és elsősorban a fertőtlenítést végző nővérekben. Mondhatnám az ő kezükben van a műtét sorsa. — És, ha a beteg meghal? — Ha meghal? D rekt lesújt és hosszú ideig kutatom az okát. jóllehet tudom, hogy mindent, mindent megtettem, hogy talpra - áli'tsam. Dr. Büchler Dezső a Zsidókórház kiváló nőgyógyász-sebész főorvosa ezt mondja: — Hogy kérdésére olyan feleletet adhassak, hogy megérthessek azok is, kik egy egy operációrój, csak distance tudnak,—arról is szólanom ke!}, ami az operációt megelőzi, hiszen szoros összefüggésben van a két időpont. A sebésznek operáció előtt tervszerűen kell cselekednie, mert nem elég a 'bravúros technika, hanem fontos megállapítania azt is, hogy mit kell és mikor kell operálnia. Persze ez: se könyvből, se egyéni elhatározásból nem lehet megítélni, ide hosszu-hosz- szu esztendők, évtizedek folytonos gyakorlata kell. Épp ezért, bármilyen zseniális is valaki, bizonyos ikoron innen nem iehet perfekt -sebész. Mielőtt a kést kezünkbe vesszük, nem csupán a betegségre, hanem a betegre is keli gondolnunk. A beteg elhelyezése, operálandó részének tisztítása és izolálása a személyzet jó elhelyezése, fűtési és világitási instrumentumoknak megfelelő beállitása, sőt, még a helyes érzést el enitési módnak a megállapítása is fontos, amit én egyénenként határozok meg. Ha mindezt figyelembe vettem, nyugodtan állok a műtőasztal mellett. At-tól a pillanattól kezdve, hogy az első vágást ejtem, mindaddig, míg az operáció úgynevezett toalett része, azaz a zárás befejeződik, valamennyi idegszálammal a munkámnál vagyok, mintha ezzel a világgal minden kapcsolatot megszakítottam vo'na. — És utána? — Egy nagy megkönnyebbülést érzek, fellélegzem s örömmel hagyom, hogy a munkaközben arcomon kiütött verítéket törö-1- gesisék. A sebész — ember is. Én például nemcsak a beteg éleiére gondolok, hanem további sorsára, életkörülményeire, amikikel természetszerűleg egyazon időben komponá- lódik. Hihetetlenül nagy a felelősségérzet, befelé és kifelé is. Felelnem ke'l munkatársaimért, de önmagamért is, hogy munkaközben -meg ne sértsek nemesebb részeket. — Gyakran hallunk olyasmit, hogy Iksz vagy Iipszilon sebész néhány perc alatt végzett el egy műtétet. Főorvos ur véleménye szerint van-e valami jelentősége az ilyen rekordnak? Ki a jó sebész? — Igen, — de csak hiúsági szempontból. Minél kíméletesebb a műtét, annál meglepőbb és gyorsabb a gyógyulás. Nem elég megoldani a feladatot, fontos a megoldás mikéntje is. A szövetek kíméletes ellátása, a pontos technikai kivitelezés. Egy bizonyos: arra, hogy valaki jó sebész legyen, rutin, érettség, rátermettség kell. — És ha nem sikerül a műtét? — Téves beállítás az, hogy egy műtét sikerülhet vagy nem. A műtéttel elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban van, az előkészületeken kívül, az utókezelés is, a beteg helyes ellátása, satöbbi. Érzésem mütétközben a fö ényes biztonság, hogy a vállalt feladatot uralnom kell és uralom is. — Zavarják főorvos urat a körülállók? — Sőt. Ellenkezőleg. Minél többen vannak jelen a műtétnél, annál szívesebben dolgozom. A nagyobb ellenőrzés növeli a bizton- ságérzés;. Higgadtnak kell lenni. Persze vannak veleszületett rendellenességek, amire a se ibész nem is számit. Ha képletesen ke.lene kifejeznem a jó sebész fogalmát, igy jelölném: a jó sebész igyekezzék megtartani a szervekből azokat, amelyeket csak tudja, hogy bármelyiknek a hiánya valamelyes funkciót ne zavarjon. És takarékoskodjék az egyes testrészek eltávolításával. És ha mégis... — Hogy a beteg netáni halála milyen érzést vált ki bennem? erről talán jobb nem beszélni. Mintahogy az operációt megelőzően, ha idő van rá, rengeteg lelki vívódáson megyek át, mig rászánom magam a műtétre, úgy utána, bizony keserves éjszakák következnek; és jóllehet nincs parányi kétségem aziránt, hogy mindent úgy tettem, ahogy a legtökéletesebben lehetett, mégis arra gon dolok, vájjon a leghelyesebb módszert alkalmaztam? Nem volt-e más mód a beteg megmentésére? A sebésznél a felelősség megfel- lebezhetetlenül dől el. Műtét után két szereplő van: aki gyógyul és aki gyógyít. Előfordul, hogy az orvos nem remél, s ennek ellenére a beteg gyógyul, ezzel szemben olyan eset is van, akinek az állapota — megsemmisítve minden számítást — rosszabbodik. A sebgyógyuilási folyamatba az emberen kívül a természet is beleszól. — Nagy és nemes felelősség nehezedik a műtőre és azt hiszem, minden igaz sebész szivesen vállalja ezt. Csak az a kár, hogy napi problémák, gondok is foglalkoztatják az operatőrt, amiből pedig — éppen orvosi beosztása miatt — ki kellene kapcsolódnia. * Ez a néhány nyilatkozat, mely ha különböző világításban is, de egyazon lényegről szól, talán alkalmas arra, hogy a közvélemény szemét kinyissa: a sebész is ember, olykor még ennél is több, önlelkén ikivül késének is van szive, mely csak akkor hasit a testibe, ha elkerülhetetlen; a műtőasztal nem tűr se rangot, se hirnevet, csak beteget’, akinek életsorsa a műtét alatt összekatpesolódik azéval, aki tudásával és rátermettségével uralni igyekszik a lehetetlent fis — és a véges emberi életet harmóniába igyekszik hozni azokkal a kifürkészhetetlen és láthatatlan (talányokkal, amelyeket a végtelen természe: magában rejt. Jenei József. Mírc gondol a sebész operáció közben?