Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-28 / 73. szám

mtwmm I 15 19 3 7 m âr clas 28. No takarékoskodj, mikor egészségedről van szó. Használd mindig azt, ami a legjobb, mert semmi söqi haspnlit a „Primeros" által nyújtott boldog bizton­sághoz. Aki ismeri ; az előnyben részesíti a csodá­latos és bársonyos „Primeros*4 gumit, mely 5 évig tar t Utasításokért Berlinbe ment a Bucuresti-i német követ BUCUREŞTI, március 27, Fabritius Bucuresti-i német követ Berlinben tartózkodik, honnan jövő hét folyamán uj utasításokkal tér vissza, hogy a román—német gazdasági tár­gyalásokat tovább folytassa. Cipődivatlap legújabb mo­dellekkel 250 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Emlékezés Papp Gáborra Elmegyógyintézetben fejezte be életét a transsylvániai mágnáscsaládok nagytehetségü házipiktora OLUJ, március hó. Különös ember volt egész életében Papp Gábor, a régi Iranissyllvániai mágniáis-csalá- dok népszerű háziipiktora. A zseniálilás és az őrültség határai között mozgott, tudót,! alkotó zseni, nagy művész ilenni, kompozí­cióban, arcképben egyiarámt, vollt rendíthe­tetlen jóbarát és közben a fonutailiitásig pok­rócgoromba fráter » el-elhallgató, szűkszavú, Aassubeszédü, különösgesztusu, „hóbortos“. Székely és örményvér keveredett ereiben, ha nem lett volna belőle művész, alighanem ezermester lett volna. Azt szokták mondani1, hogy az igazi rnüvészteíhetség ilyen, Papp Gá­bor pedig igazi tehetség volt és sok értékes kép, szép, művészi alkotás bizonyíthatja ezt. Festményei javarésze itt készült, szükebb ha­zánkban, a mi hegyeink, völgyeink levegője telíti zamat tat1, hangulattal kompozícióit, s remek arcképei a Kincsesváros élőik elő csa­ládjainak isunert alakjait örökítik meg. Papp Gábor Clujon született 1873 szep­tember 15-én és onnan indult el a művész- életbe is. Érettségije után felment Budapest­re, hogy rajztanárrá képezze kj magát. A Mintára jziskola akikor még nagyon ósdi re­cipe szerint tanított' és sehogy sem tudta ki­elégíteni Papp Gábor művészi szomjúságát. Ott is hagyta hamarosan a Mimtarajziskolát és kiutazott Münchenbe, ahol a világhírű mester, Lenbach növendéke lett, majd Hert«- riohnél és Stucknlíl tanult. Lenbach, ez a ritka nagytehetségü német művész igen nagy hatással volt Papp Gáborra, sok arcképén meg is érzik ez. A kilencvenes évek derekán, amikor H0I- lósyé'k müncheni festőiskolájukkal lerán- dultak a Zazar partjára, hogy megalapítsák a magyar Bartbizont, Papp Gábor is a „forra­dalmár müvészcsoporttall tartott és ,a ma­gyar piktur.a modern úttörői között harcolt az uj eszmékért, uj színekért, művészi for­mákért, De mindössze három évig haladt egy utón Hollósyval, azután 1899-ben rövid időre Glujra ment, ahol megfestette első', i>a- gyobbjelentőségü kompozícióját, az .„Exhu­málást“. Ugyanakkor készültek a Teleki grófok nagyszerűen sikerült arcképei is. Ezekkel a müvekkel' egyszerre feltűnt1. Egymásután kapta megrendeléseit, a legpati­násabb családok szépasszonyainak, férfiainak aromásait festette meg, a Mikes grófok, In- czédy báró, Mbntbach Sándor, Bánffy Al­bert báró, Barcsay Domokos a fejedelem, Korniss Károly arcképe mellett a Kincses­város sok más híres-neves enberét festette meg, eleven, színes ecsettel. Minden arcképe a kompozíciók erejével hatott, van „valami“ bennük; ami a hasonlóság mellett még meg­ragadta a szemlélőt s ami a művész nevét, híréi országhatáron tuti is ösmertté tette. Nagy barátja volt a színháznak, a 'Színé­szeknek. Mindég valami 'Szőke színházi dé­monba volt szerelmes és Zöldhelyi Annához is meleg baráti szálak fűzték. Igen jó barát­ja volt Ferenczy Frigyesnek, a szegedi szín­ház főrendezőjének, aki később a budapesti Operaház főrendezője lett. A háború alatt Ferenczy ötlet essége mentette meg sok eset­ben a színház előadásait és egy alkalommal magát Papp Gáport is beugratta. Ott ültek a müvészkávéházban, amikor Ferenczy dús sörényét fésülve, elkezdte ócsárolni a festő- művészetet:, a festőket. — Ti festők, — mondta — nem tudtok életet vinni a müveitekbe. Lefogadom, hogy még egy autót se tudtok megfesteni úgy, hogy abban élet, lendület, mozgás legyen. Papp Gábor lassan a főrendező felé fordí­totta bus nagy fejét: — Hogy mi nem tudunk életet vinni a képeinkbe? — Igen! Csupa mozdulatlan merevség minden kép! — Hogy én nem tudnék megfesteni egy autót?! — No igen, kicsi ecsettel... de mi az! Papp Gábor dühbeguruű: — Kicsi ecsettel? Pemzlivel, te három! Meszelővei! Szó szót követett és a végén fogadtak, Pap_ I DR. TAPSONY ENDRE A kettéhasadt kárpit „És imé, a templom kárpitja fölétől aljáig kettébasada...“ (Máté: 27. rész, 51. vers.) Az eszmélkedő gyermek ámuiva, szomjasan issza leikével a Husvét elő- ször-hallott, sötét és napfényes csodáit. Emlékszem, milyen eleven-hüen láttam meg, éltem át lelkemben én is a nagy­péntek döbbenetes mélységeit, először pillantván azokba. Szorongó szivvel lépdeltem végig a Passió szomorú áutját; megrettenve bá- tortalankodott fel szemem a hegytetőn felkomorló keresztre; fülembe jajduli a Megfeszített szelíd panaszu, elhaló hang­ja; szivembe markolt a népség káromló zsivaja; megtántorodtam a megrendült földdel és legörnyedve hajtottam meg alázkodó fejem az Istent-felismert cen- túriéval... S nem tudom, milyen tudatalatti, megértésipótló megérzéssel, de a sötét­ségből menekvő ösztön erejével kapasz­kodott bele a lelkem, a Váltság nagy napjának félelmesen komor hangulatá­ban,, a kettéhasadt templomkárpit deren­gést csillantó képébe. A meghasadt, ne­héz függöny keskeny nyílásán át verő- fényes, kék ég mosolygott be pihentető, drága oázisként a nyomasztó-fekete pompába . A megdicsöült sir vigasztaló fénye előtt nyújtott, islteni előleg volt az a sze­memben az Igaznak halálát okozott s bűne tudatára döbbent ember számára, hogy össze ne roppanjon egészen a lelke súlya alatt; a feltámadás teljes fényessé­gének előrevetített hajnalsugara. Ez az élmény ma is fogva tart. Elő­kerül a szent évfordulóval, mint örökuj, 5 drága díszlet, amelynek földi anyagába beleitatódott s belőle a gondolat érinté­sére megelevenedve lép ki a nagy, isteni cselekmény fensége. Mit jelentett az ókori zsidóság temp­loma kárpitjának kettéhasadása? Mély­séges szimbólumot. Egy megrögződött, ósdi vallásos világnézet megakadályoz- hatatlan letűnését, az Isten-fogalom meg­tisztulásának s teljes vilagorssúgu kibon- takozásának kezdetét. A nagy népegye­tem elől elzárt s csak a törvény kivált­ságosai által megközelíthetett Istennek a szentekszentje rejtekéböl való világba- lépésétt az egyazon lélek egyenlő jogá­nak méltóságára emelt ember felszaba­dító váltságát. De, túl a vallásos vonatkozáson, he­lyesebben azzal összefüződötten, jelentet­te annak az uj, politikai, társadalmi vi­lágszemléletnek pirkadását is, amelyben az ember — a szemébe csillant Ígéretes fény után újból és újból reáboruló, sötét századok vakságban-tartó börtönének I nyílt óval — jogot nyer szemének, fülé­nek, szivének, eszének, akaratának,, cse­lekvésének, sorsának szabadságához jo got a megérzett, meglátott, megnyilatko­zott Isten általánosító, uj világtörvényé­nek meghatározottságában a fejlődés folyama utjának keresésére, megtalálá­sára, munkálására, medrébe való egyen- lőjogu elhelyezkedésre, élete jobbrafor dulására: a vallási újszövetség lelki aján­dékai által kimunkált politikai újszövet­ség földiekben is testvériesitő ajándé­kaihoz is. Az isteni kéz által ketté hasított kárpi­tot nem egyszer próbálták meg összetá­kolni profán,, földi kezek, hogy titokza­tos, az összesség érdekében cselekedett- nek, Istennel együtt-végzettnek hirdetett, de valójában önző célok szolgálatára kifejtett munkájukat ellenőrző szemek elől elzártan végezhessék. Ha, kénysze­rülve, itt-ott feladta is hatalmaskodása egy-egy ügyetlenül elárult vonalát a sinylö tömegek életére ült önzés, a füg­gönyt óvatosan összébb huzva vonult beljebb szentekszentjének-álcázott rej­tekhelyébe, fülét bedugva a kivülrekedt. életükkel elégedetlen, békétlen, nyomor­gó, nyíltan és befelé könnyező sokaság­nak az átláthatatlan kárpit sürü szöve­tén csak sóhajként beszüremlő panasza, lázongása elől. Érdemnélküli előjogoknak, rátermett­ség és rászolgálás nélkül, önkényeskedve gyakorolt népvezetéseknek az idők köve­telő szava s az emberi méltóság öntuda­tának felébredése révén történt megszű­nése, az emberi életlehetőség általános jogának ünnepélyes, törvényes kinyilvá­nításai, a minden vonatkozású népsérel­mek orvoslásának ígéretei ellenére, újra az összetákolt kárpit s a mögötte folyó mesterkedések titokzatossága kisért és kedvetlenit. S a nyugtalanság és panasz általánosságában csaknem minden nép eljutott a szomorú tes?tvériséghez> mi­után a nyugodt, biztos boldog társadal­mi, anyagi lét együttörvendő testvéries­ségéhez — annyi meg annyi felkinál- kozó kapcsolódás könnyelmű elvetésével — nem tudott eljutni. rÁ vallási husvéttal mindig valami eny­hítő, fellélegzést hozó esemény politikai husvétját várják a népek: a jobbrafor- dnló életsors csodáját, a feszülő idegek, forró agyak, szorongó szivek pihentető, hüsitö, békéltető, gyógyító nyugalmát, a sirjábóf diadalmasan kikelt isteni Élet­nek ciz emberi és emberközösségi életben a lélckparancsolta, feleszmélő utánzását. Nyíljék meg a kiváltságosság és kizá­rólagosság embert-embertöl elkülönítő,, bizalmatlanságból — fölényből — vá­dakból — gyanúsításokból szőtt, sürü kárpitja, hogy megnyithassák utána a jobb, nyugodtabb, szebb emberi élet re­ményét takaró sir is! Gábor, meg Ferenczy Frigyes, hogy a festő felmegy a színházi diszletfestőmühelybe és ott megfesti az autót — életnagyságban és abban mozgás lesz, sőt, lendület. Es Papp Gábor valóban fel is ment a szín­házi diszletfestő műterembe és egy délelőtt remekbefesl'ette a gépkocsit. Gyönyörűség volt nézni. Amikor Ferenczy Frigyes meg­látta a remekművet, percekig szótlanul ál!' (Kitűnő színész volt az öreg.) Haját fésülte és megadással! ismerte be, hogy Papp Gábor megnyerte a skatulya szivart, amiben fogad talk. Meg is kapta. Este pedig premier volt a színháziban, természetes, hogy Papp Gábor is otţ ült a nézőtéren s figyelte az előadást. Valami operett ment. Alig gördült fel a má­sodik felvonásra a függöny, — Papp Gábor kővémeredten bámult a színpadra... meri „befutott“ a sugólyuk elé az o gépkocsija benne a primadonna meg a bonviván. Mi történt? Semmi más, minthogy a szinház ösz- szes diszletfestő munkásai bevonultak kato­nának. A darabhoz pedig sürgősen kellel! az -auIód üzlet. Ha ezt megrendelik Gábornál, tömérdek pénzt kér érte, amit a színigaz­gató nem tudott volna kifizetni. így a Fe­renczy ötletessége megmentette a színházat és az előadást. ' Még akár ezer ilyen epizódot tudnék me­sélni Papp Gáborról, akiben a háború után mintha összeomlott volna valami. Szegedi barátai megdöbbenve állapították meg, hogy egyre szóllanabb, sőt a búskomorság jelei mu­tatkoznak rajta. De senki sem tudta, hogy miilyen beteg: a betegsége hüdéses elmeza­var volt, vágyik: paraÜzis progresziva. Ez a baj a huszas évek vége felé kezdett feltűnőb­ben jelentkezni nála. Viselkedésén és megjele­nésén is mutatkozott. Feltűnően elhanya­golta magát, holott régebben angol elegan­ciával öltözött s nyár derekán, napsütéses időben hatalmas festőparaplija alatt, sétált, a főutcákon, természetesen nagy feltűnést keltve. Ekkor már igen keveset dolgozott. Legin­kább k isméretü képeket festeti, amiket io— 20 pengőkért adogatott ei a kávéházakban Barátai legnagyobb meglepetésére 1928 de­cemberében — megnősül:. 56 éves volt már akkor. Elvette a 32 éves, igen csinos Dúl! Margitot,, akii battonyai születésű, hódmező­vásárhelyi polgári iskolai tanítónő voit. A polgári esküvő Szegeden folyt le. a tanuk: Török Béla ügyvéd és Kaszó,Elek városi fő­pénztáros voltak s ott volt Hilf László, volt oradeai újságíró is. Az esküvő alőtt Papp Gábor azt hangoztatta, hogy neki hatvanezer pengőt kell kapnia a tavasszal és akkor nász­úira is mennek. Erre, a nemlétező kis va­gyonra nősült meg a művész... Azonban a felesége egyetlen egy napig sem élt vele egy fedél alatt. Kevéssel az esküvő után vissza­utazott Hódmezővásárhelyre s megindította a válópert Papp Gábor ellen. Kevéssel balulsikerült házassága után, be­következett a katasztrófa. Papp Gábor évek óta egy nagy kompozí­ción dolgozott. Kártyaparti volt ennek a cí­me éts nehezen haladt' előre. Nagy képnek szánta, élete főmüvének. Néha hetekig felé se nézett, de sehogy se halad: a mü, még ha dolgozott its rajta, ami napokon át megtör­tént: ilyenkor extázisbán élt a művész, nem lehetett beszélj sem vele. Barátai, akik gyakran fellátogattak hozzá, egyszer ott ta­lálták a festőül 1 vány előtt, amint bambán bámulta a munkában levő képet. Amikor észrevette barátait, nagy diadallal fordult fe­léjük: — Na, mit szóltok hozzá? Nézzétek, meg­oldottam a legnehezebb problémát! És a baralok meg'hökkenve látták, hogy a képre rá van ragasztva egy caro ász. Igv „oldotta“ meg Papp Gábor a „nehéz“ prob­lémát... A következő percben magjához tért Gá­bor. Sirvafakadt, eldobta a palettáját és azt mondta elcsukló hangon: — Lássátok., mi lett Papp Gáborból! Vi­gyetek a kórházba! Barátai csakugyan el is vitették a Paluc- utcai elmekorhazba, ahol hal évvel eze ott, 1931 februárjában halt meg s mint a váró* halottját, temettek el. Tehetséges ember volt s Transsylvania legjelentősebb embereit ő örö­kítette meg művészi arcképeiben, minden eljövendő korok számlára. Huzdla Ödön Tavaszi ruliák festése, és legolcsóbb a f A 8 £ _ban- Mo,dovei 11- - I __ ■ I 15. Telefon 180 Hívásra qzohimí meq^usiK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom