Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-21 / 67. szám

19 37 március 21. mvESS ÍSTVÁN Vali lárma A kormány szükségesnek tartotta, hogy az uj állam ikö!tségvetés>-tervezet és a nemzeti­munka hathatósabb védelméről szóló törveny- * javaslat beterjesztése előtt a szellemi munka- nélküliség régtől vajúdó kérdését megvilágít­sa. A három kérdés: — állami költségvetés személyzeti kerete s gondoskodása, egyeb munkaalkalmak s ezek állítólagos hiánya, szorosan összefügg egymással. Szellemi pro­letárok életlehetőségéről volt szó. melyről politikai érdekekből riasztó hírek kerültek forgalomba. Viitorul — a kormány hivata­losa — már hetekkel ezelőtt felemelte szavát azok ellen, kik vaklármát csapnak és „katasz­trofális“ helyzet miatt panaszkodnak. ,,Tul- mérik az árnyékot — írja a lap — s borúlá­tást hintenek a lelkekbe világosság hiányá­ban“. Azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy a többségi diplomás ifjak tízezrei állás nélkül nyomorognak. A kormány ezzel ellentétes jelentéseket kapott, igy nem maradt más hát­ra, mint az inteilektuel-munkanélküliek meg­számlálása. Statisztika, mely a tévhitet elosz­latja. Olyan voit a helyzet, mint kényes bűn­ügyi tárgyaláson, midőn látszat szerint el le­het Ítélni a vádlottat, miig a védelem meg dönthetetlen adatai folytán a vádpontok kár­tyavárként összeomlanak. Hy helyzetben kötelező is volt a szellemi munkanélküliek számának megállapítása. He­lye volt minden „diszkrét“kérdés s számos | személyi adat (tisztázása. A kormány joggal kutatta: — hol vannak hát a kenyértelen diplomás tömegek, melyek érdekében néme­lyek már-már alkotmányrevizióra kisebbségi egyezmények felmondására gondoltak. Az eredmény: — kijózanító. Pamfil Seicaru sze­rint 2—3 líceumi osztályt végzett egyének jelentkeztek összeírásra. ,,Bukott diákok je­lentkeztek — írja a Curentulban —, kik nem alkalmasak becsületes munkára. Hivatásos kortesek tűntek fél, kik minden reformátor­nak tapsolnak. Be kellene utalni őket mun­katáborokba. Nem hivatalba, mert nem in- ■tellektueí munkára valók. Munkaasztalhoz kell őket állítani s meg kelti értelni, hogy nincs nagyobb szégyen annál, ha valaki pa­razita.“ Az összeírás eredménye tehát lesújtó volt azokra, akik valótlan indokot hangoztattak. Sabin Manuila, országos statisztikai vezér- igazgató most tesz jelentést az eredményről Barca belügyi államtitnakárnak. A ,,Curen­tul“ értesülése szerint a jelentkezők között mindössze íjoo diplomás munkanélküli akadt az országban, kiket a közigazgatási törvény 65. paragrafusa értelmében kezdendő munká­latokra maga az állami statisztikahivatal al­kalmazhat. Parturiunt montes ot nascitur ri- diculus mus. A hangoskodók s vaklármát kel­tők azzal vágnak vissza, hogy az összeírás nem volt kellően beharangozva. Nem tud­ják, vagy elfelejtik,! hogy a nyomorgó ember nem vár báli meghívóra s az ilyen hir vil- lamgyorsan lerjed a külvárosi nyomor siká­toraiban. összetévesztették a rosszul fizetett állami tisztviselőket a munkanélküli diplomásokkal s 3 pénzügyi és gazdasági válság fölött szemet hunytak. Nem néztek a dolgok mélyére s akarattal, vagy akarat nélkül figyelmen kívül hagyták a tényt, mely szerint az állami költ­ségvetés személyi tételei nem tarthatnak lé­pést a dragasaggal. S sötétben botorkálva a legkönnyebb megoldásra: — a nemzeti-mun­ka védelméről szoló törvény alkotmányelle­nes megszigorítására gondoltak. Az alkotmány ugyanis nyelvre, válásra és etnikai származásra való tekintet nélkül tel- jes szabadságot biztosit az összes román ál­lampolgároknak s leszögezi, hogy ezek egy­formán részesednek a lörvényekben lefekte­tett szabadságban és jogokban. Vallás, nyelv etnikai származás nem lehet polgári és po­litika; jogok szerzésének és gyakorlásának akadálya. Az alkotmány több esetben (5 , 7. 8., 28. és 29. szakaszok) tisztán és félreérthe­tetlenül tiltja, hogy nyelv, vallás, vagy etni­kai származás szerint különböztessék meg az állampolgárokat. Az alkotmánytervezet indokolása (Móni torn! Oficial 1923., parlamenti beszámoló, 41. füzet) következőket mondja erre vonati- kozóan: — Az uj határok között etnikai és vallás; kisebbségek [;s vannak s kötelességünk, hogy a román származásikkal teljes egyenlő­séget adjunk számukra. Nem tehetünk kü­lönbséget és nem alkalmazhatunk privilégiu­mokat az alkotmány engedélye nélkül, romá­nok javára. Az alkotmány teljes szabadságot biztosit az ország összes polgárainak. Félreértés elkerülése végeit Chirculescu, az alkotmánytervezet előadója azt is megálla­VLLENZSK Amerilcában mostanában sokat gondolkoznak rajta, hogy a büntettek számát miképpen lehetne csökken­teni A kérdéshez rengetegen szólnak hozzá. Egy németországi bevándorol Roland von Goeben newyorki lakos a Newyork Time»- ben azt ajánlja, hogy az ország minden la,- kosát regisztráltassák, ujjlenyomatozzák és lássák el személyazonossági igazolvánnyal, amelyet mindenkinek magával kdll hordania. A javaslat szerint a rovottmultuakat arra kel­lene kötelezni, hogy azonnal jelentkezzenek a rendőrségen, bármely városba, vagy köz­ségbe érkeznek is. Az amerikaiak persze fáz^ nak az ilyen németes rendszabályoktól, ame Ivet bajosan fognak megvalósítani. Az ame­rikai lapok szerint elegendő volna, ha mint Budapesten, a? amerikai városokban is min­denkinek bejelentőlapja volna a rendőrségen és minden idegennek a városbaérkezése után azonnal jelentkeznie kellene. A csendes Vanilia-ország Muduguszhár-sziget Negyven év óta áll francia uralom ja.la.tt a világ egyik legtermékenyebb szigete,amelynek sem önkormányzata, sem parlamentje és ahol még nem volt forradalom. Tananarivo (Madagaszkár) márc. hó. M. Leon és Gayla, Madagaszkár főkor­mányzója a napokban ünnepélyes rádióbe­szédet mondott, amelyet az összes franoia adóállomások közvetítettek. A főkormány­zó arról emlékezett meg, hogy most van negyven éve annak, hogy Madagaszkár szige­te francia uralom alá került. Nem lesz egészen érdektelen ez alkalom­mal egy kis visszapillantást veim, miként került a hatalmas sziget a franciák birtokába és mi történt vele ama negyven év alatt1, amióta Franciaországhoz tartozik. Az udvarias ezredes — Asszonyom — mondotta Galliiení ezre­des, ugyanaz a Galiienot, aki húsz évvel ké­sőbb a világháborúban mint tábornok Párisi védte a német támadások ellen — tűzesse ki azonnal a francia lobogót palotájára. Galbeni ezredes szavait Ranavalona király­nőhöz intézte, Madagaszkár uralkodónőjéhez, aki eljött a francia hadseregparancsnokság- ra, hogy a franciák Tanararivóba való dia­dalmas bevonulása után külsőleg is, forma szerint is meghódoljon a franciáknak. A Gallieni ezredes által használt hang nem volt udvarias és egyáltalán nem növelte a francia jólneveltség hiréi, de a királynő kénytelen volt engedelmeskedni. Egy óra múlva már ott lengtek a kék-fehér-piros szí­nek a palotán, amelyben eddig III. Ranava­lona uralkodott. Néhány hónappal később megjött1 a főikormányzó, aki átvette a sziget feletti uralmat. És nem sokkal később, 1897-ben megkapta a letett királynő a pa­rancsot, csomagoljon össze, mert kiviszik az országból. III. Ranavalóna könnyes szemmel engedelmeskedett, noha tudta, hogy soha éle­tében nem látja többé hazáját. 1916-ban hallt meg száműzetésben Algírban. így került Madagaszkár francia uralom alá. A semmibe se vett gyarmat Mindezek az események a francia nyil­vánosság teljes nemtörődömsége mellen zaj­lottak le. Mégi évek mulv.a is akadt igen sok francia, aki azt sem tudta, hogy Madagaszkár francia uralom alá került. Az uj gyarmattal úgyszólván senki sem törődötti és ez a közöny, főként a nagy távolsággal magyarázható meg. Tizenkétezer kdométernyi tengeri ut választja el Francia- országtól a szigetet, amely egyébként na­gyobb, mint az anyaország. A főok azonban valószinüleg! az vök, hogy a szuezi csatorna megnyitása után az India felé haladó hajó- forgalom leljesen más irányba terelődött. Lehet, hogy egyszer csak megváltozik a helyzet, mert hiszen nincs kizárva, különö­sen, ha tovább is tart a feszült viszony a Földlközi tengeren, hogy egy szép napon is­mét a régi tengeri útvonalat használják majd a hajók India felé, megkerülve a Jóremény- j ség-fokot és ezzel Madagaszkár hajóforgalmi szempontból is nagy fontosiságra tehet szert. Ellátja vaníliával az egész világot Amikor a sziget negyven évvel ezelőtti a franciák birtokába került, gazdasági jelentő- ségp a nullával volt egyenértékű. Kivitelről szó sem lehetett. A helyzet azonban a negy­ven év alatt jeleratélkenyen megváltozott. Egy évtized óta négyszázmillió aranyfrank értékű árut szállít Madagaszkár az anyaor­szágba és emelett saját szükségletének négy­ötödrészét fedezi, amely pedig állandóan emelkedik, a francia ipari gyártmányokkal, így nehát Franciaország nagyon jó üzletet csinál Madagaszkáron. A sziget főkiv-iiteli cikke a rizs, a tápóka, a kávé, amelynek egészen kü.önös aromaja van, ezenkívül bőrök', prémek és növény- rostok. Kiviteli cikk még a gyümölcs, a főzelék, a cuikor és a rum. A -sziget óriási szarvasmarhaállománya következtében, hús*- konzerv-ipar is keletkezett a szigeten, mely egyre nagyobb részt kér a francia kivitel­ből. Madagaszkár grafitját az egész világon ismerik. Van azonban egy terménye Mada­gaszkárnak, amellyel monopolisztikus hely­zetet biztosit magának a világpiacon. És ez a vanilia.A világszükséglet kilene-tized ré­szét Madagaszkár fedezi. így azután joggal nevezik Madagaszkárt Vanília-országnak. A vanília egyébként, mint azt kevesen tudják, növénytani szempontból az orchi­deák csoportjához tartozik és a sajátságos gyümölcsei harminc centiméterre nőnek meg. E gyümölcsnek nyers állapotban sem­miféle ize nmes. A mindenki által ismert vanília-illatot későbbi mesterséges eljárás révén kapja a vailia. Küzdelem a járványok ellen Madagaszkár gazdagságának (kifejlesztése j kétségkívül fontos célja volt Franciaország­nak, de még sem a legfontosabb. Ez inkább ama járványok leküzdésében állott, amelyek sokideig csaknem állandóan pusztítottak az Indiai óceán e szigetén és óriási pusztítást végeztek a benszülötir- maláji eredetű lakos­ság között, amelynek létszáma három-négy­millió között ingadozik. Ma viszont minta­szerűnek tekinthető Madagaszkár egészség- ügyi szesrvezet'tsége. E szervezet egyik leg­fontosabb alappillére, a lananarlvói Pasteur- intézet, amelyhez számos laboratórium csat­lakozik. Ezenkívül 55 kórház, gyermekkór­házak, t6 leprabetegintézet, anyák otthona, árvaházak találhatók Madagaszkáron. Laza- retitek és segélyállomások óriási hálózatát épí­tették ki a franciák, amely magában fog­lalja az egész országot, úgyhogy még az ős­erdők legtávolabbi részeiben is segítséget tud nyújtani. Az iskolák ügye Franciaország valamennyi gyarmatán, In­dokinában, Tonkinghan, Szíriában, Marokkó­ban és Közép-Afrikában észrevehetők voltak az utóbbi időben bizonyos mozgolódások. Madagaszkár, Vanilia-orszig, azonban kivétel volt. Itt nem történt semmi sem, pe­dig madagaszkár az a francia gyarmat, mely­nek legkevesebb joga van. Se önkormány­zata1, se parlamentje, de még csak képvise­lője sincs Párisban. Madagaszkár csendessége, az ügyes francia iskolapolitikára vezethető vissza. A benszülöttek kénytelenek hozzá­hasonulni a francia kultúrához, mivel a fran­cia nyelv, már az elemi iskolákban kötelező Madagaszkáron. 1041 elemi iskola van a szi­geten, amelyekbe 110.000 benszü'ött gyer­mek jár. Ezenkívül sok középiskola, egy ma- gasabbrendü ipariskola és közigazgatási tan­intézet is van a szigeten. Ha egy madagasz- kári fiatalember tovább akar ’tanulni, akkor Parisba kell mennie. Franciaország civilizá­ciós és gyarmati sikerei kétségbevonhatat­lanok Madagaszkár szigetén. A franciák mint, ahogy azt Cecil Rhodes, Anglia leghíresebb gyarmatpoH'tiikusa egyik kijelentésében a gyarmatosítás céljául tűzte ki: jóvátetták azt az erőszakosságot, amivel negyven év előtt elfoglalták Vanília-országot. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok elöharcosa. ■■■BBWSnaSBIGiaHB BRSHZHi 3IH®lfiiffiaB2BKHBaES2!*aBa pitotta, hogy „román állampolgárt“ kell ér­teni, az alkotmány ,,román“ megjelölése alatt. A nemzet és állampolgárság — mondotta —- két szó és két fogalom, mégis összhangban kell éljenek egymással. — N:ncs különbség — hangoztatta 16 év­vel előbb, úgyszólván tegnap, Jonel Bratianu s a mai kormány számos tagjának helyeslése között — született román s román állam­polgár között. Nem lehet speciális életfelté­teleket teremteni az alattvalók egyik csoport­jának anélkül, hogy meg ne sértenék az al­kotmányban biztosított szabadságot. Jonel Bratianu az alkotmányozó ország­gyűlésen maga is elismerte: „Kötelezettséget vállaltunk a kisebbségek egyenjogúságára vo­natkozóan..,“ „Az alkotmány a kisebbségek jo­gait biztosi!ja s keresni fogjuk az alkalmat, hogy speciális törvényeinkben az áilam és kisebbségek viszonyát a legszélesebb körben s legszahadelviibb szellemben rendezzük . . .“ „Uraim! Legszabadelvübb szellemben akar­juk kezelni a határaink közölt élő más val lásu és más nemzetiségű összes állampolgá­rokat. Ez az ő legnagyobb garanciájuk, mely- lyel szemben tudniok ke 1. hogyan szeressék a többségi nagy román nemzetei“. ^ A szellemi munkanélküliek statisztikája he­bizonyította, hogy példátlanul álló rendki> vüli intézkedésnek nem lehet alapja. Nincs szükség úgynevezett „drasztikus“ megoldásra. — Nincs értelme a folytonos fájdalmas panaszkodásnak — figyelmeztet a kormány hivatalosa. — Elkedvetlenítésnek, erkölcsi riasztásnak, lélek rontásnak. Mindenki esze, tehetsége szerint, becsület tek, vaklárma s zavarkeltés nélkül igyekezzen előre a boldogulás és előrehaladás utján, S ha segitségnyutásról v-n szó. egyforma tá­mogatást kérünk az alkotmány értelmében minden állampolgárnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom