Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-19 / 65. szám

» ♦ 'ar/' 19 3 7 március 19. A moszkvai diiolk Ma-. BENDA |ENÖ (Negyedik közlemény) Egy francia képes lapban láttam ennek a Visins/kinek a képét. Első szempillantásra nem tűnik fel másnak, csak jelentéktelen, lélektelen, szürke bürokratának. Még a mi fogalmaink szerint is jól öltözött, elegáns ember, puhagalléros, színes inget, tarka gyapjunyakkendőt visel, szürkülő haját gon­dosan hátrafésüli, bajuszát angolosan nyi- ratja, a szemén széles fekietekeretes pápa­szem. A mindenható paragrafus zsarnoksága, a megszokott teendők gépiés ismétlése, a hatáskör büszke tudatával járó fontoskodás, a hivatalnoktársak befolyása, főképen pedig az az idomító hatás, amelyet a mindenkinél okosabb, ellenvetést és kritikát nem tűrő feljebbvalók gyakorolnak alantasaikra, min­den országban kitermelt egy bürokrata tí­pust, amely színre, fajtára, államformára és világnézetre való tekintet nélkül a világ min­den hivatalában egyforma. Mondom, az első szempillantásra Vlsiaszki is ilyennek látszik. Figyelmesebb megszemlélés után azonban észre kell venni: ez az ember mégsem szürke típus, ez az ember szindus egyén ség. A pá- paszeni kedélyesen kerekedő ablaka mögül félelmetes komolysággal1, zord okossággal kémlel ki a szeme, mintha a vesékben kutat­na, Erősen megrajzolt állán konok eltökélt­ség. Keskeny szájaszélén megfontolt kegyet­lenség. A száj két oldalán két mély, függő­leges ránc. Ez talán azért rajzolódott ide, mert mint a szovjet vádképviseflője, évek hosszú sora óta számtalan esetben összeszo- ritoti fogakkal figyelte a megkínzott vádlot­tak szenvedését. Már az arc elárulja: ez a Vísinszki nemcsak egyszerűen ügyész, aki gépiesen végzi kötelességét, hanem vérszom­jas menyéí-lélek, aki élvezettel, lelki öröm­mel űzi, hajszolja a hatalmába kerülő sze­rencsétleneket a vesztőhely felé. Amit az arckép igy elárul, azt teftjes mértékben iga­zolja minden, amit a gyorsírói jegyzetekből elolvasok. Visirrszki fölényesen, kecsesen, kegyetlenül játszik a neki kiszolgáltatott ál­dozatokkal, Téljes ura a per anyagának, félelmetes okossággal tudja, a logikai követ­keztetések kutyaszorítójába hajszolt nyomo­rult emberektől mikor mit kel! kérdeznie. Az éppen előtte álló vádlott kihallgatását félbeszakítja, hogy a másikat clőszólitsa s aztán a két egymás mellé állított vallomás­sal a bizonyítást mind a két vádlottal szem­ben teljesebbé tegye. Olyan szenvedélyesen gyűjti a bizonyítékokat, mint a régi indián harcos a skalpokat. Észre kell venni, hogy ennek a furcsa és félé'mes kommunista főtárgyalásnak üs meg­van a maga illemkódexe. Az illemkódex egy része nyugateurópai. Ulrich, az órákon ke­resztül néma elnök, egyszerre megszólal: „Pjatakcv vádlott, határozottan megtiltom, hogy itt a Moszkvában élő idegen diploma­ták nevét említse. Ha erről a kérdésről akar beszélni, azt megteheti, de csak zárt tárgya­láson“. Az „úr“ szót a szovjet bíróságon csak sértő szándékkal használják. „Ezeket az urakat azzal vádoljuk, hogy árulói a szo­cializmusnak!“ — mondja a vádbeszéd egyik szenvedelares kitörésében az áliamügyész. A rendes megtiszteltetés címe: elvtárs. A vád­lottak azonban ki vannak taszítva az elv­társi közösségből. Radek száján egyszer ki­siklik ez a két szó: „bíró elvtársak“. Az elnök nyomban lecsap rá: „Radek vádlott! Nem „bíró elvtársak“, hanem „bíró polgá­rok“. Radek alázatosan bocsánatot kér. Az ügyész egy ízben nagyon felháborodik azon, hogy évekkel ezelőtt Radek nyilvános vitá­ban szembe mert szállni Lenin egyik dog­májával. „Alpári liberális csúfolódás“ — ál­lapítja meg nyilvánvaló sértő szándékkal. Különös találkozása a végleteknek! A kom­munista Oroszországban a „liberális“ szó éppen olyan megbélyegző, mint az ellenkező szélsőségek síkján mozgó diktatúrák orszá­gaiban! Az örökölt „előítéletek“ és a tudat blatt élő hagyományok azonban a szovjet embereit is megcsufolják néha. A vádbeszéd' hevében ez a mondat siklik ki Vísinszki száján: „Úgy félnek tőle, mint az ördög a szentelt víztől“. Meglepő kép egy hivatalos közeg nyelvén abban az országban, ahol az ördögben éppen úgy nem hisznek, mint az | Istenben és csúfot űznek a szenteli vízből. Egyébként a főtárgyalás során elhangzott hivatalos nyilatkozatokat éppen úgy, mini a vádlottak és tanuk vallomásait sz goru dog- matizmus és nagyképűség jellemzi. Lenin és Sztálin mint szent és csaThatatlan félistenek lebegnek a tárgyalási terein fölött. Mindeu helyes, amit ők tettek és minden érinthetet­len szentség, amit ők kinyilatkoztattak. Le­nin és Sztálin azonban azt is hirdették, hogy a proletárnak nincsen hazája, ők is elkövet­ték azt, amivel most ezeket a szerencsétle­neket vádolják: idegen ellenséges állam kor­mányával esküdlek össze saját hazájuk vesz­tére, a háború alatt Lenin a német vezérkar leplombált vagonjaiban utazott haza svájci száműzetéséből azzal a céllal, hogy odahaza az ellenség pénzével kirobbantsa a forradal­mat. Át lehet hidalni ezt az ellentétet? (Folytatjuk) ELLENZÉK Szíaim engedékeny? LONDON, március 18. A moszkvai Pravda mérsékelt hangú cikket közöl a soron levő újabb Sztalin- ellenes perrel kapcsolatban. A cikk hang­jából arra következtetnek, hogy a Bu- charin és Rykow ellen emelt vádakat elejtik s fegyelmi utón kizárják őket a kommunista pártból. Sztálin állítólag le­mondott eddigi merev álláspontjáról s kész megegyezni a kommunista párt jobboldali szárnyával, melyről eddig halálbüntetés terhe alatt tilos volt be­szélni. Cliajmegyeí t&nisgys statisztika BUCUREŞTI, március 17. A „Curentul“ pontos kimutatást közöl a Cluj-megyei tanügyi helyzetről. Eszerint 1936 végén következő volt az elemi iskolák és tanítók száma: 670 állami elemi iskola 683 tanítóval’, 19 állami óvoda 26 óvónővel, 62 felekezeti iskola 105 tanítóval és hét fe­lekezeti óvoda nyolc óvónővel. Az állami ta­nítók száma az 1935. évi létszámhoz viszo­nyítva 41 állással emelkedett. Az iskolaláto­gatók száma Cluj-megyében 1935-ben 80 szá­zalék, 19'36-bain 82—86 százalék volt. Az is- kolakerülők száma tehát apadást mutat. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg­választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Zátonypa. futott Pop Valér javaslata A nemzeti munkavédelem megszigorítása alkotmányba, a kar­tellek elleni javaslata pedig liberális érdekekbe ütközött BUCUREŞTI, március 18. Bucuresti-i lapok jelentése szerint Pop Valér dr. kereskedelemügyi és ipari miniszter tovább harcol a nemzeti munka védelméről szóló törvény szigorítá­sáért és a trösztök s kartellek megrendszabályozásáért. A liberális párt kebelé­ben komoly ellenzéke akadt a javaslatnak. A Frontul — Vaidáék lapja rá­mutat arra, hogy a papirtrösztöt a Letea-gyár vezeti, melynek tudvalévőén Dinu Bratianu a tulajdonosa. A cement-trösztben Valentin Bibescu herceg elnököl, kikhez Teodorescu, Tancred Constantinescu volt miniszterek s a liberálisokon kivül Argetoianu, Popociu Mihály is csatlakoznak. A lap kétségbe vonja, hogy rendelettörvény alakjában lehetne életbeléptetni a két törvényjavaslatot. A par­lamenttől nyert meghatalmazás ugyanis csak sürgős pénzügyi természetű rende­lettörvények kiadását engedélyezi s valószinütlen, hogy a kormány hatáskörét ilyen irányban is kiterjesztik. Takarékosan és gyorsan tisztít a VIM! VIM kiadós — egy kevés elegendő nagy Kíméletesen tisztit mindent: asztalokat. felületek tisztítására. És milyen gyorsan zsámolyt és székeket, kopadlót, fürdok- megy ez — mert VIM oldja a piszkot. ádat, mosópadot, kanalat és tálakat! De kell, hogy a valódi VIM legyen! mm Bűntény!! Véletlen?! Egy 71 éves aggastyán halálának gyanús körülményeit hangoztatja egy ügyészségi íeijeleníés SF.-GHEORGHE, március 18. Baraolt községben mintegy két hete elhunyt egy Zongrad nevezetű 71 éves korcsmáros. Az öreget eltemették, ám halálának körülményei ugylátszik nem voltak a legtisztábbak, mivel a község, valamint a környék népe között külön­böző gyanúsítások keltek szájról-szájra, mig végül most egy feljelentés érkezett először a Baraolt-i csendőrőrsre, majd a Sf.-Gheorghe-i ügyészségre, amelyben a magukat teljes névvel és címmel megne­vező feljelentők ama gyanújuknak ad­nak kifejezést, hogy az öreg korcsmáros halálának körülményei körül valami ti­tokzatosság lappang és kérték a hatósá­gokat a vizsgálat elrendelésére. A feljelentésben foglaltak előzményei­ként tudnunk kell, hogy a feljelentés szerint gyanús körülmények között el­hunyt Zongrádnak van egy Beke Sándor nevű törvénytelen és félkegyelmű 20 éves fia, aki még a legutóbbi hetekig is mint kéményseprősegéd dolgozott Zalat- nán, holott apjának, Zongrád Jánosnak korcsmája anyai ágon őt illette. Néhány héttel ezelőtt a korcsma bérlői: Pozso­nyiék hazahivatták a félkegyelmű fiút, előbb azonban szerződést csináltak az öreg és magatehetetlen emberrel, hogy a korcsma bérlete és 70 ezer lej fejében elvállalják, hogy öt haláláig ingyen gon dozzák és lakást is adnak neki. A szerződést megkötötték — és Zon­grád három nap múlva már nem volt az élők sorában. Zongrád halála után Pozsonyiék fel­ajánlották a félkegyelmű, kiskorú, tehát az árvaszék védelme alatt álló Beke Sán­dornak, hogy a korcsmát és a telket megvásárolják tőle. Bár a korcsmáros és felesége jól tudták, hogy Beke Sán­dor, akit az egész környék mint fél­kegyelműt ismer, nincs szellemi képes­ségeinek teljes birtokában, mégis rábe­szélték a korcsma eladására és a 150— 200 ezer lej értékű épületért és telekért felajánlottak 80 ezer lejt és a szerző­dést annak rendje és módja szerint meg is kötötték Chisiu loan községi jegyző előtt. A feljelentők szerint a 80 ezer lejt sem kapta kézhez Beke Sándor. Pozso­nyiék ugyanis 70.000 lejt, mint az elhunyt Zongrád tartási és ápolási költségeit számolták fel és csak a fennmaradt 10 ezer lejt akarták átadni a kisemmizett örökösnek, ki helyett most közvetlen hoz zátartozói igyekeznek érdekeit meg­védeni. Most pedig hatóságoké a szó. Rendszeres titkos repiilő­__ forgatom Franciaország és Anglia között. — Eddig még nem sikerűit felderíteni az alvilági repülőtereket PÁRIS, március 18. Vagy kőt hónap óta fáradozik az angol és francia rendőrhatóság szoros együttmű­ködésben, hogy felderítse azokat ‘a titokza­tos repülőtereket, amelyek Anglia és Fran­ciaország alvilágának szolgálatában államiak. Mia már ugyanis biztosra lehet venimi, hogy Angliában szimbolikus értelemben, ugyan­olyan fontosságú repülőtér áll valahol az al­világ rendelkezésére, minit a croydoni repü­lőtér London mellett, Franciaországban pe­dig olyan, mint a Páris melletti le bourgeti repülőállomás. E titkos és eddig még fel nem derített repülőterek között szabályos 'légiiforgalom bonyolódik le, mindenféle for­malitás nélkül. Ez a légiiforgalom természe­tesen teljesen ellenőrzés nélküli és főként azok az egyének veszik igénybe, akiknek egyik ivagy másik országban túlságosan forró lett lábuk alatt a talaj. Ez a titokzatos légi forgalom azonban nemcsak ismert gonosztevők szökését teszi lehetővé, hanem szabályos hírszolgálatot is lehetővé tesz, amelyet részint írásbeli utón, részint elsőrangú rádióberendezkedésék ré­vén bonyolítanak 'le. Alvilági rádióspecialisták, akiknek műkö­dését angol és francia rádióamatőrök és rá- dióelJenőrök részben kihallgatták, utasításo­kat adnak összekötő embereiknek Angliába és Franciaországba, ha valahol veszedelem fenyegeti őket. Gyakran hallhattak a rádió­amatőrök bizonyos hullámhosszaikon ilyen bemondást: — Vigyázat, a rendőrség nagyon aktív. A hullámhosiszakat állandóan változtatják az alvilági rádiózók, úgyhogy még eddig nem sikerült egy teljes leadást végighallgat­ni, vagy pedig a leadóállomást kikémlelni. Arra is gondolnak, hogy ezek a rádióleadók repülőgépeikre vannak szerelve, aminek folytán állandóan 'változtatják helyüket. így azután tényleg sohasem lehet rájuk akadni. Csak ezzel a titokzatos alvilági légi ás rá- diászolgálattal lehet megmagyarázni, hogy gyanús személyeknek sikerült hamisított részvényeket nagy tömegekben átcsempészni egyik országból a másikba. Előfordult már, hogy a hamisított 'részvények egy éjszaka alatt kerültek át Páriisbó! Londonba, vagy fordítva. A francia hatóságok eddigi fárado­zása nem sok eredményre vezetett. Eddig még nem sikerült nyomára akadni az alvi­lági repülőtereknek. csak annyit sikerült megállapítani, hogy ezek a repülőterek tény­leg megvannak. Alvilági repülőterek Angliában és Franciaországban

Next

/
Oldalképek
Tartalom