Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-14 / 61. szám
6 ELLnttZti* I O 3 . marc.ua i \ . TAPSON Y ENDRE A madaras hadnagy Tekésliázy Rudolf tartalékos, gyű <>gos Hadnagy ur viselte a temi címet u galíciai) lm röteren, kt a Paw ele zc község elöli elhúzódó, fenyőszegélyes völgy torkolatában veri kényszerű tanyai magának a baká val, anno 1917. Nagvhavu, kegyetlen te, derekán ásódon az állás s benne Tekévhá/y ledezéke. Bizony, jó pár hét telt el, amíg a jeges föld alá bújhatott katonáival a hadnagy ur a hó lelett, kihúzott, szellői sátorából, amelyben a be- mc égőéi hasztalan igyekezetével duruzsolt nagy feladata ellen az ügyelogyott, kis raj- kálvha. De, hála a gémberedő, temérdek baka- kéz .kínos munkájának, meg a közeli tenyő- erdő halálos sornik előtt alázatosan meghajtó faóriásainak, elkészül az árok, kivá- jódtak s tető alá kerültek végre a fedezékeik s Tekésházy hadnagy ur kiteregethette maga elé müegyeteuij könyveit, telerajzolhatta hid- és házlervekkel vastag rajztömh- jeit az eljövendő tanulmányi szabadság és szigorlatozd^ lehetőség jó reménységében. * Gyönyörű ravasz kárpóto I a szigorú télért. És hozzá még csendes is, be egészen a nyár közepéig. Szinte csak ..példának okáért“ estek lövé.-ak Innen Is, túlról is, hogy éppen életjelt adjanak magukról a hadakozó felek: nem rozsdásodott be sem a puskánk, sem a gépfegyverünk s ágyunk i.s van bizony! De csak enyi. Sokszor vol; az így, hál* Istennek! S mó l ■:s így volt. Csapott is a hallgatólagos békességen való örömében olyan hangversenyt a százfajra madár, hogy az ember valam zavartalan, kies ligetben gondolhatta volna magát, ha nem lett volna rajta a császár figyelmeztető mundérja. Tekésházy nagy madárbarát volt. össze- fogdostatott az embereivel egy seregnyi, különböző madarat. Volt rigója, szarkája, csi- ze, hollója, szajkója, vadgalambja a fedezéke oldalára felaggatott kalickában, sőt egy nagy nyírfa-börtönben — amely be sem férc a fedezékébe, hanem ott állt az ajtó meliert — hatalmas mezei sas gubbasztott sötét mélabujában, sebesülését hevergetve. Bal szárnya- töven találta el a jól lövő Mlezák káplár s kedveskedett vele a hadnagyának. Tekésházy azután nagy szanitész-segédlette! ’befáslizta a levegő-trónjáról leszállított király sebét, aki (fogságában is megtisztelendő a ikirály) a hóna alá tekert rongyot gyanúsan nézegette, úgy festett a zdált zsakettjében, mini valami megbántott, méltatlankodó, öreg professzor. Ma is talány előttem, hogy maképpen tudhatott Tekésáíázy abban az eszményi hangzavarban a függvényekkel, hiperbólákkal viaskodni, mert tény, hogy az ember alig tudott szóhoz jutni és szó: érteni az egymással feleselő madaraitól. Az is lehet különben hogy a látogatót tisztelte meg a szegény rab- orchester az dlfajult fortissimóval, 'bár a hadnagy azt állította, hogy kora reggeltől késő estig minőig ..szolgálatban van“ kettő- három a szárnyas hangászok közül és ő mái nem is tudna meglenni a megszokott za nélkül. Igazat mondhatott. A megszokástól füg§ minden. Volt egy tanárom, a szelíd lelki Tovotny Alfonz, akinek a dolgozó szoba iában több óra volt, min: egy kisebb órás üzletben s mindenik ütőóra olyan időkülönb '•éggel beigazitva, hogy csaknem állandó csen eés-bongás volt a szobában. A mozgó pos fásról meg az- állítják, hogy otthon is csal úgy képes írni, ha lökdösik az asztalát. Nem kis dolog volt rendben tartani, etet n , itatni azt a sok madarat, de Tekésház1 oh -an türelemmel és élvezette] cselekedte mintha a gyermekeiről gondoskodnék. í hollóját meg úgy megszeliditeíte, hogy sza hadon járt-kelt, repkedett a fedezékben magát otthon érző, kis, fekete komikus percenként változtatott, nevetséges helyze iekke] .szórakoztatta a szemlélőt. Csak állatbarát itudja elképzelni, mi min dent pótok a harctér ridegségében a mada rak, macskák, kutyák társasága, kiegészítője kén- az akárcsak szájharmonikán müvei zenének. Egy darab otthont ajándékozott megszokott, kedves és hűséges állat a gaz díjának. A legtöbb tiszt kutyát tartott, é főként macska-patrónus voltam. Tekésházy madarak társaságát választotta, bár kutyája 1 vök. A macska természetszerűleg ki voll közösítve a háztartásból, hiszen: vagy mac‘ ka, vagy madár. A kutya, az más. Az-t. kivált ha kölyö korában kerül nevelőbe, hozzá lehet szoktatni a madárhoz. A Tekésházy kölyöik- Gyutac.sa u> jó tanulónak bizonyult Olyan barátságot kötött, különösen a Budi Juj lóval, amilyen az emberek között is ritka. Csak a hús miatt, volt nézeteltérésük, de meg kell jegyeznünk, hogy az önzésben a holló vezekeli; Gyutacs ni is az 'igazságosabb álláspontot képviselte. A szemtelen Bódi nem elégedett meg a maga porciójával, a kutya falatjához is jogot formáll s ha Gyutacs morogva háborogm merészelt a méltatlanság miatt, a holló olyat koippantoM tekintélyes Csőrével az orrára, hogy kárvallott nyiváko- lis'val oldalgott el. De megbékéli csakhamar, 'kivált, ha bundás hálára telepedett a kis fekete betyár s szakértőén átvizsgálva minden szőrszálai, ki vadászta belőle az álmát nyugtalanító bot ha-ellenséget. Ilyen jámbor, assisi-ferenci módon éldegéli Tekésházy a menazsénájával, de a kiviritó nyárra' lélve gondol; arra az. időre, amikor megkezdődik a mozgás. Mi lesz a madaraival? Szélnek kell eresztenie őket várni más, nyugodalmas állapotra, amikor nagy iiggyel- bajjal uj madártanyát lelepnhet maga köré. Ment, hogy v helné, hurcolhatná tovább a tucatnyi kaliickát s a nagy hodályt a szépen kiépül; sassal? Nincs annyi hely az egész bagázskocsin se, amelyen pedig számos liszttársával osztoznia kell. Nagv gond, nagy gond!... Ekikor váratlan dolog történt. ci helyén vizitelni meg a hadnagy-fiit. Berendelik, gondolta, Rudit az ezredparancsnoikság'hoz, ott összcölelgeti s miután egy nagy kukkeren messziről, bátorságokon kiiné- zegetite magit, viíiszamegy szépen a városába. Az ezredes nagy gaudiummal fogadta a küldöttségei s olyan lakomát rögtönözteetl a tiszteletére, hogy a triumvirátus a beléje szíveskedett ünnepi ebed é.s változatos bókák után alig bírt a lábára állana. Előbb azonban szigorú parancsot adatott, Hogy a vendegek érkezéséről egy hang se merjen kiszaladni “lőre, a századokhoz s főként Ee- késházy hadnagy meg ne tudja, hogy itt van az apja, mer: akkor jaj lesz. A szieszta után aztán igy szólott az ezredes ur: — öregem, hát a fiadat nem óhajtanád látni? —• Hát hogyne, éppen kérni akartalak, hogy lennéj szives berendelni. Berendelni? Micsoda beszéd az! — mondla az ezredes jóízűen. — Nézd meg ott, ahol tanyázik! Nem minden civilnek jár ki, hogy a vonalban láthassa meg a katona f át! Ne félj — kacagom — olyan csend van mostaniban nálunk, hogy akár Írásbeli jótállást adhatok, hogy semmi bajotok sem e z. Na? A három ur összenézett. — Gyerünk! — szól; vitézi elszántsággal a nélkülözhetetlenség alapján hadmentes főjegyző, de egy észrevétlen sóhaj azért elROTSCHILD KLÁRII SZALONJA 140 eredeti modellt mutat be. - Budapest, IV. Deák-tér No. röppent az angolos bajuszkája alól. Az ezüst hajú, kis, gömbö.yü polgármester felállott; a meghatódás komolysága foglalta el szép, sima, rózsapiros arcán az állandó derű helyet. A száraz, 'komor főmérnök egykedvűen nyúlt a botja ucán. * Futóárkok zegzugos útvesztőjén botorkált k; a társaság a századparancsnok fedezékéig, nnen Bokor kapitánnyá; megszaporodva az első vonaliig. A szeszkedvelő, örökvidám százados harctéri viccekkel szórakoztatta a civil urakat, de őszinte hatást csak az ezredesnél ént el. — Nagy bolond vagy te, kamerád! — kacagott az aranygatléros katona. A küldöttség azonban elfogódva poroszkált a nagytekinSZABÓ ISTVÁN Ének a buildingen óriás kőszin terraszon ülök, nem tudom hány emelet magasban, szőnyegek süket süppedésében, tükrök vak csillogásában, a márványfal hidegen bizalmas közelében homályos villany-romboid alatt, legalább száz ember halk forgásában, az elevátorok elvesző zümmögésében — végre egyedül — és török kávét iszom. Munkásokra gondolok, akik talán jóllaktak, míg ez az uj csoda készült, s azokra, akik bénák maradiak, vagy halott-feketék, s most bekötött-fejü asszonyok sírnak utánuk. Asztalom kőtartókba ágyazott kaktuszok közt áll\ miből a szédítő messzeségen át felérzem nagyapám ámbitusát a halványrózsaszin oléánderekkel. Ülök a köszin terraszon. íme ez itt a város, hol Kelet és Nyugat találkozik, hol minden szék, asztal, ablak: kaland. Mint hamiskártyás szomszédja lapjaira úgy nézek le az elszédült utcára: a szürke building alatt ahogy eltűnnek a szomszéd kapualjban a lemenő napban áttetszik a lányok ruhája. A sarokasztalhoz jeges epret hoz a piccolö, s a hallban az aranysujtásos portás, mint egy generális némán tiszteleg. rcifiiiüs ? Nádid ? Időfsséö ? mm ? fogfájás ? JAWOLÜ Kaphat1) gyógy /.cilánkban. telyii vezető .sarkantyus csizmái u'án. A let ltolt avizó miatt váratlanul érte a vonalat a társaság megjelenése. Tekésházy hadnagy ur, mint szabad idejében rendesen, mos; i.s el volt merülve a rajzfüzetébe. Háttal ülvén a nyitott ajtónak; nem láthatta, ki lép a fedezékébe. Oda se nézett; a ki- és bejáró puccernek gondolta. C ak akkor riadt fel, amikor a drága hangon meghallotta a nevét. — Rudi! Rudikám! Sz nle megbolondult örömében. Úgy ugrott az apja nyakába, mint a gumilabda. Még a evikkerje is leesett a nagy öle kezesben. — Apám! Hál hogy kerül ide, drága apám? Az ezredes, a társaság többi tagjával kedves figyelemmel fclrehuzódotl addig, mig kiörvendik magukat apa és fia, hogy ne zavarja jelenléte a találkozás édes közvetlenségét. — Hát ez a reményre.en madár, Rudi? Mind a tiéd? — érdeklődőt': az első érzelmcs- ségek után az öreg Tekésházy. — Az enyém, persze. — Ez a bitang karvaly is, itt, az ajtó mellett? — A sas? Az is. — Teremtő Isten, csak az állatkertben láttam ennyi madarat!... Hát aztán, ha tovább mentek, viszed őket magaddal? — Azt bajosan lehetne — lépett elő mosolyogva a társasággal az ezredes, akinek tártára olyan .,v:gyázz“-ba merevedett ifjabb Tekésházy hadnagy, mint egy rögtönzött szobor. — Azt bajosan lehetne — ismételte a hatalmas ember —, de találtam egy megoldást a menazséria számára. — Pihenj! — szabadította fei az ezredes a hadnagyo: s aztán igy folytatta: — Végigmurogatod a küldöttségnek a látnivalókat s azután összepakkolsz és hazaki- séred az urakat az ezred nevében, nyolc napi extra-szabadsággal. A vasútállomásig kiviszik a madaraidat a közlekedő trénszeke- rek s hogy azután a vonaton mikép szállítod rovább a sok ikaiickát. az már a te dolgod, madaras hadnagy ur. Ha Tekésházy hadnagy az apja láttára az előbb nem akart hinm a szemének, most meg a fülének nem akart hinni. Nyolcnapi szabadság! Otthon! Város! Lányok! Egy bum- buj regruta nem ütii olyan ügyetlenül ös>ze a bokáját, ahogy ő köszönte meg a váratlan jóságot. Mint az alvajáró, úgy hozta ki a távcsövét. Alig birt magához térni. Elsőnek a polgármester ur csodálkozott bele a kukkerbe, egy lőrésen keresztül. — Az a sárga földhányís ott a muszkáé? — kérdezte. — S ilyen közel? — Az. — Ni, ott egy muszka! Ccc!... Ni egy másik is!... S hogyhogy nem lőnek? — Akarod, öreg, hogy lőjjenek? — hun- cutkodott az ezredes. — Ha rájuk lövetek, viszonozzák. Akarod? — Akarja a pokol! — tiltakozott gyorsan a polgármester ur. — örülök, hogy csendben vannak. Csaik úgy kérdeztem. És tovább nézdegélte a veszedelmes látnivalókat nagy csodálkozással. Férfiad! ! FCRFI-GYENGESÉC I már csali & műinél A Casanova készülék (nem gyógyszer . használatával, ifjúságtól a legdőrehafado,- í <abb korig még a legsúlyosabb férfigyenge j sé ben szenvedő is visszanyeri virili “úrin j Küldjön 17 lejt bélyegben, melynek ellenében j díjmentesen megküldöm — d szk éten — ezen tüneményes készülék ismertetését Ké szülékek állandóan raktáron. - A FXSCHüB ! Bucureşti, I., Casuta Poştala 333. Áx ELLENZEK a haladási sióig Ujj, kisebbségi és emberi jogok eföiutreo**. M nden e.őzetes hiradás nélkül — az illetékes katonai hatóságok engedélyével — megérkezel! az ezredparancsnokságra idősb Tekécházy Rudolf polgármester ur, magával hozván egy küldöttséget is a város] főjegyző és főmérnök személyében. Könnyen ment az engedély megszerzése, mert a polgárme-ter ur nem üresen jött, hanem a város bőséges szeretetadományával, amit a lakosság .elke- sedése hordott össze a házi ezred harcoló fiai számára. Rogyás:g meg volt rakva mindenféle jóval a bedübörgő három nagy trén- szakér. A gyűjtésben való eredményes buzgólko- dása jutalmául nyerte a polgármester ur a ritka kegyet, hogy kiutazhassák társaival az éppen nyugalomban lévő frontszakaszra. De arról nem is álmodott, hogy módja lesz bar-
