Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-10 / 33. szám
* I T9,37 i etb rit ir 19. ELLENZÉK irr Uf német cítkáíék HAMBURG, február 9. Az Admiral Hipper nevii iij német cirkálót nagy ünnepségek közt bocsátották IDEÁIK HíííKfiJTÓ Alii másnak verme! és. i l A Meszcs-alji megyeszékhelyen történt az elmúlt napokban az alábbi humoros és nem mindennapi eset, amelyen sokat mulatnak azóta a város lakói. Fináncnc mlát ott, szép sárgalevelü „szüzdohánnyal“ a tarisznyájában, vidéki parasztember állított be egy reggel az egyik Zalaud kiskorcsmába. A „fekete“ dohányárus, egy deci jó erős szilvórium-pálinka elfogyasztása után, amikor annak árát kifizette, súgva, hogy a szomszéd asztalául ülők meg ne hallják, a. tiltott portékát felkínálta eladásra a tulajdonosnak. A korcsmá- ros — látszólag — nagyon megörült az olcsó szüzdohánynak és hajlandónak mutatkozott megvenni azt. Bementek a söntésbe és megkötötték az alkut. A korcsmáros el is dugta a szekrénybe a tarisznyába csomagolt, szép sárga, levelesdohányt s amikor az eladó a kialkudott árát kérte, a korcsmáros fenyegető hangon szólt reá: — Azonnal menjen dolgára innen! Én nem vettem magától semmit, nem is tartozom tehát semmivel sem s ha sokat jár a szája, szólok a sarkon álló rendőrnek s majd az megtanítja magát dohányt árulni! A paraszt azonnal látta, hogy portékája el van veszve s azért egy fityin- get sem fog kapni a rosszul megválasztott „vevőtől“, agyafúrt ötlettel tehát könyörögni kezdett a fenyegetődzö korcsmárosnak: — Egye fene! Legyen hát magáé a dohány, de legalább kínáljon meg belőle, adjon vissza egy-két levelet, amit a pipámba tegyek, mert ma még nem volt alkalmam rágyújtani s nagyon pipázhatnék vagyok. A korcsmáros kötélnek állt és örülve, hogy a megijesztett paraszt ilyen könyvijén lemondott a finom portékáról, hajlandó volt nem is három, hanem öt szép levelet visszaadni neki s csupán egy kikötése volt, hogy a paraszt, akiről azt hitte, hogy túljár az eszén, maradjon kint a korcsmában, mig ő söntésből kihozza a kért pipáravalót. Félt, hogy a jogos tulajdonos kikapja kezéből a csomagot és elszalad vele . .. A furfangos falusi csak mosolygott a bajusza alatt s amikor megkapta a kért dohányt, látszólag jókedvűen, mókázva köszönt el a korcsmárőstől. — Magához sem jövök többet dohányt árulni, alaposan túljárt az eszemen — mondta s közben jól megrázta a korcsmáros kezét. A ravasz dohány árus siető léptekkel egyenesen a város jnactere felé vette az irányt s a főtér egyik legforgalmasabb pontján leült a járda szélére, elővette zsebkését és egy kődarabon vágni kezdte a dohányleveleket. Hamarosan sok bámulója akadt, mindenki csodálkozott a „bátor“ emberen, aki a rendőrségtől alig néhány méternyire, a nyilt utcán szüzdohánnyal merészelt babrálni. A csoportosulás a közelben posztoló rendőrnek is felhívta a figyelmét, aki, amikor látta, hogy az öreg falusi mivel foglalatoskodik, erélyes hangon ripakodott reá: — Honnan vette azt a dohányt? A paraszt alig észrevehető mosoly- lyal az arcán, szinte, félvállról felelte:, tegnap vízre. Az ünnepélyen Raedcr tengernagy, a német flotta parancsnoka, nagy beszédet mondott. Seba, mint író megkapta a Masaryk-dijat, — mint diplomata — megbukott Tiiulescu elleni támadássá nőtte ki magái a Seba-ügy A pártok — majdnem kivétel nélkül — helytelenítik a volt külügyminiszter politikáját. -** Goga súlyos külpolitikai megállapításokat tett A Bucurestr-j sajtót »sínét külpolitikai vonatkozású kérdésok foglalkoztatják. Habár a vélemények e tekintetben megoszlanak, bizonyosnak látszik, hogy Titulescunak szánták a támadásokat, mert a szőnyegre került kérdések a vd’t külügyminiszter személyével voltaik kapcsolatban. Titulescu volt külügyminiszter a momtreuxi egyezmény körül úgyszólván korlátlan segítséget nyújtott Törökországnak, amit ma a liberális párt egyik oszlopos tagja: Orleami volt szenátusi elnök kifogások Más oldalon a román—szovjetorosz viszony került ismét szóba s a V >ta az ellenzéki vezérek támadását igazolttá. Aotonescu külügyminiszter ugyanis kormánya nevében kijelentette, hogy szó sem lehet román—orosz kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásáról. Az ügy érdekessége az, hogy Seba Bucur esti-i követ személye került a sajtóhairc központjába. A követ — mint jelentettük — a támadások következtében vasárnap váratlanul elutazott Bucii restiből s pdMlkai körökben valószínűnek tartják, hogy nem tér vissza a román fővárosba. A soen^reaix] egyezmény kriáilcája BUCUREŞTI, február 9. Múlt hét folya mán külpolitikai térne csúszott át a parlamenti vita váratlanul. A szenátusban Or- leanu a montneuxij egyezményt tette szóvá s a Dardanellákon való szabad hajózás biztosi! tásámak szükségességét hangoztatta. Leszögezte, hogy a mont reust egyezmény nem elégíti ki a román kíván Ságokat. Románia képviselője — mondotta T. Intésenra célozva — teljes támogatást nyújtott török erődítések építésére és elismerte Törökországnak azt a jogát is, hogy veszély esetén elzárja a tengerszorosokat. Abból indult ki, hogy a török biztonság Románia érdekét szolgálja. Orleanu szenátor nem képes a török—román érdekközösséget felismerni s az a véleménye, hogy a mai nemzetközi helyzetben Románia saját erejére van utalva. A vita során Gaífencu nemizebrparaszt- párti volt al miniszter is felszólalt s Orleanu felfogásával szemben a török—román érdekközösség fenforgását s a Balkán-szövetség fontosságát hangoztatta. Orleanu néhány szóval válaszolt a felszólalásra és közölte, hogy nem a mai napra, de a jövőre gondolt, mert nem tudhatja, hol lesz Románia, vagy Törökország holnap. Az Epoca helyteleníti Orleanu felszólalását s felhívja a figyelmet arra, hogy a hatalmas Franciaország ,js engedményeket nyújt Törökországnak Kis-Ázsiábán, hogy megőrizze barátságát. lM]i haszna van a nagy hadseregnek — írja a lap — ha Románia elszigetelten marad. Románia nem vonhatta ki magát a montreuxif egyezmény aláírásából, Orleanu felszólalásának tehát egyedüli célja az volt, hogy támadja Titulescut. A kisantant A szenátusi vita során1 érintett Balkán- szövetség után a parlamentben a kllsantamt államainak egymáshoz valló viszonya került szőnyegre. A vitát — mint megírtuk — Seba Bucureşti-ii csehszlovák követ ,,Oroszország és a kisantant a világpolitikában“ c. könyve indította el. A 550 oldalas könyv múlt év folyamán jelent meg Prágában', ■Kräfte, csehszlovák külügyminiszter előszavával s a könyvet a „Musaryk^-düjijal tüntették ki a csehszlovák fővárosban. Seba vezető szerepet játszott régebben a csehszlovák politikai életben. Képviselő vol*, majd a Benes vezetése alatt állott csehszlovák nadionalista párt országos főtitkárává választották. Az volt a célja, hogy megvilágítsa Csehszlovákia szerződéses viszonyát s Románia szerepének ,js nagy figyelmet szentelt ugyanakkor. Atta Constamhiinescu és Scridon képviselők felszólalása indította el a vitát, majd — mint ezt megírtuk — Pairrxfiil Seicaru- nak, a Curentul főszerkesztőjének vezércikke követte. Tisztázná szeretett volna bizonyos kérdéseket s feltette a kérdést: Miként lehetséges, hogy a kisantant egyik állama (Csehszlovákia) német támadástól tart, másik állama (Jugoszlávia) pedig németbarát államok közé van sorolva? — Mit rejtsünk el? — kérdezte Pamfil Seicaru. — El lehet rejteni egy gyufaskatulyát, vagy gyufaszálat, de ki tehetné zsebre az Eifel-tornyot? Az európai valóságok oly nagyok, hogy nem lehet a palástolás politikáját folytatni. Az igazság az, hogy nincs meg a régi együvétartozás a klsan- tanitban s uj meggondolást kíván az ország külpolitikája. Gheorghe Bratianu véleménye A vita során nem. maradhatott el Gh. Bratianu felszólalása, ki annak idején hosz- szu időn keresztül támadta Titulescu külpolitikáját. Seba követ könyvének azzal a részével foglalkozott, mely rámutat arra, hogy Titulescu terve szerint párhuzamosan kellett volna haladnunk a cseh—orosz tárgyalásokkal, a román közvélemény, a polgári osztály azonban nehezen tudta volna ezt megszokni. Seba a „gazdagok osztályaira céloz elsősorban, mely nagy lábon él, kötelességérzet nélkül“. Kifogásolja Seba •követ könyvének azt a részét is, melyben arról ir, hogy Bucuresti-ben lengyel-ellenes vita -indult s egy volt minisztere!nők arra a régi közmondásra hivatkozott, hogy: „Egy hite van a lengyelnek, zsidónak és kutyának“. Gheorghe Br aliamit a könyvnek az a része foglalkoztatja legjobban, mely a román —orosz viszonyra vonatkozik. Seba követ ugyanis azt állítja, hogy Titulescu külügyminiszter csehszlovák mintára kölcsönös segélynyújtási szerződés kötéséről tárgyalt Moszkvával s ma sem fejeződtek be ezek a tárgyalások. Gh. Bratianu őszinteségre és nem kalandokra szeretné helyezni a két szövetséges ország — Románia és Csehszlovákfia — viszonyát. Gogs ©cicBviíMi véleménye Goga Ootaviiám. is hozzászólt a kérdéshez. Mindenekelőtt azt követelte: engedjék meg külpolitikai kérdések tárgyalását is a lapokban, mert a (közvélemény nem maradhat készületlenül a nemzetközi eseményékkel szemben. Hibáztatja Tit uüescut, mert tiz éven át egyéni felfogását azonosította az ország felfogásával s nem engedte hogy a nemzetközi kérdésekhez mások is hozzászóljanak. — Elképzelem — mondta; Goga — menynyire szenved Titulescu érzékeny lelke, mikor tizévj munka után elszigeteltségét megállapítja. Tény, hogy sem a közvélemény, sem ország áftailóinos rokonszenlve nem helyeselte magatartását. Egyéni politikát j folytatott, mikor aztán politikai szerencséje I elhagyta, erkölcsi és politikai szempontból I elszigetelten maradt. Ami pedig Seba követet Illeti, az igazság az, hogy nem szolgálta sem országunkat, sem a két őrs?ág közt] baráti kapcsolatot. A Seba által felveted kérdést nemcsak a külföldi, de Seba hazájának sajtója is részletesen tárgyalta s Hodzsa miniszterelnök lapja, a Venkov“, úgy találta, hogy nagy hibát követett él a Bucuresti-i csehszlovák követ, mikor a sérelmes fejezeteket megírta. A „Narodni Listy. a legnagyobb prágai lap, erélyeshangu kérdést intéz a csehszlovák külügyminiszterhez, kit megkérdez: — Miként történhetett, hogy Seba követ ezt a könyvet kiadhatta? Goga felmutatta Seba könyvét, melynek fedőlapján Keleteurópa térképe van Oroszországgal!! s a vele határos kisantant államokkal s orosz repülőgép leng a magasban , baráti, vagy ellenséges céllal“. ©fesz cs^pai 1©Sá áHoossIása Goga ezután n kölcsönös segélynyújtás kérdésével foglalkozott. Rnimufcat aura, hogy Gheorghe Bratianu felfogásai szerint ez egyet jelenítene a vörös csapatok Románia földjén való átvonulásával. Popescu Necsesti: Az alkotmány 25. Szakasza értelmében csak a parlament engedélyével léphetnek román földre idegen csapatok. Gheorghe. Bratáanu: Igaz, de a népszövetségi alapokmány 16. szakaiszanak mag varázs fáival engedélyünk nélküli is beszélni lehet erről az eshetőségről. Goga: Popescu Necsesti nem méltatja figyelemre a tényeket. A haderők együttműködésének természetes következményéről vtm szó. Titulescu befelé és kifelé megnyugtató nyilatkozatot adott arra nézve, hogy nem volt szó kölcsönös segélynyújtási szerződés kötéséről s most egy külföldi meghatalmazott miniszter kijelenti, hogy erről mégis tárgyaltak. Mát gondoljon a világ? — kérdi Goga és tudni akarja, hogy háború esetén a szovjettel megy majd Románia? Rámutat a jugoszláv—bulgár örökbaráti egyezményre s azokra a hírekre, mélyek a jugoszláv-—magyar közeledésre vonatkoznak. Nem lehet — végzi beszédét — bekötött szemmel haladni. Felvilágositást kér a kormánytól. Antonescu külügyminiszter: A múltban Titulescu mondta, most én állítom: Nincs kölcsönös segélynyújtási szerződés Románia és Oroszország közölt s nem akarunk ilyen szerződésit kötni. lunian sajnálkozása Ionian volt miniszter Antonescu kijelentését megnyugvással veszi tudomásul. Sajnálkozását fejezi ki Seba követ tévedése fölött, melyért le kell vonni a következményeket, lunian véleménye szerint a romiáin—csoh- szffioivák viszonyt Seba könyve nem ronthatja. Egyébként meg van győződve árról hogy bárhova kerül Seba, Románia barátja marad. — Itt árulják a szomszéd utcában, egy korcsmában — mondotta. — Azonnal vezessen oda — ripakodott rá a rend éber őre. — Szívesen biztos ur — mondta a paraszt $ a már felvágott dohányt pipájába tömve, nyugodt léptekkel indult meg a korcsma felé. A korcsmába érve, g bosszúálló dohányárus utasítása alapján hamarosan előkerült az „olcsón vásárolt“ dohányt tartalmazó tarisznya s természetesen jegyzőkönyv lett a dologból. Amikor azonban a rendőr a „nyomravezető“ paraszttal is alá akarta íratni a hivatalos írást, akkor vették észre, hogy eltűnt. Az odasereglett bámészkodó tömea közé elvegyülve, kereket oldott s mert sem a korcsmáros, sem más a jelenlévők közül nem ismerte és azt sem tudták hová való, a másnak vermet ásni akaró korcsmáros maga esett bele abba: most ki kelt fizesse a ..fekete“ dohány után kirótt jó pár ezer lej pénzbírságot. —czay.
