Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)

1937-02-07 / 31. szám

/937 leb mar 7. 1BVTBNZ&K 15 Milyen foglalkozások tárnak leggyakrabban aranyérrel ? Egész egyszerűen — minden ülőfoglal­kozás. Ezekkel a foglalkozásokkal szinte együtt jár az aranyér, azonban sajnos rit­kán változtathatja valaki foglalkozását az aranyeres bántalmak miatt, ezért örömmel üdvözöljük azt a szert, amely az életmód változtatása nélkül is segít. Orvosi körök év­tizedek óta igazolják, hogya„Goedecke“fé!e A N U SQL aranyérhupok a fájdalmakat gyorsan megszüntetik és a betegséget tényleg gyökerestől kiirtják. Kutya! ül (Egy d<xxli napláfct) irta: Ifj. Hegedűs Sándor Nem akartam naplómat folytatni, de a múlt napokban megint belém kapaszkodott gazdánt, mikor harag ralobhanva egy ember­nek azt 'kiáltotta: ,0Kutyafülü!“ Erre m-eg- ücődtem. Miért éppen „kutyafülü!?“ Ha meg kutyafülü, miért nem mondta meg mindjárt, melyik kutyának a fülle. Mert hiszen van komondorfül, agjárfüil, vizslái ül, spiccfül, tacskóiul, vérebfül, pincsifül, pulifül és még egy légió ahány kutyafajta, annyi fül. Hogy azután melyik fajtának, melyik fülére gon­dolt, mikor leszidta azt, akiire dühös volt, azt most sem tudom, talán nem’ is fogom megtudni sohasem. De azóta ez a gondolati, hogy ha az em­bereik dühbegurulnak, mipdig a mi fülünket rángatják elő, hogy azt egymás fejéhez csap- dossák, folyton foglalkoztat. Kutyailelkemet át és á;járja egy kérdés. M-ért nem más állat fűét választja az ember, hogy azt társának fejéhez vágja a harag pillanatában. Itt van például az elefántfüll, az akkora, mint egy abrosz. Ha azt odavágja valakihez, akkor annaik nemcsak a szája tapad be -tőle, hanem az egész .arca egyszerre eltűnik alatta. Ha \ pedig ő gúnynak használja fel a „kutyafü!“ * elnevezést, akkor meg egyáltalában nincs igaza, mert egy állat fülében sincsen annyi élet, mint éppen a kutyáéban, Én, minţ tacs­kó, panyókára .tudom vágni a fülem. Ki tu­dom fordítani és ha futok, lebegve csapdos fejem körül, mint valami legyező. Az agár kürtöt tud csinálni, a füléből, miikor észre­veszi a nyúl nyomát, ha .pedig felugrik a nyúl előtte, akkor hátracsapja, ldkonyitja s a vágta allaitt a koponyájához simul. A spicc úgy hegyezi a fülét a legkisebb zajra, hogy oly hegyesre az ember még a ceruzáját sem tudja meghegyezni. A komondor összerán­colni képes a homlokával együtt a fülét, ha valami gyanús nesz; hall. Én nagyon jól tu­dom, hogy a kutya arról hires, hogy a szagl­ása különb, min; az emberé, de azért a fü­lere sem lehet- panaszţ, sem pedig gúny sző. Napokon át tantó keserűségemet a véletlen tette jóvá. Gazdámmal az utcán jártunk, mi- kor egy nagy embercsoportot vettünk észre, amelynek közepén két dulakodó állott s egyszeresük halMom, mikor egyik azt kiál­totta a másiknak: „Maga beszél, maga ma- jomfülü!“ — Erre fölp:slantottaim az .illetőre es egy dobbanással megértettem mindent. Az embernek majomfüie van. Ezt örökölték ők a iákon lakó őseiktől! s ez; szégyenük rette­netesen, ezért hozakodnak elő a mi fülünk­kel, hogy a sajátjukról a közfigyelmet elte­reljék, Pár nap múlva az állatkertben járt-unik, mikor a majomházat megláttam, teljes erőm­ből csaholni kezdtem. Csaholásom-ban annyi öröm volt, hogy gazdám nem tudta elkép­zelni, mi történt velem. De az én 'tájszólá­sommal nem 'tudtam megmagyarázni neki, hogy azért ugatok, mert a múltkori utcai dulakodás magyarázatát itt szemlléitetőleg lá­tom magam- előtt. A gorillának a füle, az ember füle. Az ugyan valamivel szőrösebb, mint a mostam embereké, mert az nem mosta meg minden nap szappannal és nem sú­rolja meg körömiksíével, de azért annak a fülnek a formája, annak a kagylója egy­ugyanazon az emberével. Sok tízezer év óta járt a majom-nemzedék ezzel a füllel, mi­kor azután a fáról alászállott, akkor „a mis- sing-liink“ segélyével fülét kagylóstól együtt- örökül hagyta az emberekre. De hogy igazságos legyek, egyszer láttam egy embert. Annak tapir-füle volt. Vékony kagyló, hegyes véggel, a koponyacsonthoz simuló, egész más görbéket mutatott kagy- ója, mint a többi emberé és hallottam is a megjegyzést az illetőre, mi-kor azt mondták óla, hogy az egy nagy zenész. Zene! Ehhez másfonma fül kell, minit az átlagembereké, hogy fölfogni legyen iképcs a zen-ehangok legfinomabb árnyalatait. Igen, jól emlékszem, arra nem -mertem volna rámondani -teljes bizonyossággal azt, hogy majomfül, amlit pe­dig a -többi emlber mind megérdemel. Még azt csak megértem, mikor egy gaz­fickóra azt mondják: „Kutyafülü italtár!“ Mer; a .tatárnak von valami a fülében a spicc füléből, de azért nem- képes úgy mozgatni soha!, mlwit ahogy -mi kutyák arra képesek vagyunk. Én legjobban szeretnék békét kötni az emberekkel. Hiszen mi oly ragaszkodással vagyunk Iránjaikban, hogy mi igazán nem érdemeljük azt, hogy minden haragjuk al­kalmával valami formában minket rángassa­nak elő akár mint „ikuty aszivüt“, — akár mint ,,Kutyafülüt“0 — akár -mint „Ebad- tá“-t. Annál is inkábíb, mert mikor ele­mezni kezdjük ezeket a dühikitöréseket, arra kel] rájönni, hogy épen az em­bernek van a legkevesebb oka gúnyolódni és gúny tárgyává a leghüebb társát, a ku­tyát felhasználni. Mit szólnának az emberek ha mi kutyák állandóan azt csaholnánk: ..Majomfül, -nuajomfü!!" — Legföljebb vállat­vonnának és azt felelnék: ,,Uigy örököltük!“” — De hiszen mi (kutyák is úgy örököltük a fülünket. Azt nem máról-holnapra ragasz­tották a koponyánkra, -hanem őseink évezre­des .leszármaztatása révén a fajkiválás utján ikerült a imái fejünkre. Hogy -mennyire nincs igaza az embereknek:, azt legjobban akkor látom, -mikor kutya társaimmal találkozom és a legnagyobb gyönyörűséggel tudok elgyö­nyörködni füleikben, Hogyan, csak az ember nem volna iképes erre!? Csak az emberben nincsen annyi esztétikai érzék, vagy megii- gyclőképesscg, hogy megbámulja azt, hogy mennyi érzés kifejezésére, mennyi gondolat elárulására és mennyi szenvedély jelzésére képes a kutyafül. Külön tanulmányt kelle­ne írni arról, hogy az éber kutyalátók füle játékával, mint jelzi a különböző dolgokat. Veszély pillanatában milyen a kutya füle. És öröm pillanatában minő mássá lesz ugyan­az a fül. Mennyi komolyság van egy kutya­fülben s az ösztön, a tudatosság, hogy el- árulódik fülének egy-egy rándulására, lehaj- tására, hát-ráfordítására, hegyezésére. vagy lelankasztására. Aki figyelni .tud, -az meg­látja azt, hogy a kutya fülé beszél. Beszél az ő néma nyelvével, gazdájának előre jelez mindent, csak -azért, hogy őt szolgálhassa es­őt minden veszélytől -megóvhassa. Azért nem szabad végsőkig elkeseríteni a • kutyatársadal- m-at és békét kell kötni a kutyákkal, mi nem fogjuk sohase kiabálni az embereknek, hogy „Majomfül“, ők pedig a kutyafület ne emle­gessék. m-indenik éljen abban a hitben, hogy az ő füle a legszebb a világon, ennyi jogot nemcsak egy -kutyának lehet -megadni, hain-em még a legnagyobb fül-ü szamárnak is, pedig azoknál aztán van fül szépen! Az ősjogász tanul. Irta: KINIZSI ANDOR Mindenfelé győz a „PrímeroB“ utolérhetetlen minő­sege állal, mert a Primeros antiszeptilcua éa tőbh évi próbu által megállapított használhatósága készítmény. Az egészséges „Prlmeros“-bart a csodán finomat; , . bebizonyító!1 bíznom egyes dl. Tisztelt uram, csodálkozással olvastam hozzám címzett levelét, amelyben azt a megtisz­telő és egyúttal nehéz megbízatást rót­ta rám, hogy jogász fiának viselt dol­gait kutassam ki. Nem vagyok magán- nyomozó, a detektív pálya iránt sem ér­zek különös hivatást, igy az első pilla­natban nem értettem: vájjon miért pont énrám esett az ön választása, hogy évek óta „tanuló‘‘ fiának ügyeire világossá­got vessek. Érdekes levelének következő sorai az­tán elárulták ennek okát. „Mint írásaiból kivettem szólt a le­vél —, maga is volt egyszer jogász s igy bizonyára ismerj eimek a szalunak min­den csinját-binját. S mivel fiam idáig nem sok eredményt mutatott fel a tanul­mányok terén való mikénti fejlődésből, alapos a gyanúm, hogy inkább kocsmá- zássaí, meg kávéházasdival foglalkozik az osztrák jog helyett. Maga bizonyára szintén nem fekszik le este, hanem meg- fordul egy-két vendéglőben és kávéház­ban, tehát okvetlenül találkoznia kellett lump fiammal. írja meg, mit tud rólac‘... Tisztelt Uram, nem vettem sértésnek, hogy lumpnak gondol engem is, mert valóban járok néhány kávéházba. Ám annyi ilyen szórakozó helyiség akad ebben a városban, hogy ritka véletlen lett volna, ha kedves csemetéjével már személyes ismeretségben állnék. Tessék elhinni, nem ismerem. Mivel azonban hivatkozás történt egyetemi hallgatói, illetve helye­sebben, pártoló kültagi mivoltomra, szí­vesen mondom, hogy mit szokott csinál­ni az ősjogász — régente. Amikor még én voltam az, ami most az ön fia. Ösjogásznak általában azt a bohém és könnyed ifjút kell érteni, aki minden félévben beiratkozik az egyetemre. Pont. Ennél többet ugyanis nem csinál és nem az egyetemen hallgat, hanem otthon, amikor az atyja végzett munkája felől érdeklődik. Sajnos, ezt zálogcédulákkal, báli meghívókkal és kávéházi számla- kivonattal mégsem lehet igazolni, tehát az ifjú ügyes kifogásokkal hárítja el fe­je felől az atyai szigor villámcsapásait. Az ősjogász tudniillik azért ősjogász, mert remekül ért papája leszereléséhez. Természetesen éppen ilyen ravasz fifi- kával operál az egyetemen is, ahol min­dent megcsinál, amire nincs szüksége, csak épp a tanulásról feledkezik meg: Korcin fekszik, (kora hajnalban!) tehát későn kel s igy nincs ideje, hogy az elő­adásokat látogassa. Ezért teljesen feles­legesnek tartom azt az álláspontot, hogy meg kellene hosszabbítani a tanulmányi időt. Nincs értelme ennek, kérem, nincs bizony. Az ősjogászok idáig ugyanis mindig 7—8 év alatt végezték el a nyolc félév­nyi időt, de akkor sem doktoráltak le, hanem csak otthagyták szép csendesen az Alma Matert. Gut Báj. Ma vezérigaz­gatók, neves művészek, netán földbirto­kosok valamennyien, mert akiben any- nyi zseniálitás van, mint az ősjogászban, az holtbiztosán karriért csinált az élet­ben. A kitüntetéssel végzettek viszont se­gédfogalmazók és kistisztviselők lettek, hiszen csupán abból igyekeztek meg­élni, amit tanultak. Ez pedig édeskevés. Az élet rácáfol az elméletre! Ezt az öii atyai szivének vigasztalá­sára említettem meg. Nem kell izgulni, majd csak lesz va­lami a fiúból is. /7a minden kötél szakad, hát vesz majd magának egy doktori disszertációt és keresztül csúszik a rostán. Ám itt vi­gyázni kell! Már megtörtént, hogy nem fogadták el a benyújtott értekezést. Nem volt jó. — Nahát ez hallatlan! — méltatlan­kodott a dékáni hivatalban a fickó. — Ugyanezt a disszertációt egy évvel ez­előtt az egyik vidéki egyetemen jóra fo­gadták, itt meg elutasítják? Hát most vagy jó, vagy nem jó, de mindkét eset egyszerre nem állhat fenni Ebből is láthatja, Uram, hogy rögös pálya a jogászi élet s igy az Ön fia is nehezen boldogul. Várni, várni várni, üzenem én, egy-két-kilenc év alatt majd csak sikerül neki. Ha békiben hagyják! Utóirat. Mégis érdeklődtem házi kávé­házamban kedves fia után és valóban jól ismerik ott a gyereket. Öt üvegen alul sohasem adja. Én mégsem találkoz­tam vele mostanáig. Csupán éjszaka ket­tő felé jutok el a kávéházba, amikor már az ön fia régen eltávozott. Rendes ember, legyen nyugodt, Uram. ilyenkor ő már tanulni megy. Billiárdozni tanul egy másik kávéház­ban . . . IS Tanácsok serdülő lányok számára A melltartó egyedüli célja: a rugalmassá­ga; vesztett mellek esztétikus vonalainak megmentése, nem ped'ig — amint a köztu­datban helytelenül elterjedt — a jóalaku, ru­galmas mellek konzerválása. Aki fiatalkorá­ban melltartóhoz hozzászokik, annak -mell- izmai elsorvadnak s a mell .időellőtt petyhüdt­té válik. Ahol -családi hajlam szerepel előidé­zőként, ott kellő időiben és kellő ideig -alkal­mazott orvosi kezeléssel késleltetni lehet e folyamatot, de megakadályozni nem, Ha már a kezelés is későn jött, úgy csak operáció­val lehet korrigálni,. * A rossz és hanyag testtartásba nem sza­bad belenyugodni, mert annak következmé­nyeképpen a tes; elveszíti kecsességén, a járás a könnyedségét és a mell a rugalmasságát. Kezdetben tökéletes eredményt lehe; e érn> házi tornagyakoriatokkal, később Menzen- dik-tornával és jól megválasztott, de túlzásba nem vitt sportokkal. Ellenőriztetni kell szak­orvossal a -lábakat, hogy nem kezdődik-e bokasüllyedés. ♦ A kéz és láb nedves, hideg tapintását leg­többször a rossz vérkeringés idézi elő. El- hanyago'ás esetén a végtagok f-agyás-a és las­san állandósuló kézvörösség következhet be, a lábon fagydaganat, amely még nyáron sem műi k el. A testet mesterségesen növeszteni lehet évente négy-öt centiméterrel is speciális in­jekciókkal és -szerekkel1, de csak addig, mig a csontosodás nincs tökéletesen befejezve. Az arcbőr tisztántartása és annak konzer­válása nem púder és festék, hanem víz és szappan használatából áll. A lányoknál ,a ser­dülés korában dől el, hogy jó marad-e az arcbőrük, vagy egész életen (keresztül baj­lódni kell vele. A nyugati országokban ebben a koriban szakorvos állapítja meg, hogy mi­ből álljon az arcbőr ápolása, hogy ezáltal megelőzzék a rossz arcbőrt, milyen sporto­kat, mennyi ideig; űzzenek, hogy a testalkat jól fejlődhessen. * A -tiszta arcbőr és a jó fejlődés érdekében a legjobb háziszer a sok gyümölcs, egy-két pohár tej és főzelék. Ezeken kívül termé­szetesen más ételt is lehet fogyasztani, mert a fentiekkel a jó anyagcsere és az emésztés biztosítva van. A sportokat „mellőzni“ vagy „mértéktele­nül!“ űzni egyaránt hiba), mely sokszor jóvá­tehetetlenül befolyásolja az egész szervezetet. Dr. med. László Vilmos. Asszonyok postája MAGÁN OSSÁG. Nem okosan rendezi be az életet. Aki egész nap irodában van, annak este kell a szórakozás, különben elfásul, elszürkül. Ac nem kifogás, hogy nincs társasága, először, mert aki hiva­talba jár, arniak kell ismeretségi köré­nek lenni, ha azonban az nem elégíti ki, iratkozzék be valamelyik iiői klubba, ahol bizonyosan összejön olyan embe­rekkel, akik ízlésének megfelelnek. Néz­ze végig a női klubokat, menjen el egy- egy előadásukra, ismerkedjen meg q ta­gokkal, azután maradjon ott, — esetleg több helyen is — ahol legjobban érezte magát. MIMÓZA. Ha egy-két hétig sikerül o felejtés, tovább is keil mennie. Sőt, min­dig könnyebben, mert a múló hetek ha egyebet nem, port és homokot szórnak a fájdalomra. Fontos lenne, hogy félre- iegyc kicsit emberkerülését és igyekez­zék emberek közé. Nem pótláskeresés szempontjából, csak tisztán a szórako­zásért, amire mint dolgozó nőnek egyéb­ként is elkerülhetetlenül szüksége van... „A szemben az idővel ‘ cimü cikk: való­ság. Cikkekben, sőt egyletekben is csak a legritkábban írok kitalált dolgot, mert annyi minden történés van bennem és körülöttem, hogy azoknak az elmondá­sára is nagyon rövid az élet. Elismerését, szeretetét nagyon köszönöm. IGY TORNÁZTASSA A GYERMEKÉT! Egy 120 eredeti fényképsorozattal illusztráld kitűnő kézikönyv teszi könnyűvé az anyák­nak, hogy gyermekeik napi tornáját valóság­gal játszva végezhessék el. Mindössze .jo lejért kapható az Ellenzék könyvosztályábaiv. Ciuj. Piaţa Unirii. Vidékre 50 lej előzetes beküldése

Next

/
Oldalképek
Tartalom