Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-04 / 28. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929 SSRBHBHBB8BSHHBDHBRH9HRIDEHH Szerkesztőiig és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Ckxj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési 840 lej. - pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 210, fé/évre 420, évente - Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 többi külföldt államokba csak a portókülönbözetrel óbb. LVII!. ÉVFOLYAM, 2 8. SZÁM. CSÜTÖRTÖK 1 93 7 FEBRUÁR 4. Ribhenírop báró Londonba vitte a német gyarmati követelésekről szóló jegyzékei Angliában is akadálynak érzik a francia—szovjetorosz megegyezést, de nem hajlandók semminemű oroszellenes Szentszöveiséghez csatlakozni. — 7 hadiköltségvetési szavazott mega francia kamara.- Anglia Parisba helyezte át berlini nagykövetét Retsdy-Arras török kuliigymimsztsr Milanóban Ciano gróffal tárgyal Hitler beszédét és a nyomában jövő francia választ követőleg egyelőre, legalább külsőleg, szélcsend uralkodik az európai külpolitikában. Bizonyos jelek azonban arra mutatnak, hogy útban vannak az erőfeszítések a közeledési tárgyalások mielőbbi megindítására. Ribbentropp báró, londoni német nagykövet tegnap Berlinből visszautazott állomáshelyére és hir szerint emlékiratot vitt magával a német követelésekről, melyeknek főleg gyarmati részét hangoztatják jelenleg a német birodalmi fővárosban. Anglia pedig berlini nagykövetét, Sir Eric Phippset áthelyezte Páris- ba. Sir Eric kitünően ismeri a német viszonyokat s igy az esetleg meginduló tárgyalásoknál értékes felvilágosításokat nyújthat a francia kormánynak és fontos közvetítési munkát végezhet. Német részről főleg a Times-nak pár nap előtt megjelent, (nyilván sugalmazott) cikkével kapcsolatban táplálnak reményeket. Ez a cikk beismeri, hogy a francia— szovjetorosz és csehszlovák—szovjet- orosz szerződések változatlan fennmaradása valóban akadályt képezhet a megegyezés számára, a Times ehelyett azt kívánja, hogy Kelet- és Nyugat-Európa rendjének fenntartására olyan általános biztosítékokat teremtsenek, amelyek a jelenlegi külön szerződéseket szükségtelenné teszik. „Anglia — mondja további fejtegetésében a nagy londoni lap — nem hajlandó semmiféle újabb Szentszövetséghez csatlakozni. Az 1815-ös Szentszövetszövetség is forradalmakhoz vezetett, ma szintén ugyanazt idézné. elő. Ez a politika csak a marxiimus játékát támogatná és a bolsevizmusnak szerezne sikereket Európában. Anglia vonakodása attól, hogy világnézeti elvek miatt háborúba keveredjék, a leghatározottabb és külpolitikája egyik föelvének tekinthető. Ez a külpolitika — írja a Times —- nem negatívum, ellenkezőleg egy olyan állam törekvésének alapelve, amely egyaránt elutasítja magától a kommunista és fasiszta „credo‘{-kat.t{ Londonban nagy érdek'ődéssel néznek a Ribbentropp báró által benyújtandó emlékirat elé. Különös hajlandóság azonban arra, hogy gyarmati kérdésben tegyenek a nemeteknek engedményeket, az angol fővárosban nem igen mutatkozik. A londoni sajtónak éppen az a szélső konzerveriw része, amely különben szívesen venné kommunistaellenes küzde'em jegyében a németekhez való közeledést. tiltakozik legerősebben a gyarmati engedmények ellen. Amint a „Daily Express“ irja. „Danzig. Memel. Moszkva kérdésébein tárgyalhatunk, de ha gyarmatokat követel tőlünk Németország, erre a válaszunk a határozott: nem.“ A baloldali angol sajtó viszont inkább gyarmati területen volna hajlandó a németeknek engedményt tenni, ugyanakor azonban erélyesen szembe áll n berlini Jcülpolitikánuk Európa rendezésére irányuló koncepcióival. Mindamellett valószínű, hogy a két szélső irány.at között a iondoni kormány megtalálja a közbeeső utat, hogy gyakorlati lépéseket tegyen a tárgyalások megindulása érdekében. Eddigi jelek szerint azonban inkább arra lehet várni, hogy a német gyarmati követelések helyett London a nyersanyag-elosztás terére fogja terelni a megbeszéléseket és az e téren való engedményeket is az európai béke stabilitására adott biztosítékokkal hozza kapcsolatba. Anglia addig is változatlan erővel folytatja tovább fegyverkezését ás Sir Thomas tnskip hadfelszerelési miniszter tegnap erre a célra fordítandó fantasztikusan magas összegről beszélt újra egyik nyilatkozatában. A francia kamara tegnap szintén túlnyomó többséggel szavazott meg egy tizenkHencmilliárd frankos hadiköltségvetést, nem felejtve el ugyanakkor békés hajlandóságainak obiigát hangoztatását sem. A külpolitikai élet másik eseménye, hogy Ruzsdy-Arras török külügyminiszter tegnap megérkezett Milánóba, ahol nagy ünnepélyességgel fugadiák. tiuzsdy-Arras a meri nap folyamán tárgyal Ciano gróf, olasz külügyminiszterrel és minden arra mutat, hogy megegyezés fog létrejönni a Dardanelláknak Törökország által való ujraf el fegyverzése kérdésében is, aminek a montreuxi szerződésben való megengedéséhez Olaszország annakidején nem járult hozzá. A kél külügyminiszter találkozásának hire távoli kombinációkra adott alkalmat abban a pillanatban. amikor Paris és Ankara még erősen vitatkoztak Alexandrette kérdésében. Ez a kérdés most kiesett a vitaanyagból Olaszország és Törökország viszonyának rendezése azonban igy is fontos dolog, tekintve a~ Ankara és London és az Ankara és Moszkva között fennálló kapcsolatokat. A Földközi- tenger keleti medencéjének erőviszonyaiban Törökországnak fontos szerepe adódik főleg a: által hogy a fölfegyverzett Dardanellák fölött rendelkezik és igy a szovjetorosz hajórajt is átengedheti, vagy visszatarthatja. A Törökországhoz való viszony rendezése tehát fontos kérdés az olasz külpolitika számára. Bizonyos fokig ezt a szempontot kell szintén tekintetbe venni Antonescu külügyminiszter közelebbről esedékes ankarai utjóval kapcsolatban is. Antonescu ankarai tárgyalása után, ahol a Romániát és Törökországot közösen érdeklő külpolitikai kérdéseket fogják megbeszélni, Ruzsdy-Arras török külügyminiszterrel együtt utazik a Balkán-szövetség értekezletére, Athénbe. Ezeken a tárgyalásokon Rttzsdy-Arrasnak Milanóban most szerzett tapasztalatai természetesen szintén szerepet játszhatnak. ■ 1 ni—urn VEZERCm Nem szabad szó nélkül elmen niink a vas- wtasszövetség Chtj-i gyűlése mellett, amelyen a következő szavak hangzottak el: „Közbe kell lépnünk a kisebbségi munkások érdekében, akikkel nyelvvizsgát akarnak tartani. Vannak öreg munkások, akiknek nem volt módjukban tökéletesen elsajátítani a román nyelvet, azonban a műhelyben mégis csak románul érintkezünk és megértjük egymást. Segítenünk kell a kisebbségi munkástársainkon, mert nem nézhetjük el, hogy husz-harminc éves munka után kitegyék őket áfásaikból“. Ebben a gyűlölködő világban, mikor az emberi indulatok Európa-szerte megmérge- zák a nemzetek lelkét, mindig kész örömmel regisztrálunk olyan tényeket, amelyekből a humanitás csendüli ki. A vasutasszövetség Cluj-i gyűlésén elhangzott beszéd a tiszta humanitás kifejezője. „Nem nézhetjük el, hegy husz-harminc éves munka után kitegyék őket állásaikból“. Ez a mondat, amely az egyik mühelymunkás szájából hangzott el, gyönge fénysugár kisebbségi é’etünk éjszakájában Kár, hogy ezen a gyűlésen nem voltak jelen a román politikai élet vezetői, a román zsurnalisztika él-emberei, hadd hallották volna közvetlen közelről] azt, hogy a román munkás a magyar munkásban meg tudja becsülni az embert és felül tud emelkedni minden sötét és gyűlölködő érzésen. Milyen kár. hogy Madgearu, vagy pop Glta, akik csak nemrég nyilatkoztak nagy általánosságban a kisebbségi kérdésről, nem haiilották ennek az egyszerű román mű hely munkásnak beszédét, amely minden politikai iskolázottság híjján mégis rátapintott a lényegre. A lényeg pedig: a jó szándék, a jó akarat, az elvégzett munka becsületessége. Munkás állapította meg. hogy segíteni keil azokon a kisebbségi munkásokon, akiket ki akarnak tenni az állásaikból. Munkás vette észre azt az igazságtalanságot, amelyet politikusok akarnak elkövetni. És munkás hivta fel az illetékesek figyelmét arra, hogy abban a sok tennivalóban, amelyre ebben az országban szükség van, nem a nyelvi készség, de a komoly és becsületes munka a mérvadó. Jól tudjuk, hogy a GFjj mühelymunkás megállapítása nem hat el az illetékes körökig 8 éppeai ezért nem valószínű, hogy a magyarok és románok közötti lelki megbékélés, amelyet annyiszor hirdetünk, máról- holnapra meg is történik. Azonban vannak jelek, amelyek bizonyos következtetések megvonására bátorítanak bennünket. Ezek a jelek az egész közelmúltban villantak fel s éppen ezért hisszük, hogy ha nem is lényeges, de bizonyos mértékű változás előtt áll kisebbségi életünk. Antonescu külügyminiszter csak a napokban jelentette ki, hogy „Magyarország sokkal kevesebb ellenségeskedést mutat ma Romániával szemben, mint ahogy azt hiszik“. A külügyminiszternek ez a megállapítása nem mult el nyom nélkül a román sajtóban, amely sajtó ezelőtt majdnem nap mi'íint nap hangoztatott a magyar kisebbség ellen súlyos vádakat. Talán Antonescu elmondott kijelentésének tudhatjuk azt be, hogy a román sovén él-sajtó, a Curentul ma már békésebb húrokat penget. Pamfil Seicaru lapja — bár a román-magyar megegyezésben nem hisz — mégis ezt óhajtandónak tartja. Ugyanakkor azonban szinte postul'atumnak érni it j meg, hogy Magyar- ország épp oly bánásmódban részesítse az ott élő román kisebbségeket, mint amilyenben részesíti Románia a magyar kisebbséget. Ml, akik évek óta komolyan és meggyőződéssel hirdetjük a két nemzet megbékélésének szükségszerűségét, nagy elégtétellel állapítjuk meg, hogy a román sajtó is elérkezett oda. ahol mi már régen tartunk: a kölcsönös barátság és bizalom szükségességének időpontjához. Ehhez azonban az kell, hogy az illetékes tényezők le tud janak szállni a magaslatról, fej tudjanak keresni műhelyeket, amelyekben magyarok épp úgy, mint románok dolgoznak enns'k az államnak a felvirágoztatásáért. Műhelyeket, amelyekben munkások egymásban nem a nemzetséget, de a munkaerőt nézik és látják. Milyen gyorsan megoldódna minden pro- b’éma, ha román po/Mtikusok és román újságírók elmennének olyan műhelyekbe, ahol román munkás dolgozik a magyar munkással, ahol román munkás becsüli meg a magyar munkást s ha kell — mint ahogy most Cluj-on — segítségéire is siet. BERLIN, február 3. Ribbentrop báró londoni német nagykövet tegnap este elutazott az angol fővárosba. Berlin politikai köreinek állítása szerint Ribbentrop Németország gyarmati követeléseit magában foglaló emlékiratot vitt magával, melyet a londoni Forreign OfHreben fog átnyújtani. A nagykövetnek állítólag arra is meghatalmazása van. hogy a gyarmatok kérdésében azonnali tárgyalásokat kezdjen. Németország visszakéri mindazokat a gyarmatokat, melyeket a versa 11 lesi békeszerződés rendelkezései elvettek tőle és Franciaországnak, Angliának, a domíniumoknak, illetőleg Japánnak ítéltek oda. LONDON, február 3. Hitler beszéde után most két irányzat mutatkozik az angol sajtóban. A Daily Telegraph, a konzervatívok lapja azon a véleményen van, hogy pillanatnyilag még nem szabad felhagyni a reménnyel, ami Németországnak a Népszövetségbe való visszahozását illeti. A másik irányzat szerint Hitler nem válaszolt a tett ajánlatokra, ami annyit jelent, hogy elveti azokat. A Manchester Guardian és News Chronicle támogatja ezt a felfogást. A Daily Express pedig igy ir: Ami Memelt, Danzigot és Moszkvát illeti, Hitler kérhet amit akar, de amikor gyarmatokat követel, azt válaszoljuk: Nem! (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon) ^Jégáréit Bucurestlböl jelenük: Az éjszaka folyamán a fővárosban havazott. Bucureştii teljesen belepte a hó. Alá délelőtt —7 fokot mértek a fővárosban. Chrs>lnauban az éjjel —27 fokot mutatott a hőmérő. Munteniában és Ardeal- ban az időjárás enyhébb. A vonatok késéssel érkeznek a fővárosba a havazások miatt. Továbbra is változatlan idő várható. Ardealban némi hőmérsékleteméi kedéssel. V«» « £ X.U.fÍíJil 1937 február 2-án. (Rador) Berlin 173.80. Amszterdam 239.2250, Newvork 437. Lo ■ dón 21.39, PárLs 203.650. Milano 230.250 Prága 15 26, Budapest 85.75, Belgrád 10 Bucureşti 325, Varsó 82.50, Becs S27.250.
