Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-14 / 37. szám
19 37 február 14. ELLENZÉK 7 * Régi jó időkből Irta: DÓZSA ENDRE * kg >ieJ liin 23fí Ó IS?! Jov :z3i sjla [uq L&d ;n3 kn n al! lev I asz őri isi IEI 30 s; o. iri Eli 3? >b in s?. '3 r j J n „Éltünk rögös határain kát géniusz vezet, a remény és az emlékezet“, ám nekünk, öregeknek, kii az élet tuikó mesgyejen jarunlk., már csak az emilékezet maradt meg, hogy feledhessük a mát és ne várjuk reménytelenül1 a holnapot. 1874-ot intünk. Édesapámat kinevezték hétszemélynöknflk, átköltöztünk Budapestre. jy éves voltam, beii-alkoztam az ecetem jógii karára. Az uj része az agyelemnek akkor volt épütöfátbeni. csak a Szervita-téri régi rész vök meg. Csengett az egész épület a joghallgatókat segélyező egyesület elnök jelöltjeinek neveitőil. „Éljen Fitter, abcug Vangail, éljen Vargái, abcug Fitler“. Az egyetem kapujában ott állít nagy veres tollal a kalapjában Szűcs Gyula, a Vargai pánt főkortese. Engem gyanúsan nézett, nagyon aprónak taliile arra, hogy jogász fennék. Megkérdezte mégiis: „Jogász unaságod?“ Erre besorozott •a Vargai pártba. Nem ismertem Szűcs Gyulát, csak annyit tudtam rólla, hogy hatod, vagy hetedéves jogász. Az ellenpárt kortesétől megtudtam aztán, hogy áüitókug valahol az Alföldön, egy gazdag mészárosmester fia, aki állandóan panaszolta a fia magatartását és sóhajtozva emlegette barátainak: „Sok ökrömbe kenik már nekem ez a szamár“. Egyébként szeretette méltó fiatalember volt), általánosan Szücis Pátnnak hívtuk. :z az általános népszerűség pár évvel ké- ,őbb abban nyiilvánuilit meg, hogy ő lett a hatvanas-bizottság egyik elnöke. Ez a különös bizottság, amelynek egyébiránt 100- nál több tagja volt a törölk-magyar testvériséggel tüntetett és Abdul Kerimnek diíszkar- dot vivő küldöttséggel lázba hozta az egész akkori ifjúságot, de már a küldöttség vezetését Szűcs Gyula mellett az akkori jogászel- nök, Lukács Gyula vette át, aki később országos képviselőként a függetlenségi párt egyik oszlopa volt és mint volt tengerész, beszélt angolul és franciául. A kiküldötteket a szultáni udvar Is fogadta. így alkalma volt Pátrinak, az alkkor széliében beszé't néma beszédet tartani Felállött teli át, meghajtotta magát az egybegyül't basák előtt és rágyújtott: — Unguri Turkii, vág dalkozott, a levegőben miméivé azt, hogy egykor egymás ellen harcoltak. Majd a levegőbe lebegtette jobbkezetţ, Turki, Unguri, felkiáltással ölelő mozdulatot téve jelezte, hogy ös-szebékültak. Azután rávágott az Abdul Kerimnek hozott diszkardra, ennek kapcsán felmutatta a szultán által adott Corvinákat és hangosan feil- kacagott. Lukács Gyula ezt igy magyarázta meg francia ny elven: — A magyarok és a törököik évszázadokon át harcban voltak egymással, de felismerték lastvérnép vokukat s az oroszok el" leni török győzelemre most kardot hoztak Abdul Kenknndk és a szultán ajándékakép magukkal viszik Mátyás király könyveit, a Corvinákat. Ennek a kettős aijóndiókniaík mindkét nemzet teljes szívből örvend. Ezt jelzi a Szűcs Gyula hahotája. A küldöttség vezetői. ,a Medzsik-rend nagykeresztjét kapták, a többi kiküldött a Med* zsik rend középcsiiliíagáb. Magam is tagja voltam ennek a hatalmas bizottságnál;. A Medzsik-rend és általában a konstantinápolyi kirándulás bizonyos tekintélyt adott Pátiénak. Közötünk ő volt az akkori Borszem Jankóban solkiszor jött alaknak, Bukóval Absenúus, az ős jogásznak mintája. Mikor szeretett öreg tanárunk, Venczel Gusztáv be epeit az egyetem kapuján, Pátri indr lotita al a kitörő nótázást: „Der Venczel kommt, de Venczel kommt, der Venczel schon da“. Az öregur bozontos sapkájában a tanterembe feljutva megismételte: „Der Venczel iisit schon da.“ Ugyancsak Pátrival történt!, hogy egy fiatalnak látszó embert, amint a folyosón végighaladt, megszólított: „Abzug Fiibler, éljen Vargai. Jogász ura- ságod?“ A fiatalúr a tanári szobába ment. PulszJky Guszti volt, az észjog tanára. Visszakapta azonban Pátri Venczeltöl Ls, Pülszkytól1 is az enydlgésit. Hetedik vagy nyolcadik évében előállott az első .alapvizsgára. Venczeí, a vizsga elnöke kérdezte: j \ !^ -* — Beszéljen valamit Attiláról. Maga úgyis járt már Siam búiban. Pátri pózba vágta magát és harsányan rá- kezdte:- Atilla hun király volt. Nagy ember volt. A világ rengető je volt. Isten ostorának tartotta magái, de annak tartották a íeiga- zott népek is. Általában Attila nagy hős volt, isokat szúrt és vágott, ő találta fel a szűk magyar nadrágok Venczel már bosszankodott. — De kérem, mondjon valamit politikai szervezetükről1!, vagy jógii alakulataikról. — Részletekbe nem bocsátkozom, előbb’ véleményemet szigorúan fent ártom. Venczel intett, hogy kinn ehet, később becsengették. Az elnök kihirdette az eredményt. „Szűcs Gyula ur vizsgája, egyhangúlag vissza utasittatott.“ — Hogy-hogy? kérdezte Pátri. — Részletekbe nem bocsátkozom,, előbbi véleményemet szigorúan fenntartom. Pulszky Guszti, esetében már csak a Borszem Jankó Absentíiusnval kezdhetjük el a történetet. Állítólag Pátri maga beszélte volna el, Ágadnak, a Borszem Jankó szerkesztőjének. Azt mondja nekem Pulszky professzor), beszéljek Womit, az észjogi főelvről. Én beszélek bátran, összehordok neki, erényt, arányt, előnyt, kátrányt, árilányt, bárányt, páfrányt,, sáfrányt. Elég, elég, mondja ő és persze megbuktat. Azon hozzáadással: „Látja igy van ha az ember csak szót tanul1“. Megvigasztaltam a professzort hogy nem tanultam én egy szót sem. A saját dicsőségétől elragadtatva:. Pálri valahol az Alföldön fellépett képviselőnek, de fényesen megbukott. Mégis ott találtuk az országházban, alkkor, mikor az 1877-es évben szerepelt Ifjúsági elnökök mind egyszerre képviselők lettünk. Barabás Béla Olvasóköri elnök, Major Ferenc, az Orvossegély Egylet elnöke, Barát Ferenc, Gyógyszerész e’nöh, Miklós Ödön, a lechnIkusok1 elnöke és ért, Jogászsegól'y Égy let-i elnök. Odakerült Szűcs Pátri is — teremőri minő égben. Nagy hangja és humora akkor is megvolt, tegező barátja maradt a képviselőház legalább felének. Közülünk naigyrésze azoknak, ak,'k akkor ' éltük életünk aranykorát, túlról nézik a vi kétarcú Iráris Irta: CASTANO—KÖSZEGHY MARIANNE Paris megváltozott. A szép asszonnyal egy kis baj van. Idegenek, akii; már régebbről ismerik, az idén megdöbbenve veszik észre sajátságos átalakulását. Sokáig forrt már (Hídig Ls néma erjedéssel e titokzatos folyamat, lassan és alattomosain; művészies elpalástolása azonban mindeddig sikerűit. Ma már nem sikerűi többé. Párás leplezetlenül tárja J amis-arcát Európa felé. Az egyik arc, a csapongó kedvű, bohőkásan szertelen francia főváros lárvája szemünk előtt hull a porba; most derül k\ hogy tulajdonképen csak lárva volt. A másik arc ellenben, a sohasem kendőzött, a brutálisan őszinte arc szardonikus kacajjal tekint egy páni félelembe dermedt világ szemébe. Groteszk vigyor fagyott e torz maszkra: ez Pa ris igazi arca. Az első azonban, a sokáig takargatott, a maga nyers élességében megmutatkozó démoni arc, most mint óriási, kétségbeesett kérdőjel, mered az európai éjszakába. Az »'arc lehullott és Paris, a mindenkor ragyogóan kikészített nagy dáma, ma mint hervadó asszony, fáradtan mond le a könyörtelen ráncok további eltitkolásáról. A félelem vált úrrá a lelkek fölött. A bouievardokon izzó vörös, sáfránysárga és hófehér plakátok süvítik bele jó mélyen :1 járókelők leikébe forrongó világnézetek különbözőségét. Kommunizmus és Tű zk ereszt, uUramontán mozgalmak és spanyol polgárháború! Tizennégy napos sztrájkok a legnagyobb gyárüzemekben, hallatlan árdrágulás az élelmiszeri ronton: mind súlyos jelenségek. titokzatos befolyások intő mementói. Az északi városrészek — Saint-Denis. La Viliette, La Ghapelle —- proletárlakói elke- seredetbriii veszik tudomásul az utolsó hat hónap közel negyvenszázalékos áremelkedését, — a francia kormány helyzete valóban nem irigylésreméltó. Eriből a növekvő drágulásról beszél kajánul felsorakoztatott számadatokkal a város másik, viharvert arca; a szegények Parisa. A nyomorról beszél. Az éhezőkről. A lángoló piros fényreklámokról, csillogó moziplakátoktól, káprázatos ékszerüzletektől, drága prémesodáktól szinte vakító pompájú bouievardokon lassan, fáradtan í vonszolja lábait a harmóákás ember. Két vézna gyermek lépeget mellette. Az egyik szorosan fogja a kezét. A másik rendre iparkodik elfogni minden járókelőt, hogy egy könyörgő levelezőlapot nyomhasson a kezébe. Most látjuk csak, — a harmónikás ember — vak! Hát »z az arc, amelyikről csak az imént esett le a művésziesen kifestett lárva? Az mit beszél? — Fáradt vagyok. Néni akarom viselni többé ezt a fojtogató, agy 011 fii tölt, borzasztó álarcot. Nem birok levegőhöz jutni tőled. Megfulladok ... így beszél ma Paris, a nemrégen még oly vidám, örökké kacagó Páris, az öröm, a könnyelműség városa. Mlint szörnyű kaleidoszkóp, forog szemünk előtt a sors ördögi masinája. Piros; zöld, sárga, kék színes kövecskékhez hasonlatosan, vibrál, görög, csillog démoni változatossággal a fény és árnyék, nyomor és luxus, eszeveszett mámorok és féktelen elkeseredések pokoli víziója. Táncolnak a divatos bárokban, táncolnak az előkelő vendéglők parkettjén, táncolnak a külvárosi leim jókban. Hajszolt szenzációkba fúlnak el az aggodalom szorongó érzései: a ma még szépséges, a ma még derűs. De holnap? És holnap után? .. . A Champs Elysées nagyáruházai pompázatos mhacsodákkal csalogatják a divat lázas hódolóit. Határtalan fényűzés, csillogó brokátok, arany és ezüstlamék csábító színei bűvölik delejes vonzásba csirkeagyu nők primitív vágyait. Reng a föld. inog Európa, de az elszédült Mának e mámorba sülyedt gyermekei még most sem akarnak tudiili arról a félelmetes világkataklizmáról, mely elsodrással fenyegeti ezt a beteg gciisoráciióí. * Készülnek a világkiá!Irtásra. Fantasztikus tervek, káprázatos technikai csodák, sohasem hallott építészeti bravúrok nőnek, növekednek elő a földből, elrejtőzve és titokzatosan a Szajna mentén. Otromba deszka- kerítések, mindent elcsúfító ideiglenes bar- r kádok takargatják májusig e lássa kibontakozást. A pókbasu Troeadero is egyenlő lett a föld színével, — helyébe földalatti színház-palotát, szenzációs pavi Ilonokat építenek a kiállítás boszcsrkánymesterei. El fog hát jönni Parisba az egész Európa, csakúgy, mint távoli, ismeretlen földrészek tarka és misztikus világa, hogy bemutassa csodálatos kincseit. Várja már a Szajna, az ujjászép'tett Eiffel-torony, a régi Mars-mező a vendégeket. A Mars-mező, ahol nem is egy századdal ezelőtt szintén világkiállítást nyitott meg III. Napoleon, az utolsó francia császár. Várják tehát újra a vendégeket, a sok, az ezernyi, a millió idegent, kiknek jöttére megtelnek a szállodák, táblás házakkal ját szanak a színházak, zsufoha lesznek a mii iatóhelyek. Eljönnek a gyarmatok is, színes, exotikus fajták és elhozzák magukkal a Kelet ragyogását; jönnek megint, évek múltán a yaiikeek és Paris viszontlátja a megsáp- padt fényű dollárokat. Mint csillogó estélyiruhában sztereotyp.en mosolygó háziasz- szony, úgy várja Páris vendégeit e parádés alkalomra. Keli az arany, — mert hf'sz az aranynak szól mind e csáboson sztereotyp mosoly: az idegen arany előtt hajt oly mélyen térdet e tündöklő vendégszeretet. Berlin és az olympiász emléke villan meg pillanatra a hisztérikus készülődések között. Nem egészen egy évvel ezelőtt ott Ls felfüggesztették a politikát, — egy hónapig. Négy liétg tartottak az olymipiai versenyek és Berlin diadalittasan könyvelte el a szédületesre fokozott idegenforgalom sikerét, Magasan lángolt a pénz hatalma, mindaddig, inig az a másik láng, az olyni- piai tűz újra kialudt. És amikor Berlin kapui ismét bezárultak az utolsó vendég mögött, Németország ú jra visszadermedt a tul- feszült idegzetű Európa könyörtelen kábul ts ágába. Vájjon Páris melyik arcát fordítja majd e nagy vendégeskedés lezajlása után a világ felé? tág folyásár és helyet adtak már a f atartóknak. Tudomásom szerint csak Várady Mik* lós él még, aki tisztelet bein tagja volt a hatvanas bizottságnak, aki most is goval ér s aki mos; is azt mondja, Hogy „ember., már jobb nem lehet.“ Kortársaink COWARD NOEL, LONDON KEDVENCE Coward Noe>l ma a legsikeresebb angol szerző, sőt a legsikeresebb egész Európában. Már túlszárnyalta az örmény Arien Michaelt és az ír Shaw Bemardot, nem a regények, a színdarabok felépítésének, de a regénnyel és színdarabbal való pénzszerzésnek művészetében. Coward Noéi — ebben mind a két előbbitől különbözik — igazi angol. Londonban született, akár a bölcsőre, akár a színpadra gondolunk, Ma 36 esztendős, nyúlánk, karcsú, magas. Az úgynevezett «race“. Elegáns. Hivatalos mindenüvé. Kedvence a londoni társaságnak. Egy látogatójának egy ízben a következőket mondta: — Tízesztendős koromban kezdtem színházat játszani. De nem szinószcsaiádból származom. Első darabomat 18 esztendős koromban írtam. Igen, a színház ragadós és azt gondoltam, miért ne tudnék darabot írni? És ez a darab leirhatatlanuil rossz volt, be kell vallanom. Ennek dacára is sok pénzt kaptam érte egy amerSkaitól, aki megvette melodrámámat. De sohase került színpadra — és ennek szivemből örülök! Húszéves koromban újra incam egy darabot, mdy máig legjobb darabom maradt. Álljunk meg. Nehogy elfelejtsem: előbb még megírtam Chariot revüjé-t — igazán nagy siker volt. Még nagyobb siker volt első kom oily vígjátékom: The vertex (Forgószél). Háromszázszor játszották Londonban, Csakugyan legjobb darabom. — Azután megírtam az Elbukott angyakt, majd a SzénaJáz-t — ez utóbbi darabomat külföldi színpadokon Spleen és Weekend cimmej is játszották Következett a Márkaaiő, aztán a Házi pletyka (Home ehet), egy darab, melyet a német színpadon IntirMtások címmel adtak s amelyet legutoljára amerikai filmen láttunk. Megírtam továbbá... De ön bizonyára ismeri darabjaimat, mindenütt játsszák őket. Bizonyosan ismeri, legalább is filmről, revüsmet is, melyet a mi Cochran - cunk számára írtam, például a Gavaicade-t. És ismeri a Szöveg és zene cimüt? Szintén egyik revüm. Ezután a következő párbeszéd folyt le Coward és látogatója közt: — Nincs kedve hozzá, bogy münden darabjában fellépjen? — Nem, nem játszom mindegyik darabomban, csak »melyikben jó szerep van számomra. — De hiszen mindegyik darabjába írhatna szerepet a saját maga számára. — Ugyan!? Mem irhatok mindig testhez áűó szerepet a magam számára! Persze, ön azt gondolja, hogy csak úgy kirázom a szerepeket a könyökömből! S talán hozzágondolja azt îs, hogy csak úgy, a pénzért! Óh. nem! Komoly iró vagyok s mikor darabot kezdek írni, igazán nem tudom, milyen lesz. A darabaitaik teiimés-zetcsmek kell lennie ás mag» magából kifejlődnie, mert elhiheti nékem, hogy megvan a saját törvénye, melynek engedelmeskednem kell. És semmiesetre sem szabad elpaccollnv, ragasztani, csiszolni... Lehet, hogy Coward csakugyan nem gondol a pénzre és darabjait, revüif, filmjeit, regényeit csak szenvedélytől írja. De akárhogy van i&, évente 60.000 fontot ir össze...
