Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
K Bll r/vznx ammammaamam I f) 3 7 / * n a i r I. Szabó Lafos ammmmmmmmMmmmmmaBmmmmKmmmmmmmmmmmmm n-,^P J 'ááhWál lakelei anno 1930 Szemtől szemben négy magyar transsy akik küzdenek, tanulnak, tudnak és — bíznak CLUJ, január 1. — Egyetem! Egyetemi polgár! . . . beteljesedett vágyálom, mely éveken keresztül élt. Elért cél, múl y ért érdemes volt nyolc hosszú évet végig drukkolni. Es szülök megnyugvása. Nem veszett kárba a rengeteg áldozat. N’.ncs töbl> akadály. Átjutottak a gáton. — Egyetem! Egyetemi potlgár! .. . Vége a középiskolai törvényeknek. Az in- ternátusi szabályok érvényüket veszítették. Nem kell többet óráról-órára készülni, dolgozatokat írni. Pihenhet Horatius, Ovidius. Algöbra. trigonometria, asztronómia! Isten vetetek. Nem kell ki menés i engedély. Nem kell csengő szóra reggelizni, ebédelni, vacsorázni. Lefeküdni és felkelni. Jön az igazi diák-élet, aranyszabadsággal, mulatozással, szerelemmel. S természetesen lázas munkává]. Elvégre itt már az életnek tanul az am- bciós s nem éppen szerény terű „polgár“. Kenyérre megy a harc. * .Am meglátják a szabadsúgsz eretű ifjak, Mégy diák beszél milyen az a világ, amely után annyira vágytak, melyről sokat hallottak, regényektől olvastak, filmeket láttak. Tállán idegen lesz kissé s valamivel romantikusabb, mint az érettségi banketten gondolták, mint a Gaudeamus, Bailing már a véndiák éneklése közben elképzelték. Az interné tus az egyetemi élet alatt is megmarad. Es örülniük kell azoknak, kiket szerencséjük bentlakásba juttat. Bár ezek a helyek kevésbé jobbak, mint azok a szobák, ahonnan el vágytak. Nyolc, tiz, húsz ember együtt. Régi épületek, hiányos felszerelések — mostoha otthon, sz nbe kaszárnya. Es mégis menedékhely, különösen a „gólyák“ részére, kik ismeretlenül bolyongnak, mintha csak zarándokolni jöttek volna Pallas Athéné és Minerva templomához. És vannak továbbra is iskolai törvény k, intemá- tusi szabályok. De kün n lakásba is mehet bárki. Sőt: legtöbbnek oda kell mennie, mert a gyűlölt inlemátusokban nincs elég hely, vagy, fia van, nem tudja megfizetni diját Nézzünk be négy' egyetemi polgár lakásába. Kérdezzünk egyet-mást tőlük. S továbbítsuk feleletüket, Helyzetüket nem azok felé, kik reményekkel, álmokkal jöttek, hogy ne vegyük el kedvüket ne törjük le ambícióikat erejüket hanem a társadalom számára. Hisz a jövőnek lesznek az emberei. A jövő társadalmáért dolgoznak, nyomorognak magukra hagyatva, elf eled len, kutyába véve. Pince-lakásban Szuterén helyiség. Alig nagyobb egv fürdőszobánál. Nem Lakásnak készült Egyetlen falba épített ablaka van, melynek, egyetlen tenyérnyi nagyságú szemét lehet kiny.trri szellőztetés céljából. Az ablaküveg, mondanom sem kell, homályos, sötét. Azért négyben laknak, jobban mondva, négyen hálnak benne. Bútorzat? Négy vaságy, két szék — a vezeték alatt mosdótál. Az ágyak egymás felett állnak, mint a fogoly-táborok barakkjaiban. A lefekvés és felkelés kész torna, melyet egy nap sem mulaszthatnak el. Naponként egyszeír esznek meleg ételt: kegyebéd. Reggelizni nem szokták. A vacsora hagyma és kenyér, olykor szalonna is kerül. Nem ki vétet es alkalom azonban, amikor vacsora nélkül fék ősznek le s akasz- tófa humorra] alusznak el. .Miért ezek á nélkülözések? Egyszerű az oka: szegények. Hazulról oly minimális összeget kapnak, hogy tanulmányi dijaikat alig tudják kifizetni belőlük. Csekély keresetük pedig nem enged nagyobb fényűzést. És ezek a diákok becsületesen tanulnak. Pontosan végzik munkájukat. Vizsgáznak. Elismerést nyernek. Hisznek és remélnek. Mintha üres állás várna reájuk. Mintha égető szükség lenne reájuk valamelyik poszton. Éveken keresztül lankadatlanul dolgoznak. Az eredmény bizonyára nem fog késni. Meg lesz a diploma. Csak az állás nem fog üresenáflni. Azért lesz, amivé! foglalkozzanak. Gyógyittatni fogják gyomor, vese, vagy tüdőbajukat, amelyet egyetemi évek alatt szereztek. Ha ugyan lesz módjuk rá. Bénnentes vikend-ház A Feleac-i ut tetején, hatalmas kert közepén, vikend-ház. Modem stílusban épült, gyenge alkotmány. Körülötte száz mi?g száz rózsafa hajtotta föld alá fejét, télire. Edité lugas. A folyondárok fásliba burkolt karjai, szerelmesen ölelkeznek. Senki sem hinné, hogy ilyenkor vvkendezzen valaki, de a nyomok világosan mutatják, hogy lakója van a zöld házikónak. Valóban lakik benne • gy 'Zomjias lélek, egy nyomorban ábrándozó. Éppen fehérneműjével foglalatoskodik. Inget, zsebkendőt mos. Majd zavartalanul, kályhája köré aggatja őket. Szekrénye egésze« üresen áll. Magán hordja gárderobját. Beszélgetni kezdünk, régi barátságunk hangján. Elmondja, hogy megunta már a diákéletet. Ha még szépet akar látni, vissza kell menekülni közép skolai éveihez. Mégis más volt, amikor csengő szóra kellett reggelizni, ebédelni, vacsorázni. És mennyire más volt a már messziről, fehéren integető diák- szerelem. Csak emlékeit veheti kezébe, hogy megszépítse olykoir a jelenét. Álmod is elmaradtak. Keservesen panaszolja: hónapok leinek el és nem mellet moziba, nem láthat színházi előadást. Hogy éhezik, hogy társadalmi érintkezései nincsenek s kimgdal- tabb, mint egy kutya, még el tudná viselni, de. hogy kultur-proletár legyen, alig hiszi. Ha valahol messzi', nem várná, egy talán még nálánál is szükebb körülmények között élő, öreg asszony, édesanyja, hogy orvos legyen fiából, rnár rég pontot tett volna élete végére. Am kor búcsúzunk, ijedt tekintettel kap ablakához. És látnia kell, hogy u literes üvegben megfagyott a tej, szétvetette az üveglet. Kivettem tekintetéből, hogy i'.e kell mondania s pillanatok alatt fiele is nyugodott, hogy nem lesz vacsorája és reggelije. Cseléd ágyán fogyasztott ebéd A Fellegvár keskeny sikátorában alig kaptam meg a házszámot. És még a szűk udvaron is keresgélnem kellett, amíg egy ritka szakállas öreg asszony hozzám szólt: A lépcsőn kiéli felmenni a „diák úrhoz“. Tán csuik nem a pudláson lakik? Bizonytalanul lépkedtem egyik fokiról a másikra. Kopogtatok. Ismerős hang válaszol!. Persze, könyv mellett találom a padlásszobu lakóját. Mintha csak sapkája jelvényét) akarna hü lenni, amelyen bagoly kuporog egy szétnyitott Két lótuszvirág Csang-Kai-Sck felesége, Szun-Yat-Szen özvegye A kínai forradalom két legérdekesebb asz- szonya Csang-Ka-Sek 'tábornok felesége s a forradailomind tó Szun-Yat-Szen özvegye. A kát nő különösképpen azonos lány névex vise. Lótusz mind a kettő. De mig Szun asszony — több más csengő-bongó jelző mellett — -szüle ősekor kapta ezt a nevet, Caang .tábornok felesége csak kelőbb lett Lótusszá. Barátai nevezik így. Hófehér arcáról, mely szálfujta lótuszra emilékeztet. Csang asszony sziveden fogadja ezt a nevet. Szívásén fogad mindent, ami szép és elegáns. Rajong a párizsi ruháért, a modem ékszerért, a lyoni selymekért. Európai módon festi az arcát. Noha hazájában már akkortájt ismerték a ctókóllió rúzst s az arcápoiás valamennyi titkát, m.lkor nálunk még rab.ó- hadjárarokra mentek a sátorlaikók. Csang asszony mégis a mi kozmtíhkánkait pártolja, szemben a hazaival, mely ötezer év alatt annyira tul/finomu ts, hogy egyetlen természetes vonást sem uür a nők arcán. A divatdiktátor A szép tábomokn-énafk köszönhető, hogy az amerikai kozmetikátok boltjai gombamódra szaporodnak Pekingbep, Shanghaban. A kínai hölgyek olyan szemöldököket, olyan pudert kivánnafk, amilyet Qsoing asszony visel. HuszonÖD évvel ezelőtt ugyanilyen szenvedi yasen utánoztak egy másik hölgyet: Szun- Yat-Szen feleségét. De ezt az asszonyt más fából faragták. Hamisítatlan forradalmár. Kína ötezeréves tönénelimének első női forradalmára. Szülei már hatéves korában hiába magyarázták, hogy előkelő kínai dáma csakis olyan lábon járhat, me y két lépésnél nem viszi tovább, a kislányra nem lehetett hatni. Beadnák hát az európai iskoláiba. Otitr ruhám, nevet, frizurát cierélt, két év alatt három osztályt ugrott s mire külföldi egyetemre kérőin, tisztában volt azzal, hogy a kínai nő é.etét gyökeresen meg kell' változtatni. , Ne tűrjétek!... Hazatérve, rop! ratokban szólította fel a nőket, hogy ne tűrjék tovább a Höbbnejőségét, ne menjenek feleségül olyan férfihoz, olkit az esküvőjük napiján látnok elŐ6zör. Ám az Ifjú Kína fölött ezidőiájt rövid győzelmet aratott a reakció. A forradalmárok Japánba menekültek s ott régebben emigrált vezérük, reménységük, Szun-Yat-Szen köré gyü.tek. A diáklány Szun titkára lett s közös eszméik, álmaik remények hamarosan a szerelem berkeibe vezették őket. Házasok voltak, mire Kínába visszatértek. Szun-Yat-Szen asszony itt lelkesen állt a nők mellé. Az elzárt udvarokból, ahol tehetőt énül, munklállílanul születtek híztak, hervadtak kihívta őket a napfénybe. Lángoló szavai letép.ék társnői lábáról az elkorcsosltó pólyát, körmérőt az arany-tokot, a semmittevés legő.ibb jelképét. 0 és követői iskolába küldték a kislányokat a a kínai porasztasz- szonnyal megértették hogy ember. Nem igavonó álllait. Elv és ízlés Mint Csang generáll'is feleségei, Szun-Yat- szen-né is európai öltözetet viselt. De nem selymet, hanem durva szövetlet. Nem páriái etcarpint, hanem vastagtalpu cipőt. ör az Elv vitte Európa divatja felé, nem az ízlés. Úttörő volt. Csaing «asszonyra a mérsékletet«, a simításokat, az árnyalatokat hagyta kötet, a simításokat, az árnyailaltioikiat hagyítá örökül. Ennek «a halvány virágnak — kinek képiét mindig ott látjuk Qsang tábornok képié metíeut — kitűnően illik az örökség. Ped«g nehéz feladat elé, minit az úttörő Szun-Yat- Szen asszonyt. A má&odik Lótusznak nem a többnejüség problémáját kell1 megoldania, hanem az egy nej őségéit. I könyven. — Emeleten löksz? Jól mehet doí- I god! — Restelkedve meritegelödzötL hogy a házigazda fiút tanítja a szobáért. Fizetni nern tudnak. Minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni! — De elköltözöm innen. Nem lehet fűteni. Csak éjszakára jövök haza. Nappal a könyvtárakban vagyok. A reggel is befagyva találtain a rmndóvizemet. — És a koszt kérdőiét elintézted? — Megkaptam a címet. Köszönöm. Som.' volt még iyen ebédem. Igaz, hogy a konyhában, a cseléd ágyán fogyasztom el. De mit számit. Apropos, ninove fölösleges újság nálad? Tudniillik minden reggel egy újságot leszek a cipőmbe, hogy ne a talpammal koptassam a járdát. Volt nélkülözhető laj>om. — Mikor végzcl? — A tavaszon. — Állás? — Biztatnak. De nem tudom, hogy fogok tan:tani. Ismét gyengén érzem magam. A klinikán ismét figyelmeztettek a tüdőmre. Naponként hat tanítvány — Akkor haza kísérem! Útközben panaszkodott, hogy reggel fél nyolckor eljön hazulról és csak este nyolc- k ilene őrsikor tud haza menni. Naponként hat tanítvánnyal foglalkozik. Francia és német nyelvórákat ad: gyermekeknek, felnőtteknek. Egyetemre jár. Leányegyesülcttón vesz részt. Kétségtelen, hogy nem könnyű dolog. Mindenért t ami tani: lakásért, kosziért, púnzért. És még se veszítette el kedélyét. Csupán arcán, szemein látszik a fáradtság, a kimerültség, tóány létére éle'mesebb és jobban birja a küzdelmet, mint sok fiú. Azért panaszkodik. Nincs megelégedve sorsával. Látszik rajta, hogy csak rettenetes erőfeszítéssel birja az iramot. És bántja az a tudat, hogy ideje fe- csÉrelődik s maga tovább képzésével foglal- korhatik legkevesebbet. ízlésesen öltözködik s ügyel hogy hiúsága ne szenvedjem csorbái. Maga köti ruháját, harisnyáját s maga készíti bá'icipöjét. A kézimunka tárgyak egész seregét készíti szabad idejében, amint mondta. Lefekvés előtt olvas. A reggel első órájában angolul tamil, szótár segítségével. Nem Krizáitunk, de néhány elejtett szóból sikerült kivennem, hogy otthonról semmi anyagi tarn ogatést nem kap. Sőt, húgának is ő kűri némi zsebpénzt. Egy f lóra alatt haza érkeztünk. Ám a leányszobának hét zárja van s mint a szentélybe, csak beavatottak, illetékesek léphetik át küszöbét. így kívül maradtam. A ház külseje azonban belvilágáról is beszélt. Fantáziám segített, hogy teljes képet nyerjek otthonáról, melyben heti négy német óráért lakik. Rokonok — utódok Talán túlzottaknak, sötéteknek látszanak a vázolt képek. Pedig nem hamisítottam meg a valóságot, mógc.sak nem is mását adtam, hanem magukat a szomorú tényeket. A társadalmi nyomorukat próbáltam papirra vetni, «nem éppen céltalanul. Ha csak informáló jellege is lesz ennek a riportnak, úgy seni volt h:ába való dolog. Nem akarom a sziveket megnyerni, hogy kongó gyomru diákok segítségére -siessenek. Nem. Mert a mai diákság nem könyöröghet alamizsnáért. Es nem a-zért kell segítenie a társadalomnak, mert szegény. Elvégre -a szegénység nem érdem, de -mert a jelenlegi ifjúságon kell majd ál- érdekJcdnie jövő tarsadalmunknak, ha a megmaradás útját kívánja 'választani. Legfennebb előlegezett kölcsön a segélyezés, me!v- lyel kultur-kincseket, eszközöket szerez tó magának a jövő versenyébe, melyben megin! csak nem magáért vesz részt, hanem a z egész magyn óságért. Az ELLENZÉK a haladást szóig iljj. t kisebbségi é« emberi ingok ?16bareo«*a. BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS: A HAR MADIK BIRODALOM KELETKEZÉSE. ‘»Tó oldal, keménykötés 132 lej az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii, Vidék re utánvéttel is azonnal szállítjuk.
