Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-10 / 7. szám
1937 ţaauAr 19. ellenzék A felhők Irta: BIBO LAJOS. Az ember, Péter a kiskert mögött barkácsolt. Akácfatörzzsel vergődött, amely acélos és szívós vök a tavalyi nedvtől és sehogy- sem akart engedni az életlen, csorba szék ércének. A nagykapu egyik tartó oszlopa mondta fel a szolgálatot, ennek helyébe kellett volna a másik s Péiter hosszas tűnődés mán agy határozott, hogy legjobb lesz, ha az öreg akácfát vágja ki. Az asszonynak per, sze nem szólt, csak másnap, amikor a munkának nekilátott s az rászólt, hogy m*t akar s valami olyasfélét mondott, hogy alighanem a jobbik esze hagyta el, hogy éppen a legöregebb aikácfának eresztette neki a fejszét. Munkába, örökös elégedetlenségbe elszáradt öreg volt az asszony, nehéz természetű, engesztelhetetlen (teremtés, akiben negyven hosszú esztendő pocsolyába gyűlt hallgatása háborgott. Az ember, Péter miatt, aki békés és jámbor lélek volt, harag és gyülölség: nélkül való. Két nap múltán, most is, ő, az asz- szony unta meg előbb a dolgot. Figyelte az embert, hát látta, hogy .a munka csak nagyon lassan halad. Nem is várt (tovább. Adott a hízóknak, azután odafordul- az emberhez: — A kukorica mög elfogyott.. . Péter éppen görcshöz ért, hát nem fellelt. Az asszony darabig várt. Majd valamivel hangosabban ismét odaszóll: — Ej, hát, kihőn beszélők! Péter felnézett: — Na?! — Lögyön már vége! Éppen ölég volt...! — nézett szembe vele az asszony és a hangjában türelme ién parancs fenyegetett Péter lassú mozdulattal! letörölte homlokáról a verejtéket: —- Mán möglösz! — szólt nagy nyugalommal s a markába köpve fogást kereset; a szekerce nyelén. Az asszony égő tekintettel nézte. A csöndes, üres mozdulatot, amellyel az ember a fatálé hajolt s ahogy kézbe fogva a szerszámot, tompa, erőtlen ütéssel lesújtott. Nem találta hirtelen a szót, amivel meg akarta pocskolni az embert s a forró, nyakas düh összeégette a szája izét. Darabig állt, nézte, mély gyűlölettel és tehetetlen, nyers megvetéssel Pétert, azután, mivel érezte, hogy mindjárt kiszökik szeméből a könny, elfordult és otthagyta. Az első gondolata az volt, hogy a hízókat kellene... Megétetni, vagy valami mást, valami retteneteset cselekedni, hogy dő jön már egyszer össze ez a cudar világ. Még tán nem is késő, a patkószeg ott van a kamraablakban, most mindjárt a kukorica közé vethetne vagy ötöt-hatat. Reggel azután élesztgethetné Péter a disznókat. Megborzon- és gondalatában pillanatok alatt örvénylő utakat járva, hirtelen nyöszörgésre hígult benne a düh s megint csak a régi, gyötrelmes megállapításhoz ért, hogy átokkal sújtotta a teremtő. Negyven esztendő alatt, amit Péter mellett átszenvedett, sohasem tudta határozottan, hogy mi a baja, csak érezte, égette és emésztette a bizonytalanság és soha egy pillanatig sem vetett magára. Akaratos, vad és konok lélek volt, akiből engedelmes és alázatos asszonyt szelídített volna a durvaság, amely után, anélkül, hogy tudta volna, egy életen keresztül szomjuhozott, de Péter engedékeny és türelmes szivü volt és ezen a jóságon erőtlenül és céltalanul hanyatlott el minden viharzó indulat és gyülölség. Péterének nem került nagy fáradságába, hogy megszokja az asszony természetét, állta J a haragját, nem érezte száraz, fojtod gyötrő- ! dését, nem csitította, nem biztatta, olyannak i verte az egész életet, mintahogy azt a min- [ dentudó rászabta és viselte sorsát csöndes. j zavartalan békességgel. Estig dolgozott s örült, hogy elkészült. Úgy számította, hogy az oszlopot majd beállít ja reggel, ez a munka nem tart tovább most már jó óránál. Bekerült a pitvarba. — Adni kéne nekik — mondta az asz- szonynak, hátranézve az ól felé. — Este kő ső lesz. Az asszony nem felelt. Szó nélkül kifordult. Később, amikor viaszaiért, fölvetette az ágyat, azután lefeküdt. Péter is végzett a vacsorával. Kihúzódott a vacokra és nemsokára el is nyomta az álom. Másnap hajnalban kelt. Gödröt ásott és beállította az oszlopot. Éppen a földet furkózta, amikor az asszony kiállása hallatszott: — Gyüjjék mán kend? Péter odanézett: — Mi a, na? — Gyüjjön, ha mondom! Péter a kerítésnek támasz tóttá a furkói és odament. Az asszony az Ól előtt állott és nem tudott megmozdulni a rémülettől. A nagyobbik hízó a földön feküdt, két oralikán szivárgott a vér, a szája meg habot túrt. Péter lábai alatt megingott a föld. — Hamar! — kiáltott és egy rántással ki szóik itotta az ólajtót. Az asszony szaladt a késért. Jajveszékolve rohant, mert a szerencsétlenségben ismeretlen, (titokzatos hatalmak verését látta, merthogy tegnap maga is a patkószegre gondolt. Lám, az állat csakugyan nyelt valamit. Hozta a kést, de egy kiálló kőben megbotlott és elvágódotc a földön. Meghemperedett, úgy fel nyögve s lihegve ért az ólhoz. Péterben lángolt a sietség: — Vizet...! — ordított. Az asszony meghökkent és érzve, hogy esetleg megkésik, sikolcva fordult vissza. Egy szilkét kapott le a kerítésről, azt mentette meg. — Itt van! —- nyújtotta ada, amikor visz- szaért. Péter a szilkére nézett s amikor rádöbbent, hogy minden elveszett, nincs itt a dézsa víz, amtbe a hizó fejét belenyomhatná, megmozdult, fellázadt és elszabadult benne is a düh. A disznó zihált, majd hirtelen hor- gésre fogta. Péter egy lángoló gondolattal felmérte az utat a kutig meg vissza és egyszerre megérezte, hogy késő, mire visszatér, addig a hizó elvégzi. De hát mért áll előtte az asszony és miért nem a dézsát hozza? Miért áll és miért néz olyan rémült, megkövült tekintettel rá? Miért áll it't eddig, hát nem látta rögtön, hogy vége, ha nem nyöszörög, ha nem rohan, ha nem sikolt akikorát, hogy megrepedjen ez az irtózatos forróság, amely most mindjárt rájuk szakad? Lökni akarta az asszonyt, de megbotlott s mos't már, hogy időt nyerjen, elrúgta az útból. Az asszony nekivágódott az ól ajtajának és hangtalanul terült el a földön. Péter szűkök. Hörgő tt, amikor a teli dézsával visszatért. Két kézzel kapott a disznóhoz, de ujjai hirtelen kiengeditek. Az állatnak mind a négy lába ki volt merevedve és nyitott szemeivel úgy nézett előre’ mintha várna valamit. Az ember az állatra meredt és úgy magában alaposan megfontolta és átgondolta a történteket és odáig ért, hogy a disznó csakugyan megdöglött. Otthagyta a hízót és kiült az eresz alá. Négy óráig pipázott, akkor megint hátrament az ólhoz és ott is maradt napáldozatig. Másnap hajnaliban befogott és kocsira téve bevitte a dögöt a városba. Az asszony, Julis, ké; hétig nyomta az , Q «*e? * 0z °°°e poV' es omeW®' * 3\o\n' P |cafd'°'' • r. V%o\. , , oloP'° ezto" ft" ,o<5*9 sót *•**“*1 sobb-;V 'oţ re®*» köp*0 ágyai, akkor aztán az orvos azt mondta, hogy mostmár felkelhet. Nehezen birta magát, hanem hát azért mégis erőre kapott. Péter hallgatott s nem is szólalt meg, csak harmadnap estefelé: — Rozi mög hónap kigyün — mondta. Rozi, a lányuk, aki bent lakott a városban s (akinek akkor szólt, amikor a disznóval odabent járt. Az asszony elértette, amit az ember elhallgatott. Hogy jobb, ha a történtek után egyelőre magára hagyja s bemegy néhány hétre a lányukhoz a városba. Nem felelt hát, hanem elfordult és kiment a pitvarba. Másnap, amikor a lánya érte jött, suttogva beszélgettek. — Hát édösapám? — kérdezte a me- | nyecske. Az anyja tolta kifelé: — Nem köll bántani — súgta. A menyecske nem értette. Vállat vont: — Legalább köszönni, köszönök... — Nem köü, ha mondom! — szólt az öregasszony és halkan betéve maga mögött a pitvarajtó:, lassú léptekkel elindultak, be a város felé. Péter alkonyattájba kerülkőzött elő a szomszédból. Kiült az eperfa alá és pipára gyújtva elnyugitarta tekintetét a láthatáron. Szép csöndesen föjjebb, föjjebb haladt s az esthajnali csillagnál hosszan megpihent. Az égnek ezen a részén felhőik húzódtak J lefelé és Lassan belehullottak a mélyebben ! kéklő tengerekbe. €©aslii©lí©í rendelteik Iii a Hayiiasa-féle liithizománylioz ,«/l3 iái földem?” birtokának sorsa BUDAPEST, január hó. A Haynau-féle hitbizomány ma ismét szerepel a hivatalos lapban. A nyíregyházi törvényszék gondnokot rendelt ki a hi bizoni ány hoz. Különböző hírek terjedtek el a hitbizomány sorsáról, ami már csak a Hay- nau név történelmi szerepe miatt is nagyobb érdeklődést keltett. A Haynau-féle szabolcsi hitbizomány 3116 katasztrális hold, tizenhárom község határában terül el és ezidőszerint báró Haynau Gyula a birtokosa. A birtokos kérésére nevezték ki most a hitbizományi .gondnokot. * Kevesen tudják, hogy Jókai legnépszerűbb s talán (legfinomabb regénye, Az uj földesur Ankerschmidt Lovagjában tulajdonképpen Haynau alakját örökíti meg. Az osztrák katonatiszt, alkj a szabadságharc ieverése után magyar földbirtokot vásárol s úgy meggyökerezik a magyar talajban, hogy végül a nevét is megmagyarositja, nem más, mint Haynau és az ő birtokvásárlásának idealizált története, Jókat, a márciusi forró napok egyik hőse, Petőfi barátja, a szabadságharc utáni idők üldözött bujdosója, ebben a szép történetben kötött békét a Habsburg-házzaL és Ferenc Józseffel. Ebben a regényében bocsátotta meg az uraikodónaik az aradi tizenhármat, a Bach-korszakot — és Haynaut. A puhaszivü mesemondó fellelkesült azon, hogy a gyűlölt tábornok Magyarországon birtokot szerzett, a vásárlást és leteiLepedést hajlandó volt elmagyarosodásnak, asszimilációnak tekinteni. S mig a valóságban a hallgatag, komor, magányos tábornok szikár alakja mint fekete árnyék borult rá a magyar közszesllemre s nevét csak átkok között emlegették a megalázott hazafiak, míg Kossuth hívei árulónak (tartották azokat is, akik a dinasztiával való kiegyezést hirdették, Jókai megteremtette An.kersch.midt feledhetetlen alakját, az osztrák űrét, akit magyarrá tesz a magyar föld. Ehhez a regénybeii hőshöz, itermészetesen, az eleven, történelmi modellnek vajmi kevés köze volt. Mert Haynau lelkében sohasem kerekedtek felül azok a poétikus hangulatok, azok az érzelmes álmok, gyengéd indulatok, amelyek Ankerschmidt lovagot olyan finom bíedermeier-alakiká, olyan zenélőóra-iólekké, olyan egy-kettőre átalakuló ,,magyarrá“ tették. Nem, a „bresciai hiéna“ körül csak a magány lett sűrűbb, csak a magyar társadalom jeges gyűlölete lett keményebb s lelkében teljesen körülzárva, mintahogy a kagyló körül keményszik meg a tenger vizéből lerakodó mészhéj, magányosan rótta sétáit nz idegen világban. Nem érezle itt jól magát soha. Nem asszimilálódott, nem lett ,,magyarrá“. Sohasem bocsátotta meg a magyarságnak azokat a bűnöket, amelyeket ő követett el ellene... Haynau, az ,;uj földesur“, szegényen, mogorva zárkózottságban ha!t meg Anglia földjén. A Haynau-hitbizomány pedig lassan-las- son azoknak a kezére kerül vissza akiktől vétetett: a magyar földművelőkre, Kossuth „lázadóinak“ fiaiéra. Ez a történelem igazsága I és nem .az, amit Jókai olyan meleg színekkel 1 rajzolt meg nagyszerű müvében. mit szól hozzá AZ ANGRIF írja: .,A szovjetunió a Fal- ray Aviation nevű angol repülőgépgyár belga leányvállalatánál ötágyus katonai repülőgépeket rendelt. Angol szerkezetről van szó- a szarnyakba négy géppuska van beépítve. A szovjet-orosz rendelés mutatja, hogy a szovjet nem elégszik meg sajá: hadiiparának végső fel-fokozásával, hanem még a külföldön is megrendeléseket lesz, hogy .katonai készenlétét fokozza. Figyelem reméltó, hogy Belgium megengedi legmodernebb repülőgépeinek kivitelét.“ $ A NEUE ZÜRICHER ZEITUNG Írja: „Egy a Svájcból kiutasított állampolgárság nélküli egyént junius 26-án német hatóságok Egli- saunal titokban áttették a svájci határon. Onnan teherkocsival Zürichbe utazott, ahol még aznap letartóztatták. A zürichi b:róság felmentette a vád alól, hogy vétett a letelepedési és tartózkodási törvény ellen. ítéletében arra támaszkodott, hogy a jelentési tevő rendőrök szerint „divattá“ váll, hogy az állampolgárság nélküli egyéneket rendőri közegek éjjel, sötétben egy nem hivatalos helyen a szomszéd állam területére teszik át. Az államügyész fellebbezett: az ítélet ellen, a bizonyítás kiegészirtését kérte abban az irányban, hogy vájjon a rendőri jelentésben körülírt állapotok tényeg fennálianak-e? Azonkívül is megjegyezte, hogy bár ilyen esetben a jogtalan határátlépés olyan egyéneknek, akiken hatóságok tesznek át a határon, nem írható terhére, mivel kényszer alalt cselekedtek, ám büntetendő cselekménye követnek el akkor, ha kényszer nélkül és önként svájci területen maradnak, mert a kintasitolt személyek számára nemcsak a határátlépés tilos, hanem az ország területén való tartózkodás is. Számukra tehát két lehetőség adódik: vagy a szomszédos államba visszatérni, vagy a legközelebbi rendőrhatóságnál jelentkezni. A felsőbÍróságon az előadó arra az álláspontra helyezkedett, hogy hinni kell a vádlottnak, mivel a rendőrfőnökség jelentésében erősítette meg, hogy az ilyen határon való át- kényszeritések gyakoriak és hogy olyan egyéneket. aikikot ilyen módon juttatott valamelyik szomszédos állam Svájcba, hasonló módon transzferálják vissza oda, ahonnan jöttek. Végül megjegyezte az előadó bíró, hogy az ilyen határállapotok egy jogállamhoz méltatlanok. A felsőbiróság is felmentette a szerencsétlen vádlottat. A BAJOR PÜSPÖKÖ*K újabb pásztorlevélben tiltakoznak azon törvény ellen, amely a gyermeket belekényszeríti a horogkeresztes szervezetekbe. A pásztorlevél elismeri azokat a szolgálatokat, amelyeke; a nációnál szocialista rendszer az országnak tett a társadalmi rend és a kommunizmus elleni küzdelem terén, de a gyermekek kötelező besorozása a Hitlerjugendbe, szerintük, megsérti a birodalmi és a bajor konkordátumot. * Az EGYESÜLT-ÁLLAMOK légiforgalmi vonalain lcszállitottáik a viteldijakat. Ennek eredményeképpen az idei esztendőben 11c ezer személy és 278.000 kilogram p>osta hozott jövedelmet a repülővállalatoknak ugyanabban a hónapban, amelyben tavaly a forgalom 85.000 személy és 152.000 kilogram áru volt.
