Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-09 / 6. szám

193 7 január 9.

és mindössze huszonkilenc éves“

I szemelvényem

MAGYAR LAPJAINKBÓL

Ujévutáni beszélgetés

egy állástalan diplomással

A neve mean fontos. Él: egy a toaljléktalonok menhelyén, ember a meglódult és ösz- sz ez avart világban s maga sem tudja miből, hogyan, miért. Nem szándékosam kerestük, enyhe téli alkonyi sétám jött vettünk szeműben az évék távolából. A hajléktalanok menhelve a termában megszorult riporterek mentsvára: itt mindig álcád valami „érdekes“. Minket úgy Limáit meg

vele a véletlen. .. Valamikor együtt jártunk az egyetemire. Nagy törtető volt, de becsületes. Ritkán találkoztunk, nem csak azért, mert külön karra jártunk, de mert ő nem is sokat mutatkozott köztünk. Nie,ni mondta, de éreztük, hogy bohémuségünket mélyen lenézi s a küzdelmes idő időtlenségének tartja. Éveken át a borzalmas „kolléga ur“ bekezdéssel érintkeztünk.

könyvekkel és folyóiratokkal. Néha napján beszaladok az Egyetemi Könyvtárba, do ne gondold, hogy felmegyek az emeletre. Nem, az nem való magamfajta szegény embernek. A Népkönyvtárba vonulok be, minden ingyenes, mem kell előfizetési jegyet váltani. Nagy mulatságomra szolgál, hogy elolvashatom a népszerű orvosi lapokat és azzal szórakozom, hogy naiv tévedéseiket javítgatom, ki a margón. . . Reményem nincs és mégis, az egészségem az megmaradt, a legnagyobb rendet tartom szerény kis „gazdaságomban“. S az utcán séta közben, mert mi egyebet is csinálhatnék, pompásan szórakozom. Nevethetsz: figyelem az embereket, útközben szóba állok velük, segítek nekik, tanulmányozom őket, hébe-korba feljárok melegedni a törvény- szék folyosóira és jogi tanácsokkal szolgálok a megszorult vidéki atyafiáknak. Látnád azt a hallatlan érdeklődést, ahogyan megkérdezik, hogy: hát magának miféle penes ügye van? Kijárok az állomási váróterembe is, elsőrangú embertanul mányi pont és nem is utolsó melegedő. Barátságban vagyok a koldusokkal s a vakok intézetéből, ha sétálni mennek kettős sorokban, rendesen én vezetem őket át a városon. Szó van arról, hogy beengednek, azaz megtűrnek a klinikán, képzelheted, micsoda izgalommal várom már előre az operációs terem levegőjét, ha csak mint passzív szemlélő is .. .

Súlyosa® tévedtem ...

Rendelő és katedra helyett: az idegen légió

Nála szokatlan közvetlenséggel kezdte a beszédet, úgy mint soha:

— Szervusz! . . . Nézd, nem akarom, hogy szerénytelennek tartsál, de igazán szerencsés vagy, hogy velem találkoztál. Nem érted? Nos, mindjárt megmagyarázom. Hallottam kerülő utakon, hogy újságíró lettél. Sejtem, hogy anyaghiány vetett ilyen mesz- sze tájékok felé. Most pedig a sors egy igazi „állástalan diplomással“ hozott ösz- sze. Csinálj velem egy interjút. Kérdezhetsz barátom, mert felelek is, meg mondanivalóm is elég volna. Persze nem tudhatom, hogy mindebből mi is érdekli a közönséget. De te majd megválogatod ... Tudod, neki kellene fognom regényt Írni, évek óta, mióta életem tévedésére rájöttem, naplót írok és hatalmas emberi anyagot gyűjtöttem össze, amit érdemes volna mindenáron túladni másoknak is. No, hiszen még valamikor erre is sor kerülhet, csak éppen hogy tele vagyok szövettani olvasnivalókkal, meg aztán a sok fulkározás alkalmi munkák után. Tudod, orvosi gyakorlatot i nem folytathatok, mikor lesz nekem any- 1 nyi pénzem, ha eddig sem volt, hogy diplomámat n osztrifikáltass am? . . .

— 'Emlékszel — vetjük közbe — valamikor ngy emlegettek téged, mint a szövettan leendő európai büszkeségét s valljuk meg, volt ebben az irigykedő gúny mellett jó adag kényszerű elismerés is. ..

— Nem tagadom, annak készültem, büszke voltam rá előre, hogy az válik belőlem. De aztán jött egy hirtelen összeomlás és mindennek vége lett. Ház, család, rendelő, polgári jólét, tagság és felolvasások a tudományos egyesületekben, minden, később már jó lett volna egy félreeső kis körorvó- si, nem jól mondtam, falusi fel cseri stal- lum is, aztán minek csűrjem, csavarjam, elmaradt az is. .. Hisz hogyan is kaphattam volna meg éppen ón, az idegen diplomás .. . Már nem is fájnak ezek a dolgok, hisz Oly távol vagyok a hiúságoktól, ha érint valami, akkor humanista lényemet érinti az, hogy ennek ellenére vérbaj pusztít a falvakon . *.

— Tudod, súlyosan tévedtem, addig, amig bőségben, az ösztöndíj és a családi segítség melegében sütkéreztem, bedugtam füleimet, behunytam a szemeimet, hogy ne halljak, ne lássajk egyebet, mint amit kell. Csak a Célt, a Jövőt, a Karriert. . . Azóta minden megváltozott szemeimben. Itt a nyo- morlanyán jöttem rá, hogy voLtakép milyen szép, nagy és fenséges az. élet. Tele van szépséggel, jóval, sőt ajándékkal. Csak most és csak itt érkeztem e! az emberek megértéséig. Csak itt, látod, az ágynajárók közt jöttem rá arra, hogy milyen komoly energia kell, mennyi baTC és szívjóság is, hogy pontosan az következzék a kályha melletti meleg ágyba, aki soros . . . Hogy müven sokat jelent hetente egyszer a valami vid melegebb ágy. Minden tévedésemre

Te nem is hiszed, mennyi jósággal, szeretettel, türelemmel vagyok tele. Szeretnék vándortanitó lenni s tanítani kitartásra az emberiséget. Kitartásra, józanságra és szeretek e! De csakis a politika kikapcsolásá- val. Ösztönsz erüien irtózom a politikától. Meggyőződésem, hogy a politikusok vezették a szakadék szélére az emberiséget. Látom, hogy mosolyogsz... Nézd, azért ne gondold, hogy felcsaptam világboldogitó apostolnak. Még faluzni sem fogok, sem szónoklatokat nem tartok, ha egyszer elindulok a vő]ágba, csakis az injekciós tű szúrása lesz az én prédikációm. Micsoda gyönyörűség lesz vidékeket bejárni némán, a fecskendező tűvel a kezemben. Tettek kellenek. Gyógyítás kell s a gyógyítást akármilyen anya gél vüen is hangzik, a testen át kell megkezdeni. Jól jegyezd meg, ezt én mondom, a „nosztrifilkálatlan“ orvos ... Na és a jövőd?! . .

A jövőm? Fogas kérdés, de megfelelek.

I Mégis csak az orvosi mesterségemet szeret- I ném haszaiositani. Meggyőződésem, hogy ez egyike a legmélyebben humanista foglalkozásoknak, amihez csak a művészek élete és tevékenysége hasonlítható.

— Hisz te is regényt akarsz inni! — vetjük közbe.

— Igen, én kétszeresen elvetélt művész vagyok, úgy is, mint orvos, úgy is, mint „művész“. Nem mondom, vannak álmaim, terveim is vannak. .. Egyelőre azonban a talán kicsivel jobb és melegebb kenyér érdekel. Szó van róla, hogy elszerződöm valamelyik francia gyarmatra, vagy talán inkább az idegen légióba.. ; Már levelezem ebben a tárgyban, alighanem sikerül is. Ha itt nem lehet, mért ne hordozzam a ben- szülöttek közt szét a fecskendező tűmet... Elhatároztam magam, pedig ez komoly dolog, felelősségérzet, tapasztalat kell hozzá. Sikerülni fog. Add meg a címed, onnan ma[jd irok neked .. .

*

Eddig a beszélgetés a külvárosi zug“ állástalan diplomásával. Egy figura a mi „Éjjeli mened!ékhely“-ünkböl, egy eltűnő arc a nyomorba hullott, lecsúszott értelmiségiek közül. így a napfényen, kiemelve abból a környezetből, amelyben beszélgetésünk lefolyt, talán groteszk is a kép — de való — s ilyen ő közöttünk az életben is. Láb- bad’ozó egy nagy betegség után, amelybe bátran bele is pusztulhatott volna. Nem tipus, csak egy arc, századunk egy érdekes arca — és mindössze huszonkilencéves. ..

(sz. i.)

Igen erős

a csehszlovák hadsereg

'PRÁGA, január 8.

A Led öve Noviny c. lapban E. Moravec vezérkari ezredes beszámolót ir arról, mily jelentős haladást tud a csehszlovák hadsereg felmutatni. A csehszlovák hadsereg — írja Moravec ezredes — egyike a legmodernebbeknek Európában s nagyrészt saját gyártmányú fegyverekkel rendelkezik. Az angol és német hadsereg is alkalmazza a csehszlovák könnyű géppuskákat s a tankok sem maradnak a német s angol gyártmányok mögött. Legnagyobb haladást légivédelem és tankgyártás terén tudnak felmutatni, csupán a repülés ügyében szükséges I még nagy befektetés. 1936-ban beton és acél védelemmel láttáik el a legfontosabb utakat.

„ARADI KÖZLÖNY“ Arad: A józanság a reálpolitika, a tárgyilagosság és az elfogulatlanság jegyében nézünk szembe a péntekkel kezdődő ujesztendö eseményeinek 'és nem félünk régi babonák rontásaitól vagy, dajka- meséitől., hiszen a becsületesség vértez mindnyájunkat. szivünkben az .igazság és le I künkI berv a jóakarat. Ezzel a felkészültséggel nem egy, de további száz évinek is erős lélekkel nézünk elébe.

,,ARANYOSVIDÉK“ Turda: Szerencse, hogy agrárállamban élünk s magyar népünk ié- nyeges többsége földmives. A föld pedig a leghűségesebb barátunk', amely olykor-olykor próbára tesz, de teljesen soha meg nem tagadja lölünk áldásait. Éppen ezért, szeres *sük a földet és a kezünkből ki ne engedjünk egyetlen darabkát sem, mert ezzel az életünket adjuk oda. Sőt mindent kövessünk el

I abból a célból, hogy az őseink által reárni hagyott és szerzett földünket gyara pit hassuk. Igyekezzünk igényeinket a legminimálisabb mértékre leszorítani, csakis addig nyújtózkodjunk, amig a lakaró ér.

„BÁNYA ÉS VIDÉKE“ Baia-Mare: Neru- zetkisebbségi kötelességünk a törvényes állapot lojális tisztelete, melynek ellenértékéül magunk iránt bizalmat kérünk, hisz egy-két magasabb végzettségű, doktriner sorstestvérünkön kivül azt sem tudjuk, mi az az „irre denii zm us“. Viszont azonban nemcsak kérjük, de honi törvényeinkre támaszkodva

I egyenesen meg is követeljük, hogy e hazában velünk szemben mindenki a legelső és legutolsó állampolgártárs — emberségesen és az egyenlő jogosultság és köte’ezettség álláspontján' viselkedjék s ne hirdessen sem „numerus clausust“, sem numerus nullust“, mert nekünk is jogunk van e hazában hithez és kenyérhez.

„DÉLI UÉRLAP!: Timisoara: El fog jönni az idő, mikor az összes nemzetkisebbségek ügyével az államoknak együttesen és közösen kell majd foglalko-zniok és meg kell teremteniük azt a nemzetközi jogi kódexet, mely magában foglalja az összes kisebbségi sorsban élő nemzetcsoportok összes jogait s ezek ellenőrzését egymásnak kölcsönösen biztosítják. Mert áll ugyan az, amit a közelmúltban egyik román politikus mondott, hogy a „nemzetkisebbségi kérdést nem azért kell megoldani, mert szeretjük a népkisebbségeket, hanem mert szeretjük hazánkat:‘. de ilyen platonikus értékű kijelentésekkel az ügy legfeljebb halasztható, de meg nem oldható. Minden ország részére életkérdés emxek a problémának megnyugtató és maradéktalan megoldása, ami .pedig csak nemzetközi utón lehetséges.

„HÍRLAP“ Arad: Vaida nemcsak rossz közgazdásznak, hanem rossz po= litikusnak is bizonyul, amikor elsősor- ban azért szeretné az országot Németország karjaiba dobni, hogy ez a maga hatalmasan fejlett iparával tegye tönkre a fejlődő és zsenge romániai ipart. Ez tisztára katasztrófa-politika lenne s az ország nem tart ott, hogy ilyen politika követésére legyen ráutalva.

„KELETI ÚJSÁG“ Cluj: Nem lehet olyan határokat huzni s nem lehet sem átteüépítésekkel , sem az életviszonyok megzavarásával, sem kultúrpolitikáival olyan helyzetet teremteni!, hogy e földön magyar ne éljen románt mellett. Mindkettőre szenvedés, ha nem élhetnek békében s mindkettőnek az

tesz szolgálatot, aki nem gyűlöletre izgatja őket egymás ellen, hanem megtanítja egymás megbecsülésére s talán nemsokára egymás szerelelére is. Olyan sorsközösség fűz össze minket, hogy saját népe ellen is vétkezik, aki a másikat gyöngiti, bénítja, károsítja.

„KRASSÓSZÖRÉNYI LAPOK" Lugoj: Mennyi komoly bajnak lett okozója már az egymás iránti ingerlékenység! Győzzük le magunkban ezt az állapotot s mindjárt kevesebb bajunk lesz másokkal. Győzzük le magunkban ezt a feszült idegállapotot s mindjárt más szemmel fogjuk látni egymás hibáit. Győzzük le magunkban a túlságos érzékenykedést s mindjárt jobban megértjük egymást s hamarabb elérjük a mások megbecsülését is. Szükségünk van erre mind- annyiunknak, vezéreknek és közkatonáknak egyaránt.

„MAGYAR LAPOK“ Oradea: Az állampolgári jog a legelemibb és legszükségesebb jog, amelyre az élet megnyilvánulásánál gyakorlatilag szükség van. Épp ezérl kívánatos volna, hogy a miniszteri rendelet végrehajtásánál minden melléktekintet nélkül a lényeget kereső és tényállapotokra helyezkedő tiszta jog érvényesülj ön.

Uj Herczeg Ferenc könyv: PRO LIBERTATE. Rákóczy Ferenc regénye. Két kötet, 600 oldal, fűzve 288, kötve 432, egész bőrben. számozott példány, a szerző aláírásával G00 lei az Ellenzék könyvosztályában. Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel azonnal küldjük. Kérjen ingyenes könyvjegyzéket.

Az élet és halál peremén

És most találkozunk itt a távol külváros íugok közelében, havat olvasztó délkelet szél fuj és egyikünket sem bánt a helyzet iám feszélyezzük magunkat. Vala'hogyar megér eztiik az első pillanatban, hogy a: élet peremén járunk mind a ketten, eg} ‘egyjslmezellen lépés, egy nyilai lás a mult 3Ól, ami után kezünkkel kapunk és vége — menthetetlenül! lezuhanunk oda, ahon van többet nem kelnek fel soha. Első gon tolatunk az volt, hogy hirtelen megmagya 'ázzuk, hogy nem is kerestük őt, hogy veri ilete csőn tilalm ai n nem szándékozunk dia kiírni énekeit zengeni, hogy lcönyörado- nányit, ingyentejet sem helyezünk kilátás- iá, még kevésbé hatósági ingyen ebédelte- ési akciót... Igen, máskor talán édes lett -ólma, valami kis enyhe „bohém es“ Ixxsz- izu, megjárta tás, ahogy' akkor nevez tük. Lzon, aki olyan könyörtelenül törtetett át aindenkiB és mondénén.. D-e itt, most?

rájöttem, professzorok mellett kellett a külvárosi zug, hogy ezt megértsem.

Az egészségim megmaradt!

Szörnyű volt a kiábrándulás, de most a legjobb utón vagyok, ezt mondhatom. Babitsnak egy fantasztikumát éltem át. A Késet tsz emii ember novelláját. Én élteim, végeztem a magam dolgát és mégis fogalmam sem volt az életről. Mintha minden igazán életes benyomás későn érkezett volna szemeimbe. S akkor már késő volt reagálnom rá. Évek óta reménytelen napokat élek át és mégis most kezdek élni igazán. Most köszöntött rám az életismeret és a munkakedv! Lecsúszott értelmiségiekkel, vén és kipróbált csavargókkal kerültem össze és megtanultam az élet sok bölcsességét. Van egy néhány orvos-pártfogóm, itt-ott ellátnak alkalmi munkával és miegtömnek a legújabb szövettani szakSzéleskörű amnesztia Bulgáriában

SZÓFIA, január 8. ]

Boris király dekrétumot irt alá, mely- lyel széleskörű amnesztiát adott s 389 ! elítéltnek kegyelmezett meg, akik között 1

60 politikai elitéit van. A megkegyelmc- zettek között van Alexandru Obof volt miniszter, a Pladno-párt vezére is. aki tiz nappal előbb tért vissza az országba.