Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-09 / 6. szám

TAXA POŞTALA PLÄTITA IN NUMERAR No. 141.163/1929 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cita j, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyv osztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. LVIÍI. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS E'ófizetéfi arak: havonta 70, negyedévre 210, fé'évre 420, évente 840 lej. — Magyarországra.; negyedévre 10, félévre 20, évente 4c* pengő. A többi külföldi államokba csak a. portókülönbözettel öbb. ~~~* iTi------TT---—a— 1 93 7 JANUÁR 9. a szíriai ÁlexaiulreMe - szandzsákra vonatkozó fiancia-förök elleniéiben Kémül Ataíürk készen áll katonai tény teremtésére is. Francia részről szeretnék elkerülni a helyzet végleges elmérge­sedését. Nemzetközi jog és valóság ......... 11 nur-* am———— ——■ MémmíorBséw és © laszorssáaa s&anwol po faár- háborúval kapcsolatos benőmsvatkozásl kötelezettségek megszigorítására A külpolitika napi szenzációi közül tegnap a francia—török ellentét elmér­gesedése emelkedett ki a sziriai Alexan- drette-szandzsák ügyében, amihez RóÁ manók és Berlinnek a francia—angol benemavatkozási jegyzékre adott vála­szai csatlakoztak, amelyek békülékeny hangjulikal viszont kedvezően befolyá­solják a nemzetközi helyzetet. Alexandrette-szandzsák ügye már hó­napok óta élénk vita tárgyát képezi a francia és török kormányok között. A kérdés azzal merült fel, hogy Francia- ország a neki mandátumképen juttatott Szíriának, bizonyos kötöttségekkel ugyan úgy visszaadta függetlenségét, mint ahogy azt Anglia tette Irák esetében. Az anlcarai kormány a változással kapcso­latban azonnal fölvetette Törökország igényét a többségben törökök által lakott Álexandrette-szandzsákra, melynek Szí­riához tartozását a mandátumos idő alatt, török felfogás szerint, ideiglenes­nek lehetett tekinteni. Szíria önálló ál­lammá alakulása esetén azonban ez a helyzet véglegesítődik, amibe Törökor­szág semmi körülmények között sem akar belenyugodni. Szíria arab lakossá­ga, különösen a sziriai keresztény lakos­ság viszont legerélyesebben tiltakozik a szandzsáknak az uj ország testéről való leválasztása ellen, amiben állami integri­tásának erőszakos megsértését látná. A franciák, akiknek a mandátum fenntar­tása óriási összegekbe került s akik ke­leti befolyásuk érdekében igyekeznek megőrizni a sziriai lakosság tradicionális franciabarátságát, viszont a törökökkel sem szeretnének elsimithatatlan ellen­tétbe kerülni, igy meglehetős kellemet­len helyzetbe jutottak. Kibúvónak tehát a nemzetközi jog szempontjából megtá- madhatatlan érvet használták fel, hogy a mandátumos terület megosztására ne­kik nincs joguk, ez a kérdés a Népszö­vetség elé tartozik, amig azonban a Nép- szövetség dönt, Alcxandrette szandzsá­kot továbbra is Szíriához tartozónak te­kintik. A törökök ezt a választ nem fo­gadták el, mert a tisztán nemzetközi jogi szempontból hozandó formális döntéstől szintén nem sokat várhatnak. RüsdDArász török külügyminiszter leg­utóbbi párisi tartózkodása alatt igyekezett más álláspontra bírni a francia kormányt, de eredménytelenül. Most aztán ugylátszik, hogy Kemál Átátürk, török államfő befeje­zett tényt akar teremteni ás szükség esetén Alexandrette-szandzsák katonai megszállásá­ra is készen áll. A helyzet igy rendkívül ve­szélyessé és kényessé változott, mert francia részről mindenképen el akarják kerül ni a katonai összeütközést, de katonai bevégzett tény teremtését sem akarják, semmi körül­mények között, elfogadni. Viszont úgy Pá­rosban, mint Londonban félnek attól, hogy török részről nem akarják elmulasztani a kedvező helyzetet, mikor a spanyol üggyel kapcsolatban, a franciák és angolok más te­rületen vanncűz elfoglalva és nem akarnak összeütközést kockáztatni a Földközi-tenger keleti részén is. Párisban újra fölajánlották a törökölmek, hogy amennyiben a kérdés diplomáciai megoldására kilátás van, haj­landók az ügy tárgyalását a Népszövetség közeledő üléséről elhalasztani. Az angol diplomácia szintén munkába lépett és lon­doni hirek szerint Eden külügyminiszter közvetíteni készül Paris és Ankara között. Eddigi jelek szerint azonban török részről el vannak szánva arra, hogy a helyzetet minden körülmények között felhasználják a szandzsák békés vagy katonai eszközökkel való megszerzésére. A francia—angol benemavatkozási jegy­zékre Olaszország és Németország tegnap es­te közölték válaszaikat Londonnal és Páris­Â nagy európai válság, mely pillanatnyi­lag Európa nyugatán összpontosítja a hu­ta Íjnak érdekeinek egyensúlyozására, vagy még inkább háttérbe szorítására irányuló játékát, eltakar előlünk egy másik külpoli­tikai eseményt, amely Európa délkelletén játszott le s amelynek jelentőségét különö­sen miránk nézve nem szabad lekicsinyelni. Ez az esemény a jugoszláv—bulgár meg­egyezés, mely önmagában is jelentős a bal­káni erőviszonyok kialakulásában, amely­nek jelentőségét azonban különösen erőtel­jessé teszi Jugoszlávia külpolitikájának az utóbbi időben tanúsított erős aktivitása. A nagyhatalmi erőesoporteknísk sikerült a há­ború után egyidőre a kisebb államok kül­politikáját majdnem teljességében a nagyok külpolitikájának függvényévé tenni. Minden arra mutat, hogy az utóbbi időben végbe­menő gyökeres eurój>ai változások között ezen a téren is lényeges változás történik. A kisebb államok kezdenek láthatóan erő­sebb önállóságot tanúsítani külpolitikájuk­ban, mely minden vonalon igyekszik arra, hogy első sorban saját érdekeiket érvénye­sítse a többé kevésbé erőszakos motion egy­ségbe vont nagy európai frontok úgyneve­zett érdekei előtt. És minthogy a kisebb államok érdekeik erélyes megvédésére egyenként nem mindig elég erősek, újabb csoportosulások alakul­nak ki, amelyeknek iránya szántén nem fel­tétlenül mozog párhuzamban a régi nagy­hatalmi frontok irányával. A békekötés utáni első években a háborulwn részt nem vevő kisebb államok közül csak a skandi­náv államok kockáztattak meg ilyen cso­portosulást. A három skandináv állam, Svédország, Norvégia és Dánia, melyek bi­zonyos kérdésekben a maguk körébe von­ták Finnországot is, cl tudták érni, hogy ezekben a viharos időkben Is valóban sem­leges politikái folytassanak, belső konszo­lidációjuk és gazdasági érdekeik legnagyobb hasznára. Most azután, különösen a háború által teremtett nagy európai keretek látható megvalósulása következtében Délkelet-Euró- pában is igyekeznek a kisebb államaik hol önálló külpolitikával, hol újabb csoporto­sulásokkal közvetlen érdekeiket külön uta­kon is megvédeni. Ilyen újabb csoportosu­lás volt a Balkán-szövetség és ilyen újabb alakulat, mely azonban az előbbinél várat­lanabbal jött létre, a jugoszláv—bulgár ujahh baráti kapcsolat. Bulgáriát már a Balkán-szövetség meg­alakulásánál igyekeztek ennek az alakulat­nak keretébe bevonni, de a fennálló és el- t i iuteth et ellennek látszó érdekellentétek miatt sikertelenül. A jugoszláv politikának, melynek kivételes ügyességével úgy látszik sikerült az utóbbi időben az Olaszország és Magyarország felé irányuló ellentéteit is át­hidalom', most sikerült megtalálnia a módot arra, hogy Bulgária felé építse ki a baráti kapcsolatokat. Ez igen jelentős esemény délkeleti Európa helyzetében, melynek tá- völabbmenő következményei lehetnek a kö­zépeurópai helyzet kialakulására is. Túlsá­gosan távolbamenő következtetés volna azonban, ha azt is feltételeznénk, hogy a jugoszláv külpolitika a bulgár megegyezés­sel lényegesen eltért eddigi irányától. Ezt megcáfolják azok a tanácskozások is, me­lyekéit Sztojadinovies miniszterelnök a meg­egyezés aláírása előtt éppen Kománia veze­tő államférfiaival folytatott. A jugoszláv külpolitika újabb tevékenysége azonban teljes erővel érvényesíti azt a Sztojadino- vics által megfornvuIázott újabb külpolitikai elvet, hogy: „semmit többé nálunk nélkül m Íróiunk“. Ez a jdltmondot első sorban 3 külpolitikai öncéluságot emeli ki, bár erő­sen hasonlít a Bratianuk „prin noi in sine“ jelmondatához Ls. sal. A válaszok állal keltett első benyomás, amint az éjjeli táviratok jelentik, az angol és francia fővárosokban kedvező volt. Lé­J 11 gegeben úgy Németország mint Olaszország hajlandónak mutatkoznak arra, hogy a kül­földi önkéntesek Spanyolországba özönlésé- nek megakadályozására vonatkozó francia— angol indítványhoz csatlakozzanak, de azzal a föltétellel, hogy valamennyi állam hasonló szigorú kötelezettséget váltat és a vállalt kö­telezettség teljesítését szigorúan ellenőrzik. A német jegyzék idegenkedését fejezi ki azzal szemben, hogy a benemavatkozási bizottság működése mellett ebben a kérdésben Anglia és Franciaország külön jegyzékkel fordultak a német kormányhoz, ami azt a látszatot keltheti, hogy Németországot valamilyen hi­ba terheli. Német részről ezzel szemben meg­állapítják, hogy éppen Olaszország és Né­metország voltak azok, amelyek már előző­leg követelték az önkéntesek kiutazásának megakadályozását és a francia és angol kor­mányok nem voHak hajlandók ehhez a ti­lalomhoz Iwzzájárulni. Legjobb megoldás — mondja a német jegyzék — az volna, ha Spanyolországból el lehetne távolítani a pol­gárháború minden nemspanyol résztvevőjét, a politikai agitátorokkal és propagandisták­kal együtt, amivel elérhetnék, hogy a múlt- évi. auguszutsi állapot következzék be. Mint­hogy a német kormány kezdettől fogva sík­ra szállt anífltett, hogy az önkéntesek be- ö zönl és ét megakadályozza, most is kész e cél érdekébey minden rendszabályt támogat­ni. Ezek a rendszabályok azonban minden közvetett, vagy közvetlen beavatkozási ki kelt hogy zárjanak a spanyol harcokból. Ha viszont ezek a föltételek nem valósíthatok meg, akkor a német kormány fenntartja jo­gait, hogy állásfoglalását újra felülvizsgál­hassa. A külpolitika eseményeihez tartozik, hogy Antonescu külügyminiszter február elején Ankaráim irtózik. ahonnan utazását Athénbe folytatja. Beck lengyel külügyminiszter vi­szont. akinek közelebbről kellett volna Ru- curestibe érkeznie, utazását kénytelen elha. I lasztani, mert a jövő héten népszövetségi ta­nácsülésre, Gertfbe kell utaznia. A spanyol partok körül újra elfogtak egy külföldi hajót. Ezúttal a nemzeti fölkelők hajói fogták el az „Ibis“ nevű norvég keres­kedelmi gőzöst, melyet Algecirasba vittek ra­kományának megvizsgálása végett. PARIS, január 8. Az egész francia sajtót a törökök Alcxandrette ellen irányuló fe­nyegető fellépése foglalkoztatja. Az összes lapok panaszkodnak, hogy a török—francia viszonyban rosszabbodás állt be és leszöge­zik. hogy csupán a Népszövetség képes vál­toztatást eszközölni nemzetközi mandátum alatt lévő területeken. Egyébként a párisi és ankarai kormányok hangoztatják, hogy megegyezésre akarnak jutni. LONDON, január 8. Altle és Greenwood munkáspárti vezetők tegnap a Foreign Ojfi ceban felkeresték Edent. PoRtikai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak ennek a lá­togatásnak és azt hiszik, hogy a munkáspárt vezérei felhívták a külügyminiszter figyel­mét baloldali körök növekvő aggodalmára G spanyolországi külföldi beavatkozással kap­csolatban. iPÁRLS, január 8. Vienmot francia külügyi államtitkár két órás megbeszélést folytatott Suad török követtel. Viennot államtitkár kijelentette, hogy amennyiben kilátás vau az a^exandrelte-i ügy barátságos megoldá­sára diplomáciai utón, a francia kormány kész erre való tekintettel a január 18-ára összehívott népszövetségi tanácsülésről a kérdés tárgyalását elhalasztani. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon) Jelijévé.** 3UCURESTIBŐL jelentik. Nyugati, északnyugati szél mellett sok helyen záporesö, havssesö, a hegyekben ho* esés és olvadáspont feletti hőmérsék­let várható. Eden Icözvetii

Next

/
Oldalképek
Tartalom