Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-24 / 19. szám
s BLLBNZ ßK 19 3 7 január 24. irja : ZÁGONI DEZSŐ j A negyedik rend V iii tudom, imis is úgy v»n-í, nli»»gy én, de valahányszor a fiatal nemzedék tagjait látom a/ utcán, vagy ös-stcakadok s beszélek velük, valami szorongó érzés fog eil. Mcgmagyará/.liatlan e/ az érzés. Van ebben sajnálkozás is, öröm is. Ez. utóbbi kevesebb. 1H‘ annál több lelkiismeeedfurdalás. Pedig Isten látja lelkem, semmi vétkein benne, hogy ez a mai fiatalság ott van, ahol van: a nagy semmi előtt, l'gy érzem én nem telictk ró a, hogy ez a nemzedék felkészülve az életre, tétován áll és mozdulatlanul kényszerült nézni azt, hogy előtte becsukódott minden ajtó és ki tudja, megny'ilik-e valaha is. Az én nemzedékem igazán nem oka annak, ami ma vaji. Az én nemzedékeim t épp úgy beleső«!rótták a habomba, amely után többé kiút nem volt. ahogy a mai fiatal nemzedék Is belesodródott egy zűrzavaros zsákutcába. Hogy ebbő lesz-e valaha kiút? L sz-c ereje visszafordulni a mai ifjúságnak az életútját elzáró fal «dől és uj utakat keresni? Kérdések, amelyekre a jövő megadja a választ, Eli hiszek abban, bogy a mai fiatal nemzedék, a maga tökélet s felkészültségével, é'ni akarásával egyszer csak erőre kap. Fi”'frissül. Megifjodik. Újból fiatalság lesz. Ahogy mi is. Annak idején. * Mindez pedig csak igy rapszódikusau jutott az eszembe, mert ma van 22 éve annak, hegy igen fiatalon, galléromon két aranycsillaggal. tarsolyomban egy pár d p'omával megindult velem a vonat twla, ahol azt énekelték. hogy ,.ina még piros élet, holnap fehér álom“. Épp oly hideg, havas január volt, mint most s én hevüő arccal, némán álltain a kattogó vonat ablakánál. Rohantak mellettem a tájak. Elmaradozott tőlem a Nagy- Alföld. A génreskut.ik a semmiségbe vesztek. A magas és fenyőerdős hegyek szorosait kanyarogva bujkálta végig a vonat. Aztán uj vidékre érkezett. Dombos, hideg, szürke vi-" dékre, amit úgy hivtak: „Galícia“. Én még ott voltam lélekben a debreceni rónán, ahol délibál» incselkedik az emberrel, amikor egyszer csak nagyot zökkent a vonat és egy kis állomásnál megállt. Kiszálltunk, Alföld, délibáb;, gémeskut — mindennek egyszerre vége. Messziről már idehallatszott az ágyú — és szanitészek sebesült embereket raktak fel arra a vonatra, amelyiken mi odaérkeztünk. Úgy emlékszem mindenre, mintha ma történt volna. Nekitámaszkndtam az egyik fabódénak. Őrház. vagy mi volt. Belenéztem az alkonyatba. amely lassan e'lepett. S ott, azon a kis galíciai állomáson további parancsra várva — gondolkodtam. Kérdések törtek elő a lelkem mélyéről. S én hagytam felbuzogni ezeket a kérdéseket. Az első kérdésem — emlékszem jól — ez volt: — Ki vagy te 23 éves fiatal és kik vagytok ti mindannyian 23 éves fiatalok, akik itt és másutt, mi ndenütt ott álltok a pokol tomáea előtt? Ki vagyok én s kik vagyunk mindannyian mi 23 évesek, akik előtt most lezárultak az életsorompók? És feldöbbent bennem a fe’elet, ahogy Si abbéban a francia forradalom idején: — A harmadik rend! Úgy tört fel bennem ez a hasonlat, mint gajzir a föld mélyéből. — Igen! A harmadik rend vagyunk. És nem az első. Nem az a rend, akiknek tagjai már csak voltak. A hatvan évesek. Akik már megfutották az életutak Könnyen. És boldogan. S most ott állnak tisztességben megöregedve, munkában elfáradva és vagyonban meggyarapodva. Nem. Mi 23 évesek nem tartozunk közibük. S uj kérdés tört e^ő: — A második rendbe talán? A negyvenévesek rendjébe? S feleltem: — Oda sem. Mert ebben azok vannak, akik benne élnek a munkában, a cselekvésben, akiknek jövőjük ugyan még nem egészen bizonyos. De van múltjuk. Ha nem is nagy, de van. — A harmadik rend vagyunk tehát. A 20—25 évesek rendje. Ahol műit sincs, jövő se lehet — csak a jelen. S micsoda jelen? Itt Galíciában, vagy másutt az ágyuk torka előtt, fázva, éhesen az éjszakákban. De tovább kérdeztem: — Mit akar ez a harmadik rend? És hiába feleltem Si abbéval, „azt, hogy legyen valami“ — beledördült az éjszakába az ágyú s én úgy éreztem, hogy a legszerencsétlenebb rend éppen mi vagyunk, a harmadik rend, az ifjussíg, mert hiába akarjuk — nem tőlünk függ az, hogy legyünk is valami. Várni kellett tehát. S én s r*v mind — vártunk. Vártunk kint a lövészárokban arra az időre, amelyik egyszer csak eljön. Vártunk a fiatalság boldog idejére. Sokáig kellett várnunk. És milyen borzalmas volt ez a várakozás. Ilrótnkndályok zártak el az. utat. Karlácscso sötétített el előttünk mindent. Gáz nehezedett a tüdőnkre. Anninkra kiült a tiidöbnj rózsája, az. éhség csillogott a szemünkből és mi vártunk. S miiltak az. évek. A várakozásba belesápadt az arcunk. A ■mink áfa óságba eU-rnyedt az izmunk. És a halállal való cimboráskodásunkbaii — nug- kérgrsedet! a telkünk. — De azért mi vártunk. Tétlenül. Kezünk öUi hanyatolva. Munkátlanul. Mi. A harmadik rend. Az if júság. És egyszer megszólaltak a kürtők. S amikor megszólaltak, takarodó! fújva, azt hittük, hogy na majd most! Most jön a ii»j illőnk. A mi dolgos akarásokkal teli időnk. A miénk. Fiatalságé, — amelyik olyan hamar iiH‘göreg«‘dett. De nem jött eL Nem ez jött, hanem bele- érkez.tünk a csalódásokba. Allásta lanságok, küzdelem a mindennapiért, harc a gyermekeinkért. Az ifjúság pírja — ami még megmaradt — lassan lefakult az arcunkról. De lelkűnkből is elszállt az Ifjuság tüze. S egy szép napon azt vettük észre, hogy uj fiatalság sorakor k már mögöttünk és utánunk, a harmadik rend után követelődzőn döngeti az élet kapuját a negyedik rend, — a ma fim- talsága. Ez a fiatalság már itt van teljesen mögöttünk. Felzárkózva. Sürü sorokban. Itt van már mindenütt. Az uccán, a hivatalok ajtaján, a köz- és szabadpályák sorompóinál és munkát és életet követel, — Mit kiván ez a fiatalság? — szólal meg bennem ma Ismét szinte visszhangszerün a kérdés. — Helyet a nap alatt. Jogot a földön, hogy megéljen. És bizalmat, hogy átvegye tőlünk a további orrnál ás munkáját, a világ. a mi kis világunk továhbulukitásának munkáját. S hogy ezt megtehesse, tanul, dolgozik — és fárad. Tele van tervvel ez az Ifjuság. Férfiak, nők egyaránt. A férfiak igénylik azt a jogot, hogy állásba kerüljenek és családot alapítsanak. De a leányok i.s igényük a tartalnuis, munkás életei. Azt, hogy férjhez mehessenek, vagy ha nem tud mik, — kenyeret! kereshessenek. Gomolyog ebben a fiatalságban a tervek özöne. Feszül he-itnök az uj gondolatok tömege, s mindez csupán azért, hogy — helyük legyen. Helyük lehessen. A valóság pedig az. hogy — nincs. Ahogy nekünk sem volt akkor, amikor hasonló korban ki akartuk követelni magunknak az élettől. A diadalmas ifjuság — tehát megbicsaklik. összeomlik. Meggörnyed, Megöregszik. Ezért mondta Ravasz László püspök Igen tnlá óan: ,jV mai világ legmélyebb tragikuma és sebe az, hogy az Ifjúság nem lehet ifjuság és olyannak kell lennie, mintha nyugdíjazott ember lenn e“. Lépten-nyomon találkozom és beszélgetek fiatalokkal — fiukkal, lányokkal egyaránt — akik csügged te bbek, hervadtabbak, mint ini voltunk ott a galíciai bómezőkön és szomorúbbak, összetörtebb k, mint ini voltunk annak idején a drótakadályok előtt. S ilyenkor felteszem magamban a kérdést: — Vá jjon tud e ezen a szörnyen siralmas állapoton a mai társadalom segíteni. A válasz egyszerű és rövid: — Nem. Ahogy rajtunk sem tudott segíteni annak idején az akkori társadalom. Azonban a mai fiatal nemzedéknek szerencsésebb helyzete van, mint nekünk an- j nak idején. Szerencsésebb, mert van a mai j Modern amerikai költők antológiájából: GWENNzTH HARRISON Beszél a testem Így szól a szemem: Tükrözzön bennem tenger kékjének fénge erdőknek sötét, puha, árnyas mélye, felhők az égen, távoli városok csodái, hajók, idegen arcok — őket akarom látnil csak tágranyilva az életre nézzek és lássak mindig szépet, szépet! (Ehelyett: látok riadt arcokat, fáradt szemeket, nyomort, rongyokat, szürke bérházakat, keskeny utcákat, kopott taxikat, csenevész fákat, rcggeltől-estig a város szivébe nézek, néha lehunyom pillám, s könnyeket érzek.) Így szól a fülem: Halk zene szóljon, zengjen az ének szimfóniája a csoda — létnek, patak zúgása, fák suhogása, vizek morajló örök hulláma érjen el hozzám, feleljen bennem, hiszen azért kellene lennem! (Ehelyett: hallok sok jajt és durva szót, zokog a mentőautó, a sziréna bug, sikolt a gyári kémény, üt az óra: egy-kettö... üt, csak üt. Miérti Mióta?) így szól a szájam: Egy régi dalt szeretnék énekelni. Madárnak vígan szeretnék visszafelelni. Megcsókolni valakit, aki szeretne, Ki ha meglátna — hát csak rámnevetne. Piros szeretnék lenni, mint a láng... (Ehelyett: rúzs az, mi pirosra vált. Gyakran zárt, makacs, szomorú vagyok. Mért nem mosolygok? Mért nem kacagok?) Így szól a lábam: Futni szeretnék vad rohanással Erdőn, mezőkön, patakon által. Táncolni: boldog, ősi táncot ropni! ÍS nem talpammal az aszfalton kopogni! Fáradt a térdem, fáradt a talpam Nem tudom: milyen átok van rajtam..)) És igy szól a kezem: Szeretném simogatni a gyermekem haját, Varrni a babájának szép selyemruhát. Labdát hajítani, színeset, nagyot. Istenem, hiszen még csak húszéves vagyok! (Ehelyett: ujjam néha a semmibe markol vadul, Kopog, kopog az írógépen — és fáradtan lehull...-Marton Lili fordítása. társadalomnak egy rétege, amelyik közel van hozzájuk, megérti őket, velők érez ■ ez ml vagyunk. Ml, az akkori harmadik rend. az ukkorl 23 évesek, uk.k olt a drót akadályok mögött, a rozsdás huzaluk alatt Sirattuk uZ elveszett és soha meg nem kerülő fiata'ságot. Mi együtt tudunk érezni a fiatalsággal, s — ha ez elég meleg, baráti kezünket tudjuk odanyujtani nekik. Ez a kézii»gás — uem kenyér. Még csak nem is munkaalkalom. De tia más nem, izénél: „Minden ujuhb élet különb embereket kivált, mint a régi. Legyetek tehát ti Is különbek, mint mi. Ezt elérni egy ól van, a belső nagyság útja s belőle egy a kivezető út: az erkölcsbeli és tudásbeli gyara podós útja.“ Art mondta Ravasz László egyik régebbi beszédében: „A magyar ifjúság legyen készen olyan világra is, ahol három doktori diplomával, a kezükkel keresik meg a kenyeret és ahol a napszámosok felsőbb matematikáról és Kantról beszélnek.“ Igaz, hogy azóta évek múltak Ravasz László is elkerült tőlünk, s talán ma már nem érzi, amit mi tudunk, h(?gy a kisebbségi magyar fiatalságnak még valamire is fel kell készülnie s ez: magával kell viselnie a kisebbségi élettel járó súlyos keresztet Is. Ravasz László jóslata bekövetkezett. Itt van már az a világ, amelyben a inagyaT fiatalság több doktori diplomával áll az élet országut ján, — azonban még a kezével sem, még napszámos munkával sem tudja — sokszor — megkeresni a kenyerét. Idejutott a mai világban ez a negyedik rend. Teli tudással, tapasztalatban, szenvedésben meggörnyedve, megöregedve hurcolják magukkal inegtorp dózott életüket. Hogyha cgyikiik mégiscsak in gfeledkezik magáról és fe'hányja nekünk élete sorsát — nem is csodálhatjuk. De aki jó! belenéz ebbe a mai Európába, az nem okolhat bennünket. Világnézetek vihara száguld most át rajtunk, rajtok, mindenkin és fel kell készülnünk arra, hegy ezt az Ítéletidőt mi is elbírjuk viselni. Ehhez azonban az kell, hogy az öregek több sz.eretelet. több megértést tanúsítsanak a negyedik rend, a Gaialck iránt. A fiatalok pedig lássák be, hogy nem mi, nem a harmadik rend felelős a mai élet minden nehézségéért. BéÍyegííjdonsá lók Spanyolország: A spanyol polgárháboru mindeddig megakadályozta újabb bélyegek kibocsátását. Az elmúlt év végé:g úgy a kormány, mint a nemzeti csapatok által elfoglalt területen a forradalom előtti bélyegek voltak forgalomban. Most a nemzeti csapatok parancsnoksága — addig is, míg újabb bélyegsorozatot kibocsátanak — az összes készletükben levő bélyegeket felülnyomatta. Három különböző felülnyomás ismeretes ed- dg: „VI VA ESP AN A“, „VIVA ESP AN A!.+5 cts“, Navarra 1936 VIVA ESPANA!“ Az első felülnyomássá:] az 1, 2, 5, 10, 15, 20 25, 30, 40 50, 60 c. és Expres 20 c. bélyegek lettek fe lülnyomva. A második felülnyomással a 40 50 és 60 c. bélyegek kivételével ugyanezen bélyegeket nyomták felül és 5 c. jótékony- sági felárral árusítják. Végül a harmadik felülnyomással csak 5 értéket láttak él az 1, 2, 5, 15 és 30 c. bélyegeket., A legutolsó sorozat már a közel jövőben nagy ritkaság lesz. mert csak 300 teljes sorozat jelent meg. Fentieken kívül a nemzetiek még -10 különféle jótékonysági bélyeget bocsátottak k;. de ezeket a rendes bélyegek mellett csak. mint — nem kötelező — mellék bélyege! használhatják. A különböző háborús képeke ábrázoló bélyegek felírása „Cruzoda contra el firio“. Ha bélyegalbumot, vagy bélyegsorozatokat akar venni, kérje árjegyzékünket. Állandó, nagy raktárt tartunk úgy a belföldi, mint a külföldi bélyegekből. Hiány jegyzék után választékot küldőink. A Turul albumok 1936. évi pótlapjai megérkeztek. Concordia bélyegáruház Cluj. Sir. Memorandului 2. Jókai-szohor Komárom "c KOMÁROM, január 22. A komáromi Jókaii Egyesület pályázatni irt ki egy Jókai-szobor elkészítésére. A egyesület a szobrot a Kulturház előtt szed né elbelyezni.
