Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-24 / 19. szám
6 fí L L B N1 fi K 1 f) .7 7 január 2 4. KtvmmmwMixnwiB'.ir'* ms*M HBnminm Répi és modern, „fehér és fekete“ koldus-zenészek ha^ca A DALOK VÁROSÁBAN a „mindenheti“ kenyérért Uj zenész típusok a megváltozott ga disági viszonyok mellett. — Nagytőkések és nyomorgók, zsenid, zsonglőrök és mind nre elszánt áil< stalanok az utcai muzrökus >k világ ban. — Amikor c.ak a fantázia segit. — „ZiákbamacskV'-zene vagy „zsákban macskazene“ — Ivánt Zoltán heti híradója -» ionig, a legdrág.íbbtól a legolcsóbbig a legfantasztikusabb módon készített hangszereket találjuk. kenyér, kenyér és kenyér! Az utcai reklámok fényétől rózsaszínű köd enger borul a házakra ezen a h deg téli estén, amakor elindu ok a dalok városában, megismerkedni a régi és uj utcai zenkz-tpu sokkal. I tárjai, akik a megváltozott gazdasági viszonyok alatt kezdték a (koldulást. Ilyeneket már minden európai fővárosban lehet :alálni. Szabályos engedélyük van, műit a verkliseknek, de nincs megalapozott tőkéjük és... n ncs verklijük, amely magában ma is belekerül ezer Sch illingbe. Itt már c.ak a fantázia segit! Ulcai hegedűsünk az ana ómiai muzeum előtt ül. Fejét a hegedűre h. jtja, g rbe-görbe vonója alatt pedig felcsendül a Schubert- szerenád. Megállók ás fgyelem. Lábával a taktus: veri. Térde előre ugrik a járóke'ők közé. Persely van rászijazva. Csodálkozom, hogy nem pattannak el a hegedű húrjai ebben a nagy hidegben. S még néha érzéssel vibrálja megdermedt kezeit a koldusprimás... De most bevégzi a nótát. Hóna alá dugja a hangszert, majd a perselyhez kap, felnyitja, kiveszi a gara9t és gondosan elrejti a kabátzsebében. Mindezt villámgyorsan csinálja. Aztán elkezdi dörzsölni kezeit Mintha csak azt mondaná: Pü há, apád- anyád ide jöjjön! Sajnos, az öreg nincs ilyen jókedvben. Kékre fagyott kezeit dörzsöli és szájából meleget fuj rá. Aztán élőiről kezdi az egészet. 20 percig figyelem, ötszáz ember közül két idősebb asszony dobot; valamié a perselybe. Nem messze innen, az egyik utcakereszle- ződésénél szikár, magas aak hajlik kétrét, az aszfaltra dobott kalapja fölé. Fejéről egy tincs az arcába hull. A hegedű alját — min ha nagybőgővel játszanék — a járdához nyomja. Vonóját egyetlen egy szál dróton huzza, meily egy dohányos dobozra és seprünyélre van ki- feszitve. A seprű szétágazó fele eredetiben I meg van hagyva.. Dísznek? Vagy, hogy a nyomor valódiságát bizonyítsa? Akárcsak a vaskereskedésben, ahol a meg- kopasztot: fácán farktollát rajtahagyták — a biztonság kedvéért! Meggörbült alakjának árnyéka rávetődik az aszfaltra, miközben egyet en egy szál húron, fantasztikus módon elkészítet; hangszerén operarészleieket is lejátszik. De ki csodálkozik ma ezen!? Egyszerre tíz hangszeren játszik a Westbahnhof h rés koldusa A Westbahnhof kávéházat még 300 lé- | pésre sem közel tem meg s máris egy teljes l jazz-zenakart hallok játszani. Közelebb menve, nem ta álok zenészeket. — Talán rádió lesz? — gondolom, mikor egyszerre elém tárul a kép: állványok, rudak, rugók és pedállok tömkelegében, a hangszerek közé beékelve egyet en egy embert találok. Nagyokat fuj... szuszog, rúg, kapál. És a fejét rázza! Mint egy vadnyugati cs kó! Pedig már rég hozzászokott, hogy az élért ilyen szekérbe fogla. Amit hallok és látok... mindezt hirtelené- ben nem tudom technikailag megmagyarázni magamnaik. Szemeim előtt összefut minden, j Hosszú időbe kerül, mig részletezni tudom a dolgokat. — Lenne szives megmutatni, mivel csinálja mindezt? — Mivel éhes vagyok, kérem! Valamikor ugyan mással foglalkoztam. De modern időké; élünk. Ma mindenki másból él, mint am bői kellene. Ja, ehhez már hozzá keil szokni! De lássuk, mihez!? A kolduszenésze; zsonglőré beül hangszerei közé és úgy magyaráz: — Itt van ez az ál vány! Ezt magam elé huzom. Hogy a szájharmónikákat el tudjam I SZABÓ ISTVÁN VERS A dolgok ize összefut a számban, s kontinensek elvetélt viharával, tengerek méreg-zöld sós vizével, s mindennapok nyomasztó párlatával oly keserűen vegy I, mikor munkán, ételen és ruhán keresztül a beteg és egészséges napok szörnyű szakadékaiban minduntalan nevek és uj jelentések szökkennek fel, mint magányos falusi éjszakában a csillag. Itt a sok holt színes isten képek, szobrok, bálványok, filozófiák, Untergang-hangu latok kesernyés ize-füstjeben állva a szomorúság mély átütő transzparensén| oly furcsán, rekedten biborlik bennem a csók. Mig magamban néha idegen nyelven szólok, halovánv szikráit figyelem a jöyö világnak, a rohanó dolgokra nézek — alig veszem észre, hogy a kaparászó lassú elmúlásban egy prtg-j yak nótám halkan pityereg, * érni — Akárcsak a szappanostál vagy Chaplin etető gépje — kiáltok fel. Aztán tovább mutogat. Szájával harmonikát fuj, bendzsón játszik. Jobbkeze fejéhez pedig, amivel a banjot pengeti, zörgők vannak erősitve. Ballábával a nagydob és réztányér pedálíját nyomja. Jobblábával pedig ugyancsak egy pedállszerkezetet mozgat, amely egy harangokkal teli állványt tart. Fején hatalmas turbánalaku dróthálózaton csörgők és harangok vegyesen találhatók. A „fekete“ zenészek — Elsőrendű kémszolgálat — Az aft- wieni bdermeier tradició Utoljára a „fekete“ zenészek fészkét kutatom fel. Zenész... é> fekete? —Nem is idegen fogalmak. Különösen magyar embernél. Aki ha a zenész-szó; hallja, mndenek előtt egy fekete füstös cigányra gondol... így volt ez régen! — De aztán jött a dzsessz! — mondani az olvasó Pedig nem erről van itt szó! Hanem valami sokkal komolyabbról, sokkal szomorúbbról, mint a dzessz. S ez a valami, ami ma különösen összevonta a „zenész“ és „fekete“ szó fogalmát: a túltermelés a munkanélküliség! Amely Európa minden nagyobb városában a zene birodalmában is felütötte fejé1-.,. Az engedély nélküli utcai zenélést, koldulást pedig szigorúan büntetik! Fekete lett dehát a ligyzengésü, narancssárga cselló, a hófehér harmónika és fekete lett tehát az aranysárga rézkürt, ha még olyan fényesre is van kicsiszolva, hogy lesiklik róla a napsugár... és a hangszerekkel együtt fekete lett a remény... a kenyér,,, amelyet már legfeljebb „mindenhe;i“-nek lehet nevezni... És eközött a sok fekete között... egyedül a zenész áll a nyomortól halálsápadtan, zugutcák mélyén. Félszemével lesi a garast, hogy be ne guruljon a ikanállsba, másikkal ped g figyeli a rendőrit... és huzza-nyomja-kinozza hangszerét. De éppen i:tt vannak! A Wiener Haup!- strasse egyik mellékutcájában! Az udeai zenészek legképzettebb muzsikusai ezek a „fekete arbeisosok, akik valamikor rendes zenekarban játszottak. És a jobb időkből csak hangszerüket tud:ák megmenteni. Legfőképpen azonban r,éfetmüvészek“. mert ez a „zsákbamacska-zene“ vagy akár „zsákban macskazene“ mégiscsak veszedelmekkel jár. Verklisek hegedűsök!? Fehérek, feketék? Zsonglőrök és életmű vészek!? Úgy látszik a tücsök-hangya mese min: ma, úgy a muTban sem volt aktuáks. Mert a régieknél szó sem volt „téli koplalásról" - sől még ma is abból élnek, mint a verklisek... a mostaniak pedig keservesen tapasztalják, hogy nemcsak amolyan „hangyaszájból“ véleményezett „cint-cini, ugri-bugri“ foglalkozás ez, hanem nagyon is komo’y munka, amit szívesen csinálnának... ha szabadna... ha nem lenne ezen a téren is túltermelés! A VÖRÖSKERESZT ANYAGI ALAPJA növelése érdekében, fenti egyesület CU tagozata nagyszabású táncestélyt rendez ». hó 23-án este 9 órai kezdettel a Cercul Militar termeiben Str. Memorandului 21. ■ BECS, január hó. Európa és taván a világ minden nagyobb városában találni utcai zenészeket. Üzletág ez, moly mini minden más, régebben jobban, ma .sehogy sem niegy A bécsiok azonban szeretik a zenét. Megbecsül.k a dalt, a melódiát. Nemcsoda hát. hogy kenyérkereseti forrásként végig a főváros utcáin mindegyre megcsendülnek a hangszerek 1 hváltásos és le- rör.r ezzasz.enciák kezében verklitől a xiiloAz altw ener koldusok — verklisek — a koldustársadalom nv rsno'eárai Al g haladok pár .lépvést, máris verkliszó üti meg fü emet Tipikus bécsi verkliszó. Amilyen; sehol a világon másutt nem lehet hallani. A két hatalmas kerékre felszerelt verkli valósággal bomhöá a Cavaler-a rusticana egyik részletét. Zug bele az egész Neust it- gasse. Vak koldus forgatja a hangszert, olyan kifejezés elen arccal, mint ahogy csak egy világ alan bámulhat be.é a nagyvi ágba. Egy pillanatra elhallgat a zene. Emberünk gombokat nyomkod a verkli hátsó fölén. Uj zeneszám következik. Kihasználom az a kaimat, hogy a szünetben meginterjúvoljam a művészt. Az öregur azonban nem nagyon hajlandó — különösen anyagi ügyekről — nyilatkozni. Gondolja — nyakában a tábla: ..Bitte, ein gänzlich Blinder“-* ez mindennél többet mesél. A do og azonban nem egészen Így van. Rendes, jól gondozott ruháit találok az öreg- uron. M_nt valamennyi verklisen! Akiknek ősei is emberemlékezet óta ez/t a mestersége-. űzték és szép összegeket hagytak egymásra. Ezek a verklisek tudatában vannak annak, hogy ők a varas egyik jellegze-ességét adják és némi büszkeséggel, joggal forgatják a verkl t az utcasankon, mint o yanok, akiket ez a hely teljesen megi let Ma már ugyan nehéz a kereset. De V2n egy kis tőke régebbről. Mindnyájan családos emberek. Rendes lakással, ebéddel, vacsorával. Úgy, ahogy kell! Ók a koldustársadalom nyárspolgárai. Jól k bélelt (kabátban és cipőben, meleg kez- tyüben forgatják a hangszerüket — mialatt a járda mindkét oldalán sapkával a kezükben koldulnak az ,.alkalmazottak“, akik bizony sivár ruháza ban, sivár állapotban vannak. Elcsípem az egyiket, amikor éppen pénzdarabot csúsztat a zsebébe. — Mondja, kérem, ki itt a főrészvényes? —övé a koncesszió — muifcat nagy tisztelettel a vak ember felé. — Ne vegye rossz néven, de... megbízik magukban?... Hiszen a sapka nem csörög, ha pénz hull -bele. — Általányra megy ez, kérem. A főnök - umak nagy prakszisa van, hogy kb. menynyit lehet keresni. Naponta hat schlinget kell átadjak. Ha kevesebb jön be, vesztek, ha több, nyerek az üzJcten... Pár garas nem számi; a főnöknél s (különben is fontosabb neki a kényelem. —: Csak mi... mi állunk nagyon gyengén, kérem — panaszkodik halkan, hogy meg ne hallja a ,,nagytőkés“, maid újra elrohan embert fogni. A hatóságilag engedélyezett, u>gy is ne- vezhejük, hogy „fehér zenészkoldusok“ gazdag társadalmát képezik a verklisek“ és a „Dichter und Bauer“, a Tosc'a nagyáriája, a Strauss-valcerek, s:b. minden más brancs- beli által ir gyelve sípolnak fel a bécs; utcákon. ÍA szegény „fehcrzencszek“ — Hegedű seprőnyélből — A forradalmár patefonista Most felsétálok a Wathrin gerat rassera, onnan pedig villamossal előbb a Karlsplatzra, majd a Wesübahnhoíra megyek. Ezeken a helyeken találhatók a fehér-koldusok prole-
