Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-19 / 14. szám
1931 január 19. BLLBNZBK A kSzi&€iz«t€M<císi Tábla döntése: *S' A háztulajdonosok tartoznak megfizetni a házaik előtti aszfaltozás költségeit CLUJ, január 18. A városi tanács és a háztulajdonosok közötti járdaperekben szombaton uj fordulat következett be, amely most már valószínűleg helyes útra tereli ezt az évek óta folyó áldatlan ügyet. Közöltük már, hogy a járda építési összegének kivetése ellen az érdekelt háztulajdonosok nagyrésze felehbezett a törvényszékhez. A városi tanács kérésére a semmitőszék a járdaperek letárgyalására a Targu- Mures-i törvényszéket delegálta. A törvényszék különböző szekciói egymással ellentétes határozatokat hoztak. Egyik tanács azt állapította meg, hogy a ház- tulajdonosok nem kötelesek a házaik előtt készített aszfaltjárdák költségeit megfizetni, a másik tanács azonban ellenkezően döntött. Függetlenül a Targu-Mures-i törvényszék előtt folyó perektől, több Cluj-i háztulajdonos megbízásából dr. Bartha Ignác, a helybeli közigazgatási táblánál panasszal támadta meg azt a városi szabályrendeletet, melynek alapján a járdákat elkészítették és a járdadijakat kivetették. A háztulajdonosok azt hangoztat1 ták panaszaikban, hogy ez a szabály- rendelet nincs érvényben, mert azt a ' közigazgatási törvény és a városnak j pénzügyi megszervezéséről szóló törvény ] alapján át kellett volna alakítani és jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjeszteni. Miután a városi tanács ezt elmulasztotta, voltaképen nincs is szabályrendelet, sőt arra kérték a köz- igazgatási táblát, hogy a hivatkozott szabályrendeletet semmisítse meg. Ezzel a felfogással ellentétben dr. Pop városi ügyész a panasz elutasítását kérte azon az alapon, hogy ez a szabályrendelet már a magyar impérium idején is életben volt és akkor is ezen az alapon készítették el a gyalogjárókat és hajtották be a háztulajdonosokon a járdaépítési költségeket, de ettől eltekintve, ezt a szabályrendeletet már román gyámhatóságok is jóváhagyták és ennek érvényességéhez semmi kétség sem fér. Egyébként a háztulajdonosok, akiknek házai előtt aszfaltjárdát készítettek, kérték az aszfaltjárda építését s ezáltal telkeik értéke emelkedett, nem tiltakoztak az építés ellen és így kötelesek a járdák építési költségeit meg is fizetni. A közigazgatási tábla szerdán tárgyalta ezt az ügyet és szombaton hirdette ki határozatát, amelyben a háztulajdonosok felebbezését elutasította és megállapította, hogy a szabályrendelet érvényben van. A köz szempontjából ez a döntés rendkívül megnyugtató, a város ugyanis tudomásunk szerint arra határozta cl magát, hogy amennyiben az aszfaltjárdák 14 milliós építési költségét az érdekelt háztulajdonosokon nem tudja behajtani, úgy ezzel az összes háztulajdonosokat terheli meg. A városi tanácsnak ez a terve bár jogos lett volna, de nem lett volna igazságos, mert az következett volna belőle, hogy a villanegyedek lakóinak kényelmére épített aszfaltjárdákat azoknak a kunyhóknak tulajdonosai fizették volna meg nagyrészben, akiknek háza előtt még utca sincs, nemhogy járda vagy épen aszfaltjárda lenne. Méltányos és igazságos az. hogy a járdák épitési költségét azok a ház- tulajdonosok fizessék, akik a járdákat kérték s akiknek ingatlana ezáltal értékesebb lett. Az Ellenzék jelenti: A világ legdrágább szerzője Lawrence, az IotelC'igenc Service főnöke. Egyik kötele csak 12 példányban jelent meg s egy példány ára 100.000 Ura. Egy másik könyve 10 példányban jelent meg példányonként 4000 lírás árba«. Szombaton tartották meg Fu'dáhart a német katolikus püspökök konferenciáját, melyen az uj „áliamfialailság“ elnevezésű 1 örménnyé] szembeni magatartásukat beszélték meg. ROMÁI Qi>iRA Két lendk.viii előadás rendes helyárakkal! ! K kühöldön élő cluji tenorista vendégszereplése a Bohémé eí-ben jan. 29-ún, szerdán. RigoJeiló-ban fan. 22-én, pinfehen* Bér eíszíinetben, kedvezményes j -gyek érvénytelenek. Megkezdődtek a brit birodalmi tanács előkészületei, melyen az összes gyarmatok, domíniumok és társországok képviselői részt- vesznek. A birodalmi konferenciát a koronázási ünnepségek után azonnal megnyitják. * Geoffrey Lloyd angol belügyminisztériumi államtitkár rádióbeszédet tartott, melyben kijelentette, hogy az angol gázálarcgyárak jelenlegi havi kétmilliós gyártási menete alapján remélhető, hogy rövid időn belül a birodalom minden: polgári lakójának ős lesz gázálarca. * Az ola&z fasiszta 'nagytanács' újonnan aJö- kitott direktóriumába Starace főtitkáron kívül Berena, Zemgare és Grandi titkárok, Ma- rinelli adminisztratív titká-r és hőit tag is belépett. A cseh postaigazgatóság a posta alkallma- zottak felvételénél ezentúl képesség vizsgál a ti bizonyítványt is kér, melyet megfejelő tudományos intézetek állítanak ki. * Tu-beOis litván miniszterelnök háromhetes .szabadságra külföldre utazott. Távollétében £ Stanislausikis közlekedésügyi miniszter helyettesíti a miniszterelnököt. * A kanadai parlament pénteken elfogadta a VI. György angol királyhoz intézendő hűségnyilatkozatot, melyet a konzervatív ellenzék vezére nyújtott be a kamarába. * A wmdisori herceg szombaton a bécsi angol nagykövet kíséretében meglátogatta Mikiás osztrák szövetségi elnököt. * A tenger észszövetség elrendelte az Atlanti - óceán és a mexikói öböl kikötőiben sztrájkoló matrózoknak a sztrájk beszüntetését. * Az utóbbi napok hatalmas esőziásei több amerikai államot majdnem teljesen elöntöttek. Illionis, Indiana és Missouri államban hatalmas területek állanak viz alatt. A közlekedés mindenütt szünetel. A tegnapelőtt! és tegnapi nap folyamán Varsóban a rendőrség 120 kommunistát tartóztatott 1«. * AQQYISTEN Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Ma,, nem foglalkozik az irodalom .3 ^ Ma egy nagyon előkelő hivatalban a hivatalfőnök azzal köszöntött, mikor beléptem, hogy' „aggyisten.“ Ez egy nagyon érdekes és korjellemző szó lett azonnal a szememben. Az „aggyisten“ bundaszagu rövidítése a jó magyar köszöntésnek s ha ma úriemberek maguk közt nyugodtan használják, az azt jelenti, hogy nem eredménytelen a fiatal irói generációnak minden tiszteletet megérdemlő munkája a falu népének igazságáért. Nem azt akarom mondani, hogy a falu divatba jött, hanem azt, hogy a nép, mint fogalom, előkelő jelentőséget kapott. Ha valaki megírná az utolsó negyedszázadot a nemzet történ etében, ott meg kellene rajzolni azt az utat is, hogy mekkora vállalkozás volt huszonöt év előtt, ha valaki a parasztéi étről őszinte képet festett egy regényben: ellenben ma ugyanazt a képet szigorúan tudományos módszerrel feldolgozni, ez a mai napok legtermészetesebb foglalkozása. Huszonöt év előtt még az ösz- szes színpadon divat volt a népszínmű, — nagyon derék ut, hogy a népszínmű jámbor parasztja bejutott a társadalmi problematika kellős közepébe s i tt kid emit, hogy sem nem jámbor, sem nem paraszt. Azonban az az érdekes, hogy a szépirodalom viszont ma nem akair tudomást venni, hogy az általa megindított lavina milyen mennydörgést okoz a szociográfiában s egyáltalán nem foglalkozik a föld népével. A napilapok kötelességüknek tartják, hogy elszórakoztassák az olvasókat egy kis falusi izötitővel, — de ezek a novellettck oly avasak, divatjamúltak és problémamentesek, hogy már a millenium korában is és- diaknak tűntek volna fel. A színpadok egyáltalán kiqjtették a műsorból a falut, kivéve a kabarékat, ahol a népszínmű elfeled- teljésére különös módon a paraszt csak hülye, csak öcsin ány és csak magyarul beszélni nem tudó lehet A falu s a falusi nép, a a neppei parasztság, valósággal megfigyelés alá került a tudomány számára. Ellenben mai élete nem létezik, napjainak színeit, hangjait és eseményeit nem ismerjük. A szép- irodalom levette róla kezét, ezzel — mintha az éjben a reflektor elfordul egy tájról — sötétségben maradt. Hiszen ez nem újság a föld népének életében. Voltaképpen az egész történelmi korszak alatt ebben a meg nem mutatott sötétségben élt. Ki tudja megrajzolni a népvándorlás földműveseinek életét, ki a mohácsi vész koráét, ki a Rákóczi kor parasztságát s ki bármely kort a népszínmű előtt? A népszínművel szemben ugyanis egy kicsit elfogultak és igazságtalanok lettünk. Művészi szempontok megölték az érdekes- I söget. Szociális szempontok elvették a hite- j lét. A pszichológia, tönkre tette a műfajt. 1 Bedig a népszínmű sokat adott a nép mai i értékeléséhez. Először is Szigligeti kezében a mult század közepén ugyanazt a szociális tendenciát vitte a színpadra, amelyet ma, a tudományos és világszem!életi kutatások tartanák. A Csikós, mely a földbirtokos osztályt kímélet]énül festi, s a nép gyermekeit kissé édeni idilliben mutatja fel, — szociális támadás volt, amelyet ha átírok mai hangnemibe, valószínűleg nehezen talál színpadot. Azonfelül a népszínmű mérhetetlen sok valóságos miliőiesítési adalékot hordott fel. — Sajnos, ez a kincs ma már veszendőbe megy. Éppen úgy, mint a népviselet. A kor eltörölte, le kell söpörni az irodalmi szérűről is. He azok a nagy színészek, akik ezt a műfajt félszázadon át a legnagyobb népszerűségben tartották fenn, valósággal kibányásztak a valóságos népéletet, összeszedték a ruhákat, a külsőségeket, a népszokásokat, a jellemző kifejezéseket, mozdulatokat, a falu életének minden érdekességét. Ezzel közelebb luozlák az intelligenciához a Ha valaki tüsszent ne kívánja „kedves egészségére", hanem kínálja meg egy valódi VALDA PA5ZTILLÂ-vei! Eääfä nép létezését, bevitték a köztudatba. Hiszen éppen itt volt aztán, a baj: mivel egy olyan táisadalmi réteget szórakoztattak, amely a falu felett élt, a művészet megalkuvásával csak olyan színeket, eseményeket és képeket mutattak be, amelyek nem sérthették az úri osztály érzékenységét. Idealizálták a falut. A rablókból hősök lettek, a naplopók- ból és dologkerülőkből kedélyes és kedves figurák. A laza erkölcsű nőkből ideálok. De a fa n és a nép szerepelt a sorsukról intézkedő közönség előtt. Talán még mindig jobb volt, mintha tökéletes némaságban élt volna a falu. Benne volt a köztudatban, nem lehetett nem létezőnek tekinteni. S minél jobban idealizálták a nép életét, annál inkább s annál könnyebben bekövetkezhetett a fordulat, hogy: ha ennyire tiszta, nemes és jóságos a természet vadvirága, akkor hogy lehet annyira sötétségben tartani. Ma, talán éppen azért, mert a fiatal szo- ciográfusok annyira belemélyedtek a falu ismeretlen jellemének megkeresésébe s hatalmas politikai irányzat tűzte zászlóra a nép sorsát: a szépirodalom elnémult. A szépirodalom dilemmába kerü'l: ma nem elég a társadalmi problémáknál a pontos színkeverés: állást kell foglalni. Ma a fénykép is didaktikus célokat tűz ki maga elé. — mennyivel inkább azt kell vallania a bellet listának, aki értelmezi is, amit lát. Én azonban azt hiszem, hogy napok kérdése, hogy ezen a téren valami fordulat következzék be. A parasztdráma megiratlanul és eljábszatOamul — megszületett. Sőt nagyra nőtt . . . Már mindenki tudja, hogy milyennek kellene lennie. Csak nem hja meg senki és nem akarja előadni semmiféle szinház. Üzletileg az a vélelem, hogy a közönség nem nézné meg. mert a közönségnek magasabb társadalmi rétege félne látni ilyen müveket, alacsonyabb régiói pedig nem kiváncsiak a saját életükre; ellenben az irigyeltek magas világa után epednek. És azt hiszem, hogy a megi ration pa- rasztóráma már ott él számtalan ismeretlen lélekben. írók, akik nem birnak nyomda- festékhez vagy színpadhoz jutni, éppen oly pontosan ismerik, milyennek kell lennie, mint rendezők, akik egyelőre nem rendezhetik s a közönség, mely ha akarja sem Iá Ihat ja. Nem arra gondolok, hogy a regényt és a színpadot is adjuk át a társadalmi forradalom dobogójává: hanem arra, hogy a társadalmi élet számos rétegből áll s minden rétegnek megvannak a maguk emberi problémái, amelyeket szénirodalmi módon is be kell mutatni. S nemcsak az érettségizettek színvonalán van érdemes imi-vató, — hajdan csak a királyok érdemelték meg a költői dicsőítést — minden rétegben tökéletesen egyforma életanyagtömeg vár irodalmi feldolgozásra. Az ember. S az embert nem a miliő teszi tragikussá, hanem a benne lévő emberi kvalitások. Már akárhogy van, azt az egyet nem értem, hogy az egész irodalom annyira szűk körben kíván mozogni, ahogy ma a regény és a szirupod mutatja. Az írónak módjában van, hogy felrázza és összeb any öli tsa a rétegeket. Aggyisten . . . Ebben a köszönési formában már benne van a közönség elfogadási hajlandósága az u,j népdráma számára. Nincs más hátra, mint elkezdeni azt az uj irodalmi termelést, amelynek egyszerre határtalanul nagyobb a közönsége, mint a mainak. Eddig a legjobb esetben a népről írtak, jóakarattal, vagy rosszakarattal, ezentúl a népet kell meginni. S akkor a nép is kiváncsi lesz arra, amit saját életének fog felismerni.
