Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-16 / 12. szám
1937 faatrir If. ö JENEI JÓZSEF A felaprózott timişoara! koncesszió könnyen válságba kozhatja az aradi társulatot - Szinpártolási mozgalom Áradon, - Nyilatkozik az igazgató Több mint egy félesztendővel ezelőtt, július első felében cikksorozatot közöltünk a kátyúba jutott Arad—Timisoara-i magyar szinésze,; ügyéről és tetemre hívtuk a ravatalnál mindazokat, akiknek közvetlen, vagy közvetve közük volt a dolgok odijutásához. Valla tő ra fogtunk mindenkit, aknek némi hozzászólása lehetett a kérdéshez, mint kiderült, szükség is volt erre, hogy a már-már toronymagasságnál is nagyobbra nőtt színházi problémát végre Olyannak lássuk, mat amiilyen a maga természetes valóságában volt. Cikkeinknek — melyek országszerte érthető feltűnés,;, keltettek — meg lett a kívánt eredménye: a színház uj vezetők (kezébe került. De amire senki sem számított, a vá'lal- ikozók elé olyan előre nem látott akadályok gördültek, amelyekkel a legkiegyensúlyozottabb gazdasági viszonyok közönt is nehéz megbirkózni. Az eddig egységes koncessziót a helyi hatóságok széjjekagoiták. Az aradi megoldás, hogy félesztendeig román, ugyanannyi ideig magyar társulat használja a sznházat, nem okoz nehézséget a magyar színigazgatónak, mert hat hónapnál többet úgy sem bir ej a város leszegényedett kisebbsége, emellett ez az idő az ő részére szerződéssel biztosítva van; annál több gondot okozott a timisoarai beosztás, mely úgy látszott, hogy katasztrofálisan fogja érinteni az aradi társulatot. Szinházpoiitikailag egymásra uralva Annak idején nem győztük eléggé hangsúlyozni, hogy az egymástól alig egy órányi távolságban lévő két nagy város Arad és Timisoara szinházpolitikailag egymásra van utalva, olyannyira, hogy más elgondolás még csak kombinációba sem jöhet. Ez természetes is. Ez felel meg (leginkább a gazdasági számítások nak, de ez a helyes megoldás művészi szempontból is, mert az erősebb alapokon nyugvó váÜaLkozás megadja a lehetőségét annak, hogy a színházigazgató olyan erőket szerződtessen és ;gy olyan itársulato; hozzon össze, .ameily művészi színvonalon áll. A kiét város közti szánházi kapcsolat különben is már .tizenhét éves. Lényegében ez igy is történt, némi módosítással. És ez a ,mérni“ okozott rövid ideig zűrzavart és idegességet és előre vetette árnyékát egy egészségtelen és kisebbségi szempontból káros heüyzetnek. És hogy ez nem következett be az a timisoarai közönség komoly, értéket jelentő szinházpártolásának és az Inke-Kozma direkció nagyszerű munkájának tudható be. Egészségtelen megosztás A itinrcoarai koncesszió úgy szól, hogy november hónapban a német .társulat, decemberben Szabadkay József satumarei együttese, mig január, február hónapokban Inke- Koznta aradi színigazgatók játszhatnak. A felü’etes szemlélő nem láthatott egyebet, min: a két szomszédváros ízinházi versengését, illetőleg a tmisoarai bérletért folytatott késhegyig menő küzdelmet s joggal hi- hetné, hogy egyszerű művészi versengés volt, amit természetszerű eg az fog eldönteni, hogy melyik nyújt többet, jobbat. De aki melyebbre nézett és bepillantott a kul'sszak mögötti áldatlan harcba, az Iá ta, hogy itt más egyébről van Szó: ke>nj az az a batiks lá«>'nivÉz Nem tudja, mivel nem érzi mindenütt és m ndenkin. Pedigeza tit a egv értékes illatnak'! FO R tka, fzép, modern illat. Ke i nyésillata a leguj.bb di\a ! „ADA“ Lawander Water a tökéi tes ihafhűség ! —• Ai in- denült kapható! G * * * LOMBA HOZZA _AlMa ÜVPORT! nyérkérdésről, mely könnyen végzetessé is válhatott volna. Decemberben a satumarei (társulat Tími- : soarán játszott. S minthogy csak négy hét S állót; rendelkezésére, hogy műsorát bemu- I tassa, mert január elsején az aradi társulatnak kellett átengednie a színházat, érthető, hogy ezalatt a rövid idő alatt igyekezett a Budapesten nagy sikert elér; újdonságokat minél előbb kihozni és a reprizek közül lejátszani azokat, amelyek nagyobb érdeklődésit Ígértek. És nem törődött azzal, hogy az utá-' na befutó aradi társulat január-február hónapokban mit fog csmálni műsorával. Tartani lehetett attól, hogy a satumarei társulat által lefuttatott darabokat hiába fogja újólag bemutatni. az aradi 'társulat s minthogy az újdonság ingerével azok már nem fognak hatni, az előadások részvétlenség mellet; zajlanak majd le. És jó, hogy nem igy történt. A timisoarai közönség az aradi társulatot épp olyan szívesen fogadta, mint a saturna- re.it, ment amellett, hogy ez is magyarnyelvű társulat, melynek élnie kell, mert arra érdemes, de talán a művészi összehasonlítást se bánta. És ez eredményezte aztán azt, hogy a társulat telt házak mellett játszik máig is, a közönség naponként megújuló elragadtatása mellett. Házi“ együttest Timisoaranak Félreértés ne legyen. Miniket a timisoarai színjátszás ügye épp úgy érint, mint az aradi s a szempont, .amiből kiindulunk és megállapításainkat tesszük, a kisebbségi közvéleményé, mely pénzéért elsőrangú színházi előadásokat akar és semmi mást. Nem hallgathatjuk el azonban azt, hogy szeretnők, ha úgy, mint Clujnak, Oradeánuk, Satumarenak és Aradnak is megvan a maga „házi“ társulata, igy meg legyen T’misoarának is. Szeretnők, ha Timisoara nem vendégnek, hanem saját együttesének tekintené a szomszéd Arad társulatát és mindazokat az előnyöket és .támogatást nyújtaná neki, minit ami saját együttes ének kijár. Minden elismerésünk Szabadkay direktoré, ki hossza esztendők óta közmegelégedésre vezeti Satumare főbeilyel .színvonalas társulatát, de az általános kisebbségi szempont előtit őneki is meg kellene hajolnia. Timisoara sokkal nagyobb város, semhogy Satumare mé lékállomása legyen s emellett négyhetes kirándulása könnyen egzisz.enc;ájában támadhatná meg azt a társulatot, amely mellékállomások hiányában három hónapig fog Timisoarán játszani. A felfrissüli Arad Ismeretes az a közöny, amivel az aradi közönség az utóbbi években ,a szinház iránt mutatott s annál, inkább dicséretére méltó az a fáradhatatlan munka, amit az uj igazgatók Inike Rezső és Kozma Hugó a közöny széf- oszlatásáért végeztek. Elsőrangú nagy tá"culato; alakítottak, a veze'őszerepeket olyan művészek kapják, akiknek jó csengésű nevük van az országba« és alkalmaik arra, hogy a régi, kedves színházi estéket visszaidézzék. Az újdonságokat gonddal, ízléssel és hozzáértéssé] állítják ki. Az operetteket az előirt számokon k:vül -áncbeíétekkel frissítik fel s a lehetőség keretein belül a diszletezé.s illúziót keltő összeállítására is ügyelnek. És mégis a közönség, ha támogatja is a nemes törekvéseket, nem eléggé és nem olyan mértékben, hogy a művészi színvonalat megtartani akaró direkció gazdaságilag is egyensúlyban állhasson. És italán ez az oka annak, hogy újólag felvetődött; a szinpártoló megalakításának a gondolata. Arra a kérdésre, hogy szükség van-e itt szmpártoló egyesületre és hogy Aradon megoldást jelentene-e az elgondolás abban a formában, ahogyan ne- hányan eílképezlik, egy szóval felelhetnénk, de véleményünket fenntartjuk egy más alkalomra. Nyilatkozik az igazgató Az aradi szinház igazgatója ezt mondja: — A Magyar Párt aradi csoportjának elnökétől még november elején egy átiratot Am0ívhőí csők ínu ha 1 nnk! Nálhaiáz kezeléséhez, fertőzések megelőzéséhez kérjen ÉlLD.í PA5ZTÎLIÂT eredeti dobozban! Ép? kaptam, hogy nevezem meg azt a 15 — 20 személyt, akiket 'alkalmasnak találok arra, hogy a szinpártoló alapító tagjai lehessenek. A felhívásnak eleget tettem. Szerintem azonban ez nem fog megoldást jelenteni, mert másutt van a hiba. A társadalmi propaganda; amúgy is meg lehetne csinálni, gondolom a különböző nőegyleteken keresztül s ha ezáltal a színháza,; sikerülne látogatottabbá tenni, akkor a gazdasági (kérdések is egy csapásra megoldódnának. — Hogy mi az oka annak, hogy minden igyekezetünk ellenére a közönségnek egy része — éppen a tehetősebb osztály — távol- itartja magát a színháztól, nem tudom. Rejtély. A legújabb slágereket adjuk, régen nagy sikert ért operetteket és prózát frissítünk, a kiállítás érdekében erőnkön felül mindent elkövetünk, több mint hatvan tagból álló együttesünkkel éjjel-nappal dolgozunk, csakhogy a közönség megelégedését kiérdemeljük. Hogy a szinházbajáró publikum méltányolja igyekezetünket, ez kétségtelen. Aki egyszer volt, eljön más alkatommal is. A hagyományos közöny már osz'adozóban van. Igen sokszor zsúfolt nézőtér elolt játszunk. Mi mindenesetre egyforma ambícióval dolgozunk, akár félig telt, vagy táblás a szinház. A satumarei színtársulatnak. Timisoarán való négyhetes szerepléséhez nincs mit szólanom. A nemes verseny csak ösztönöz a munkára. Bevallom, tartottam attól, hogy az előttem lejátszott újdonságok miatt nehéz lesz az indulásuk, de örülök, hogy csalódtam. A timisoarai közönség kiváló ízlése és hozzáértése estéről-estére jutalmazza munkánkat. * Megoldás kellene. A magyarul beszélő hivatalos és nem hivatalos kisebbségi alakula- toík vezetőinek kellene összejönniök tanácskozásra, hogy megállapítsák: vájjon kisebbségi szempontból előnyös lehet-e a két város magyar színjátszásának a martamhoz hasonló felaprózása? És hogy vájjon" az aradi társulat vezetői, akik pénzt, időt, energiát, fáradtságot és lelkesedés; öntenek .be nap-nap után az előadásaikba csak azért, bogy vállait kötelezettségeiket kifelé és befelé is teljesíteni tudják, nem iteszik-e ki magukat egy esetleges anyagi összeroppanásnak, egy netáni sikertelen timisoarai szezon miatt. Nem személyekről van szó, hanem arról, hogy a magyar szó, a magyar színjátszás a Banatban művészi színvonalon, gondok nélkül fennmaradhasson. ||f '0^ A szász egyház támogatást nyújt a jövőben is az alakulatnak SIBIU, január 15. Kedden tartotta Slbiubon a transsyiVáiniai szászok „Abroncsvas“ szövetkezete ez évi közgyűlését. A közgyűlésre mintegy 118 vidéki szövetkezet küldte el képviselőjét, ahol igen szép példáját mutatták a transsy Iván iái szászok össze ta nt o zund óságuknak. A szövetkezetek képviselőivel együtt megjelentek a v'-diíki lelkészek és tan-dók is igen szép számban. Az utolsó közgyűlés óta négy küzdelmes és -megpróbáItatásokkáI teljes év mult ! el. A gazdasági helyzet súlyosbodása mind * nagyobb nehézségek elé áliÜlolla a szász gazda és szövetkezeti társadalmat, mely azon- ba-n válövetett munkájával nemcsak fenn tudta tartani magát, de előre is tört. A hétfő esti üdvözlések alkalmával a szőve! kezeli kiküldöttek körében megjelentek a szász egyházi és politikai élei összes vezető szemé'yisHigei is, élükön dr. Gkxndys püspökkel. Ez alkalommal dr. Klein Gusztáv Adolf tokarékjpénztári igazgató emelkedett szó’ás- ra, aki lelkesült szavakkal] üdvözölte az egy begyülteket, elsősorban dr. Glondys püspököt, dr. Hans Otto Both kamarai képviselőt és másokat. Dr. Klein a kisebbségi összetar1 tásríi s a szövetkezeti szellem ápolására hiv- ! ta fel az Abroncs híveit, melyre nagy sziik- I ség van különösen ezekben az időkben, ami- í kor a többségi nép is mindinkább érdeklődik « szövetkezeti mozgalom iránt. A püs- 1 polc pedig kifejtette beszédéten, hogy az egy. j ház, mint -a szász lelkiség irányítója le ghat- ; hntósnbb támogatását nyújtja a mozga'om- [ nak. Beszéltek még dr. Hans Otto Roth. dr. ; Helmuth Wollt s Friedrich Breckner. A keil i di ülésein dr. Klein Gusztáv elnök felolvasta I beszámolóját s ezzel a tárgyalások sorát iui - i nepélyesen megnyitotta. Az Arad-timişoarai 5
