Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
^ 5 TAXA POŞTALA PLĂTIT A IN NUMERAR No. 141.163/1929 Szerkesztőség és kiadóhivatai: Cluj, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Plata Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországa: negyedévre 10, félévre 10, évente 40 pengő. A többi külföld, államokba csak a portókülönbözettal öbbLVII. ÉVFOLYAM, l.SZÁM. PÉNTEK 19 37 JANUÁR 1. A A zárt ajtó mögött számú okra mindig rejtelem lakik. Izgalmunk akkor se csi llapul valami lényegesen, ha fény szűrődik át hasítékon vagy- repedésen. Mi és ki Lappang a zár mögött? Miesoda kezdeményből sugárzik ez a világosság? Kíváncsiságunk, nehéz félelembe fojtva, mint az ínyencek asztalán a vadpecsenye a vörösborban, fokozottabb mód és érthetőbben tapad ama óriás kapura, mely mögött egy ismeretlen év tartózkodik. A szigorú időnek talán végzetes darabja, melynek mindegy, hogy hagyományos megegyezés elvont módozata e, vagy szinte természetes valami, az örök csillagászati törvények alapján. Az év mindenkóp évszeríi és amikor a küszöbön áll, mindig friss és izgató titok. Ezen a mai Szilveszter-napon pedig inkább, mint valaha. A kíváncsiság kimondhatatlan terhét — infandum o regina! — a sürü félelem mázsás súlyát érezzük. Voltak szomorúbb évküszöbök is a bábom alatt, de kevésbé titokzatosak; akkor nagyjában tudtuk már mi vagylagosai üoz a háború és nyomában körülbelül mit a bâte. Most azonban a teljes bizonytalanság fenyeget és marcangol e vaksötétségben. Lesz-e háború? megmentik-e a békét? mi lesz függetlenül mindettől az emberiség sorsa holnap, a lelki és szellemi kettéhasadtság korában? Mennyi közbeneső, mellék, áthidaló kérdés még, az ismeretlen sötét szín mennyi árnyalata! Nemcsak szerződések, jogok, fegyverek, hanem bilincstörő régi ösztönök és mindenekelőtt az esküdből támadó filozófiák agyarkodnak. Veszedelemben for- gunk. Mert betegség az, ha inkább szomjazzuk már a halálos bizonyosság tudatát, mint az esetleges jó ismeretlenségét. Az 1937- ik évre babona és hidegvér egyaránt sötét végzetet jósol: háborút. Nemcsak a hangos és vakmerő esztendők alapján — ne hivatkozzunk most csak az abesz- szin összeomlásra, a németek egyen jogos: tó tetteire, a spanyol testvérharcra — hanem évek óta egy háborús örvény felé való ’assu támolygás alapján, mióta gazdasági válság, totalitás, fegyverkezés, Locarno széttépésc éreztetni kezdte, hogy a békekötések „befejezett tényeivel“ a rengeteg szerződés, a sok népszövetségi tárgyalás selyemfonadé- kaín keresztül most már a békeszegések „befejezett tényei" fognak farkasszenjet nézni. Ilyenkor virul ki a babona. Néha, mint Naxos szigetén most, tömegjárvány alakjában is, amelynek vitás-táncosai habzó szájjal jósolják jövőre az uj világégést, hatásosan, mert ugyancsak előre és véglegesen kijelentették Marseille után, hogy Afrikában hatalmas háborúság lesz és a hozzá közel eső DéNEorópában a vüágnézleti küzdelem főpróbája fog csakhamar vért fecskendezni... A hidegvér megállapitásai se kevésbé feketék és lesújtó, hogy az angol hidegvérről van szó itt, amely az utolsó, derültebb napok ellenére is csak a veszedelem csökkenésének a felét hajlandó éismerní. A rideg ész igy okoskodik: a hazugság és egyoldalú jog korában az egyre zavarosabb helyzetről csak vak igazat szabad mondani. E szerint a górd tusi csomót ma már csak kard vághatja át. Száznál több nemzetközi szerződés, ezernyi népszövetségi határozat mondott csődöt, a durva ösztönök és nyers lelkiségek felszabadultak, a világ teljesen meg akar Újulni, bármily áron, a zavar pillanatában kéjt remélve a pusztulásból. A politikai és gazdasági kérdések mögött egyre több függő ügy kezd szerteszét sziporkázni a bankok benzinhordói közt. Különben majd minden dolog függő lett vagy kétséges: a társadalom, család, vallás, művészet, irodalom. Sőt az egész újkori rendszer lebeg a levegőben és föltárnád e kísérteties időben a középkor egy-egY steae* KlgsU» SIH€£ SPECTATOR hogy a harmtneéves vallásháború nem aludt • el örökre: Richelieu és Gusztáv Adolf nem : nyugszik a sírjában. Van jobbágyság, van , céh, van rendiség, van fiziokratízmus, van közösség, van hősi vezérlet« van pogány- , ság, van öad>iráskodás, van könyvégetés. Ilyenkor az általános, felforgató, véglegesítő háború, mely egyben forradalom is, az egyetlen menedék. Ezt a szót tobzódva ismétlik Marx és Soréi növendékei. Ki mer egyebet felelni, mint hogy a túlhajtott fegyverkezés célja, rendeltetése, sorsa csak egy lehet: a háború? Nincs hosszú „fegyveres béke*'; hisz ilyennek a ke dúsai vagyunk már 1914 óta. A mostani fegyverkezésben a nagy angol történelmi bölcsész — némelyek szerint a hősiség tanával a mai parancsuralom őse is volna ő — humoros példája a kutyáról jut eszünkbe, amelynek farkára pléhedényt kötöttek és a hangtól, tehertől riad ózva egyre vadabbal rohant, egyre nagyobb zajt ütött és egyre több életet fenyegetett. Az egyr** növekvő fegyverek a hátunkon csörögnek é& riasztanak, rohanásra késztetnek, végül bele- döntenek a vörös szakadékba. Elineháboro* dottság és háború — mondta Kosztolányi — közös gyökü. És ha már Carlyle-nél tartunk, emlékünkből lépjen ki egy másik mondása is, hogy ő apjának a második kötete. A mi legfőbb bajunk, hogy apáink befejezetlen könyvének nem vagyunk utolsó kötetei és 1 a polgári szabadelvüség idő előtti befejezet- lensége miatt repedezik minden pillér, megdől minden házfal és leszakad minden háztető. Újra kell építkezni. A nagy háború tóvégeztével, mely az afrikai és a spanyol tanúság szerint nem is oly borzalmas, mint most a réinitgetők falra festik. Mégis borzasztó lehetőség! Pedig vannak biztató jelek. Nem műkedvelő bölcsészek, vagy alkalmi jósok szavaira hivatkozunk, mint Benes békehitére, vagy Shaw élcelődé- I seire, mert az egyik szerint a történelmi felelősség és a kétségtelen kockázat visszarettenti majd az emberiséget a nagy kalandtól, mert a másik szerint a háborútól való végleges félelemnek legfőbb bizonyítéka, hogy Mussolini és Hitler merte, amit mert, mivel egyik se mert volna, ha lehetséges volna egy háború. Arra sem hivatkozunk, hogy nem viselnek háborút rossz termés után gabonaföiösleg nélkül, vagy amikor egyszerkemény Janó--: £z történt 24-én „Ál, az az átkos liberálizmus — mondta a legifjabb miközben) nagyobb súlyt akarván adni szavainak, indulatosan csapkodta briccsesznadrágja szárát. „Mi baloldaliak fogjuk felépíteni a kollektiv társadalmat“ — igy szólt a másik, aJ:i alig élt még husz-liuszon- két évet s avval hencegett, hogy lélekindulás nélkül tudná felköttetnivilágnézeti ellenfeleit. „keresztény társadalmat!“ — döngette az asztalt egy vajmi kevéssé apostoli külsejű fiú, ki egyébként gépügyrtök volt s kit templomba betérni még sohasem láttam. „Paraszt nép vagyunk„Az ipari munkásoké a jövő“, más kettő igy szurkába egymást, mig egg tagbaszakadt, magabiztos férfi, fölényesen mosolyogva igy szólt: „A lovakat is rang szerint tenyésztjük, külön a telivéreket, külön a fél-, s külön a hidegvérüeket. A juhnyájból kidobjuk a gethest, rüheset, a disznók közül a ve- resszőrü bans malacot. Faji alap kell az emberiségnek is.*' Amikor felébredtem, fanyar izekkel a számban s még fanyarabb gond öled ok kai fejemben, azzal igyekeztem bátorságot önteni magamba■, hogy e sefüle-sefarka álom azzal a fogfájdalommal indulhatott, mellyel együtt ébredtem most. Hányadika vany Igen, december huszonnégy, este jön az angyal s öt órát kell még utaznom vonaton, hazáig. Ember-ember hátán szorongtunk a vasúit kocsiban, jó, hogy egybeszabták annakidején, mert igy mig váll-váll mellett, bőrönd, batyu, kosár életveszélyes közösségben szorongtunk, mégis nyakunktól fölfelé a szabadmozgás le. hetőségéről ábrásad ózhattunk mindnyájan, week-end hangulatban: testünk s csomagjaink bár bennrekedtek az össze zsúfolt ság kalodájában, a fejek annál szorgalmasabban mozoghattak előre, hátra. itt ismerős, ott ismerős, szervusz, szervusz, alászol- gája, ki mit visz, ki mit kap „? mennyi ideig marad 1 Bizony, karácsonyra megjobbulnak az emberek: „Tessék csak nyugodtan kiszállni, a babakocsit kiadjuk majd az ablakon.“ „Boldog karácsony; ünnepekéit“ „Boldog Újévet]“ Csepeg a sok jókívánság az ajakról, mint édes méz. Nézem a sok ajándékcsoma- í got s összemosolygok a kalauzzal, ki azzal hódol a karácsonyi ajándékozó-kedvnek, hogy eltekint a csomagok szab ág ellenes tömegétől s fülébe vattát dug, hogy ne kelljen észre- j vennie, egy idős hölgy valakinek eleven récét visz lcarácsonyi ajándékul. Bennem rejtett büszkeség uralkodott el, az én ajándékaim között van egg, mely túltesz mindenkién: hasongó fogfájást cipelek s mégis ma este mosolyogni fogok, együtt fogok örülni a gyermekekkel. Nem fogja megzavarni senki karácsonyát az a vad lüktetés, mely jelzi: a bölcsességfog semmirevaló. Az önfeláldozásnak e hősi pózában szorongtam a hazai állomásig, hol „nagyszerűen érzem magam", mozdítottál ereszkedtem le a vasutikocsi lépcsőfokain. Arcomon elszélesedett a mosoly. A sefülesefarka látogatástól a legyőzött böl- cseségfogig rövid az irt, éppoly rövid, mint világnézetek Bábelétől a felismerésig: csak egg akart mosoly keltene s leráznák magunkról korunk betegségét a jehzóparalizist. Karácsony estém szőip volt és örömteljes. INtrácsonyfánkon ragyogtak a gyertyák. Az égen is csillagok virítottak felettünk. Angyalunk kedves volt és tapintatos. Nem akart túlságosan korszerű lenni, inkább igényeinkhez izgazodott. Kapsztis tankokat, csokoládéból öntött gázálarcot nem aggatott a csillogó karácsonyfára. Elfelejtett selyemszalagocskával átkötött világnézeti könyveket hozni és nem hozott grafikonokat sem, melyek a Föld nyersanyagának elosztását mutatják be, földrészek szerint. De hozott babát, csil- § Ingó játékszert a gyermekeknek s a felnöt- | leknek örökbecsű könyveket. Bizony megle- | hef' hogy angyalunk elmaradt a kortól, talán angyalruhája is kissé ósivatu már, de ha szárnyai nem is készültek szikrázó alumi- niumból, igazi angyalszárnyak s nekünk tetszők. Es hozott ajándékba n régimódi angyal egy reménységet is: talán a Világnak is sikerül győzedelmeskednie rakoncátlanko- dó bölcseségfogn felett?! E reménység jegyében köszöntőm én is etz Uj-esztendőt, iile re annyi állam lépteti le pénzét az arany- takaróról. Más közös cé! van, mely feltétlen parancs: a pánamerikai kongresszus nyomására le kell bontani a magas vámfalakat és az angol—amerikai—francia valutavédő és árutcseí’élő atlanti demokrata egyezmény után a piacokat rendbehozni. Nem részletezzük, hogy Németország és Anglia még készületlen a fegyverkezés terén, hogy az eddig két leghangosabb kardesörtető állam: Franciaország és Olaszország kiméleti évadot akar létesíteni: az egyiket a rendszerváltozás, sztrájkok és spanyol szomszédság, a másikat az etiopia! berendezkedés és a belső ínség tartóztatja újabb nehézségik ébresztésétől. Hogy Oroszország körülzárástúl félhet. De igenis joggal hivatkozhatunk rá, hogy a téli ftóhők mögül az utóbbi napokban ki-kisüt a hosszabbodó nap: komoly lépések történnek a be nem avatkozási politika komolysága érdekében és a spanyol háború elkülönítésére. Olaszország a földközi tengeri egyezkedés közepette visszatérni látszik a stresai vonalhoz én ezzel Kilépni a Spanyol polgárháború sugalmazói közül. Anglia határozott irányt követel, régi \á- gányban, mriv mégis uj. Németország is mintha hajlandóságot mutatna, hogy a második Locarnon keresztül felfüggeszti veszélyeztető terveft: bizonyára nyerstermények és hitel fejében. A római háromszög eredeti helyzetébe húzódik vissza. Egy uj semlegesség: magatartás divatját találta ki Belgium s ez hatást gyakorol az egész nagy Kelct- Európára: a Baltikumra, Lengyelországra, Romániára, talán majd a teljes kisantantra is. Enyhü’t a helyzet a távolkeleten. Hátha eszerint nem a babonának és nem a hidegvérnek lesz igaza, hátha békésen megusszuk az uj esztendőt és ezzel eiőkészitjük egy hosszabb béke lehetőségeit, mely némi áldozatokat fog kérni a kölcsönös bizalom, az általános megértés, az egyetemes biztonság, u j végrehajtási utasítások alapján a sok-sok szerződési okmány igazságos, jogos, emberi értelme cé'jábói. Hull szavai szerint a becsület bukása, Mann szavai szerint az emberiség tragédiája után. És mi a világ árvái, a kisebbségt k, a loear- nói szellem békülékeny idején már reménységgel a jövőbe pillantani kezdők? Akik hittük, hogy a szenvedéseink fölé itt hidat építhetünk egy összetartozó körzet népeinek és odakünt valahányan az á'talános uj humanizmus részére. Mind a két irányban csalódtunk és tévedtünk egyelőre. Mert általában rosszabbra fordították a helyzetünket. De nincs miért részletezni. Tudjuk és számolunk vele. Itthon egy legszigorúbb kisebbségpolitikai kormányzatban, világnézeti zűrzavarokban, közigazgatási és általános választás küszöbén, amelytől nincs mit várnunk, néhány nagy megértő szellem kivételével pártoktól és osztályoktól magunkra hagyatva, égő keserűséggel, sötét reménytelenséggel nézünk a haínap fekete ködébe. Mégsem szabad elveszítenünk a fejet. Épp a szomszédságunkban, »hol legrosszabb volt a helyzet, egyszerre '’egjobbá vált: Jugoszláviáiban. És ahol legjobb volt, Csehszlovákiában még folyton javul. Ez a derék hullám aligha kerülhet el bennünket, habár épp most egy néhány jégár öntött tó. Ha 1937 megjósolt végzete szerencsésen elfordul tőlünk, ha majd a hosszabbodó nap a történelemben is átlép a tavaszi egyenlőség — mmhmhmm *su nrfíwit asiammim bmiri 9>MMniR9M VW M—W— M n»r»»< 1 ^ ---- * ‘Í Z Ciliberlség nagy gazdaságában. De legyen bár miként, kívánjunk minden jónak: embernek, munkásnak, eszmének őszintén b. u. é.-í.
