Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-13 / 289. szám
r ELLENZ fiK t 9 3 () december 13. Andre Gide hatalmas vádirata a szovjet ellen A nagy francia vó egész könyvbenJordul szembe egykori „szerelmével“ „Copyright by teilen:ők and Publicitás Press Service.'' PARIS, december hó. A GsdÍLrnard cég kiadásában most jelenít meg Andre Gide uj könyve, amelyben orosz- országi útja tapasztalatairól számol be a pár évvel ezelól; „kommunista hitre tért“ 'kiváló Író. A könyvet annál nagyobb érdeklődéssel várták, mert Gide hazaiérése után már olyan kijelentéseket tett, amelyből nylvánvalóvá vált, hogy a kommunista államrend lelkes barátja alaposan kiábrándult oroszországi tapasztalatai után. Sokan azt hitték, azt akarták magukkal elhitetni, hogy Gide oroszellenes ny latkozatait talán meghamisították. Most kiderült, hogy az előzetes közlések nagyon is megfelelnek a valóságnak. Gide is úgy járt a Szovjettel, mint Panait lstrati és még sokan mások. Maga a könyv messze túlhaladja azonban mindazt, amire szám tóttak, mert a kiváló francia író a legélesebb szavaikban fordul szembe egykori ideáljával. .,A legcsekélyebb tiltakozás, a legenyhébb birálat — írja André Gide könyvében, melynek cime „Vissza Oroszországiból“ — már a legsúlyosabb büntetése vonja maga után és az emberekbe valósággal belefojtják a szót. Nem hiszem, hogy bármely- országban — beleértve még Hitler Németországát is — a gondolatszabadságot jobban elnyomnák, jobban korlátoznák, terrorizálnák és bilincsbe vernék.“ A nagy francia iró később Így folytatja könyvében: — „Három év előtt nyiltan kifejeztem bámulatomat, sőt szerelmemet Szovjet-Orosz- ország iránt, de ez még azelőtt volt, hogy odarhentem volna megvizsgálni a helyzetet..." Arról, hogy André Gide miképen gondolkodik ma, könyvében mindent őszntén feltár. Mingy árt azzal kezdi, hogy Oroszországban tilos másképen gondolkodni, mint ahogy azn a Pravda, a kommunisták hivatalos lapja, előrja. Orosz ember nem lépheti át Oroszország határait és nem ismerheti meg a külföldet, mert „nagyon fontos, hogy elhitessék az emberekkel azt, hogy mindenütt rosszabb dolguk van a munkásoknak, mint Oroszországban“ — Írja Gide. Elmondja, hogy a nagy parádéhoz csak azok a kiváltságosak vonulnak fel, akiknek jó ruhájuk és rendes táplálékuk van, ő azonban látta, hogy a 'tömeg, beleértve az asszonyokat, gyermekeket, aggastyánokat, rettenetesen nyomorultnak látszik és nagyon rosszul öltözködik. Oroszországban valósággal az éhínség uralkodik André Gide szerint. Az idegenek számára fenntartott luxushotelek éttermeiben mindent lehet kapni, viszont az orosz mun- íkás boldog, ha egy nyomorúságos lyukban többedmagával meghuzhaitja magát és kénytelen megelégedni egy kis kenyérrel és sózott hafláal. Sort állhat az üzletek előtt, az áru pedig, amelyet végül kiszolgálnak, a lehető legsilányabb. Még az orosz népművészeit is elpuszitult, a kisiparosok boldogok, ha ma legalább valami gyárban kenyérhez jutnak. Mennyiség tekintetében nagy a hiány, ami pedig a minőséget illeti, az minden kritikán aluli. Bebizonyosodott, hogy az állami gazdálkodás nem álilhatja meg a helyét, mert iaz államnak nincs versenytársa. Andre Gide elismeri, hogy Oroszország nagy erőfeszítéseket tesz, de ebből csak egyes privilegizált személyeknek van hasznuk, akik azután „lenézik alantasaikat, a személyzetet, a dolgozó férfiakat és nőket: egyáltalán lenéznek mindenkit, aki náluknál szegényebb“. Semmi isem jellemzi jobban Andre Gide szerint, a mai he'yzetet, mint a „sztachano- vizmus“. Ez végeredményben a munkások tuldolgoztatását jeleníti és egyben megszünteti az egyforma munkabér elvét. Oroszországban ma a németektől való félelem uralkodik a léik eken. Ezzel magyarázza Gide a szovjetkormány egész sor intézkedését is, 'amikor így ir: „A családi élet szentségének, a magántu- ’ajdon fokozatos visszaállításának, az örökösödési jog elismerésének ugyanaz a magyarázata, a Szovjet el akarja hitetni állampol1 gáraival, hogy végeredményben van mit íélteniök.“ A szovjetrendszer semmiféle anyagi előnye nem hozott, viszont az egyéniség példanél- Ikül álló eltiprásával járt. André Gide leleplezi, hogy még ő, a szovjet barátja,, sőt a szovjet szerelmese sem mondhatott tetszése szerinti beszédet Szovjet-Oroszországban, mert a fordító alaposan átfésülte a beszédét, nehogy az oroszok akár csak egy parányi résen át is meg pill an/thais ák a szabadság világát. André Gide, Moszkva és a bol&evizmus nemrég még oly lelkes barátja, végül megái lapítja: n,Semmi sem móltányalxathatja velünk jobban a gondolatszabadságnak azt a felbecsülhetetlen értékét, amelynek mi Francia- országban örvendünk, mint egy rövid kirándulás Szovjet-Oroszországba!“ EDEM szükségesnek tartja az olasz abesszin bódítás elismerését PÁRIS, december hó. Az Oeuvre értesülése szerint politikai körök úgy tudják, hogy Eden angol külügyminiszter a genfi ülésszakon nyíltan Jtözölni fogja Delbos francia külügyminiszterrel az angol kormány véleményét, amely szerint Gorc megszállása után végképpen szétfoszlott az egykori abesszin császárság visszaállításának utolsó reménye is. Eden valószínűleg rá fog mutatni arra is, hogy már csak az euerópai együttműködés érdekében is szükséges lenne, ha a nagyhatalmak elismernék Olaszország abessziniai hódítását. A HÁLA Irta: HEGEDŰS GYULA száquti nyírfa törzsébe, már így is szörHarminchatodik órája ültem a kormánykerék mellett. Utitársam, a Bim- buta-arcu ügyvédjelölt mély álomban horkolt. Átlag negyedóránként visszataszítottam az ülésébe. Mindenáron a vállamia akarta hajtani a fejét. Milyen borzasztó, ha valakit ennyire magával ragad a fáradtság. Ha sikerült volna lelket ráznom beléje, bizonyára bocsánatot kért volna, amiért felső testével minduntalan hozzám csapódott s igy alaposan zavart a vezetésben ... Az országúton itt-ott megfeneklett szekerek körül fülig gombolkozott emberek üldögéltek. Egy helyen nagy teherautó alatt hanyatt feküdt a sofför, didergő parasztasszony villanylámpával világított a keze alá. Komisz, sötét éjszaka szakadt az útra. A motor egyenletes bugása egyre jobban az álom szélére kergetett, ötpercenkint kinyujtóztam az ülésen s mély lélekzetekkel küzdöttem az elalvás ellen. Igen, ez valóság, hogy a százkilométeres sebességgel robogó sportkocsi kormánya mellett is elnyomja az embert az álom. A kilométeróra, amely fölött kékes fényben játszott az „armatúra“ sok mérőórája, egyre jobban jelezte, hogy Pest felé közeledünk. Még nyolcvan kilométer!... Igyekeztem leküzdeni az elviselhetetlen fáradtságot s minden figyelmemet az országúira irányítottam. Ha nagyobb sebességet adok, hamarabb beérkezünk a városba s végre berogyok az ágyba, amelyet már három nap óta nélkülözök. A motor magasabb hangú bugása, ami rnár a sikolyhoz hasonlít, jelezte, hogy veszett gyorsasággal dolgoznak a hengerek s az országutat szeI gélyező nyírfák suhogása, mint valami egybehangzó orgonajáték, zug a hátunlc mögött. Újból elnyomott az álom. Ahogy felriadtam, alig tizenöt-husz méterre előttünk valami fényt vert vissza a három fényszóróm. Az idegek gyakorlottsága végezte el a következő pillanatban azt a munkát, amire már az én „lélekjelenlétem“ bizonyára képtelen lett volna. Mélyen lenyomtam a láb féket s jobbkezemmel mintha csak rám kiáltott volna valaki a kéziféket is berántottam. A kocsi négy kereke rátapadt az útra s megálltunk alig két méterre az autóroncstól. I A kis jármű eleje belefuródva egy ornyü képet mutatott arról, hogy mi történhetett itt, amikor még emberek ültek és beszélgettek az üléseken, vagy küz- ködtek a fáradt álommal, amely az én szememből most egyszerre elillant. Végre Bimbula is elkezdte fújni az önébresztő horkolást és kinyitotta szemeit. Egyszerre ugrottunk ki a kocsiból, hogy még segítsünk, ha ugyan nem késtünk el. Az összeroncsolt autóban teremtett | lelket sem találtunk. Ideges kézzel megsimogattam a kocsi | hűtőjét, amelynek forrósága elárulta, hogy a baleset nem történhetett félóránál előbb. Hol vannak az utasok? Hol van a vezető? Erre gondoltunk, amikor az ut mellett húzódó ingovány felé tekintettünk: —• Bezuhantak az iszapba!... Talán fél percig tartott, amíg a fényszórókat az ingovány felé irányítottam s derekamon a vontatókötéllel félig a vizbe süllyedve, kutattam az áldozatok után. A dermedt nádas kátyúban sáros- maszatos arcú ember feküdt, nyakig elmerülve. A részeg emberek utolérhetetlen szerencséje mentette meg az életnek, amikor úgy zuhant az ingoványba, hogy a zöldes, nyálkás viz csak a nyakáig borította el... A szerencsétlen emberbe Bimbula vert lelket. Nehezen tért magához, közben bőségesen lehelte magából a barack- pálinka gőzét. Éjszakai „leletünket“ egy teherautóra tettük fel, ahol bősége- g sen volt hely. A kocsi azonnal el is indult vele Pest felé. Poroszkálva, lelassítva folytattuk tovább az utat, az álom végleg elillant a szemünkből. Száz és száz kérdést vitattam meg Bimbulával, aki magából kikelve még egyre ócsárolta a szerencsétlen embert, amiért ittas fejjel be mert | ülni a kocsiba. A pesti vámnál feltartott kézzel meg- 1 állásra kényszeritett a rendőrőrszem és 8 igazolványaimat kérte. Átadtam egy „betétlapot“. öt hét múlva megkaptam az idézést a bírósághoz. Éjszakai „leletünk“ könnyű testisértésért feljelentett, amiért kissé erősebb kézzel rángattam ki a halált hozó ingoványbái. Négy tárgyalás után — felmentettek. CSODÁLATOS... HA EREDETI ...ÉS EREDETI CSAKIS A GALLIA-ban estélyi ruhák színházi ruhák kazakok keppek részére LAKKAL ÁTITATOTT SELYMEK A GALLIÁ-BAN kaphatók. Cluj, Sir. General Neculcea 2. (Renner-palota; Brasov, Sibiu, Piaţa Libertăţii Nr, 3. Str. Reg. Maria 7. ('zabadságtér (Búzasör) (Heltauer?as3î) Egyéni módszer Ismertem egy falusi bedagógust, névsze- rinit Bódog bácsit. Pénzbeli javadalmazása nem igen volt az öregnek, — természetbeni illetmények dukáltak volna neki. De bibliai hasonlattal élve: könnyebb egy tevének átmenni a tü fokán, mint Bódog bácsinak hozzájutni ahhoz, ami megillet;. Kutyafukar vidéken tanitóskodott, szegény. No, de Bódog bácsi se esett a fejelágyáru s a javadalmazáshoz mérte a tudomány osztogatását. * Bódog bácsi legszívesebben a természet- rajzó: oktatta szemléltetően. — Aki csak tud, hozzon holnapra egy tyuíkot — adta ki a parancsot, mikor a tanulásban a szárnyasok kerültek sorra. Másnapra csaknem minden szülő elküldte a legszebb tyúkját mutatóba. Ha már arról tanulnak — legyen méltó a iyuk is a megtiszteltetéshez. Bódog bácsi elmagyarázta, megfujogatta, megtojózta a tyúkokat, — kioktatta a gyerekeket minden tanulságos dologra, — óra végén aztán beszedte a szemléltetési eszközöket, mint ahogy a tintásáivegeket szokta. — Elmehettek, lelkecské-m — mosolygott a diákjaira —, a tyúkok ittmaradnak. Úgyis tartozik apátok a kommencióval. Anyátokat tiszteltetem, aranyba kéne foglalni az ilyen gazdasszonyokat, kik ilyen tyúkokat nevelnek. No, mire a kacsára, meg a libára került a tanulás sora, bezzeg nem dicsérte már Bódog bácsi a szüléket. Olyan szemléltetési eszközöket küldtek, hogy némelyik kacsa, liba csak addig élt, mig beért vele a kisdiák az osztályba. . * Szüreti idő tájékán legaktuálisabbnak vélte Bódog bácsi a bibi ai magyarázatokat. Még pedig Noé és a szőlőtőke esetét. Minden tanítványa hozott egy kisüveg ujbort, hogy legyen mivel szemléltetni az ólkori históriát. Bódog bácsi sorbaikóstolta az üvegeket, aztán mikor elálmosodoot a heg)' tevétől, lekönyökölt az asztalra. — Mehettek hazafelé — legyintett a gyerekeknek. — Én meg lefekszem és alszom, mint ahogy Noé apánk is cselekedte annakidején. Hanem ő ny-tlván jobb bort ivott. Apátok nem valami szakértőén keveri a mustot, meg a kutvizet. Hát, ilyen volt a Bódog bácsi egyéni módszere pedagógiai téren. (i. d.) NOi DIVAl LAPOK a teli szezonra (rúna, kabát, kosztüm) már hatalmas választékban kaphatók az Ellenzék könyvosztäiyiban. Cluj, Piaţa Unirii
