Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-06 / 283. szám
ELLENZÉK 19 3 6 december 6. wmmamamwmammumtmnarm Ornella Santoliquído Pulítível — a Central Szállodától az Operáig Eszében tartja més CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Neve: Ornella Santoliquído Pulit!. Florencből, a Med ciek .s a virágok városából jött ide hozzánk. Foglalkozása: Európát járó zongoramü- V ész nő. Bucu restiből jött a városba, ahol több nagysikerű koncertet adott, a fdhar- ;r.on kusokka.1, a Konzervatórium termében s a rádióban. Mire ezek a sorok megjelennék már Németországban, Lipcsében van. Már járt Romániában. Tavaly, 1935-ben négy hangversenyt adott itt. Az egyiken megjelent őfelsége Mária királyné is, akinek nagyon tetszett Signora Santoliquído Puliit! játéka. Most itt ül a Central-szálló habijában. Fekete bundában, hócipőben, kis fdkete kalapban. Nagyon szép. A fényképei egészen rosszak. Barna haja, mosolygó sötét szeme van, fiatall és jóikedvü. Lilio Cialdea doktor, a római egyetem docense s a helybeli Istituilo di Cultura Italiano egyik nyelvtanfolyamának vezetője vitt el hozzá. Aztán magunkra hagy, mert órája van s most csak ketten vagyunk a hallban. Művész, akmek nmes imoresszártófa Fáradt, de azért mosolyog. Elmondja kérdésemre, hogy Firenzében született. Jelenleg Rómában van lakása. Hét éves volt, mikor zongorázni kezdett tanulni. Brugnioli volt a mestere. A tanulás hosszú évei után koncertturné .következet!. Az évek folyamán bejárta egész Itáliát, Spanyolországot, Németországot, Ausztriát, Bulgáriát, Törökországot. Magyar- országot (rádióban is szerepelt), egész Franciaországot, aztán Air-kában Tuniszt, Algírt és Tripoliszt. Óriási út. És egyedül járta végig. Impresz- száriója, menedzsere nincs. — Egyedül utazom, mint egy férfi — mondja — s úgy is játszom, mint egy férfi. — Mit játszik Jegszivesebben? — Beethovent. De a modemeket is mind szívesen. Nagyon szeretek zenekarra! jáiK szani. Csehszlovákiában egy zenekari koncertemet, a nagy Dobroven vezényelte. Vivaldit és Sgambatit gyakran játszom hangversenyen. Most feláll és azt mondja: — Ugye megvár? Felszaladok a szobámba és elkészitem a bőröndjeimet. Ugyanis most ktt íkifizetem a számlámat és koncert után az operából egyenesen az állomásra megyek. Eljön velem az Operáig? — Elmegyek. Eltűnik a lépcsőn. A hall asztalán otthagyta kottáit és kis fekete, meleg kötötrt- keztyüjét. A kottákban ceruzajelek, kék cs vörös szinü ceruzáké. Rajta a két kezrtyü, amelybe kezeit bujtatja. Kicsi és f nőm a hires zongoraművésznő keze, a körme fénytelen, lak kn élik üli s tövig levágott. Ahogy a kottái, meg a keztyüje ott fekszenek egy szállodai hall asztalin, külföldi lapok s egy váza virág közepette — ez valahogy az egész életének szimbóluma. A Mór. Ostravai kaland. Már jön is vissza. Kifizeti a számiát. Franciául beszél. Megkéri a szálloda egyiik alkalmazottját, hogy két kis -bőröndjét hozza el az Operáig. Ködös este van. Útközben egy mulatságos esetet mond ei, ami Mór. Ostravában történt vele. — A szállodámból egyenesen a színház épületébe mentem — meséli nevető szemmel — úti ruhában és kabátban voltam és ugyancsak a színháztól mentem aznap éjid egyenesen az állomásra. Úgy terveztem, hogy ott a müvészszobában öltözöm át. Egy kis bőröndöt magam vittem a kezemben, miután a többi csomagomat előre küldtem, ebben volt az estélyi cipőm is. Most már megérkezem a színházhoz, nem ismerem az épületet. Benyitok egy ajtón, két ajtón s egy- -.7.er csak ott találom magam a színház nézőterén, pontosan a két széksor közötti középátjárón. Még meglehetősen korán volt. de azért a közönség egyrésze benn volt már a helyén. Zavarban és gyorsan igyekeztem kikerülni innen s egyszerre csak kinyílt a táskám és potyogott a holmim kifelé. Persze segítségemre siettek. Végre is bekerülöm valahogy a müvésszobába és átöltözéshez kezdtem. Felvettem az estélyi ruhámat, fel akarom venni a hozzávaló cipőmet — nincs sehol. Azt valahol otthagytam a né- zőítéren. Közben telt az idő, a koncertet meg kellett volna kezdeni s én még mindig valami csodát vártam és nem akartam a legnagyobb rábeszélés eíl’enére sem estélyi ruhában és lapossarku, jó kényelmes angol cipőben a közönség elé lépni. Végülts egy szmokingos ur jelent meg az utolsó pillanatban, aki diadallal hozta a széke alá be- ' "mit estélyi félcipőit... Nevet ezen a furcsa kalandon. A Operához érünk. Búcsúzni akarok. — Nem, nem, jöjjön tovább. Én csak olaszul tudok és egy kicsit franciául és tolmácsolnia kell egy kérésemet, úgy megteszi? A színpadon át, sok kanyargós lépcsőn felérünk az egyik női öltöző ajtaja elé. A bőröndjére ü*l signora Santol quido Puliti, ott ül és várja, hogy hozzák a kulcsot. — Mondja meg, legyen szives ennek az embernek — kér —, hogy nyolc órakor a * S konzul ur jön hozzám és legyen szives ide- koilauzolni. És azt is mondja meg, Hogy a direktor ur szobája mellett levő zongona- szobában akarok egy Ikicsit. gyakorolni. Megmondom. A kulcsot hozzák. Aztán meg érkéz k dr. Nasta, az Opera kitűnő igazgatója is, aki tökéletes dlaszsággal üdvözli a művésznőt és elbeszélget vele. —- Most már minden rendben van? — kérdezem a kis olasz asszonyt. — Rendben, grazié — feleli —, mostt érzem csak, hogy milyen fáradó vagyok. — És még s szereti ezt az életet? — Csak ezt az életet szeretem — válaszolja és mégegyszer megkérdezi — ugy-e ez a bácsi nem megy el addig, mig nem jön a konzul ur? Nehogy sokáig keressen. Az overallos ember igy felel: — Hát ami azt illeti, én már most hazamehetnék. De a nagyságos asszony kedvéért ittmaradok. Olyan f atal, meg aztán egyedül is van szegényke. OrnóLla SanitOliquido Pulito őt is meghódította. (M. L.) homme“ c. drámáját a párisi Vieux Colom- bier színházban játszották, eddig talán négy- százszor, Zágon István lefordította magyarra, a Vígszínház műsorra vette A premierről lemaradtam, beszámolóm a huszonötödik előadásról szól, melynek ünneplésében viszont tevékeny részt vettem. Tapsoltam és csodálkoztimi' felváltva és egyidejűleg. A tapsot idővel abbahagytam, a csodálkozás még mindig tart — ki tudja meddig. Min csodálkoztam? Elmondom. Elsősorban és talán legigazábban Darvas Lilin. Milyen igazi nagy művésznő, milyen emberi nyelvet beszél! Milyen tiszta és átélt minden hangja! Egy pillanatig sem „játszik*. őszintén él. Végig él két órán át egy nyugtalan életet s abba egy szép és tehetséges nő — egy beteg idegélet minden zajlása benne van. Fiatalon kielégítetlen vágyaktól gifötörten, túlfűtött, örökké ingadozik. Hol kíméletlen zsarnok, hol pedig egyszerű odaadó asszony, de egyik sem tud igazán lenrd. S hogyan öregszik száz évet két felvonás között! De nem az őszhaju és nem a maszkiro- zás külsőségei öregít ik meg. Csonttá aszaló- dik valóban — alig vonszolja kínos életét — összetört kisértet. A ragyogó fiatal nő helyén egy kaldokló üvegszerü árny bolyong, mint egy kilobbant fáklya Darvas Lili igazi teremtő, előadó. Ezt a furcsa királynőt megette egészen. Vérré vált benne és izzik a bőre alatt. És ezt minden este véghez viszi, most huszonötödször. Csodálcrt os De most már ezen az irásmesterség minden zsírjával felkent francia írón csodálkozom. Ez az áUitólag „történelmi dráma* állítólag „megkapó irodalmi eszközökkel“ készült. Térténél miségét a szerző állítja, hogy eszközei irodalmiak — azt elsősorban a színházi kommünikék hirlelik. De ha egyik sem volna igaz, akkor is csodálkozni lehet ügyességén és cinizmusán. Bár nem ő az első, aki a történelem egy szakát, vagy éppen ezt, Anglia Erzsébet-korát úgy tünteti fel, mintha kizárólag a királyi háló* szobák intimitásán fordulna meg nemzetek sorsa. Josset csak megtartotta a történelmi szinmüirás hagyományos módszerét. Oknyomozás: az iskola dolga, de ott is többnyire a történelmi egyén köz és magánéletének részletei sekélyesiiik az igazi történelmi mü- helykutatást. Volt ugyan rá eset, hogy a szin- p(td egyéni figurákon át az események és erők igaz arcát leplezte le, de ritkán — Shaw színmüvei után egy magyar iró Hág Gyula mutatta meg pár évvel ezelőtt, hogy a színpad is lehet a mese és szórakoztatás művészi formáin át valóságot hirdető és gondolkodásra, belátásra sarkaló. Zsigmand császárról irt darabját a harmadik birodalom előtti időben Berlinben néhányszáz előadás után nem a meglanyhult érdeklődés, hanem a felébredt karhatalmi érdek szüntette be. Ebben a Hág darabban süvöti a történelem igazi belső forgószele, melyben szükségszerűen kuszái ódnak, fonódnak egymásba a vezetők és vezettetek életének egyéni és érzelmi szálai , . Tehát itt nem az a csodálatos, hogy BUDAPESTI SZÍNHÁZ André Josset francia iró „Elisabeth sans az Erzsébet-kori Anglia nagy harcai Erzsébet szerelmi életének közpordbaúllúsúval elhalványulnak. Mindenki tudja, hogy emögött: a szellem küzdőterén megütközött két vallás, véresen. Két hatalom verekedett — Spanyol- ország és Anglia, gyarmatokért tengeri utakért, piacért, nyersanyagért, gazdasági létért és elsőbbségért — mint mindig, mikor „nagy időket“ élünk. Nem is azon csodálkozunk, hogy csak annyira keveri Josset u felkeléseket, lázadásokat, csatavesztéseket, a polgárok adóeltörlési küldöttségeit, amennyire éppen jónak látja. Hanem azon a: ügyességen dialógusán, építési bravúron, mellyel mindezt háttérnek, „történelmi* hitelességnek használja. Homályos, korhű gobelin, freskó háttér és kulissza itt Anglia és történelme, kora. Az előtérben az ősi játék a ..nemek harca“ folyik. Egy hajszálra kiszámított cselekményszövésben melynek végső során sem derül ki, hogy vájjon ezt a kétes Essex grófot azért kell az ország kárára is címekkel és hatalmi pozíciókkal kielégíteni, mert a mi után sóvárog Erzsébetet soha sem veheti asszonyként birtokba? Vagy-vagy egy érvényesülésre törő kalandor asszonyvaditó férfiasságával eszközül használja a szerencsétlen Erzsébetet. Hatás titkát leső fiatal színműírók figyelmébe ajánlom ennek a nyitvahagyott kérdésnek agyafúrt trükkjét. Mert ez a kérdés megoldatlan marad. Örök titok. Viszont a királyné az „elérhetetlen asz. szony“ titka? Mi is hát? Nem tud szegény igazán asszony lenni, szeretni, odaadást átélni. Akkor sem. ha szeret, testtel, lélekkel. Hisztériásán tiltakozik és irtózik a férfi testi közelségétől — vagyis szegény királynő egy kicsit beteg. Ezt csak a végén tudjuk meg. Essex kivégzése után sok idővel mondja el, sajnos, későn, már saját halála előtt pár perccel. Bizony. Szomorú. Serdülő korában valami durva erőszak érte s az sebezte egészséges ösztönéletét halálra. Ez mindennek magyarázata s ezért történt sok minden Angliában ezidőszerint — ahogy itt írva vagyon. És ezt a darabot sokszázszor játszották Pá- risban. A mai Párisban. Ezen lehetne legjobba csodálkozni. És mégsem csodálkozom. Nem azért, mert most már végleg elhatároztam, hogy semmin sem csodálkozunk. Hanem, mert kezdem sejteni, hogy ez is együtt jár a történelemmel, a „nagg időkkel amelyben jaj, nagyon 'is benne élünk! Nekünk a történelem most, a mai (nem a tegnapelőtti, hanem) a fejünk felett lecsapásra váró fenyegető holnapi és mai — eleven valóság. A színház, szórakozás élesen elkülönül, szembekerül a valósággal Sőt! Valóság- burkolás, felejtetés, ópium. S ezért olvasó, te se törd a fejed azon, hogy mi lett volna Anglia sorsa, ha Erzsébetre tizenötéves korában jobban vigyáz a környezete! Nézd meg a darabot te is s majd — szinháztájszólás szerint „színház után“ fejtörésre szánt idődben figyelmedet fordítsd saját, mai történelmünkre, mely igazi hiteles „irodalmi eszközöld nélkül most van születőben és halóban. SZEGHÖ JULIA. Fei és fogLjis ellen: JAWOL Hülés és grippa ellen : JAWOL. Hörghurut, csuz és zsába ellen : JAWOL Idegesség és reuma ellen : JAWOL Mert a leghatásosabb idegcsil- lapitó csakis a: JAWOL Kapható gyógyszertárakban ! ! ŐSZ — Ion Focşeneanu — Tegnap vázába tettél három virágot Ma éjjel pillájuk lázasan remeg És halkan felsírt a kék üveg, Mikor az ősz az ablakon bei>ágolt. Borús hajnalon felülsz a párnán Keskeny kezed hideg szirmokat fedez, S az esőt szitáló őszbe nézel árván Amint az emlékek parkjára mérget permetez. Ford. SZABÓ ISTVÁN. Uthosliahästi&daloü Angliában LONDON, (december hó.) Néhány hónap ófa szénié szabályos időközökben jelentéseket kaptak az angol rendőrhatóságok arról, hogy hol az ország északi, hol az ország déli részében nagy kakasviadalokat rendeznek. Angliában tilos ez a különös .►sport“ és a rendőrségre befutó névtelen levelek főként arra mutattak rá, hogy a kakasa iadalosok óriási szervezettel hálózták be az egész országot és ilymódon rendszeres kakasviadalokát tudnak rendezni híveik számára. Scotland Yard vezetősége Angira bizonyos részeiben különítményeket állitott fel, amelyeknek az a kötelességük, hogy minden hirt, vagy névtelen feljelentést, ami kakas- viadalról szól, a legsürgősebben lenyomozzanak. E különítmények működése már eddig is meglepő eredménnyel járt. Kiderült, hogy niucs Angliának egyetlen része sem, ahol ne tartanának kakasvóadalokat és ne volnának titkos arénák, ahol ezeket a versenyeket megtartják. — Ezek a .sporttelepek4 rendszerint olyan helyeken létesültek, ahol emberi számítás szerint nem érheti meglepetés sem a rendezőket, sem a közönséget. Á titkos szerveztek működése oly méreteket öltött, hogy hatalmas nemzetközi versenyeket is rendeznek, amely alkalmakkor hires amerikai harei kakasok csatáznak az angol, vagy a spanyol kakasbajnokokkal. Az ily alkalmakkor azután rendkívül nagy összegű fogadási kötnek a nézők és a fogadások a fő bevételi forrásai a vállalkozóknak. A Scotland Yard kikutatta azt is, mikép tudják meg az érdekeltek: hol és mikor tartanak kakas viadalt. Titokzatos újsághirdetések jelzik az összejövetelt, valami halászati klubban, vagy hasonló más módon. A rendőrség már többször leleplezett ilyen kakasviadalt, tömegével helyezte őrizetbe és büntette meg a nézőket és főként a rendezőket, de. mindez nem használt. A kakasviadalok rendezői már legtöbbször előre értesülnek a dolgokról és nem egyszer előfordult, hogy kosaraikban jámbor tyúkokat talált a rendőrség harei kakasok helyett. A kakasok harci kedvét azzal emelik, hogy takarmányukba rumba áztatott magokat helyeznek, valamint borba mártott kenyeret. A verseny előtt három napig éhez- tetik a harci kakasokat és négy, vagy öt perccel a küzdelem megkezdése előtt erős adag rumot adnak nekik és egy csomó rumba mártott magot. Mivel a kakasok ezenkívül mesterséges éresarkantyukkal is cl vannak látva, a küzdelem mind egy-egy állat véres kimúlásával végződik, am', k gyetlenkedésre hajlamos érzéseket ébreszt ' nézőseregben is. Épp ezért üldözi is a rendőrség a kakasviadalokat Angliában,
