Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)
1936-12-06 / 283. szám
1936 december 6. IMöaSSaH8B3Sm8BBSfflM®8FSI«a HARSÁN Yf Nagy méta ügy kezdődött a dolog, 7mpi/ vettünk bőrlabdát. Két marokban elférő labda volt ez, kóccal és lószőrrel töltött, bőrből varrott / Ezt még jól összekötöztük spárgával, részint, hogy a bőrvarrás ne szakadjon ki mindjárt, részint, hogy a labda jó kemény és rugalmas legyen. Valóságos mesterei voltunk ennek a kötözésnek, nem mindenki értett hozzá. Némelyikünk úgy tudott labdát kötni, hogy csuda. Aztán ütők is kellettek. Legjobb volt az olyan bot, amelyik lécformáju módon ellaposodott a vége felé, de az innenső vége nem maradt szegletes és jól illet a kézbe. Akkor megalakultunk. Már délelőtt valamelyik tiz percben körüljárt valaki, hogy délután nagyméta lesz a vásártéren. Alig, hogy iskola után lenyeltük az ebédet, már igyekeztünk a nagyvásártérre, összegyűltünk ott nagy húszán is. Mikor már annyira szaporodtunk. hogy lehetett kezdeni, akkor előállott a két kilences. Ők voltak a legjobb labdaverők, a két ellenséges párt hadvezérei. Köréjük csoportosultak a többiek. Kivált közülünk három-három fiú, ezek voltak a Hármasok. A többiek, szerényebb labdatehetségü közkatonák, lettek az Egyesek. Tehát ha húszán játszottunk, akkor összeverődött egy- egy tizes hadsereg. Mindegyik oldalon volt egy Kilences, három Hármas és öt Egyes. Azonkívül egy-egy Adogató. Most kimértük a pályát. Kővel vagy cö- vekkel megjelöltük az indulóhelyet. Itt csakhamar levetett kabátok is csoportosultak a földön és könyvek is, mert számosán azt ha- zudtálz otthon, hogy az Érsekkertbe mennek tanulni. Az indulóhelytől, amelynek méta volt a neve, kimértük a harminc lépést, ott megjelöltük oövekkel vagy kővel a Házat. Aztán feldobtuk a krajcárt, fej vagy irás. A nyertes párt izgatottan elhelyezkedett az indulóhelynél, a másik párt tiz embere elhelyezkedett végig a pályán. Következett az első Egyes. Az Odogató feláll ott és félkezében tartotta a labdát. Az Egyes megfogta az ütőt két kézre, rátétté az ütő végét a labdára, jó szilárdan elhelyezkedett. — Csókoltasd jobban! — tanították a tapasztaltabbak. Csókolhatni azt jelentette, hogy az ember az ütő végével tapogatta az Adogató kezében tartott labdát. Akkor aztán az Adogató, a labdát a levegőbe dobta. Az Egyes nagy igyekezettel hozzásujtott. A labda elrepült az ellenpárt felé. Nem ment nagyon messzire, az ilyen Egyes, mint szerény jó magam is, nem tüdott elég szépet ütni. Még az is megesett sokszor, hogy el sem találta a labdát, sőt saját üres ütésének lendületétől el is esett. Hur- rogó nevetés csúfolta. De akárhogy sült el az ütés, az Egyes elvégezvén dolgát, odaállt a cövekhez és várt. Az ellenpárt amott felszedte a labdát és visszadobta. Következett a másik Egyes, Az is megütötte a maga egy ütését jól vagy rosszul. Aztán ő is odaállt a cövekhez a métába. Mikor mind az öt Egyes végzett, akkor következtek a Hármasok. Nekik már hármat volt joguk ütni. Mi pedig rohanásra készen, előrehajolva figyeltük a labdát. Mert a játéknak az volt a célja, hogy a rendelkezésünkre álló ütések ideje alatt mind a tizen lerohanjunk a Házba, onnan pedig újabb adandó alkalommal vissza, anélkül, hogy a: ellenpárt a labdával bármelyikünket is eltaláljon. Ha tehát azt láttuk, hogy a Hármas egyik ütése kiváltképen jól sikerült, usgyé. mint a nyúl •nekiiramodtunk a pályának. Az ellenpárt mind a tiz embere leste a lehulló labdát. Ahogy leesett, a legközelebbi felkapta és villámgyorsan igyekezett eltalálni valamelyikünket, aki még nem érkezett a Házba. Ha sikerült bárkit is eltalálni, a játszma elveszett, a két párt rögtön helyet cserélt. De ez nem ment ilyen egyszerűen. Csak akkor iramodtunk el az indulástól, ha láttuk. hogy egész biztosan időnk lesz a Házig érni, mielőtt a labda leesik. Mindegyik Hármas ütött egyenként hármat, aztán maga is odaállt a cövekhez. Mire a harmadik Hármas is leütötte a maga harmadik ütéséi, már olyanok is akadtak, akik & ţbşkSsăAmJ Kalodont rendszeres használata eltünteti a veszedelmes fogkövet és megakadályozza az újraképződést. 3 kiváló tulajdonsága biztosítja a helyes fogápolást: a speciális fog-és száj-szappan enyhe habja alaposan megtisztítja a fogakat, ott is ahová a fogkefe nem juthat el; a különlegesen finom tisztitó anyag kifényesíti a fogzománcot, anélkül hogy azt megtámadná; a Dr. Bräunlich által összeállított Sul- forizin-Oleat fokozatosan távolítja el a fogkövet és megakadályozza az újraképződést. äsaesEBRSBÄiaeeiiaitis« Szerelmi dráma az erdőben Az ssszouiy kedvese előbb lelőtte, azután kirabolja a férjet Mi'liáinófoól jelentik: Az olasz viareggioi rendőrség férj gyilkosság gyanújával letartóztatta Angouillesi Rutilio ismert gyáros fiatal feleségét s egy Pupi nevű fiatalembert, aki a nyomozás adatai szerint barátja volt az asszonynak, A gyilkosságot drámai körülmények között fedezték fel. A hét elején történt, hogy a gyáros felesége feldúlt állapotban jelentkezett a viareggioi rendőrségen és feljelentési: tett férje ellen, mondván, hogy meg akarta fojtani. Az asz- szony izgatottan adta elő, hogy üdülni jöttek Viareggioba, aznap reggel automobilon sétakocsikázásra indultak, útközben összevesztek s amikor a pinia-erdő egyik elhagyatott helyére értek, férje fojtogatni kezdte. Ö kiszabadította magát, kiugrott a kocsiból és egyenesen a rendőrségre futott. A rendőrségről nyomban detektívek indultak az erdőre, ahol megdöbbentő látvány fogadta őket. A gépkocsiban holtan feküdt a gyáros. Vadászfegyvere mellette hevert, nyakából szivárgott a vér. Minden jel arra vallott, hogy Angouillesi öngyilkosságot követett el. Amikor tüzetesebben megvizsgáMÍák a holttestet .kiderült azonban, hogy Angouillesi hátán is van egy lőtt seb, amelyet természetesen a gyáros nem ejthetett magamagán. A nyomozás eredményeképpen tisztázódott az is, hogy a házaspár viszonya azért hMegiilt el, mert az asszony szerelmi viszonyt kezdett Pupival. Megállapították, hogy Angooiillesinél, mikor a gyilkosság áldozatául esett, 1700 lira készpénz, nagyértékü gyémánt- gyűrű és drága értékű aranyóra volt, aminek nyoma veszett. Ezekután világossá vált a rendőrség előtt, hogy a gyáros felesége barátját jóelőre az erdőbe küldte s férjével veszekedést kezdett, hogy a megbeszélt helyen megállíthassa a kocsit. Ekkor aztán Pupi lesből lelőtte és kirabolta a gyárost. lovassági forgo lőtte magát főbe egy pozsonyi városi hivatalnok POZSONY, december 4. Krendl Károly 38 éves pozsonyi városi hivatalnok, volt tüzoltótiszt, lovassági forgó - pisztollyal lakásián hafliámtékon lőtte magát. Krendl vidám hangulatiban tért lakására, kifizette házbérét s hosszabb időn át kedélyesen elbeszélgetett házigazdájával: Szabó Károly szabó iparossal. Elmondta, hogy nagyobb hivatali szabadságot kapott, majd heil tért szobájába, levetkőzött s lefeküdt ágyá- \ ba. Néhány perc múlva Szabó Károly szabómester és segédei hatalmas fegyverdörre- ríest hallottak. Közvetlen ezután kinyílt az ajtó s véres fejjel Krendl Károly jelem meg a küszöbön, a füstölgő pisztolyt a kezében tartva. Az előhívott mentők megállapították. hogy a jobb halántékon behatolt golyó a k opo n yacsontiban megakadt. Kórházba szállították. AlJaipota súlyos, de nem veszélyes. Öngyilkossági kísérlete elölt levelet irt, melyet a rendőrség lefoglalt. ELLENZÉK 5»«r^Jra.LM4^n^irr|1|TţWTiroa,i|^ii 1,,^,, I BmiH| in I nilI un i mi mi a Háztól vissza is érkeztek a métába. Mert aki eljut a Házig, annak azért kellett lesnie a labdát, hogy merjen-e elindulni visszafelé. A nagy izgalmat az okozta, amit eddig nem mondtam: az Adogató az ellenpárthoz tartozott. () is folyton feszülten figyelt. A kezében volt a labda, hogy feldobja az ütés számára De ha valamelyik fiú hirtelen vakmerőséggel nekiiramodott a métától a pályának. akkor ő rögtön odadobta a labdát az ellenségnek. Az első elkapta és vagy maga igyekezett megdobni a szaludat, vagy gyorsa u továbbdobia társainak, hagy megelőzze a futó fin sebességét. Azonban ez is ritkán sikerült, mert nagyon megtanultuk, hogyan kell elugrani a felénk hajított labda elöl. Mikor a Hármasok is elütötték a magukét, akkor jött a vezér. A kilences. Ő nem hibázta el a labdát soha. Es az ütés mindig remekül sikerült. Kilencet volt joga ütnie. A —1^^—MB—1— kilenc ütés alatt mindenki köteles volt leszaladni a Házig, vagy ha már ott volt, visz- szaszaladni. Sőt néha olyan hatalmasat ütött a Kilences, hogy meg tudtuk tenni az utat oda-visszd, mig labdája leesett. Ezt úgy hívtuk, hogy „kibejárni‘‘. Lassan fogytak a kilences ütései. Ha nein jó! ment a dolog, még mindig akadt a Házban, aki nem mert visszajönni. Sőt még olyan felénk és óvatos is akadt, aki a métánál vesztegelt, mert még mindig nem merészelt nekiiramodni. Mennél kevesebb ütése volt hátra a Kilencesnek, annál nagyobb volt az izgalom. Az ellenpárt vérszomjasán leste a c<5- véknél rekedteket, mikor indulnak el végre. Az Adogató is egyre feszültebben figyelt: nem készül-e valamelyik megszökni. Ha csak egy pillanatra [s elszórakozott, máris nyuT sebesen elszaladt valamelyik. — Labdát / Ezt kiáltotta hirtelen az ellenpárt minden í tagja. Az Adogató összerezzent és gyorsan dobta a labdát övéinek, hogy a futót eltalálják. A legszebb volt, mikor a Kilences maga futott ki a Házból. Elütötte a lerbdát hatalmas erővel és ha úgy Ítélte, hogy most lehet, i elkezdett szaladni, ahogy a lába bírta. Igye- J kezeit eljutni a Házig is és vissza is. De , többnyire csak a Házig jutott, mert közben j leesőben volt a labda. Ha a Kilences a Ház- j ban tartózkodott, akkor mi többiek, gyen- j gébbek kezdtünk ütni. hagy ,,kiváltsuk“. j Persze, csak az üthetett, aki már megjárta a j Házat és szerencsésen visszaérkezett. Azért A kellett a Kilencesnek igen kitűnő fiúnak lennie, mert az Egyesek és Hármasok gyengébb * labdái alatt is vissza kellett jutnia a métá* hoz. Nemcsak a legjobb ütőt választottuk I Kilencesnek. Ő volt a leggyorsabb futó is. I Gyönyörű játék volt ez a nagyméta. sem- I mi máshoz nem hasonlítható: Erő kellett j házzá, gyors futás, állandóan éber figyelem, ’d.llámsebes elhatározás, jó szemmérték, minden. Egy szép napon megjelent Egerben az első fotbali. Mert igy ejtettük ki az angol szót. Az újságban folyton a labdarúgásról olvastunk, a csodálatos richmondiakrói, meg a Surrey Wcinderersröl. Hamar rákaptunk mi is. Jómagam bedhátvédő lettem. A nagyméta egyszer csak nem volt sehol. Ha még egyszer életemben nagymélázhat. nék, őszintén mondom, semmi idegen játékért nem hagymán abba,