Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-06 / 283. szám

1936 december 6. IMöaSSaH8B3Sm8BBSfflM®8FSI«a HARSÁN Yf Nagy méta ügy kezdődött a dolog, 7mpi/ vettünk bőr­labdát. Két marokban elférő labda volt ez, kóccal és lószőrrel töltött, bőrből varrott / Ezt még jól összekötöztük spárgával, részint, hogy a bőrvarrás ne szakadjon ki mindjárt, részint, hogy a labda jó kemény és rugalmas legyen. Valóságos mesterei voltunk ennek a kötözésnek, nem mindenki értett hozzá. Né­melyikünk úgy tudott labdát kötni, hogy csuda. Aztán ütők is kellettek. Legjobb volt az olyan bot, amelyik lécformáju módon ella­posodott a vége felé, de az innenső vége nem maradt szegletes és jól illet a kézbe. Akkor megalakultunk. Már délelőtt vala­melyik tiz percben körüljárt valaki, hogy délután nagyméta lesz a vásártéren. Alig, hogy iskola után lenyeltük az ebédet, már igyekeztünk a nagyvásártérre, összegyűltünk ott nagy húszán is. Mikor már annyira sza­porodtunk. hogy lehetett kezdeni, akkor elő­állott a két kilences. Ők voltak a legjobb labdaverők, a két ellenséges párt hadvezérei. Köréjük csoportosultak a többiek. Kivált kö­zülünk három-három fiú, ezek voltak a Hár­masok. A többiek, szerényebb labdatehetségü közkatonák, lettek az Egyesek. Tehát ha hú­szán játszottunk, akkor összeverődött egy- egy tizes hadsereg. Mindegyik oldalon volt egy Kilences, három Hármas és öt Egyes. Azonkívül egy-egy Adogató. Most kimértük a pályát. Kővel vagy cö- vekkel megjelöltük az indulóhelyet. Itt csak­hamar levetett kabátok is csoportosultak a földön és könyvek is, mert számosán azt ha- zudtálz otthon, hogy az Érsekkertbe mennek tanulni. Az indulóhelytől, amelynek méta volt a neve, kimértük a harminc lépést, ott megje­löltük oövekkel vagy kővel a Házat. Aztán feldobtuk a krajcárt, fej vagy irás. A nyer­tes párt izgatottan elhelyezkedett az induló­helynél, a másik párt tiz embere elhelyezke­dett végig a pályán. Következett az első Egyes. Az Odogató fel­áll ott és félkezében tartotta a labdát. Az Egyes megfogta az ütőt két kézre, rátétté az ütő végét a labdára, jó szilárdan elhelyez­kedett. — Csókoltasd jobban! — tanították a ta­pasztaltabbak. Csókolhatni azt jelentette, hogy az ember az ütő végével tapogatta az Adogató kezében tartott labdát. Akkor aztán az Adogató, a lab­dát a levegőbe dobta. Az Egyes nagy igyeke­zettel hozzásujtott. A labda elrepült az ellen­párt felé. Nem ment nagyon messzire, az ilyen Egyes, mint szerény jó magam is, nem tüdott elég szépet ütni. Még az is megesett sokszor, hogy el sem találta a labdát, sőt sa­ját üres ütésének lendületétől el is esett. Hur- rogó nevetés csúfolta. De akárhogy sült el az ütés, az Egyes elvégezvén dolgát, odaállt a cövekhez és várt. Az ellenpárt amott fel­szedte a labdát és visszadobta. Következett a másik Egyes, Az is megütötte a maga egy ütését jól vagy rosszul. Aztán ő is odaállt a cövekhez a métába. Mikor mind az öt Egyes végzett, akkor következtek a Hármasok. Nekik már hármat volt joguk ütni. Mi pedig rohanásra készen, előrehajolva figyeltük a labdát. Mert a já­téknak az volt a célja, hogy a rendelkezé­sünkre álló ütések ideje alatt mind a tizen lerohanjunk a Házba, onnan pedig újabb adandó alkalommal vissza, anélkül, hogy a: ellenpárt a labdával bármelyikünket is elta­láljon. Ha tehát azt láttuk, hogy a Hármas egyik ütése kiváltképen jól sikerült, usgyé. mint a nyúl •nekiiramodtunk a pályának. Az ellenpárt mind a tiz embere leste a lehulló labdát. Ahogy leesett, a legközelebbi felkap­ta és villámgyorsan igyekezett eltalálni vala­melyikünket, aki még nem érkezett a Ház­ba. Ha sikerült bárkit is eltalálni, a játszma elveszett, a két párt rögtön helyet cserélt. De ez nem ment ilyen egyszerűen. Csak akkor iramodtunk el az indulástól, ha lát­tuk. hogy egész biztosan időnk lesz a Házig érni, mielőtt a labda leesik. Mindegyik Hármas ütött egyenként hár­mat, aztán maga is odaállt a cövekhez. Mire a harmadik Hármas is leütötte a maga har­madik ütéséi, már olyanok is akadtak, akik & ţbşkSsăAmJ Kalodont rendszeres használata eltünteti a veszedelmes fogkövet és megakadályozza az újraképződést. 3 kiváló tulajdonsága biztosítja a helyes fogápolást: a speciális fog-és száj-szappan enyhe habja alaposan megtisztítja a fogakat, ott is ahová a fogkefe nem juthat el; a különlegesen finom tisztitó anyag ki­fényesíti a fogzománcot, anélkül hogy azt megtámadná; a Dr. Bräunlich által összeállított Sul- forizin-Oleat fokozatosan távolítja el a fogkövet és megakadályozza az újraképződést. äsaesEBRSBÄiaeeiiaitis« Szerelmi dráma az erdőben Az ssszouiy kedvese előbb lelőtte, azután kirabolja a férjet Mi'liáinófoól jelentik: Az olasz viareggioi rendőrség férj gyilkosság gyanújával letar­tóztatta Angouillesi Rutilio ismert gyáros fiatal feleségét s egy Pupi nevű fiatalem­bert, aki a nyomozás adatai szerint barátja volt az asszonynak, A gyilkosságot drámai körülmények között fedezték fel. A hét ele­jén történt, hogy a gyáros felesége feldúlt állapotban jelentkezett a viareggioi rendőr­ségen és feljelentési: tett férje ellen, mondván, hogy meg akarta fojtani. Az asz- szony izgatottan adta elő, hogy üdülni jöt­tek Viareggioba, aznap reggel automobilon sétakocsikázásra indultak, útközben össze­vesztek s amikor a pinia-erdő egyik elha­gyatott helyére értek, férje fojtogatni kezdte. Ö kiszabadította magát, kiugrott a kocsiból és egyenesen a rendőrségre futott. A rendőr­ségről nyomban detektívek indultak az er­dőre, ahol megdöbbentő látvány fogadta őket. A gépkocsiban holtan feküdt a gyáros. Vadászfegyvere mellette hevert, nyakából szivárgott a vér. Minden jel arra vallott, hogy Angouillesi öngyilkosságot követett el. Amikor tüzetesebben megvizsgáMÍák a holttestet .kiderült azonban, hogy Angouillesi hátán is van egy lőtt seb, amelyet természetesen a gyáros nem ejthe­tett magamagán. A nyomozás eredménye­képpen tisztázódott az is, hogy a házaspár viszonya azért hMegiilt el, mert az asszony szerelmi viszonyt kezdett Pupival. Megállapították, hogy Angooiillesinél, mikor a gyilkosság áldozatául esett, 1700 lira készpénz, nagyértékü gyémánt- gyűrű és drága értékű aranyóra volt, aminek nyoma veszett. Ezekután világossá vált a rendőrség előtt, hogy a gyáros felesége barátját jóelőre az erdő­be küldte s férjével veszekedést kezdett, hogy a meg­beszélt helyen megállíthassa a kocsit. Ekkor aztán Pupi lesből lelőtte és kirabolta a gyárost. lovassági forgo lőtte magát főbe egy pozsonyi városi hivatalnok POZSONY, december 4. Krendl Károly 38 éves pozsonyi városi hi­vatalnok, volt tüzoltótiszt, lovassági forgó - pisztollyal lakásián hafliámtékon lőtte magát. Krendl vidám hangulatiban tért lakására, ki­fizette házbérét s hosszabb időn át kedélye­sen elbeszélgetett házigazdájával: Szabó Ká­roly szabó iparossal. Elmondta, hogy na­gyobb hivatali szabadságot kapott, majd he­il tért szobájába, levetkőzött s lefeküdt ágyá- \ ba. Néhány perc múlva Szabó Károly sza­bómester és segédei hatalmas fegyverdörre- ríest hallottak. Közvetlen ezután kinyílt az ajtó s véres fejjel Krendl Károly jelem meg a küszöbön, a füstölgő pisztolyt a kezében tartva. Az előhívott mentők megállapítot­ták. hogy a jobb halántékon behatolt golyó a k opo n yacsontiban megakadt. Kórházba szállították. AlJaipota súlyos, de nem veszé­lyes. Öngyilkossági kísérlete elölt levelet irt, melyet a rendőrség lefoglalt. ELLENZÉK 5»«r^Jra.LM4^n^irr|1|TţWTiroa,i|^ii 1,,^,, I BmiH| in I nilI un i mi mi a Háztól vissza is érkeztek a métába. Mert aki eljut a Házig, annak azért kellett lesnie a labdát, hogy merjen-e elindulni visszafelé. A nagy izgalmat az okozta, amit eddig nem mondtam: az Adogató az ellenpárthoz tartozott. () is folyton feszülten figyelt. A ke­zében volt a labda, hogy feldobja az ütés számára De ha valamelyik fiú hirtelen vak­merőséggel nekiiramodott a métától a pályá­nak. akkor ő rögtön odadobta a labdát az el­lenségnek. Az első elkapta és vagy maga igyekezett megdobni a szaludat, vagy gyor­sa u továbbdobia társainak, hagy megelőzze a futó fin sebességét. Azonban ez is ritkán sikerült, mert nagyon megtanultuk, hogyan kell elugrani a felénk hajított labda elöl. Mikor a Hármasok is elütötték a magukét, akkor jött a vezér. A kilences. Ő nem hibáz­ta el a labdát soha. Es az ütés mindig re­mekül sikerült. Kilencet volt joga ütnie. A —1^^—MB—1— kilenc ütés alatt mindenki köteles volt le­szaladni a Házig, vagy ha már ott volt, visz- szaszaladni. Sőt néha olyan hatalmasat ütött a Kilences, hogy meg tudtuk tenni az utat oda-visszd, mig labdája leesett. Ezt úgy hív­tuk, hogy „kibejárni‘‘. Lassan fogytak a kilences ütései. Ha nein jó! ment a dolog, még mindig akadt a Ház­ban, aki nem mert visszajönni. Sőt még olyan felénk és óvatos is akadt, aki a métánál vesz­tegelt, mert még mindig nem merészelt ne­kiiramodni. Mennél kevesebb ütése volt hátra a Kilencesnek, annál nagyobb volt az izga­lom. Az ellenpárt vérszomjasán leste a c<5- véknél rekedteket, mikor indulnak el végre. Az Adogató is egyre feszültebben figyelt: nem készül-e valamelyik megszökni. Ha csak egy pillanatra [s elszórakozott, máris nyuT sebesen elszaladt valamelyik. — Labdát / Ezt kiáltotta hirtelen az ellenpárt minden í tagja. Az Adogató összerezzent és gyorsan dobta a labdát övéinek, hogy a futót elta­lálják. A legszebb volt, mikor a Kilences maga futott ki a Házból. Elütötte a lerbdát hatal­mas erővel és ha úgy Ítélte, hogy most lehet, i elkezdett szaladni, ahogy a lába bírta. Igye- J kezeit eljutni a Házig is és vissza is. De , többnyire csak a Házig jutott, mert közben j leesőben volt a labda. Ha a Kilences a Ház- j ban tartózkodott, akkor mi többiek, gyen- j gébbek kezdtünk ütni. hagy ,,kiváltsuk“. j Persze, csak az üthetett, aki már megjárta a j Házat és szerencsésen visszaérkezett. Azért A kellett a Kilencesnek igen kitűnő fiúnak len­nie, mert az Egyesek és Hármasok gyengébb * labdái alatt is vissza kellett jutnia a métá­* hoz. Nemcsak a legjobb ütőt választottuk I Kilencesnek. Ő volt a leggyorsabb futó is. I Gyönyörű játék volt ez a nagyméta. sem- I mi máshoz nem hasonlítható: Erő kellett j házzá, gyors futás, állandóan éber figyelem, ’d.llámsebes elhatározás, jó szemmérték, min­den. Egy szép napon megjelent Egerben az első fotbali. Mert igy ejtettük ki az angol szót. Az újságban folyton a labdarúgásról olvas­tunk, a csodálatos richmondiakrói, meg a Surrey Wcinderersröl. Hamar rákaptunk mi is. Jómagam bedhátvédő lettem. A nagyméta egyszer csak nem volt sehol. Ha még egyszer életemben nagymélázhat. nék, őszintén mondom, semmi idegen játék­ért nem hagymán abba,

Next

/
Oldalképek
Tartalom