Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-25 / 299. szám

î 936 december 2$. 85E5ZasmmE»S63aBamEE ELLBWZ6K 23 Ványolós István karácsonyi riportja Rádióközvetités a Menny­ország előcsarnokábói — anno 1936 karácsony Helyszíni közvetítés mérhetetlen távolságból a földtől ăla Pluhár .4 ,,helyszíni közvetítés“ elnevezésű rádióragály egyre szélesebb körbem pusztít a világon. Nincs a napnak olyan eseménye, hogy arról valaki, valahol, valahonnan kimerítő, sőt idegkimeritő képet ne adna. Ebben a meggondolásban készült alábbi rendkívüli, minden izében izgalmas, váratlan fordulatokkal telitett beszámolónk. Haíló! Itt előcsarnok De mennyi're Így vart! Nézze csak KÖVESS ISTV VONATOM Legszívesebben kereskedclmli utazik kö­zött foglalok hdlyet a III- osztályon. Minden hirt tudnak, mindenhez hozzászólnak, bírál­nak, előadást tartanak, tréfálnak és tőrbe- tővé teszik a legsivárabb utat is számomra. Ez a megállapítás természetesen nein min­den rangú és rendű utazóra vonatkozik. A kezdő, folyton számolgató fiatal s az élet­unt, kiábrándult, aluszékony, hortyogó, kö­högés elleni cukrot szopogató öreg közöttük oly unalmas, mint a többi ismeretien tájaik felé törtető, magába roskadt, gyiiröttareu közönséges emberi halandó, őszies, kopa­szodó, középkorú utazótipus az, melyre gon­dolok. Meghallgatja a panaszokat s receptet, tanácsot ad, mert mérhetetlen a „tapaszta­lata“. — Ne bűstül jón — vigasztalja a fiatal, sápadt, pillási’zeinü kőmüvesasszonyt, kinek férje Bueuresíi-ben dolgozott s nem fizették kfj munkabérét, mert az építtető bank meg­bukott. — Menjen el a Bulevardul Eüsabctára, keresse meg a Vox-mozgót. Ettől jobbra kis bodega van, hol délben Schuhwix urat is megtalálja. Ez aztán ügyét kis díjazásért eligazítja. — Viksz... — mosolyog az asszony s furcsán huzza félre vékony száját, mely rég­től elszokott már a kacagástól. — Csak hivatkozzon rám s mondja, hogy a kis Borkúti küldte Transsylvánából. — Köszönöm. Már csak ott lennénk! — sóhajt türelmetlenül az asszony, aztán le­hajol s hatalmas ébresztőórát vesz elő lába mellé helyezett kézikosarából. Nézi az időt, éhes. Pont nyolckor szeretne vacsorázni ngy, amint otthon megszokta. Rántott csirkét eszik s fehér kenyeréből konyhakéssel r.agy karéjt vág magának. — Tizenkét ezer lejről van pzó — folytatja. — Az uram azt állítja: egy fillért sem ka­pott, a koma viszont megsúgta, hogy kitalált mese az egész s kvártélyos asszonyára köl­tötte minden keresetét. Jaj pkü Fenyegetően emeli magasba kezét s a ha­talmas konyhakés megvillan. Borkúti utána nyúl s a kemény kézből kicsavarja. — Rosszul teszi lelkem, hogy folyton ezzel van elfoglalva. A keserűt ne szörpölgessük, de egyszerre nyeljük gyomrunkba — piron- gatja az asszonyt. — Nagy árat fizetne köuy- nyeimüségéért, mert férjét magára hagyta a nagyvárosban. — Ugv fáj a szivem!... Hálátlan kutya... Özvegy ember voöt, mikor fejemet elcsavarta. A gyönyör kapuján menteim be két évvel ezelőtt házába s a szomorúság kapuján gyüt- tem ki onnan, mikor most elindultam. — Hja kérem — folytatja Borkúti — az életnek tüskéi is vannak. Aki irtózik ettől, maradjon pártában, ne induljon erdei útra. — Bízza csak rám! Majd megnyugszom, ha puhára verem a hátát, mint a rostélyost! — Börtönbe kerül. — Mindegy — legy int a pillásszeinü asz- szony. Két tüzes szemével! évekkel előbb több égést okozhatott, mint az a háromszáz róka, melyet meggyujtott szalmasuppókkal küldtek a filiszteusok vetésére a leleményes- eszü zsidók. — Mindegy ... hisz oly szerencsétlen va­gyok! ... Árvalány voltam és nevelőapám, tűig élt, mindig azt mondta: hoüta után fog gondoskodni rólam. Mégis azt kívánta: imád­kozzak. hogy életben maradjon. Amikor az­tán meghalt, mindent kérészi fiára hagyott. A fülkében lévő utasok felfigyelnek az asszonysorsra s vita indul a házasságról. Fiatal diplomás ül szomszédságunkban. Bra- sov-bs utazik az osztrák fővárosból!. — Szerelem nélkül nein lehet házasság — mondja. — Csak úgy nősülnék, ha fülig sze­relmes volnék menyasszonyomba. Pedig nem vagyok gazdag, aki figyelmen kívül hagy­hatná az anyagiakat. A pénz egyedül nem buldogii, a dolgot jól megfontoltam. A világ­háború idején tizemkéléves voltam s íágra- nyüt szemekkel figyeltem az. eseményeket. Láttam az uj milliomosokat családomban. Észrevettem, hogy egyesek minden érdem, felkészültség nélkül, hogyan tollasodnak. A pénz, vagyon elvesztette szememben vará­zsát. Jópajtást keresek elsősorban, kivel együtt küzd he tok s együtt — játszhatok, ha kedvem tartja. A pénz megcsal — a jó, sze­rető hiives ezzel szemben sírig kiséri a Imi­ikig halandói. Helyese« mondta a volt angol király: A házasság szerelem nélkül a leger­kölcstelenebb s legtermészetellenesebb, ami csak elképzelhető. Az igazi férfi szerelem nélkül nem házasodhat. Az ahlak mellett bámuló leány felüti fejét ezekre a szavakra* A Borkúti kezében lévő konyhakésre pillant s megszólal: — Borzasztó sors, hogy egész életre kell lekötnünk magunkat. Szerencse, hogy ma­gam keresem kenyeremet. Ez a gondolái há­zasság esetén is megnyugtat. Nem járok fel­legekben, a kenyérre és megélhetésre gon­dolok. Higyjék el, jobb egyedül, mint kol- dustariszmyával párosán. A szegénység a sze­relmes embert sokszor nevetségessé teszi. — Az angol királynak könnyű volt! Ne feledjük, hogy harmadikon utazunk! — só­.. . Holló Szerkesztő Ur! Kezdhetem? . . . | Igen? Akkor inditsia el!... Itt vagyok tehát kérem a mikrofonnal I együtt ezen a keskeny viaszlemezen, melyet j hallani móltóztatmak. .Amiről beszélni aka­rok. az mintegy négymiI'Márcl kilométerre fekszik a Földtől, magas, előkelő és dúsan lakott terület, a Mennyország kőcsarnoka. Nem tudom, eml'itettemre, hogy itt vagyok. Igen? Akikor menjünk tovább. A pálya és áJtallíálban az egész környék kissé felhős, oly áruféle, mint Londoniban volt az Edward — Baldwin mérkőzés alatt, amikor is a kor­mány csapat már öt-kettőre vezetett... Per­sze ez a múlt hiúién volt. Ott hagytam el, ! hogy rengeteg felhő van itten és egyelőre j üres a látóhatár. A zene, ami most felhar­san a mennyhannónákusok muzsikája), ve­zényel Szent Dávid. Addig is, amíg valaki jön, közlöm a felállifást. Tehát: itt állok én, előttem áll a mikrofon, a kapus pedig ter­mészetesen Szent Péter, aki roáir körülbelül 1890 éve tölti be közmegelégedésre ezt a posztot. Hátvédek nincsenek, ezzel szemben fedez ebsor sincsen, mert ezúttal — de egé­szen kivételesen — nem futballmérkőzésről lesz szó. Most látok valakit közeledni a téren át, lengő fehér ruhában. így messziről, akár Rózsa Sándor asiztráltesbére gondolnék, de most, hogy közelebb jött látom, hogy Greta Garbo, illetőleg helyesbitek ... ez Gábor, a szövetségi főangyal, akit gyorsan idekéretek a mikrofonom elé, hadd mondjon nekünk valamit a mennyország karácsonyi előkííszü- !e télről. — Sanctissime! Rövid nyilatkozatot kér­nék az Ellenzék részére . .. — Mi érdekelné legelsősorban? — Teszem fel a spanyol—spanyol és kí­nai—kínai háború. — Erről érdemben csak hadműveleti és felszerelési osztályunk beszélhet. Napoleon, Nagy Sándor, Hannibál, Savóval Eugen vagy a felszerel!isi ügyvezetési uj igazgatója, Sir Bazi] Zaharoff. Tehát melyik? — Legyen Hannibál. — íme, itt van a kaipu előtt. Az ősz vezér valóban itt van, a stratégiai raktár bejáratánál. Éppen Julius Caesarral dominó zik. Bocsánatot kell kérnünk a zava­rásért. Rögtön nyilatkozik: — Tele vagyunk munkával kérem. Óriási kétoldali megrendeléseink vannak Franco tá­bornok és Caballero részéről egyrészt, va- iamiint a marking i kormány és Csang-Hszu- Liang ítészéről másrészt. Mindenki egy kis karácsonyi győzelmet óhajt. — Bizony nehéz lehet ezt a kérdést meg­oldaná . .. — Oth, nálunk nincs nehéz stég. Idenézzen! — Látom. Levelek. — Hát ezek azok. — Mik, óh Vezér? — A harcoló feliek rádióállomásai részére készült Ízléses győzelmi jelentések. — Egyet szives emgedelmével azonnal fel­olvasok. Figyeljünk tehát kedves hallgatóim: ,.A teneriffai rádióállomás jelenti, hogy rraoco tábornok tengeralattjárói újabb he­ves légitámadást intl'ztek a, Plaza deli Sold ellen. Nyomban utána a mór gyalogság het­venegy légiója lendületes rohammal indult támadásra és ebben a pillanatban Nanking hajt a pillásszeinü asszony. A konyhakés még ott van Borkutinál, ki fáradtan tekint rá, mert saját „szerelmére“ gondol. A virág­zó holttá, mely négy kirakattal csillogott a főtéren karácsonykor. Eletnagyságu ollajké- pére, mely araszos aranyrámában lógott az irodai falon. Azt hitte „ős“ lesz és áhítattal vesz-k körül képét a szegény rokonok. A válság aztán kikezdte a boltot. A bank fel­mondta a kölcsönt, mindent elvittek a ka­matok. Az asszony hozománya is előszőtt. A töpörtős pogácsa s hófehér kalács elfogyott, nélkülözni kellett s szerencse angyala helyett ni ár Franco birtokában van. A Caballero, kormány Nansen útlevéllel Hátsóindiába me­neküli.“ — Vezér, ez szédületes! — Örüli a lelkem, hogy elégedett. — Hova vezessem? Ez, a vastagabbik hang Gábor főangyalé. Az ő segítségével nagyon kézenfekvő dolgot szeretnénk megtudni, nevezetesen: miiért ■nincs pénze az 1936-os évek emberének? Staviskyt hiába kérdeznénk, mert az ő Íté­lőképességét súlyosan megrongálta a fejébe lőtt revolvergolyó, Löwenstein bankárt pe­dig még nem halászták ki Le Havre kör­nyékéről. Marad mint legkomolyabb pénz­ügyi kapaoitáis az augsburgi Fugger György ur Öméltósága, aki rendkívül zárkózottan csak ennyit mond: — Kizárt eset kérem! Újságírónak köl­csönt nem adok. — Bocsánat vezérigazgató ur, de kérdé­sein nem személyes természetű. Inkább álta­lános keretek közölt mozog. Közelebbről: miért nincs elég pénz a világon? — Tévedés. Pénz több van, mint valaha, csak a pénzköltési lehetőségek sokkal na­gyobbak. — Ugyan! „Tiltakozom! Ez Megint csak kelten maradtunk a főangyal- lal. Most megpróbálok mégis valamit kicsi­karni tőle, legalább az Ellenzék hölgyolvasói részére. Mondjunk valamit a divatról. Medici Katalinnal beszélünk. Pillanatnyilag ő a leg­jobban öltözött hölgy ezen. a tájon. — Szépséges Asszonyom, van tartalékban vakarni karácsonyi ruha, vagy kalapötlete? — Erre a karácsonyra még újdonságot nem adhatok, de a legközelebbi karácsonyok kalap viselete már kialakulóban van bennem. Ruhában ugyan akkor sem lesz különösebb változás. Takarékosságból visszahozzuk a tér­den felüli divatot. — Tiltakozom! Ez nem esztétikus. — A takarékosság sem az. De lesz tombo­las a kalapdivatban. — Szépséges Asszonyom egészen nyugta­lanná tesz. — iPedig igy lesz. Véleményem s zerint jól - öltözött nő a következő években szalmával vagy bársonnyal bevont könnyű chrómaoél fazont visel, különleges díszítéssel. A kalapo­kon zászlócskák, 'virágok és elhunyt madarak lesznek. Két oldalt a díszítések alatt két fém­kapcsot helyezünk ei1 . . . — Fémkap csőt! ? — No igen! Ehhez kapcsoljuk esetenként a gázálarc felső szalagjait. Isten vele . . . Most Gábor angyal beszél kérem. — Óhajt még nyilatkozatot? — Még Woodrow Wilson elülök úrtól sze­retnék kérdezni egyetmást. — Akkor erre jobbra menjünk. Wilson most a paktum-kert főgond noka. íme itt Is áll. — Good ewening my President! — Well, mivel szolgálhatok? — President! ön tizennyolc évvel ezelőtt a legszebb elvvel ajándékozta meg a világot. Ezen a karácsonyon semmit sem kapunk? — Sajnos, a paktum-kert teljesen leköt. — Valóban, mi ez a különös hely? álmában is fék!etc nyomor kopogtatott az ablakon. — Nem baj! Kenyéren is vizen élünk, mig ismét vagyont gyűjtünk magunknak! — vi­gasztalta feleségét. — Nem hiszek magának, csaló! Egyedül Kínában tehetnek olyan emberek, kik fog- hagyma mellett gyufával és fogpiszkálóval gyűjtenek vagyont!... Kicsalta hozományo­mat — ordította tele torokkal Borkúti né s felkapta a kést az asztalról ... S másnap hazautazott. — Nős?... — kérdi a fülkébe« utazó Jár Ön színházba? — Igen. — En nem jártam. Kávk'házba? — Igen! — Látja, én nem jártam. Van fürdő­szobája? — Igen. — Nekem nem vollt. És nem volt gépko­csim és nem volt repülőgépem, nem dohá­nyoztam és nem volt hangosfilm és egyenes adó és nem volt összkomfort és béliyegille- ték és nem volt expressz vonat és jupiler- lámpa és nem volt cueizmus és nem volt Voronoff-műtét t's stlratoszfárarepülés és Oedi­pus i komplexum ... — Hát mi volt az istenért... — Pénz volt kérem. Pénz. Pénz, ami las­san kipusztulóban van. Ön például hogy áll anyagilag? —i Köszönöm, rosszul. Fizetés tekinteté­ben már 1937 februárban vagyok. — Úgy. A maga fia 1962-ben az 1974. évi fizetését fogja költeni és dédunokáját már születése előtt elárverezik. — Ilyen helyzetben indokolt volna, ha a vezi ér igazgató ur egy kis támogató kölcsön­nel örvendeztetné meg lapunk előfizetőit. — Teljesen lehetetlen. II. Miksa császár már 422 éve tar, to zik és képtelen vagyok behajtani. őfelsége is itt van? — Lenn, a szuterénben sakkozik a diná­rait feltalálójával, de oda ne menjen, mert ott meleg van. A viszontlátásra. nem esztétikus“ sek központi raktára. Ha érdekli, körülvezet­hetem . . . — Hatalmas anyag... Egy pillanatra Presi­dent ... itt egy s tand elit látok és egy felira­tot . . . „Si vis pace, para pace“. Ez mi? — Ez kérem a Kellogg paktum. Kicsit rozsdás, de most fogjuk nikkele zni. Uj, de nem a legújabb szerzemény. Ebben a ládá­ban van például Briand Páneurópa terve és az alapokmány 11. szakasza. Ott a másik ládában őrizzük a Locarno paktumot. Meg­jegyzem, egyre újak jönnek. Csak meg nem 'támadási egyezményből van itt nekem har­minchét, a barátsági és kölcsönös segély­nyújtási paktumokat nem is számítva. — És itt, ez a spicituszos csúnyaság eb­ben az üvegben? — Az 1919. évi kisebbségi egyezményt őrizzük benne. — President, mi lesz? — A magam részéről december 24-én két külön vonattal küldök békenyilatkozatot a Földre. — Közben pedig . .. — A továbbiak a hadfelszerelési ügyosz­tály hatáskörében tartoznak. — Utolsó kérdésünk Elnök Ur. Miféle építkezés van ott elől? — Szükséglakásokat építünk a következő évek ismeretlen hősei . . . — Csak nem . . .? — LTm . . . izé . . . amennyiben ön is reflektálna egy lakásra . . . — Tessék? Hogy én? — No, csak ugv mondom . . . Előrelátás­ból. Még nem döntöttem a bérleményről. * Dehát jól van ez a dolog igy kérem? Hogy mi, akik a béke és megértés hangulatát les­sük a karácsonyfák gyertyái alatt, mindig csak az égő stearin fanyar bűzét kapjuk I helyette . . . leány Bark úti tói. — Nem — feleli zavartan — agglegény vagyok ... — Céltalan élei! — nevel szerelmesszivii -szomszédja, ki a volt angol királyra hivat­kozott. — A kis csónak mindig a part mellett maradjon — sóhajt Borkúti, kezében a kést forgatva. — Agglegény vagyok ... — hazud ja s úgy érzi, mintha az övé lenne a világ minden fájdalma azért, mert hazudni kell s rosszul választott. Ez az elhasznált nemzetközi szerződé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom