Ellenzék, 1936. december (57. évfolyam, 279-302. szám)

1936-12-25 / 299. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ NUMERAR No. 141.163/1929 Karácsonya szám. 32 oldal. «amir MR A 8 LEJ Szerkesztőség és Fiókkiadóhivatal szám. — Telefonsz £m: kiadóhivatal: C'uj, Calea Moţilor 4. és könyvosztály: Pura Unirii 9. 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80, LVII. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS WWMgssaBgBgg—aaaBWwaar i»r»«ffrr*aaga—Wbmmi PÉNTEK Előfizetett arak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföld: államokba csak a portókülönbözettel :öbb­1936 DECEMBER 2 5. Krisztus születése óta... Irta: Vásárhelyi János református püspök Ezerk ilencszázharminch at esztendő telt el azóta, hogy Krisztus megszületett... Ami­kor egy mondat így kezdődik, már előre tudjuk, mi fog következni utána. Szemre­hányás következik, mely egy vagy más vo­natkozásban megállapítja, hogy milyen na­gyon kevéssé hatotta át a v lágot a Krisztus teike. Szemrehányás következik, mely rá­mutat arra, hegy milyen fájdalmasan keve­set végzett a világban Krisztus egyháza. Csaknem kétezer esztendő telt el Krisztus születése óta. És íme, milyen kevés való­sult meg a fele baráti szeretet nagy követel­ményéből. Kétezer esztendő óta hirdetik az evangéliumot és az emberek önzők,, ir gyek maradtak. És így tovább és igy tovább. Ki tagadhatná, hegy mindezen vádakban, szem­rehányásokban nagyon sok igazság van? Szükség is van arra, hegy nagyon gyakran magunk eié állítsuk az isteni feladatot, me­lyet elénk tűzött a lélek isteni;, királya és megállapítsuk a távolságot, p-efy elválaszt a nagy céltóL Nem szabad azonban itt megáTlani, szük­séges néha más, egészen ellenkező álláspont­ról is megvizsgálni a helyzetet. Jó gondolni arra fe, amit minden gyengesége mellett is elvégzett Krisztus egyháza a földön. Még­sem telt ed munka és eredmény nélkül az az ezerki tencsz&ähamjinchaf esztendő. Van­nak eredmények is, amelyeket nem szabad lekicsinyelni. Mégsem úgy van, hogy hiába­való a mártírok vére és könnye. Mégis csak áradt, sőt ma is árad kibeszé 1 hetet len áldás a világra abból, hegy Krisztus megszületett és elinti tette tanítványait a világba a nagy­szerű megbízatással: Betegeket gyógyítsatok, poklotokat tisztítsatok. Hirdessétek az Ur­nák kedves esztendejét. Gondoljunk a keresztyén missrió munká­jára. Miamiját haladt az evangélium ügye azóta, hogy a megdiesőiilt Megváltó paran­csoló táhóí útra indultak a tanítványok az isteni megbízatás betöltésére: Élményén te­gyelek taniijványoíkká minden népeket... Oh igen, ma már csaknem az egész világon hangzik a h bogai ás: Jöjjetek én hozzám és én megnyugtwztallak titeket. Igen, ina már minden országban, minden népek kö­zött hangzik a drága evangélium, a lelkik milliói találhatnak gyógyulást és vigasztalást gyötrő fájdalmukban a boldogtó felismerés­ben. Gondviselő jó Atj’ám vagy, óh én édes Istenem. Gondoljuk meg, hogy mégis meny­nyit tett a keresztyénség a szeretet, az em- berszeretet érdekében is. Mégis esak messze van a világ attól, hogy a rabszolgatartást természetesnek ismerje el. Maga az a tény, hogy a tömegek nyomorúságát igazságtalan­nak ismerjük és érezzük, fellázadunk a földi hatalmasok eltiprása ellen, bi zonyság amel­lett, hogy a világban él és dolgozik annak a lelke, akinek apostola belekiáltotta a vi­lágba a felséges köteleztetés parancsszavát: „Akinek pedig van miből! élnie a világon és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van és elzárja attól az ő szivét, mik épen marad meg abban az Isten szeret ete?“ Bizony mégis csak jelent a világban valamit ennek a Krisz­tus szivéből fakadt követelménynek hangoz­tatása. Más ez, mint a pogány világ bölcses­sége, mikor azt kérdezte a bölcs, a maga eszére büszke bölcs: „M'snek a szegénynek aülaimzsrát adni? Magad nélkülözöd azt, amit neki adsz és őneki csak nyújtod a nyomo­rúságát?“ Gondoljunk az Isten könyvének, a Bibliának elterjesztésére. Több mint hat­száz nyelvre fordították le a Bibliát, bámu- iat~améító önfeláldozással, kitartással ter­jesztették el a világ csaknem minden részé­be. A Brit és Külföldi Bibliatársulat száz- harminckét év óta dolgozik ugyanazért a célért és a bibliát idáig 476,000.000 példány­ban hozta forgalomba. Gondoljuk el, hogy még's milyen sok léleknek nyújtott vigasz­talást, erőforrást, bátorítást ez a könyv. Még folytathatnám felsorolását a keresz- tyénség alkotásainak, de hát ki is tudna szá­mot adni még több kötetre terjedő könyv­ben is arról a sok áldásos munkáról, ame­lyet a gyermekek védelme és nevelése, az elhagyottak, az érőidének segítsége, általá­ban a szeretet és irgaimass * leik érvek dia­dalra juttatása érdekében kezn óta végzett és végez ma is a Krisztus egyháza? Nem, roégsincsen úgy, mintha Krisztus születése óta éppen semmi sem történt volna. Igaz azonban az, hogy sokszor elfáradnak, megtenkaduak a munkában Krisztus leghí­vebb gyermekei is és ilyenkor szükségük van arra a figyelmeztetésre, amelyet már az eLső időkben is a csüggetcg, kétséges ke dő szivüefcbez intézett az apostol: „Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az cliankadt tér­deket egyenes tsétek föl. És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el r.e ha jol - jód, sőt inkább meggyógyuljon'“, Szükség v»n a bátorító Figyelmeztetése?: „Ne dobjá­tok el hát bizodalmátok at, melynek nagy jutalma van". A mi korunk is a esüggetegségnek, meg- lankadásnak korszaka. A ke resztjén.ség most is azért veszíti el ható erejét, mert a keresz- tyénség híveiből hiányzik a Krisztusba vetett h Letek elorelenditő, hősi ereje. Krisztus egy­kor igy szólott az övéihez: „Uj parancsola­tot adok nektek, hogy egymást szeressétek“. Azok az emberek, akik ezen az utón indul­tak el, hittek neki, kétségeskedés nélkül en­gedelmeskedtek parancsának, csodálatos ta­pasztalatokat szereztek. A halál félelmétől I és a gyűlölettől megszabadultak. Ma is tisz- i tóban kell lennünk azzal, hogy amig a ke- 5 resztyénség n.jra nem lesz ilyen valóságos i állásfoglalás és engedelmesség, ilyen tény- j leges étetgyakertet, addig olyan lesz, mait a * só, amely megizetlenül és amely nem való ( semmire, csak hogy megtapostas.sék. G-om- ) dőljük csak meg. hogy mi lenne a mi ke- I resztyénségünkből, mi lenne ennek a világ- ] nak helyzete és sorsa, ha azok, akik Krlsz- I tus gyermekeinek vall ják magukat, akik el- j éneklik a konf rmáció alkalmával a szent 1 énekel, „Amit Jézussal vallunk, abban élünk j és halunk“, ha azok valóban úgy enged el- I meskednének Jézusnak, mint ahogyan a kom- j munista engedelmeskedik a pártiegy elem- Î nek, vagy a hitlerista Hitlernek? Mennyire 1 más lenne a világ, ha a keresztyének a ta­nácskozó asztaliknál, hivatásuk betöltésénél egyedül esak Jézusra tekintenének és másra senk re. Gondoljuk el, hogy az a sok meg­oldatlan kérdés, mely felzavar egyeseket és népeket, milyen csodálatos módon intéződ­nék el, ha valóban Krisztusnak engedelmes­kednének azok, akik az ő nevét vallják. Ezért kell revízió alá venni Krisztussal szemben való magatartásunkat s megkérdezni, hogy valóban keresztyének vagyunk-e hát? Mit jelentene elsősorban saját egyéni éle­tünk szempontjából, ha valósággal levonnék minden következményét e vallomásnak: Én keresztyén, én Krisztus követője vagyok? Úgy érzem, hogy e kérvlésre egészen helye­sen feleit az a férfiú, aki éppen napjaink­ban egy erőteljes evangéliumi mozga'omnak lett megindítója és aki a keresztyén, az evangéliumi életgyakorlat követelményét igy állapította meg. Az evangéliumi életgyukor- lat e követelmények téljesifésére való ko­moly törekvést jelenti: teljes becsületesség­re, teljes tisztaságra, teljes önzetlenségre való feltétlen igyekvést, szóval a szeretet parancsának vaTó őszinte engedelmességet. Aki Krisztus után kivan igazodni, annak becsületesnek, tisztának, önzetlennek kell lennie, annak a szeretet törvénye szeriont kell élnie. A keresztyénség hatástalanságá­nak az az oka, hogy a mai keresztyén világ bátortalan, nem meri levonni valóságos élet- magatartásában hitének következményeit. Amikor volt erre komoly bátorság a Krisz­tus híveiben, akkor tudott is komoly ered­ményeket felmutatná a keresztyénség a vi­lágban. Ma sem arra van sziiikség, hogy siránkoz­zunk. panaszkodjunk, hanem arra, hogy fel­emeljük a lecsüggesztext kezeket és mun­kába kezdjünk ott, ahol vagyunk, a Krisztus követelményeinek igazi betöltésére ... Az igazi karácsonyi ünneplés nem állhat csak érzelgős ünnepi hangulatokból, hanem szükség van arra. bőgj' szásmhayegyük azt a jót, droit eddig már elvégzett a Krisztus­ban hívők serege a világban, megújult hit­tel vegyük fel ujira a küzdelmet minden bűn­nel. gyűlölettel, bizalmatlansággal, gonosz­sággal szemben a krisztusi igazság és szere­tet győzedelme érdekében. Ne feledjük, hogy Krisztus nem a leverettetés fájó öntudatával távozott a v lágból, hanem azt mondotta tanítványainak a bucsuzás óráiban: „E vi­lágon nyomoruságtok lészen, de bízzatok; én meggyőztem a világot“. A Krisztus tanit­! I Kikiríak lapunk mai számában Cikkeket és nyilatkozatokat: Dr. Balogh Arthur, Gr. Bánffy Miklós, Bodrogi János, Csorba Bé’a, Demeter Béla, Diamant I só, Hargitay Bertái n, dr. Lakatos Imre, I Szabó Lajos, dr. Szász Pál, Tap ony Endre, dr. Tavaszy Sán­dor, gróf Teleki Ádám, dr. Weress Endre. • Színes írásokat: Gróf Bethlen Margit, Gál László, Gyalui Farkas, HarsányiZcolt, i Hunyady Sándor, dr. Kövess István, Megyery Ella, Sági Pál. Novellákat: Hobán Jenő, Koncz Károly, Móricz Zsigmond, Szabó Zoltán, Szomory Dezső, Törik Sándor. Verseket: Bárd Oszkár, Flcrián Tibor, Reményik Sándor, Sandner Zoltán I Riportokat: Babos Sándor, báró Doblhoff Lily, Doros Ferenc, Gara Ernő, Gred- nár Aurél, Jenei József, Márkus Mária, Sándor Pál, Ványolós István. | ványai pedig nem mint egy vert hadsereg csüggettg és reménytelen tagjai, hanem el­lenkező tg, műt a győzedelmes hitnek hősei mentek ki a világba szerte hordozva szivük­ben a szent vallomást: „Mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot. Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk“. A karácsony ünnepe akkor nem lesz hiá­bavaló számunkra, ha szent alkalom lesz arra, hogy mi is megújult hittel induljunk bátor és szent bizonyságtételre semmit sem kételkedve abban, hogy amint a múltban áldást jelentett a világ számára Krisztus, a jövőben is egyedül csak Benne találhat ja meg életének megszentelését és megújulását az emberiség. Lukács evangéliuma ötödik fejezetében az evangélista egy gyönyörű jelenetet beszél el. Amól van szó e jelenetben, hogy Krisz­tus megáll a Genezáreth tavának partján, nagy' sokaság jön hozzá, amely hallgatni kí­vánja öt. Két hajó van a tavon. Krisztus beszáll a Péter hajójába, beszél a sokaság­hoz és azt mondja Péternek: „Evezz a mélyre, vesd be a hálódat halfogásra.“ Pé­ter csfiggeteg, kétségeskedő létekkel azt mondja erre: „Egész éjjel halásztunk és semmit sem fogtunk. Mindazonáltal, ha te parancsolod, leengedem a hálói.“ Engedel­meskedik Krisztusnak, leengedi a hálót és csodálatos áldás, gazdag, nem sejtett juta­lom kíséri engedelmességét. Úgy érzem, hogy ez a mi világunk, a mai emberiség, amely már annyi hazug emberi beszéd? t hallott, hallgatni kivan ja Krisztust Az egész világon mindenfelé jelentkezik bi­zonyos ébredező vallásos érdeklődés. Úgy érzem, hogy Krisztus a mi szegény népünk­nek a hajójába is be akar száliani és innen akar szólald az egész világhoz, mert azt akarja, hogy a mi kicsiny népünk Is vele és átaLa próbáljon eredményeket elérni, élet lehetőségét és kenyerét megszerezni Iste­nem mennyi mindent megpróbáltunk, csak az utolsó tizenöt évben is és semmi sem si­került. Óh, de ha a Krisztus szavára ezt tudnék mondani: Uram, ha Te azt mondod, hogy tisztaság, becsületesség és szeretet még megtarthat bennünket, mi mindazonáltal, hogy kétségeskediink, engedelmeskedünk neked és elindulunk azon az utón, amelyet Te mutatsz, én hiszem, hogy ez az ut mégis a halálból életre vezető ut tesz számunk­ra is. Adja Isten, hogy a mi népünk is próbálja meg ezt. Próbáljon a Kiosztással élni', hogy Krisztus legyen éleiének hajójában, aki azt mondja: „Mit féltek óh kicsinyhitüek?“ Azt hiszem, hogy ha ez történik, akkor csodá­latos eredmény mutatja meg a mi életünk­ben is, hogy Kr sztus a mi hányatott kiesiny hajónkat is át tudja vinni a viharzó ten­geren egy megújult étet áldott révpartjá- boz. A történetem kétségtelen bizonyságté­telére alapítom ezt a hitemet Hirdetem én azt, hogy ha mi megpróbálunk feltétlenül hinni Krisztusban és engedelmeskedni Őne­ki, akkor általa, de csak egyedit! általa si­kerül most is megtalálnunk a balálból az életre vezető utat. Ezért reánk nézve a ke­resztyén, az evangéliumi éh i kérdése az életűek és halálnak kérdése és reánk nézve a Krisztus útja mellett való helyes döntés az egyetlen tehetőség, amely jövőnket biz­tosíthatja. . A döntést pedig niindenknek saját ma­gának kell megtennie. Senki sem vonhatja ki magát a felelősség alól. hogy az ö egyéni életének tisztasága, becsületessége, önzetten- sége, szóval szeretett* lesz felelős azért, hogy a mi népünk körében az evangélium Istennek megtartó hatalma legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom